Thor

Korábban nem sok mindent tudtam erről a képregény történetről, de miután megnéztem a filmet és utánakerestem a neten, teljesen kiokosodtam Thor világának a történetéből. Tetszett ez a film, szerintem a tavalyi nagy képregény film dömping közül, ez sikerült a legjobban, nekem nem jött be sem a Vasember, se a Hulk filmek, se az Amerika Kapitány, se a Zöld Lámpás, még ki tudja mi minden volt… de a Thor elnyerte a tetszésemet.

Holott a történet nem olyan egyedi, de mégis azok az apró kis poénok, ez a teljesen új világ, mind-mind azonnal megtetszett, jókat nevettem Thor a halandókkal és a világukkal való ismerkedésén. Jane vagy kétszer is elüti, mert pont mindig a kocsija mögé áll. Vagy mikor Thor beállít egy állatkereskedésbe és lovat szeretne venni, de az eladó közli vele, hogy ők csak ilyen kis háziállatokat tartanak, akkor Thor azt feleli, hogy adjon valamit, amit megülhet… ezen jót nevettem mikor elsőnek láttam a filmet.

Külön tetszett, hogy a film végül is Thor felnövéséről és jellemfejlődéséről szól, hogyan válik abból az önelégült, pimasz és nagyképű fiúból, érett, felelősségteljes és a gyengéket védelmező férfivá, egy igazi hőssé.
A színészekkel sem volt semmi gondom, mindenki pont illett arra a szerepre, amit játszott, Chris Hemsworth mintha csak Thor-nak született volna, a Loki-t alakító színész is el lett találva, akinek amúgy már nem jut eszembe a neve. És hát Anthony Hopkins… hát ő minden filmjében csodálatos, most is szerettem… egyedül Jane karaktere volt számomra kicsit lapos, de hát mindig ez van a képregény hősök szerelmével, nem nagyon csípem őket, mert csak azért vannak, hogy később meg kelljen menteni őket, ami már a nem tudom hányadik filmnél, kezd unalmas és elcsépelt lenni. Jó, itt tulajdonképpen nem Jane volt a megmentendő személy, de nekem akkor is felesleges volt… holott Natalie Portman-t nagyon szeretem, ebben a filmben nagyon felejthető volt… (nem úgy, mint A másik Boleyn lányban!!!)

Összességében ez egy tipikus vasárnap esti mozi. Aki szereti a képregény filmeket, az akciót és a humort, az mindenképpen nézze meg egyszer, mert elsőre szerintem mindenkinek szórakoztató lehet. Az már más kérdés, hogy ez nem egy olyan film, amit többször is meg akarunk majd nézni egymás után… azt a szintet azért nem éri el… de egy kellemes hétvégi délutáni filmnézésre szerintem nagyon is alkalmas…
Trailer:
http://www.youtube.com/watch?v=ba43sn5zAHA
10/7

Lorenzo Carcattera: Pokoli Lecke (könyv) + Pokoli lecke (a film)

A könyv borítója. A DVD borítója.

A Pokoli lecke című filmet egyik este csak úgy unalomból – és mivel nem volt egyéb dolgom – kezdtem el nézni a tévében, és ami ilyenkor általában lenni szokott, azonnal a kedvenc filmjeim közé került. Váratlanul és teljesen felkészületlenül egy igazi megbotránkoztató és számomra remekművel találkoztam, igazán régi film, ha jól emlékszem 1996-os, így átkozom magam, amiért még nem futottam bele korábban, mert fogalmam nem volt miről maradok le. A filmet Lorenzo Carcattera azonos című könyve alapján készítették, és mivel nem akarok külön írni a filmről és a könyvről, így most egy bejegyzésben letudom az egészet.

Elsőnek lássuk miről is szól ez a történet:
Négy jó barát – Shakes, Micheal, Tommy és Johnny – egyik gyerekkori tréfája rosszul sül el, amivel majdnem egy ember halálát okozzák. Ezért a Wilkinson nevelőintézetben kell büntetésül néhány hónapot eltölteniük, ott nemhogy jobb ember válna belőlük, hanem az őrök folyamatos bántalmazásai és megaláztatásai még nyomorúságosabbá teszik az életüket… kettejük lelke örökre megtörik, és felnővén gyilkosokká válnak, a másik kettő pedig magányosan és lelki terheivel éli a felnőtt életét. A történet akkor vesz váratlan fordulatot, mikor az immár felnőtt két gyerek egy véletlen folytán belebotlik régi kínzójába és azonnal agyonlövik… és ekkor jönnek rá, hogy talán eljött a bosszú ideje számukra.

Mivel elsőnek a filmet láttam így ezzel szeretném kezdeni. Egyszerűen csodálatos, pont megfelelő hosszúságú, és olyan kiváló színészekkel, akiket soha nem hittem volna, hogy egy filmbe össze lehet terelni. A film fele nagyjából a gyerekkorukat mutatja be, a másik fele meg a felnőtt életüket. Így az életük mindkét fontos szakaszának kiemelt jelentőséget tulajdonítanak, ami így van rendjén. Tökéletesen adaptált regény, hiszen szinte majdnem szóról-szóra vitték vászonra a jeleneteket, kiemelték a lényeget és csak azokat a dolgokat hagyták ki a filmből, amelyek nélkül nem dől össze a történet. Az érdekességeket és a plusz információkat a könyvet elolvasva mindenki pótolhatja, például a könyvben megtudhatjuk, miért lett Lorenzo beceneve Shakes – ez a filmből nem derül ki – vagy, hogy a másik három fiúnak, mi volt a saját beceneve, amit a filmben szintén nem említenek meg. Ezek a kis apróságok miatt máris megéri elolvasni a könyvet.

A narrátor neve igen megegyezik az író nevével, ami nem véletlen, hiszen ez a történet elvileg egy önéletrajzi jellegű könyv. Lorenzo Carcattera a mai napig ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, hogy minden, ami a könyvben található az valaha megtörtént vele és három legjobb barátjával, lehet a helyszíneket és a neveket megváltoztatta, de a történet valódi és igaz. Hiába tagadja az USA kormánya, hogy a könyvben leírt nevelőintézeti állapotok nem valósak, de én úgy gondolom, hogy kitalálni ilyet mégiscsak szörnyű lenne. Ez a történet túl abszurd és túlságosan borzasztó, hogy ezt valaki csak kitalálja, hogy ilyen részletesen el tudja mesélni, hogy ilyen erőteljesen át tudja nekünk adni a személyes tragédiáját. Nem kételkedem abban, hogy az olyannyira szabad és demokratikus USA-ban ilyen is megtörténhet… hiszen nem olyan az igazi Amerika, mint amilyet mi láthatunk a tévében.

A színészek közül kettőt szeretnék kiemelni, akiket én különösen szerettem vagy tetszett az alakításuk, az egyik Brad Renfro, aki a fiatal Michael-t alakította, nagyon szerettem őt gyerekszínészként és őszintén sajnálom, hogy mindössze 28 évesen meghalt pár évvel ezelőtt. A másik meg Kevin Bacon, aki Sean Nokes-t játszotta. Őt nem azért akarom kiemelni, mert annyira tetszett volna, hanem azért mert olyan hitelesen alakította a szerepét, hogy örökre meggyűlöltette magát velem… olyan tökéletes volt arra a szerepre, mintha csak rá szabták volna Sean Nokes karakterét. Kegyetlen, gonosz és undorító volt…

Még a kedvenc jelenemet is ki szeretném emelni, ami a film csúcspontja lett szerintem, a „nagy találkozás”, mikor évekkel a Wilkinson-ból történt szabadulás után John és Tommy találkoznak Nokes-al és minden gondolkodás nélkül agyonlövik egy étteremben nyilvánosan. Az a jelenet úgy jó, ahogy van, feszültséggel teli és hirtelen, tudjuk, hogy a két gyerek kegyetlen gyilkossá vált és maguk sem érdemelnének jobb sorsot, de mégis velük érzünk együtt, hogy így igazságos és ennek így kellett lennie… hogy végre bosszút állhattak a rengeteg kegyetlenségért, amit Nokes és barátai elkövettek rajtuk.

A könyvről még csak annyit, ahogyan korábban említettem, akinek tetszett a film, az mindenképpen olvassa el, hiszen így jobban megértheti az egészet és a pluszba kapott információk még tökéletesebbé teszik a film által adott élményt. Amúgy nem valami irodalmi remekmű, látszik rajta, hogy nem olyan igazi regény, hanem csak egy önéletrajzi könyv, nem fennkölt a stílusa, hanem reális és komoly.
Imádom ezt a filmet és mióta elsőnek véletlenül megnéztem a tévében, azóta már többször újranéztem és egyszerűen képtelen vagyok megunni… mindenkinek csak ajánlani tudom, már akinek van gyomra az ilyen történetekhez…

Ha többet akarsz tudni a könyvről:

http://www.libri.hu/konyv/pokoli-lecke.html
Film trailer: (magyart és feliratosat nem találtam, sajnálom)
http://www.youtube.com/watch?v=1piB0xIkvUU
Könyv: 5/4
Film: 10/10

Jay Asher: 13 okom volt...

Ez egy tipikusan olyan könyv, amit csak annak ajánlok, akit érdekelnek az olyan komoly dolgok, mint például az öngyilkosság, és nem egy könnyed, vidám könyvet keres, hanem egy olyat melynek valódi mondanivalója van…

Miről is szól ez a könyv?
Clay Jensen egyik délután arra ér haza az iskolából, hogy egy kis doboz vár rá, és abban pedig 7 darab kazetta. Belehallgatván az első kazettába döbbenten veszi tudomásul, hogy a feladó Hannah Baker, aki nem sokkal ezelőtt öngyilkosságot követett el, és nem mellesleg az osztálytársa volt. A lány hangja közli a fiúval, hogy azok az emberek, akik megkapták ezeket a kazettákat, valamilyen módon felelősek a haláláért… Clay-nek fogalma sincsen hogyan kerülhetett a neve ezekhez az emberekhez és nem tudja elképzelni mi módon járulhatott ahhoz, hogy Hannah megölte saját magát… így kénytelen végighallgatni a kazettákat és olyan titkokat fedez fel magáról és a körülötte élőkről, amely örökre megváltoztatja az életét…

Szeretem ezt a könyvet és néha ilyet is kell olvasni, nem csak a kedvenceimet. (nagy fantasy rajongó vagyok!) Bár nekem is fura volt elsőnek a könyv szerkezeti felépítése, hiszen mondhatjuk, hogy két szálon fut az esemény. Az egyik az a jelen, Clay szemén és gondolatain keresztül láthatjuk, hogyan reagál azokra a dolgokra, amelyeket megtud a kazettákról; a másik pedig a múlt, Hannah meséli el milyen dolgok és események vezették el őt ahhoz, hogy öngyilkosságot kövessen el. A két szál folyton váltogatja egymást, így nagyon résen kell lenni és figyelni, hogy mind a kettőt követni tudjuk. De pár oldal múlva meg lehet szokni és attól kezdve a könyv olvastatja magát… röpke pár óra alatt ki lehet olvasni a maga 200 valamennyi oldalával… nem egy nagy terjengős regény.

Nem akarom lelőni a poénokat és elmondani mi volt az a 13 ok, ami végül Hannah-t az öngyilkosságra késztette, csak annyit szeretnék tanácsolni, hogy ne kezeljétek felületesen azt, amit fokozatos megtudtok az olvasás közben… az első néhány indok nagy ostobaságnak tűnhet, mikor elsőnek olvastam akkor nekem is azt járt a fejemben, hogy ez most komoly??? Komolyan ez a nagy problémája az életben? Nem gondoltam hitelesnek… de ahogy tovább olvastam rájöttem, hogy itt nem az egyes indokok a fontosak… hanem az, hogy minden mindennel összefügg, egy egyszerű kis tréfának is olyan hatalmas következményei lehetnek, olyan sebeket ejthet valakinek a szívében, amit nehezen lehet elfelejteni. Aztán meg jön egy újabb és még egy újabb pofon az élettől, és ahogy gyülekeznek a problémák, annál nehezebb kimászni a gödörből. És eljöhet az a pont, mikor már semmi sem számít… mikor már feladjuk a dolgokat… és pont ez történt Hannah-val.

Logikusan és megfontoltan felépített történet, egy teljesen új stílusban, ami nem olyan megszokott, de ennél izgalmasabbá teszi az egészet. Egy idézettel szeretném zárni a kritikámat, melyet szerintem minden embernek meg kellene fontolnia… egy nagy tanulság az élethez:
Hannah szavai:

„ Szerintem ez a lényeg az egészben. Senki sem tudja teljesen biztosan, milyen hatással van mások életére. Sokszor fogalmunk sincs. Mégis ugyanúgy cselekszünk.”

UI: Ugye milyen szép lett a magyar borító?
5/5*

Suzanne Collins: A kiválasztott (Az Éhezők Viadala 3.)

Nem bírtam ki így minél hamarabb el kellett olvasnom az Éhezők Viadala trilógia 3. kötetét is, melynek címe: A kiválasztott. (Érdekesség, hogy az eredeti címe: Mockingjay, ami azt jelenti magyarul, hogy „fecsegőposzáta”, tehát arra utal, hogy Katniss lett a forradalom jelképe, maga a fecsegőposzáta…)

Nem bántam meg, hogy ilyen hamar belekezdtem a befejező könyvbe, mert olyan izgalmas és fordulatos volt a történet… méltó befejezése ennek a sorozatnak. Mindenkinek csak ajánlani tudom. A történet ott folytatódik, ahol a 2. könyv abbamaradt. Katniss és még néhányan megmenekültek a Nagy Mészárlásról, és mint később kiderült az egész egy összeesküvési terv része volt, amelyben ki akarták robbantani a felkelést a Kapitólium ellen. És hogy mindezt kiknek a vezetésével csinálták? Hát a 13. körzetével… eddig mindenki úgy tudta, hogy a korábbi 75 évvel ezelőtti lázadás során a 13. körzetet eltörölték a föld felszínéről, de most kiderül, hogy ez végig csak hazugság volt. Aki meg akarja tudni, hogyan létezhet még a 13. körzet az olvassa el a könyvet, ami a lényeg, hogy most ők vezetik a lázadást és mindenki, aki a 12. körzet felrobbantása után életben maradt ide megy, hogy menedékre leljen.

Ennél a rosszabb már nem is lehetne Katniss helyzete, hisz az otthona felrobbant, Snow elnök meg akarja öletni és még Peeta-t is elfogták a Kapitólium-ban, így most fogolyként tartja magánál az elnök, hogy ezzel tudja sakkban tartani a lányt… itt kezdődik ez a könyv és végig arról szól, hogyan sikerül összefogniuk a körzeteknek egyetlen cél érdekében, hogy megszüntethessék a Kapitólium és Snow elnök zsarnoki és kegyetlen rendszerét… Persze a könyv nem olyan cukormázas stílusban meséli el az egészet, nem lesz a végére minden olyan szép és jó, hisz igaz, hogy győzedelmeskednek, de Katniss-nak rá kell jönnie, hogy ők is ugyanolyanok, mint a zsarnokok voltak...

A kedvenc szereplőim ugyanazok, akik eddig, számítottam arra, hogy az egyikük meg fog halni, pontosan jól tippeltem, de azért mégis elszomorodtam mikor megtörtént. Katniss-t még mindig kedvelem, de már egyre nehezebben tudtam elviselni, így talán jó, hogy ennek a sorozatnak itt van vége… egyszerűen nem tudtam felfogni, hogyan lehet néha olyan önző és magánakvaló, főleg akkor mikor valakinek, akit nagyon szeret, állítólag komoly szüksége lett volna rá…

Egy valami van, ami nem tetszett ebben a könyvben, hogy az első felében Peeta gyakorlatilag a háttérbe szorul és szinte nem is szerepel. (Jó tudom, hogy fogságban van, de én ezt úgy értelmeztem, hogy direkt rakta az írónő a fogságba, meg aztán direkt csinálta vele azt a bizonyos szörnyűséges dolgot, amit most nem részletezek, hogy Katniss és Gale ezáltal több időt tölthessenek együtt és lehessen bonyodalmakat okozni a szerelmi háromszögnek… számomra ez egy kicsit erőltetett volt.) Persze ennek meg az volt az előnye, hogy többet láthattuk Gale-ből, aki eddig volt nagyon a háttérbe nyomva, de mivel nekem nem nyerte meg a szimpátiámat Gale karaktere, így talán örültem volna, ha továbbra is a háttérben marad… Peeta sokkal szeretni valóbb és érdekesebb számomra… én abszolút neki szurkoltam…

Röviden ennyit erről a könyvről és örülök, hogy elolvashattam ezt a sorozatot, annyira magával ragadott a története, hogy alig pár nap alatt kiolvastam mind a három könyvet, ilyen is régen volt már velem… bekerült az abszolút kedvenceim közé…
5/5*

Suzanne Collins: Futótűz (Az Éhezők Viadala 2.)

Annyira magával ragadott a trilógia első kötete (Az Éhezők Viadala), hogy nem bírtam sokat várni a második részre, így elmentem a könyvtárba, kikölcsönöztem és egy nap alatt ki is végeztem a könyvet.
A Futótűz méltó folytatása az Éhezők Viadala trilógiának, megtudjuk mi minden történt a szereplőinkkel és egész Panem-ben aztán, hogy a szokástól eltérően két győztes hagyhatta el az arénát.

Katniss kiharcolta, hogy ő és Peeta mindketten a viadal győzteseiként térhessenek haza, de ezzel a tettével az egész Kapitólium és főként Snow elnök haragját vonta magára… emellett pedig lassacskán körzetről-körzetre kirobban a forradalom, mert az emberek végre elérkezettnek látták az időt a felkelésre. Katniss adta meg nekik a „szikrát” – azzal hogy tudat alatt, vagy ki tudja talán szándékosan szembeszállt a rendszerrel – és aztán a lázadás futótűzként robog végig egész Panem-ben. A körzetek egyesével robbantják ki a felkeléseket és a rendszer úgy tűnik megint veszélybe került…

Így Snow elnök minden haragja Katniss felé irányul, és noha a lány próbálja helyrehozni a hibáját, de mint végül kiderül ez mind felesleges lett volna. Mert az elnök irányításával egy olyan büntetést találnak ki neki, amiben szerintük végre megszabadulhatnak a lánytól és ezáltal a forradalom jelképétől is. ( Igen, Katniss lett a forradalom jelképe, és a kis fecsegőposzáta madár, ami tulajdonképpen a lány lenne, őt szimbolizálja) A minden évben megrendezett Éhezők Viadala, 25 évenként egészen más és sokkal kegyetlenebb fordulatot vesz, mint a többi 24 évben. Minden negyedévenként elkövetkezik a „Nagy Mészárlás”, és ez abban különbözik a másiktól, hogy ezekben a jubileumi időpontokban, a játék szervezői valami sokkal kegyetlenebb, csavarosabb és meghökkentőbb szabályokat találnak ki, hogy még érdekesebb legyen a verseny, és hogy újra megmutassák, bármit megtehetnek a körzetek lakóival…

Most a 75. Éhezők Viadalán, tehát egy újabb „Nagy Mészárlás” következik és cseppet sem véletlenül a mostani specialitás az lesz, hogy a korábbi évek győztesei közül választják ki az újabb versenyzőket, és mivel a 12. körzetből csak Katniss az egyetlen női győztes, így újra kénytelen részt venni a viadalon. Snow elnök így akar megszabadulni a lázadótól és külön kifejti, hogy ezért ezt választották mostanra, hogy még a korábbi viadalok győztesei se gondolhassák magukat biztonságban. Mert a rendszer bárkit elsöpörhet, aki csak ellenáll neki.

Így Katniss és Peeta - aki önként jelentkezett Haymitch helyett, ketten voltak férfi győztesek a 12. körzetből, és mivel a korábbi mentorukat választották ki, Peeta önkéntesen ment be helyette, hogy Katniss mellett lehessen és megvédhesse - újra nekivágnak az Éhezők Viadalának. De most sokkal nehezebb a helyzetük, hisz nem kisgyerekekkel kell megküzdeniük, hanem olyan főként felnőttekkel, akik szintén győztek valamelyik évben, így pontosan tudják, hogyan kell gyilkolni és ügyesek is benne.
És míg ők próbálnak életben maradni a „Nagy Mészárláson”, a háttérben valami olyasmi készülődik, amire ők sem számítanak… furcsa szövetségeseik támadnak az ellenfeleik között, és végül rá kell eszmélniük, hogy az igazi ellenség nem az Arénán belül van, hanem azon kívül… mikor Katniss ezt megérti, akkor minden más titok is feltárul előtte.

A kedvenc szereplőim ugyanazok, mint az első könyvnél, bár Katniss már kezd egy kicsit idegesíteni és néha felháborodva olvasom, hogy milyen hidegen bánik szegény Peeta-val, ahogyan ő is megjegyzi egyszer magának, tényleg nem érdemli meg a fiút, de mit lehet tenni ha Peeta ennek ellenére is kitartóan szereti őt…
Haymitch megint hozta a szokásos formáját, imádom, ahogyan félig részegen, félig józanon botladozik és osztja a két gyereket, a mostani kedvenc jelenetem mikor Katniss leönti egy vödör vízzel, hogy felébressze egy reggelen, a másik pedig mikor Haymitch és Katniss berúgnak – mikor megtudják, hogy részt kell venniük a „Nagy Mészárláson” – és Peeta próbálja észhez téríteni őket.

Az új szereplők közül csak egyvalakit kedveltem meg akit Finnick-nek hívnak, ő is az egyik kiválasztott lesz, már nem is tudom melyik körzetből, és ha jól emlékszem 14 évesen nyerte meg a 10 évvel ezelőtti viadalt. Imádtam a kis szurkálódásait, a beszólásait és a stílusát… és akkor még jobban megszerettem mikor a végén kiderült, hogy sokkal normálisabb, mint amilyennek mutatja magát.

Tehát összességében: akinek tetszett az első könyv, annak ez is fog… mindenképpen olvassátok el, olyan hamar, ahogy csak tudjátok… mert már nincsen sok hátra és megtudhatjuk, hogyan harcolják ki a körzetek a függetlenségüket a Kapitólium ellen… erről szólna majd a 3. könyv, aminek címe: A kiválasztott. Amint meg tudom szerezni, már olvasom azonnal, mert tűkön ülök és meg kell tudnom, mi lesz ennek a történetnek a folytatása… imádom ezt a sorozatot, százszázalékosan a kedvenceim közé került… 
Link, ha többet szeretnél megtudni erről a könyvről:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Fut%C3%B3t%C5%B1z_(reg%C3%A9ny)
5/5*

Suzanne Collins: Az Éhezők Viadala (Az Éhezők Viadala 1.)

Elvileg úgy volt, hogy nem olvasom el a könyvet csak a film megnézése után, de valamiért annyira érdekelni kezdett, hogy nem bírtam ki odáig. Így fogtam magam és nekivágtam az olvasásnak… és meg kell mondanom nem bántam meg, hogy így döntöttem. Ez a könyv a kedvenceim közé került, a történet izgalmas, magával ragadó és fordulatos… két nap alatt ki is olvastam és most a befejezése után, friss élményeimre támaszkodva próbálok róla valamilyen normális véleményt kifejteni…

Hogy miről is szól a könyv?
A volt Észak- Amerika területén most Panem országa áll, mely 12 körzetből és az őket irányító Kapitólium-ból áll. Évekkel ezelőtt az akkor még 13 körzet felkelést indított a Kapitólium ellen, de elvesztették a háborút, a 13. körzetet porig rombolták, a többieknek pedig büntetésül kitaláltál az Éhezők Viadalát. Minden évben megrendezik a versenyt, melynek értelmében minden körzetből kiválasztanak egy 12 és 18 év közötti fiút és lányt, akiket felkészítenek és kiképeznek a harcra, hogy aztán a valóságshow szerűen élőben közvetített játékban halálharcot vívjanak egymással, míg csak egy győztes maradhat… ezzel bizonyítja be a Kapitólium, hogy tejhatalma van, és senki nem ellenkezhet vele és a rendszerrel. Katniss Everdeen a narrátor, a főszereplő, aki a 12. körzetből kerül a viadalra, miután a húga helyett jelentkezik a versenyre önkéntesen…

Röviden ennyit lenne a történet, most pedig lássuk milyen érzések is kavarognak bennem a könyvvel kapcsolatban. Kezdjük elsőnek a szereplőkkel… általában nem szoktam a főszereplőket szeretni, de Katniss valamiért elnyerte a szimpátiámat, maximálisan együtt tudtam vele érezni és mivel nem egy tipikus rózsaszín és mindenáron jóságos női szereplő, így megszerettem és minden erőmmel szurkoltam neki, hogy túlélje ezt a kegyetlen játékot, amire rákényszerítették. (persze, tudom, hogy ő a főszereplő és szinte egyértelmű volt, hogy nem fog meghalni, mert akkor ugyebár miről szólna a másik két könyv, de én mégis izgultam érte…) Rajta kívül kedvenc szereplőm még Haymitch, aki a 12. körzet kiválasztottainak – vagyis Katniss-nek és Peeta-nak – a mentora, egy korábbi Éhezők viadala győztes, aki mostanában egy részeges, semmi iránt nem érdeklődő férfi lett. Már akkor megnyerte a szimpátiámat mikor az Aratáson lezúgott a színpadról és összeesett a nagy részegségében…

Szerettem még Ruta-t, a kislányt, akivel Katniss szövetséget kötött, csak mert annyira emlékeztette őt a szeretett húgára Prim-re. Ruta sajnálatos módon szörnyű halált halt, és a gesztus amivel Katniss a halála után az emlékének tiszteleg egyszerűen gyönyörű és megható volt.
Erről jut eszembe, ez a regény bővelkedett számomra váratlan fordulatokban, és míg lehet mások nem lepődtek meg ezeken a váratlan fejleményeken, én leesett állal próbáltam feldolgozni a csavarokat a történetben…

A legnagyobb megdöbbenést a „Mutánsok” keltették bennem, ez már végképp könyörtelenség volt a Kapitólium-tól, nem hittem volna, hogy ennél gonoszabbak is lehetnek… hogy tehettek ilyet azokkal az ártatlanul meghalt és lemészárolt gyerekeknek a tetemeivel?! Ezen felül különösen tetszett, hogy itt nem egy szokványos szerelmi történetnek lehetünk szemtanúi, bár néha már sajnálni kezdtem szegény Peeta-t, akinek egészen a végéig nem esett le, hogy Katniss csak megjátssza magát előtte. (Na jó, lehet tényleg érez valamit a fiú iránt, de a szerelmi mozzanatinak a nagy része csak a közönségnek szólt, főleg az elején!) Ezen felül pedig azt sem értettem, Katniss, hogy nem jött rá már az elején, hogy Peeta már akkor teljesen bele volt zúgva, hisz minden, amit a fiú tett, ennek az ékes bizonyítéka… kezdetben persze gyanakodott rá, révén ellenfelek voltak, de egy idő után, mát láthatta volna rajta, hogy Peeta nem játssza meg magát, hogy igazak a gesztusai és a mozzanatai…

Összességében örültem, hogy elolvastam ezt a könyvet és minél hamarabb készhez kell kapnom a folytatását is, kíváncsi vagyok mi fog eztán történni az Éhezők Viadalának két győztesével és hogyan alakul a kapcsolatuk Katniss hamis szerelmének kiderülése után…
Mostmár még jobban várom a filmet, remélem nem fog csalódást okozni, mint általában a könyves adaptációk… nagyok az elvárásaim és nem akarok csalódni…
Egy kis bővebb információ a könyvről:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Az_%C3%A9hez%C5%91k_viadala_(reg%C3%A9ny)
5/5*

A másik Boleyn lány (film)

Elsőnek szögezzük le, hogy a könyvet nagyon szeretem, épp ezért volt a belőle készített film akkora csalódás. Sok mindent megváltoztattak az eredeti verzióhoz képest, így a végeredmény egy nagy szörnyűség lett.

Ráadásul a színészekkel sem vagyok haladéktalanul megelégedve, Scarlett Johannson Mary szerepében még elviselhető, de Eric Bana, mint VIII. Henrik egyenesen borzalmas… egy olyan Henriket fest elénk, aki szinte sosem létezett, főleg azokban az időkben mikor a történet játszódik. VIII. Henrik híres portréján melyet szinte mindenki ismer egy kövér, megöregedett és önelégült király képét mutatja, akit teljesen elrontott és megnyomorított a saját féktelen és önző életfelfogása… soha semmit nem tagadott meg magától… ezért élete végére egy hájas, pufókképű ember lett belőle… Eric Bana ezzel szemben fiatal és életerős, cseppet sem emlékeztet arra a Henrik-re, akit látnunk kellene, főleg akkor mikor már Anna a felesége.

Az egyetlen, akit nem tudok kifogásolni az Natalie Portman, Boleyn Anna szerepében. Mintha csak rászabták volna a karaktert, ő a tökéletes Anna. Szerintem többet ezzel kapcsolatban nem kell mondanom…
Ahogy már az elején említettem a történetet számos ponton megváltoztatták, főként leegyszerűsítés és lerövidítés céljából, hogy egy filmben meg lehessen jelentetni a lényeget… kihagytak fontos dolgokat, lényeges és számomra fontos mozzanatokat… teljesen a háttérbe szorították Anna és Mary bátyját, George-t, akit én a könyvekben nagyon csíptem. Az ő történetét kifejthették volna részletesebben… kevés volt az Anna és Henrik éveiről szóló rész, viszont annak örültem, hogy Mary vidéken töltött éveiből szinte semmit nem mutattak, azt a könyvben is nagyon untam…

És amit még szintén hiányoltam az Mary és a második férjének, vagyis William Stafford-nak a bővebb jelenetei… emellett a színész, aki játszotta a férfit, nos, hogy is mondjam… én nem így képzeltem el a leírás alapján, a filmben túl tejfölösszájú ficsúrnak néz ki, míg én a könyv olvasása közben egy érett, idősebb és férfiasabb embert képzeltem el Stafford-nak…
Ami viszont tetszett, Anna kivégzésének a jelenete, Natalie Portman ott nagyot alakított… az a film egyértelmű csúcspontja, és olyan megható és megrendítő amilyennek lennie kell… talán az egyetlen, ami jól sikerült…
Trailer:
http://www.youtube.com/watch?v=JLW1SQkArmc
( Ez a trailer nem olyan jó minőségű, de csak ezt találtam ami feliratos...)
10/6

Interjú a vámpírral (film)

Ez a kedvenc vámpíros filmem, Anne Rice azonos című könyvének a filmadaptációja. Mivel az eredeti könyvet még nem olvastam, így csak a filmről tudok véleményt írni, de néhány másik Vámpírkrónikák könyvet már olvastam, így tudom, hogy mint az lenni szokott a film egyes részleteiben eltér a könyvektől. ( Anne Rice összesen 10 könyvet írt az általa teremtett vámpírokról, melyeket együtt Vámpírkrónikáknak neveznek, Az interjú a vámpírral ennek a sorozatnak a legelső kötete, én olvastam a 2. könyvet, melynek címe: Lestat, a vámpír, az 6.-at, melynek címe: Armand, a vámpír, és a 8.-at, melynek a címe: Vér és arany.)

A film főszerelője Louis egy a 18. században átváltozott vámpír, aki a modern években találkozik egy újságíróval, Daniel-el, akinek elmeséli az élete történetét, hogyan lett belőle vámpír és milyen a fajtája igazi nyomorúságos és szenvedésekkel teli élete. Megtudhatjuk, hogy ki változtatta át őt, hogyan éltek kettesben, hogyan vettek maguk mellé később egy kislányt, aztán hogyan lázadt fel a teremője ellen… aztán mi minden történt vele Párizsban, míg végül elveszítvén az egyetlen utolsó társát, újra visszatér oda ahonnan az egész vámpír élete kezdődött…

Nemcsak az egyetlen kedvenc vámpíros filmem, hanem hozzátartozik azokhoz a filmekhez, amiket sosem tudok megunni és mindig szeretni fogok. Noha ennek a filmnek a mindig szenvedő és nyomorúságos Louis a főszereplője, nála mégis szimpatikusabb a negatív karakterként feltüntetett Lestat, a teremtője. ( Anne Rice további könyveiben kiderül, hogy Lestat valójában nem annyira gonosz és érzéketlen, mint amilyennek ezekben az években mutatta magát Louis előtt), nekem egyértelműen Lestat a kedvencem. Szerintem Tom Cruise olyan tökéletes alakítja, hogy nála jobbat nem lehetett volna találni erre a szerepre… nem értem miért nem támogatta az írónő a színész kiválasztását, de remélem a film megnézése után rájött, hogy mekkorát tévedett.

Brad Pitt szintén megfelelő Louis szerepére, de ahogy már mondtam, nekem nem tartozik a kedvenc vámpírjaim közé a Vámpírkrónikák világából, tehát felőlem olyannyira mindegy lett volna, hogy ki játssza. Kirsten Dunst fiatalkora ellenére olyan hitelesen alakítja a kislánybőrben rekedt és megkeseredett Claudiát, hogy szinte már elhisszük, hogy tényleg tudja, hogyan érezhet egy nála évtizedekkel idősebb nő.
Ehhez a filmhez nagyon jó színészeket válogattak össze, egyetlenegy szereplő van, akivel én nagyon nem értek egyet, az pedig Armand. Armand később egy saját könyvet kapott, amely csakis az ő életéről szól (erről szintén lesz később bejegyzés) és mivel azt már elolvastam így elborzadva tapasztaltam meg, hogy az eredeti Armand egy 16 éves, barna szemű, bronzbarna hajú törékeny tinédzser fiú.

Nem értem a filmben minek kellett megöregíteni őt… (félreértés ne essék, én szeretem Antonio Banderas-t, csak nem vámpírszerepben, nem volt hiteles a számomra)… miért nem lehetett olyannak meghagyni amilyennek Anne Rice képzelte el? Ha Claudia szerepére tudtak találni egy fiatal és ígéretes gyerekszínészt, akkor nem hiszem el, hogy Armand esetében nem lettek volna erre képesek. Kérdezhetnétek, hogy miért emeltem ki ezt ennyire, holott a filmben Armand-nak nincs olyan jelentőségteljes szerepe… nos, ennek az oka, hogy nekem Armand a másik kedvenc vámpírom a könyvekben – persze csak Lestat után – és nagyon csalódott voltam, hogy a filmben ennyire elrontották a karakterét.

A lényeg, hogy szerintem ez a legjobb vámpíros film, ami valaha készült, igazi mondanivalóval, kidolgozott misztikus háttérrel, szeretnivaló karakterekkel, akiket sajnálhatunk, de ugyanakkor nagyon gyűlölhetünk is… mindenkinek csak a figyelmébe tudom ajánlani! Aki még nem látta és szereti a vámpírok világát, az feltétlenül nézze meg, mert nem fog csalódni! Ezt garantálhatom…
Trailer:
http://www.youtube.com/watch?v=R1G5M4xliI4
10/10

2012 legjobban várt filmjei folytatás

Az előző bejegyzés listájának a folytatását láthatjátok:)

4. Hófehérke és a vadász (Snow White and the Huntsman)
Bemutató: május 31.
Tetszik ebben a filmben, hogy a mindenki által ismert klasszikus Disney mesének a sötétebb, komorabb és akciódúsabb változatát üdvözölhetjük benne... kíváncsi vagyok mit tudnak belőle kihozni és arra mennyivel tud valami plusz élményt hozzáadni az eredeti Hófehérke történetéhez...
Trailer:
http://www.youtube.com/watch?v=5UPsekZMG1Y


5. A csodálatos Pókember (The amazing Spiderman)


Bemutató: július 25.
Nem tudom kinek a fejéből pattant ki az ötlet, hogy kezdjék teljesen előlröl a Pókember filmeket, de az mindesetre egy nagy zseni volt. Ez előző triológia első része nekem nagyon tetszett, de a két folytatása az maga volt a rémálom... így talán jót fog tenni ha előlről kezdik az egészet... hátha most jobban sikerül a filmes adaptáció... Toby Macguire helyett itt Andrew Garfield lesz Peter Parker, Pókember új szerelmet és ellenségeket kap... talán ez az új kezdés segít a csúcsra röpíteni ezt a szériát is...
Trailer:
http://www.youtube.com/watch?v=8XWX4onNzOo






6. A sötét lovag: Felemelkedés (The Dark Knight Rises)

Bemutató: júl. 19.
Batman az abszolút és egyetlen kedvenc képregényhősöm, így mindent szívesen olvasok el, vagy nézek meg ami az ő világával kapcsolatos... Nolan újszerű filmjei egyértleműen lenyűgőzőek, imádom az első két részt, így természetes, hogy tűkön ülve várom a 3. befejező filmet....
Remélem nem fog csalódást okozni....
Ez a trailer nekem egyáltalán nem tetszik, olyan béna a zene alatta, meg semmilyen figyelemfelkeltő jelenet nincs benne, ennél jobbat vártam, de mivel csak ez van, így tessék...
Trailer:
http://www.youtube.com/watch?v=DKKFDVN0sKY&feature=related






Itt a listám vége, ezt a hat filmet várom ebben az évben a legjobban, mindegyikkel kapcsolatban nagy reményeim vannak és remélem, hogy csakis dícsérő véleményeket kell írnom róluk a megjelenésük után....:)

2012 legjobban várt filmjei

2012. bővelkedni fog olyan filmekben melyeket én személy szerint kifejezetten várok. Most ezeket szeretném felsorolni a teljesség igénye nélkül, néhány személyes megjegyzéssel ellátva arra vonatkozóan miért várom az adott filmet... alatta pedig linkelem a trailereket... akkor lássuk! Ha már megnéztem a filmeket akkor természetesen véleményt is írok róluk folyamatosan...

1. Underworld 4- Ébredés (Underworld 4 - Awakening)

Bemutató: jan. 26.
Erre kell a legkevesebbet várni, csak alig egy napot, ami a legjobb az egészben. Kíváncsi vagyok, hogyan fogják megújítani ezt a történetet, bár az nekem nem tetszik, hogy a vámpírok és lycanok (farkasemberek) ezentúl nem egymás hanem az emberek ellen fognak harcolni... az Underworld filmeknek éppen az volt a lényege, hogy a két sötét faj egymás ellen küzd a régmúlt sérelmeiért... várom ezt a filmet... kíváncsi vagyok mit tudnak még kihozni belőle... de remélem nem fogják elrontani ez eddigi triológia sikersorozatát...
Trailer:
http://www.youtube.com/watch?v=U8zPhd8pzpM&feature=related





2. Az éhezők viadala (The Hunger Games)

Bemutató: március 22.
Ez egy számomra teljesen új történet amit véletlenül fedeztem fel az új megjelenések között. Könyvből készült film és mindenki azt mondogatja, hogy akár az új Twilight is lehet belőle... mármint a sikereit tekintve... ez persze nem vámpíros történet, hanem egy teljesen más típusú fantasy. Nem olvastam a könyveket és szerintem a film megjelenéséig nem is fogom, ha a film tetszett akkor talán utána pótolom a lemaradásomat... a könyvek rajongói sokat várnak ettől a filmtől... és be kell vallanom a trailer-re és az interneten található leírások alapján nekem is tetszik a film története... harc a zsarnoki rendszer ellen, egy játék melynek a végén megváltozik egy egész ország élete... ez egy triológia és ha az első film sikeres lesz, akkor gondolom a másik két könyvet is megfilmesítik, így a következő években sem szenvedhetünk hiányt Panem világából...
Trailer:
http://www.youtube.com/watch?v=Bv9ni-qCbSs&feature=related

3. Bosszúállók (The Avengers)

Bemutató: április 26.
Hát erről nincs mit mondani, mivel lány létemre imádom a szuperhősös történeteket így egyértelmű, hogy nagyon várom a film megjelenését... külön-külön nem annyira szeretem ezeket a hősöket - kivéve Thor-t, az ő saját filmje nagyon tetszett, a többieké nem annyira :( - de ez a trailer annyira jól sikerült, hogy mikor elsőnek megláttam azonnal kedvem támadt megnézni... hátha együtt valami jót hoznak össze.... az első bosszúállók között itt lesz Vasember, Amerika kapitány, Hulk, Sólyomszem, a Fekete Özvegy és persze Hulk, a fő ellenfél pedig Thor gonosz testvére, Loki lesz... :)

Trailer1.
http://www.youtube.com/watch?v=ARXKs1083QY
Trailer2.
http://www.youtube.com/watch?v=GAVJrwVe5FQ


folyt. köv.