Fülszöveg:
35 UDVARLÓ. 1 HERCEGNŐ. KEZDETÉT VESZI EGY ÚJ PÁRVÁLASZTÓ.Eadlyn hercegnő kislánykora óta hallhatta a véget nem érő történeteket arról, hogyan ismerkedett meg édesanyja az édesapjával. Húsz éve történt, hogy America Singer benevezett a Párválasztóba, és elnyerte Maxon herceg szívét, akivel azóta is boldogan éltek. Eadlyn mindig is igen romantikusnak találta szülei tündérmesébe illő történetét, habár soha eszébe nem jutott volna a nyomdokaikba lépni. Ha rajta múlik, a házasságot addig halogatja, amíg csak lehetséges. Csakhogy egy hercegnő sosem rendelkezhet maradéktalanul az élete felett, így bármennyire hevesen tiltakozik is, Eadlyn sem kerülheti el a saját Párválasztóját.
Eadlyn egyáltalán nem számít arra, hogy saját története a szülei meséjéhez hasonlóan boldogan végződik. Amikor azonban megkezdődik a versengés, talán mégis mutatkozik arra némi esély, hogy az egyik udvarló elnyerje a szívét, felfedje az összes előtte álló lehetőséget, és ezzel azt is bebizonyítsa, hogy Eadlyn számára korántsem olyan lehetetlen rátalálni a saját boldogságára, mint azt képzelte.
HÚSZ ÉVVEL EZELŐTT ÉDESANYJA NYERTE EL A KORONÁT. ELJÖTT VAJON AZ IDEJE ANNAK, HOGY EADLYN HERCEGNŐ IS RÁTALÁLJON AZ IGAZ SZERELEMRE?
Igazából nem is volt nagy kedvem elolvasni a könyvet, mert az eredeti Párválasztó trilógia sem nyűgözött le annyira, hogy érdekeljen a folytatás. Nem értem a könyvek sikerét, mert számomra ezek nem hogy nem kemény disztópiák, de még egy lagymatag romantikus történetnek is kevésnek bizonyultak. Persze tudom, hogy valószínűleg egyedül vagyok ezzel a véleményemmel, mert mindenki imádja a trilógiát, de hát ez van. Mégis, sokan ajánlották az új trilógia első részét, és azt hallottam, hogy ez sokkal jobb, mint az előző részek, így gondoltam miért is ne? Adtam neki még egy esélyt, és lássatok csodát, nem bántam meg.
Nem hittem volna, hogy ilyet fogok mondani, de A koronahercegnő nagyon kellemes csalódás volt. Őszintén bevallom tetszett. Persze nem lett többször olvasós kedvenc, annyira azért nem akarok túlzásba esni, de jobban lekötött és elszórakoztatott, mint az előző három rész együttvéve. Nem tudom ennek mi lehetett az oka, talán most jó kedvemben olvastam, talán tényleg jobb lett, mint az előző részek... ki tudja. A lényeg, hogy nem untam magam közben és nem idegesített fel America, akit ki nem állhattam, mint főszereplőt. Csak hogy értsétek miért is tetszett a könyv, megpróbálom kiemelni azt a néhány dolgot, amit pozitívan értékelek benne.
Kezdjük ott, hogy az írónő most már fel merte vállalni, hogy ez egy szimpla romantikus könyv. Nem értettem sosem miért kellett beleerőltetni ezt az egészet egy disztópikusnak tűnő közegbe, amikor ez nem disztópia. Épp ezért nem értem, miért így kell reklámozni. Persze most is zavarognak az emberek, de azzal még annyit se foglalkozunk, mint korábban a felkelőkkel, és ez így volt jól. Végre felvállalta az írónő, hogy ez egy romantikus könyv és semmi több. Ehhez kapcsolódóan tetszett az is, ahogy kezelve lettek a kasztok eltörlésének utóhatásai. Szerencsére reálisan lett ábrázolva a helyzet, és nem lett minden és mindenki csupa boldog. Hanem igenis az emberek még 18 év után se szoktak hozzá teljesen, hogy többé nem kell kasztrendszerben élniük, és hogy még most is adódnak ebből gondok és konfliktusok.
Eadlyn
A másik ok, amiért jobban szerettem ez a könyvet, mint az előzőeket, az maga a főszereplő. Valószínűleg megint egyedül leszek ezzel a véleményemmel, de én roppant érdekes karakternek tartom Eadlynt és ezerszer jobb karakter, mint America valaha volt. America-t sosem csíptem, mindig irritált a személyisége és a legtöbb dolog, amit csinált, ezzel szemben a lányát rögtön a szívembe zártam. Tökéletesen megértem miért nem kedvelik sokan Eadlynt, de én épp azért szerettem meg őt, mert bonyolult, mert elkényeztetett, mert sokkal összetettebb és érdekesebb, mint America korábban.
Eadlyn a palotában nevelkedett trónörökösként, óvták mindentől és mindenkitől. Nem csoda, hogy nem sokat tud a való világról, hogy nehezen ismerkedik és kerül közel bárkihez is, és hogy nehezen tudja kimutatni az érzéseit. A háta közepére se kívánja az egész Párválasztót, de mégis belemegy a szülei és az ország kedvéért. Elkötelezett, elhivatott, magánakvaló, néha hisztis és elkényeztetett, de tudja mi a kötelessége és próbál annak megfelelni. Néhány kényeskedő megnyilvánulása nekem se tetszett, de ennek ellenére sokkal érdekesebb karakternek tartom őt, mint America-t. Emellett tetszett az is, hogy milyen szoros kapcsolat fűzi az apjához, Maxonhoz, és az ikertestvéréhez, Ahrenhez. Épp ez bizonyítja azt, hogy tud ő igazán szeretni és igenis törődik azokkal, akik fontosak neki.
Ha jobban belegondolok van még egy dolog, amiért szerintem sokkal jobb ez a könyv. Alapjáraton fordított a felállás, vagyis igaz, hogy ismét női főszereplőnk van, de most ő az, aki választ. Neki kell döntenie a 35 férfi között, akik jelentkeznek a versenybe, és aki szeretnék elnyerni a kezét. Talán az első trilógia is jobb lett volna akkor, ha Maxon a narrátor, és az ő fejébe láthatunk bele. Eadlyn megfelelően kezelte a helyzetet, amibe került. Számára ismeretlen terepen kellett helytállnia, és olyan helyzetbe kényszerítették, amibe csak nehezen ment bele. Nem akar férjet magának, sőt szerelmes se szeretne lenni. Főképp pedig nem szeretne csak kényszerből házasodni. Nehezen köt ismertséget, nehezen kedvelteti meg magát ismeretlenekkel, és most mégis itt van ez a 35 új és ismeretlen férfi, akik mind őt akarják, és akik között el kell igazodnia. Tehát érdekes volt ez a fordított felállás, és így nekem sokkal jobban tetszett a történet elmesélése, mint amikor America volt versenyben Maxonért.
Tényleg nem hittem volna, de tetszett A koronahercegnő. Sőt, annyira tetszett, hogy máris nagyobb kedvvel várom a folytatást. Mivel szimpla romantikus regényként kezelem, így nem is vártam nagy kalandokat vagy izgalmakat, így nem kellett csalódnom. Tudtam, mire számítsak, és éppen azt kaptam. Mégis, a fordított alaphelyzet, a sokkal érdekesebb főszereplő, és néhány karakterek közötti kapcsolat miatt, megszerettem a könyvet. Eadlynt remek karakternek tartom, és már most a szívemhez nőtt, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi minden fog eztán történni vele. Mondjuk az nem nagy rejtély, hogy ki lesz a végső befutó, de még a Kile-al való évődésüket is bírtam. Várom a folytatást, és azt biztos nem fogom halogatni sokáig.
Ui: A borító ismét csodaszép, de ezen meg sem lepődök. A könyvsorozat összes borítója egy álom. Gyönyörűek. *-*
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése