Szemfényvesztők

A történet:
"A világ legjobb illuzionistának egy csapata bankot rabol, de nem is akárhogyan: a mindenkit megtévesztő műsorszámuk végeztével a közönség sorai közé szórják a megszerzett pénzt. Az FBI értetlenül áll az agyafúrt attrakció előtt, nem is sejtve, hogy egy sokkal nagyobb dobásra készülnek a szemfényvesztők."

Ez a film nálam az egyik legjobban várt volt ebben az évben, így természetesen nem bírtam sokáig, hanem amint csak tudtam elmentem és megnéztem a moziban. Az előzetes alapján és a híres-neves szereplőgárdából kiindulva nagy elvárásaim voltak vele kapcsolatban, és azt kell mondjam a Szemfényvesztők egyáltalán nem okozott számomra csalódást. És szerintem senkinek se fog. (Vagy talán csak annak, aki nem bírja az olyan filmeket, ahol néha gondolkozni kell.) Kezdjük az apróbb negatívumokkal. Elsőnek is a magyar szinkron. SAJNÁLOM DE ÉN EGYRE INKÁBB UTÁLOM A MAGYAR SZINKRONT, ÉS SZERINTEM EZ NEM FOG EZTÁN SE MEGVÁLTOZNI. Szívesebben néztem volna felirattal, nem tudom, hogy lehetett-e egyáltalán valamelyik moziban úgy nézni, de nem ez a lényeg. Nekem nem tetszett a szinkron, ezen nem tudok segíteni.

És szerencsére csak ez volt az egyetlen baj a filmmel, ami igazából nem is a filmből fakadó probléma, és lehet másnak nem okoz gondot, ha ezt nem veszem figyelembe, akkor azt kell mondanom, hogy a Szemfényvesztők nagyon jól sikeredett. A film szépen kigondolt ívben halad előre, elsőnek megismerjük a főszereplőket egymás után, aztán jönnek a nagyobb és kisebb rejtélyek egy kis izgalmas nyomozással körítve, folyamatosan tornáztatják az agyunkat, nem lehet unatkozni az biztos. Három nagyobb trükknek lehetünk szemtanúi miközben a rendőrség az illuzionisták után kajtat, de természetesen mindig túljárnak az eszükön. A színészi játékra nem lehet panasz, bár ha azt vesszük, hogy milyen sok híres színész játszik együtt ebben a filmben, akkor azért észre lehet venni, hogy egyesek nem kaptak elég teret a kibontakozáshoz. (Pl. Micheal Caine). Nekem legjobban Jesse Eisenberg és Mark Ruffalo játéka tetszett, mindkettő más okból.

Persze ha kicsit kukacoskodni akarok, akkor bele tudnék néhány dologba kötni, amelyek végül is nem nagy bajok/hibák, és nem mondanám őket olyan nagy negatívumnak, (azért sem írtam oda az elejére). Egyrészt a karakterek nem lettek annyira elmélyítve, amennyire lehetett volna, vagy pont azt a történetszálat emelték ki és erőltették ránk, ami mondjuk engem egy kicsit untatott. Értem ezalatt, hogy én sokkal jobban bírtam volna, ha már kell egy kis szerelem is a filmbe, akkor inkább Atlas és Henley közötti kis szikrát kellett volna lángra lobbantani és őket összehozni, nem pedig a két nyomozót. Az a nyomozó nő engem valamiért végig idegesített, és azt hittem őt lesz a végső hunyó, de hát szerencsére nem így lett.

Igazából nem nagyon tudok még miről írni, mert nem akarom lelőni a történetbeli csavarokat és a trükköket, ezeket érdemes megnézni, mindegyik zseniális a maga módján, szépen és látványosan lettek kivitelezve, bár annak aki jártas a bűvészek világában talán nem okoz olyan nagy fejtörést rájönni a titkok nyitjára.A végére kapunk egy nagy csavart, amire szerintem senki nem számítana, és egy nyitott kérdést is odabiggyesztenek a végére, arra mindenki saját magának találhatja meg a választ. Nagyon jó film, nekem tetszett és külön plusz pont a rengeteg kis odavetett és közbeszúrt poénkodásért, amik azért néha feldobták a feszült hangulatot. Ezt a filmet látni kell, mindenkinek csak ajánlani tudom!

10/10

Előzetes:

Scott Westerfeld: Csúfok (Csúfok 1.)

A történet:
Mindenki tündöklően gyönyörűvé válik, mint egy szupermodell. Mi ebben a baj?
Tally hamarosan tizenhat éves lesz, és már alig várja. Nem a jogosítvány miatt, hanem hogy végre szép legyen. Tally világában a tizenhatodik születésnap egy olyan műtétet jelent, ami az embert taszító csúfból lélegzetelállító szépséggé változtatja. És azonnal egy olyan high-tech paradicsomba kerül, ahol nincs más dolga, mint őrületesen nagyokat bulizni. Néhány hét múlva ő is megérkezik oda.
De új barátnője, Shay nem biztos benne, hogy széppé akar válni. Szívesebben próbálná ki az életet odakint. Amikor Shay megszökik, Tally a szépek világának egy teljesen új oldalát fedezi fel – és ez taszító. A hatóságok az elképzelhető legrosszabb ajánlatot teszik a lánynak: találja meg barátnőjét és adja a kezükre, máskülönben sosem változhat széppé. Döntése örökre megváltoztatja az életét.

Nagyon olcsón sikerült hozzájutnom ehhez a könyvhöz, az eredeti árat biztosan nem adtam volna meg érte, főleg most így olvasás után. Na, nem azt mondom, hogy annyira rossz ez a könyv, inkább csak olyan egyszer olvasós fajta, legalábbis az én esetemben. Talán azért nem jött be annyira, vagyis ez inkább rossz szó rá, nem azt mondom, hogy unalmas és olvashatatlan, mert igenis érdekes volt a maga nevében, de olvasás közben végig az volt az érzésem, hogy ezt nálam fiatalabbnak írták. (Pedig nem vagyok még olyan öreg a 22 évemmel, így én is élvezhettem volna)

Már alapból az írásmód is igen egyszerű, tele van tőmondatokkal, nem valami bonyolult a nyelvezete, nincsenek benne nagy szavak, pontosan azért, hogy a fiatalabb korosztály képes legyen megemészteni, és ezzel nincs is baj, bár ha azt nézzük, hogy miről szól a könyv maga, akkor már kérdéses a dolog, hogy miért kellett egy ilyen komoly témáról/kérdésről fiataloknak írni, amikor ők még annyira fel sem fogják az egész kitalált világ helyzetét és komolyságát. Ez a könyv disztópia, ezen nem lehet vitatkozni, adott számunkra egy negatív jövőkép, távol a jövőben az emberek világa (megint) valamiért elpusztult, és kialakult ez az új rendszer, aminek az adja az alapját, hogy (elvileg) minden ember csúnyának születik, aztán 16 éves korukban szépekké műtik át őket. Ez egészen addig jó dolognak tűnik, és főszereplőnk Tally se vágyik semmi másra, amíg meg nem tudja, hogy az (egyszerűnek tűnő) szépészeti műtét nem csak a fiatalok teljes külsejét alakítja át, hanem a gondolkodásukat is... vagyis teljesen átnevelik őket, hogy eztán ne lázadjanak, hanem éljenek boldogan a rendszer akaratának megfelelően. A Csúfok világa igazi scifi-s dolgokkal van tele, az emberek képesek valami gördeszkaféleségen repülni, retinaolvasókkal azonosítják őket, meg még sorolhatnám milyen kütyüket használnak, a modern technika ural mindent. Persze arról itt se esik még szó, hogy mi történt konkrétan a korábbi világgal, hogy miként jött létre ez a rendszer, hogy kik a vezetői meg egyebek. De hát kell valami rejtély a folytatásba is. (Mert igen, ez is trilógia)

Persze nem tudok elmenni a világfelépítés egyes sántító elemei mellett, amik lehet csak nekem voltak zavarosak, vagy pedig tényleg az író rontott el valamit. Például nem értem ezt az egészet. Hogy lehet, hogy mindenki csúfnak születik és még VÉLETLENÜL se születik egy szép gyerek, aki úgy alapból, természetes módon szép. Emellett mégis ki dönti el, hogy kinek mi a szép, mikor a szépség az egy igen szubjektív fogalom, és mindenki mást ért alatta? Persze, vannak azok az általános szépségjegyek, amiket végül a megműtött fiatalokra helyeznek mesterséges módon, értem, hogy ez a többségnek szép, de szerintem nem mindenki gondolja ugyanígy. Továbbá azt sem értem, hogy egy ilyen modern és fejlett rendszer, hogy nem volt képes megtalálni azokat már jóval korábban, akik elszöktek? Nem igaz, hogy korábban nem tudták ezt a kémes dolgot eljátszani valakivel, csak pont most jutott az eszükbe, mikor Tally-ról volt szó. Ehhez hasonló kis bakikkal van tele a könyv, amit lehet más észre sem vesz, de nekem azért szúrták a szemem.

A történet is egyszerű és könnyen olvastatja magát, nincsenek benne előre ki nem található csavarok, ennek ellenére nem volt unalmas. Habár azt sajnálom, hogy a végére egyik karaktert se tudtam megkedvelni, mindegyik olyan kis semmilyen volt, Tally pedig néhol egyenesen idegesített. Néha annyira naivan és gyerekesen gondolkozott és cselekedett, hogy az már nekem fájt. Nem mondom, hogy rossz ez a könyv, de annyira azért nem vett le a lábamról, hogy most mindenképp olvassam a folytatást. Felveszem a másik két kötetet a várólistámra, és majd meglátjuk. Ha már semmi érdekesebb olvasnivaló nem lesz a listámon, akkor talán folytatom a sorozatot.

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/scott-westerfeld-csufok

5/3

Legújabb beszerzéseim:)

Korábban kissé kisöpörtem a saját privát kis könyves polcomat, mert rájöttem, ott csücsül néhány könyv a polcomon, amit már régen nem olvasok, és mivel még elég jó állapotban volt a többségük, így eladtam őket, hátha másnak még örömöt tudnak okozni. (Mellesleg e-könyv olvasót vettem az összegyűlt pénzből!) Így kissé megfogyatkozott a könyveim állománya, és mivel mostanában annyira nem is vetett fel a pénz, mint szerettem volna, így egy ideig nem vettem könyveket. Egészen idáig...

Merthogy a Könyvhét csábító ajánlatainak és akcióinak nem lehetett ellenállni. (Természetesen én sem tudtam). Na, nem azt mondom, hogy egy zsák könyvet vettem, de így hirtelen elég sok újdonsággal megleptem magam.

A Könyvmolyképző Kiadótól ezt a két kötetet rendeltem meg még a gyereknapi akció keretében, mindkettő  iszonyatosan le volt árazva, majdnem 70%-al, így nem hagyhattam ott őket, plusz mindkettő érdekelt, a Csúfokat szerintem már ma be is fejezem. :) 

Ezen kívül még két könyvet vettem és egyet ajándékba kaptam. K.M. Moning új sorozata, a Dani O"Malley trilógia első részét nem volt kérdés, hogy megveszem, amint megjelenik magyarul, angolul olvastam korábban, és nagyon tetszett, természetesen, most jöhet magyarul is. A magyar címmel nem tudok megbarátkozni, de a borító csodaszép, jó ötlet volt megtartani az eredetit. A Cor Leonis Kiadó standjánál kaptam ehhez ajándékba egy éves horoszkópos könyvet, mondjuk a horoszkópban annyira nem hiszek, de azért majd beleolvasgatok. :) És ez a sok könyvjelző is a Cor Leonis Kiadó standjától van. Legjobban az Iced-os, és az Új nap virrad-os tetszik!

És aztán pedig az Agave Kiadó standjánál hatalmas meglepetés ért, mikor a leakciózott, mindössze 500 FORINTOS könyvek között rátaláltam Richelle Mead Vérvonalak könyvére. Nem hagyhattam ott ennyiért, megvettem, remélem ugyanannyira fog tetszeni, mint a Vámpírakadémia könyvek. :)

Richelle Mead: A végső áldozat (Vámpírakadémia 6.)

A történet:
Ezúttal maga Rose Hathaway kerül őrizet alá, és nem is akármiért. A vád: a morák királynőjének, Tatjanának meggyilkolása. Az örökmozgó dampyrt azonban apja, az extravagáns öltözködéséről és titokzatos kapcsolatairól ismert és hírhedt Abe Mazur megszökteti a fogdából. Rose így Dmitrijjel nekivág a nagyvilágnak, hogy elrejtőzzön rosszakarói, valamint a királyi udvar testőrei elől. Rose persze nem tűrheti tétlenül, hogy valaki a nyakába varrta a gyilkosságot, és nyomozni kezd az igazi tettes után. Ehhez azonban meg kell találnia a királynő neki írt levelében említett utolsó Dragomir leszármazottat. Eközben barátnője, Lissa, az Udvar politikai intrikái közepette a királyi trón várományosai között találja magát…
Kiben bízhatnak, miközben halálos ellenségeik nyújtanak segítséget, és barátaik árulják el őket? Ki fogja meghozni a végső áldozatot a családért, a szerelemért és a túlélésért?

El sem hiszem, hogy ilyen hamar ledaráltam a Vámpírakadémia sorozatot, de hát nem tehetek róla, nagyon tetszenek Mead könyvei és az biztos, hogy a Vámpírakadémia könyvek mostantól ott lesznek a kedvenceim között. Mead nagyon szórakoztatóan ír, és habár a történetek nem mindig eredetiek, hanem teljességgel kiszámíthatóak, mégis van valami a könyvekben, ami megfogja az olvasót, jelen esetben engem. Az biztos, hogy olvasni fogom majd a spin-off sorozatot is, a Vérvonalakat, sőt még a Georgina Kincaid immár felnőtteknek írt másik sorozatát is megpróbálom.

Persze kicsit szomorú vagyok, hogy ilyen hamar a végére értem, mert a karakterek nagyon a szívemhez nőttek, de annak örülök, hogy most találtam rá a könyvekre, mert egybe tudtam olvasni az összeset, és nem kellett éveket várnom két rész között. Na, de lássuk mi a véleményem a befejező kötetről. Mindenképp tetszett önmagában, bár ha úgy nézem, hogy ez egy könyvsorozat utolsó kötete, akkor nagyobb durranásra számítottam így  végére. Ismét nem volt valami sok akció, szinte nem is voltak harcok, inkább a rejtélyeken és azok megoldásán volt a hangsúly.

Két részre osztható a történet, egyszer ott van Rose, aki a barátai segítségével megszökik a börtönből és Dmitrijvel bujdosni kényszerül, közben persze nem tud nyugton ülni, hanem elindul, hogy kiderítse ki lehet Lissa eltitkolt törvénytelen féltestvére, közben régi vad módon élő morák csoportjába botlanak bele, újra találkoznak Sidney-vel az Alkimistával, sőt még Viktor és testvére is a nyakukra járnak a saját önző céljaik és terveik érdekében. Hogy ki Lissa féltestvére, nos itt bejött a tippem. Szerintem mindenkinek teljesen egyértelmű, hogy Jill az. A kislányt annyira hirtelen előtérbe helyezte Mead az előző két kötetben, hogy tudtam valami fontosabb szerepe lesz. A történet másik fele meg az Udvarban játszódik, Lissa és a többiek Tatjana gyilkosa után kutatnak (elég uncsi módon), közben meg Lissa elindul a királynői címért, és én már az első kötetnél tudtam, hogy később királynő lesz belőle.... ez is teljesen nyilvánvaló volt. De, hogy ki volt a gyilkos? Hát ezt nem találtam el, én soha nem tippeltem volna arra a személyre, így legalább ebben az egy dologban sikerült megdöbbentenie Mead-nek.

A Vámpírakadémia karaktereit még mindig imádom, Rose és Dmitrij nagy kedvenceim, és örülök annak, hogy végül mégis összejöttek, ennek ellenére NAGYON SAJNÁLTAM szegény Adriant, Rose végig csak kihasználta őt, és nem tudom mi lesz eztán szegény fiúval, tud-e még valaha bízni a nőkben. (Szerencsére a Vérvonalakban is szerepel, így gondolom majd látjuk mi történik vele eztán). A végén a legtöbben megkapták a maguk kis boldogságukat, valahogy hiányoltam a nagyobb csatákat, harcokat, és egy kis negatívumot is a végére, mindenki túl boldogan fejezte be ezt az egészet, túl rózsaszín lett így a befejezés.

Nagyon örülök annak, hogy a kezeim közé akadt a Vámpírakadémia könyvsorozat, és eztán természetesen nagyon várom a filmet, ami az első kötetből készül és 2014. február 14.-én jelenik meg.

UI: Mi ez a borító? És ki ez a rózsaszín hajú csaj? Jaj, te jó ég....

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/richelle-mead-a-vegso-aldozat

5/4

Richelle Mead: Örök kötelék (Vámpírakadémia 5.)

A történet:
Rosemarie Hathaway soha nem a nyugodt természetéről volt híres, de most különösen nagy bajba keveredik. Pedig olyan jól indul minden. A Montana erdejében megbúvó Szent Vlagyimir Akadémián sikerrel és figyelemre méltó eredményességgel teszi le gyakorlati záróvizsgáját, megszerezvén az értettségét és elkötelezettségét bizonyító hűségjelet, mely a morákat vigyázó dampyr testőrök büszkesége. Ezt követően azonban megindul a lavina…
Lissa Dragomir hercegnő segítségével annak a Viktor Daskovnak a kiszabadítását tervezi, akit ők maguk juttattak a vámpírok börtönébe. A vállalkozást bonyolítja, hogy az élőhalott strigává lett Dmitrij nem csak szerelmével üldözi Rose-t, hanem egyenesen az életére tör. Vajon sikerül-e Rose-nak kiderítenie, miként lehet a strigává vált vámpírokat visszahozni az életbe? S ha igen, eltűnik-e belőlük nyomtalanul a gyilkos ösztön? És vajon képes-e felőrölni a strigáktól való örökös félelem a morák és dampyrok közti szoros kapcsolat erejét?

IGEN, IGEN ÉS IGEN! Szerintem most sem leptem meg senkit azzal, hogy az utolsó három kérdésre igen lesz a válasz, de hát nem is baj, hogy ilyen kiszámítható a történet, nem ezért szeretem. Egyre jobban haladok a Vámpírakadémia sorozattal, és már csak az utolsó kötet van hátra, amit szerintem még ezen a héten ki is olvasok. Nagyon szeretem ezt a sorozatot és máig örülök annak, hogy a filmes infók felkeltették a kíváncsiságom iránta annyira, hogy belekezdtem. Mert ha nem kezdtem volna el olvasnia könyveket, akkor még mindig nem lennék vele tisztában, hogy milyen jó könyvekről maradok le. Na de mielőtt elkezdeném isteníteni Mead-t vagy a Vámpírakadémia sorozatot (ezt az utolsó kötetes értékeléshez terveztem!), lássuk miről szólt és mit tetszett/nem tetszett az Örök kötelékben.

Ez már a sorozat 5. része, és lehet valaki már elkezdett beleunni az egészbe, és már a harmadik kötetnél befejezte volna, és nem érti Mead hogy bírja ennyire elnyújtani ezt az egészet, de nekem nincs bajom azzal, hogy 6 kötetből áll a sorozat, hiszen eddig minden egyes könyvnek megvolt a saját kis története, amelyek nagyobb vonatkozásban is összefüggtek, és habár nem mindegyik volt olyan izgalmas, Mead mégis olyan szépen és kifejezően ír, mellesleg Rose kellemes és szerethető narrátor, hogy még ha nem csinálnának semmit, csak folyton buliznának a szereplők, én akkor is szívesen olvasnám. Szerencsére azért van normális története mindegyik könyvnek.

Az Örök kötelék szerintem nem lett olyan gyenge történetét tekintve, mint a második vagy a negyedik, Mead ismét egy izgalmasabb és kalandosabb kötettel örvendeztetett meg bennünket, és bízom abban, hogy a séma nem fog folytatódni, mert akkor ezek szerint a hatodik (egyben befejező) kötet megint unalmasabb lesz. Tehát most a történettel nem volt bajom, kellően izgalmas volt számomra egészen Viktor szöktetésétől kezdve, Dmitrij és a strigákkal való harcig, talán a vége már egy kicsit laposabb lett, mikor Dmitrij önmarcangolástól és bűntudattól szenvedve visszatér az Udvarba, de azt meg az érzelmek miatt szerettem olvasni. És a vége! Jaj, te jó ég.... Rose mi lesz eztán veled?

A Vámpírakadémia képregény borítója, rajta balról jobbra: Lissa, Rose és Dmitrij

A karakterek még mindig szerethetőek és habár Rose most tett néhány dolgot, amivel nem értek egyet (például, hogy szegény Adrian-t teljesen kihasználja, mikor annyira világos, hogy még mindig Dmitrijt szereti, aztán, hogy kiszabadítja az egyik legveszélyesebb mora bűnözőt, Viktort, mikor teljesen nyilvánvaló, hogy meg fog majd szökni és ezzel újra csak gondot jelent, akkor kihasználja talán az egyetlen megmaradt dampyr barátjának, Eddie-nek, az önzetlen barátságát és bajba keveri őt stb.), de ennek ellenére nem tudok vele nem szimpatizálni, mert amúgy remek karakter és főhős, erős, karizmatikus, okos és talpraesett, mindent megtenne a szeretteiért, egy erős női karakter, akit csak tisztelni és csodálni tudok.

Aztán még mindig nagy kedvencem Dmitrij, nekem örökre ő marad a favorit, sajnálom, de Adrian nem hozott annyira lázba, mint vártam. Végre Dmitrij-t visszaváltoztatták normális dampyrrá, de itt meg kell jegyeznem, hogy azért elég fura, hogy korábban SENKI nem tudott arról, hogy van egy módszer arra, hogy a strigákat vissza lehessen változtatni olyanná, amilyenek előtte voltak. Kicsit fura, hogy PONT CSAK MOST derült ki ez a dolog, mikor Dmitrijről volt szó. Mellesleg elég egyszerű volt a striga visszaváltoztatási dolog, így még inkább hihetetlen. Félreértés ne essék, jobban örülök annak, hogy Gyimka visszatért és újra normális dampyr lett belőle, mintha meghalt volna, de ez történeti csavar kissé erőltetettnek és furának tűnik számomra.

Lissa végre tett valamit Rose-ért, és nem egy gyenge virágszálként várta, hogy most is a barátnője oldjon meg mindent helyette, és a végére Lissa és Christian VÉGRE összejöttek újra, már kezdtem unni a bénázásukat! Abe még mindig Abe, őt nem lehet nem szeretni, habár csak keveset szerepelt ismét, aztán meg Viktor... jaj, te jó Isten, ő meg mi a fenét tervezhet a szökése után, inkább el se merem képzelni. És akkor a két nagy titok, amivel vége lett a könyvnek. Ki Lissa törvénytelen féltestvére és ki ölte meg a mora királynőt valójában? Mindkettőre van tippem, és majd az utolsó kötet elolvasása után elmondom, hogy bejöttek-e. (Habár szerintem teljesen nyilvánvaló mindkettőre a válasz, de hátha meglep Mead.)

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/richelle-mead-orok-kotelek
5/4

Antonio Mendez, Matt Baglio: Az Argo-akció

A történet:
„Az Argo-akció” igaz történetet dolgoz fel: hat amerikai diplomata filmbe illő szökésének történetét. A menekülési akció kezdete Irán, ideje 1979 novembere. Több mint 30 évvel ezelőtt a világ közvéleményét is megrázó túszejtő akció történik Teheránban: több tucat amerikait rabolnak el iráni militánsok az amerikai nagykövetségről. Hatuknak azonban sikerül elrejtőznie, de csak ideig-óráig. Amerikában a tapasztalt CIA-ügynököt, Tony Mendezt jelölik ki a feladatra, hogy szervezze meg a hat bujkáló szöktetését Iránból. Mendez zseniális, ám kockázatos tervet eszel ki: ál-hollywoodi stábot szervez maga köré (CIA-emberekből és valódi álomgyári munkásokból vegyesen), majd Teheránba megy, hogy ott önmagát az Argo című hollywoodi sci-fi producerének, bujkáló honfitársait stábnak beállítva megkíséreljék az országból való kijutást… Egy eddig jó okkal elhallgatott eset a CIA nagy könyvéből, melyből Ben Affleck rendezett valódi hollywoodi mozit.

Hallottam már korábban a filmről, de még nem láttam (eztán biztosan meg fogom nézni!), most pedig lehetőségem adódott elolvasni a könyvet, amit egyáltalán nem bántam meg. Nem olyan hosszú ez a történet, mint vártam, sőt elég rövid, ennek ellenére mégis érdekes olvasmány volt. Bár azt be kell vallanom, hogy az eleje egy kicsit döcögősen indult, hiszen a könyv első felében igazából még nem nagyon sok minden történik, vagyis ezalatt azt értem, hogy még fel sem merül az akció kidolgozásának a terve. Az első felében szépen és körültekintően felvázolják az olvasónak az akkori politikai helyzetet Amerikában és Iránban egyaránt, ami lehet valakinek unalmas lesz (mondjuk annak aki nem szereti a történelmet), de engem mégis lekötött és érdekelt, mivel mindig is imádtam a történelmet. De be kell látnunk, hogy erre szükség van, hogy meg lehessen érteni az egész történet lényegét, hogy miért volt olyan nagy bravúr amit akkor és ott ez az ügynökcsapat végrehajtott. Továbbá a könyv első felében ismerhetjük meg a főszereplőt, Tony Mendezt, azt akinek végül a fejéből kipattant ez a zseniális ötlet és akinek vezetésével végül végrehajtották azt. Tony Mendez egy valós, élő személy, aki saját történetét írta meg ebben a könyvben, most, hogy már szabadott erről az akkoriban még titkos küldetésről beszélnie.

A felső képen az igazi Tony Mendez fiatalon, az alsón Ben Affleck, aki az azonos című filmben alakítja őt.

Aztán a könyv közepétől kezdve már elkezdik kitalálni a tervet, amit végül Argo-akciónak neveznek el, láthatjuk, hogy miből áll egy CIA ügynök munkája, hogy mi mindenre kell odafigyelnie, hogy milyen fontos, hogy a terv minden egyes részletét alaposan kidolgozzák, mert soha nem lehet tudni min fognak az akció közben elbukni. Közben egy szokatlanul részletes képet kaphatunk a CIA ügynökök életéről, legalábbis én sok mindenről most hallottam először, mivel nem nagyon voltam járatos ebben a témában ezelőtt. Aztán a végén pedig természetesen levezénylik magát az akciót, amit nem akarok leírni, mindenki olvassa el a könyvet (vagy nézze meg a filmet) és akkor megtudja.

Tovább bővíti a könyv tartalmát, hogy nem csak magáról az ügynökökről, és az akció tervezéséről, végrehajtásáról lehet olvasni, hanem egy kicsit meg lehet ismerni a hat szökött amerikai helyzetét is, akik ezalatt Iránban bujkáltak és vártak a kimentésükre.

Az idős Tony Mendez és Ben Affleck (a film rendezője és főszereplője)

A könyv nekem tetszett és szerintem azért nagyszerű a történet, mert tudjuk, hogy ez valamikor TÉNYLEG megtörtént, és nem csak egy mese, nem csak egy kitalált kémtörténet, hanem valós emberekkel esett meg, akiknek az életük múlott a terv sikerén. Aki eddig még csak a filmet látta, annak mindenképp ajánlom a könyv elolvasását is, hiszen ebben biztosan sokkal részletesebben le van írva minden és sokkal közelebbi képet lehet kapni a történtekről.

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/tony-mendez-matt-baglio-az-argo-akcio

5/4

A könyvet köszönöm a Book and Walk online e-book könyváruháznak!

Az e-könyvet itt lehet megvásárolni: http://bookandwalk.hu/Az-Argo-akcio-7826-ebook.aspx

Richelle Mead: Véreskü (Vámpírakadémia 4.)

A történet:
"Rose, a montanai Szent Vlagyimir Akadémia dampyr testőrtanonca az érettségi előtt nemcsak a biztonságos akadémia, de az Egyesült Államok területét is elhagyja, hogy felkutassa strigává változtatott szerelmét, Dmitrijt. Az Oroszországba, Szibéria déli részére tévedt Rose-t szerelmén kívül ígérete hajtja: nem hagyhatja életben az élőhalottá, kegyetlenné vált kedvesét. Meg kell ölnie őt…
Oroszországban azonban minden más, mint az óceán másik oldalán. Rose nemcsak strigákba botlik, de találkozik a morák ember-szövetségeseivel is, az Alkimistákkal, megismerkedik Dmitrij családjával, összefut egy lélekmágus-árnyékcsókolta kötelék-párossal, ráadásul állandóan a nyakán lóg egy vélhetően illegális kereskedelmet folytató, láthatóan kivételes hatalommal bíró üzletember is, Abe Mazur. Képes lesz-e Rose végrehajtani ígéretét vagy (szó szerint) feladva életét maga is strigává lesz? Netán egy élőhalott vérszajhája? Ki ez a titokzatos Abe, a vénember? S ha mindez nem volna elég, meg tudja-e menteni a távolból barátnőjét, Lissát egy ellenséges bűbáj hatásától?"

Ez a negyedik kötet ismét érdekesre sikeredett. Nem tudom mi van Mead-el, de mintha direkt úgy írná meg a könyveit, hogy egy kalandosabb részt egy nyugisabb követ, vagyis ezalatt azt értem, hogy a Véreskü ismét nem az izgalmakra és az akcióra helyezte a hangsúlyt. Ennek ellenére mégis nagyon tetszett a második kötettel ellentétben. A történetet megint csak három részre lehet felbontani, és ez is mintha ismétlődő tendenciaként mutatkozna meg a Vámpírakadémia könyvekben. Az első felében Rose megérkezik Oroszországba, kutat Dmitrij után, találkozik néhány új emberrel, és egy időre megállapodik Dmitrij családjánál. Itt szinte semmi izgalmas nem történik, Rose próbál megbirkózni Dmitrij elvesztésével, és próbálja a lelkét felkészíteni arra, hogy mikor szembekerül élete szerelmével, akkor ugye képes legyen őt megölni. Közben Dmitrij családja közelében úgy érzi valamennyire ott van vele a férfi, így nem nagyon akar tőlük elszakadni.

Eztán persze rájön, hogy nem vesztegetheti tovább az idejét, hanem újra útnak indul, és végül csak megtalálja Dmitrij-t Novoszibirszkben. De ez kb. csak a könyv felénél következik be, én meg már kezdtem azt hinni, hogy meg se találja. Dmitrij persze nem adja könnyen magát, Rose meg nem képes megölni a férfit, aki magával viszi és rá akarja kényszeríteni, hogy a lány önként váljon strigává, és akkor örökre együtt maradhatnak. Kifejezetten szórakoztató és érdekes volt olvasni a könyv ezen részét, habár Rose egy időre itt  is elfelejti a küldetését, de legalább együtt voltak. Aztán a végén csak összeszedi magát, és mindent bevet annak érdekében, hogy megölje a strigává vált Dmitrij-t és ezzel megmentse a lelkét... (Persze, azzal szerintem semmi újat nem mondok, hogy ez nem fog sikerülni SZERENCSÉRE!!!!! Nagyon hiányoltam volna Gyimkát!)

A könyv nagyon tetszett az adrenalin hiány ellenére is, ez inkább ilyen szomorkás-gyászoló érzelmeket dolgozott fel és mutatott be, végig Oroszországban játszódott, Szentpéterváron, Novoszibirszkben és még egyéb városokban, igazi orosz hangulatban íródott, ami nekem nagyon bejött, mert imádom Oroszországot! Közben otthon Lissa és a többiek se unatkoztak, - habár engem nagyon UNTATTAK - nyugodtan ki lehetett volna hagyni az ő történetszálukat, elég lett volna, ha csak a Rose-al történteket látjuk, a többi teljesen felesleges volt (és nagyon kiszámítható).

Az új karakterek közül csak Abe Mazurt kedveltem meg, pedig nem sokat szerepelt, és nagy bánatomra nem ütött akkorát, hogy ő Rose apja, mert hát ezt a spoilert korábban előttem magamnak, így már az elejétől mikor megjelent kerestem a jeleket, talán csak ezért kedveltem meg. Bízom benne, hogy még később is fog szerepelni. Egyszerűen nem tudok betelni ezzel a könyvsorozattal, így mihamarabb elkezdem az ötödik kötetet, habár már előre sejteni lehet, hogy az miről fog szólni. (Hiszen baromi nagy utalások vannak rá!). Lesz benne ismét Viktor, Dmitrij és még ki tudja kicsoda és micsoda... Szerintem jó volt ez a kis kitérő, és annak is örültem, hogy végre nem csak az Akadémián vagyunk folyton, hanem egy kicsit átköltözött a fő történetszál Oroszországba.

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/richelle-mead-veresku

5/4

Vámpírakadémia: Vértestvérek, a FILM (hírek és a szereplőgárda, na meg a véleményem róluk)

Nemrég kezdtem el olvasni Richelle Mead Vámpírakadémia sorozatát, legfőképp azért, mert láttam valahol, hogy filmet fognak belőle készíteni. Korábban nem értettem mi ez a nagy láz a könyvek körül, és nem nagyon érdekelt, miről is szól, de most, hogy belekezdtem nagy rajongója lettem, így természetesen a filmet nagyon várom. Jövőre, pontosabban 2014. február 14.-én lesz a premier a mozikban, és elvileg most májusban kezdődik a forgatás. Így gondoltam összeszedem és véleményezem az első könyv legfőbb karaktereire kiválasztott színészeket. Az első film címe: Vampire Academy: Blood Sisters (Vámpírakadémia: Vértestvérek) lesz.

Elsőnek azt kell megjegyeznem, hogy így első látásra nagyon elégedett vagyok a szereplőgárdával majdnem teljes 100%-ban, ami igen nagy dolog, hiszen általában a filmes adaptációk esetében a szereplők külseje szinte soha nem hasonlít a könyvben leírtakhoz. Nos, itt nem ez a helyzet, egy-két kivételtől eltekintve, azon meg már meg sem lepődök, hogy a szereplőket kicsit megöregítették, hiszen valljuk be a képek alapján nem nagyon lehet elhinni, hogy ezek a színészek 17-18 éves karaktereket játszanak. De nem is szaporítom tovább a szót, akkor lássuk mely színészek keltik életre a legfőbb Vámpírakadémia karaktereket.

Rose Hathaway: Zoey Deutch

Annak ellenére, hogy a könyvben Rose közel-keleties vonásokkal van jellemezve, hiszen az apja arab volt (lebarnult bőr, barna szemek, majdnem fekete haj), mégis úgy hiszem, hogy Zoey Deutch jó választás a szerepre, hiszen még lebarnulhat, a haja és a szeme barna, így nincsenek itt gondok.
Nem sok filmben láttam eddig, csak A lenyűgöző teremtményekben, ahol egy kisebb mellékszerepet játszott, és ezelőtt gyakorlatilag nem ismertem őt, mégis szerintem jó választás a szerepre. Már csak az a kérdés, hogy tudja-e hozni Rose bonyolult karakterét.

Lissa Dragomir: Lucy Fry

Szintén kitűnő választás a szerepre, nem is nagyon tudok belekötni, mintha csak Lissa-t látnám magam előtt. Lissa karaktere sokkal egyszerűbb, mint Rose-é, így szerintem nem lesz nehéz eljátszani őt.

Dmitrij Belikov: Danila Kozlowsky

Ezen a képen egy kicsit gáz haja van Danila-nak, de hosszú hajú képet akartam ide berakni, mert hát Dmitrij haja is hosszabb. Nem akarok sokat áradozni, de ő a legtökéletesebb színész, akit erre a szerepre be lehetett választani. Dmitrij az egyik kedvenc karakterem, és mikor megláttam Danila képeit, akkor mintha csak Dmitrijt láttam volna magam előtt. Külsőre tökéletes választás, mellesleg Danila orosz színész, oroszul és angolul tökéletesen beszél, így még a háttere is meg van ahhoz, hogy a könyves Dmitrij-t tökéletesen életre keltse a vásznon.

Christian Ozera: Dominic Sherwood

Erről a srácról se hallottam korábban, és nincs is sok kép róla fenn a neten, szerintem inkább valami modellféleség, vagy kezdő színész, vagy nem tudom. Hát, ő külsőre nem a tökéletes Christian, (sápadt bőr, kék szemek és fekete haj), de ha hozza Christian karakterét, akkor nem lesz bajom vele... ő a másik kedvenc karakterem Dmitrij mellett. :)

Viktor Dashkov: Gabriel Byrne

Gabriel Byrne szintén mintha csak az élőben megelevenedett Viktor lenne, aki most lépett ki a könyvek lapjai közül, szintén tökéletes választás. Ráadásul remek színész, legutóbb a Vikingekben láttam.

Natalja Dashkov: Sarah Hyland

Natalja-nak az apjára kellene hasonlítania, vagyis fekete haj meg minden, így ez a színésznő se lett teljesen eltalálva a külső adottságait figyelembe véve, de mivel nekem egyáltalán nem fontos karakter, így úgymond mindegy, hogy ki fogja alakítani.

Mia Rinaldi: Sami Gayle

Megint ugyanazt gondolom mint előbb, Mia nem így van leírva a könyvekben (szőke hosszú haj, sötét szemek, ha jól emlékszem), ennek ellenére semmi bajom a szerepre választott színésznővel, mert Mia nem a a kedvenc karakterem, így tökéletesen mindegy ki kelti életre.

Mason Ashford: Dominic Monaghan

Dominic szintén a könyvekből kilépett Mason, nekem bejön a választás, bár egy kicsit fiatalabbnak tűnik a többiekhez viszonyítva, de mindegy.

És akkor a végén a többi (számomra nem annyira fontos) karakter:

Kirova igazgatónő: Olga Kurylenko

Jesse Zeklos: Ashley Charles

Tatjana királynő: Joely Richardson

Aaron Drozdov: Edward Holcraft

Sonya Karp: Claire Foy

Én már várom a filmet, elégedett vagyok a kiválasztott szereplőgárdával, és nagyon remélem, hogy jó filmet készítenek a Vámpírakadémia sorozat első kötetéből (és hogy nem jut a Twilight sorsása, vagyis, hogy nem a szerelmi nyavalygáson lesz a fő hangsúly, hanem az izgalmas történeten és a sok akción), és ha sikeres lesz az első film, akkor jöhetnek a folytatások is.

Richelle Mead: A halál csókja (Vámpírakadémia 3.)

A történet:
"Rose Hathaway egy hónap múlva tölti be a tizennyolcadik életévét, közeledik nagykorúságának, és érettségijének időpontja is. Ez utóbbi feltétele egy kemény, hathetes terepgyakorlat, amit minden végzős dampyr testőrtanoncnak végre kell hajtania egy-egy főnemesi mora vámpír mellett. Rose nehezen összepontosít feladatára, hisz nem csak elhunyt barátja, Mason jár vissza kísérteni őt, még az a Viktor Daskov is feltűnik, aki korábban Rose barátnőjének, a lélekmágus Lissa Dragomirnak életére tört. Ráadásul a főnemesi diákok intrikáikkal akaratukon és tudtunkon kívül utat nyitnak a Szent Vladimir Akadémiába a gyilkos és kíméletlen élőhalott strigák előtt. Rose körül pedig egyre nagyobb a zűrzavar."

Bekövetkezett, amire vártam, a második rész egy kicsit lagymatagabb története után egy jóval izgalmasabb és eseménydúsabb folytatás következik, ami már vetekszik az első színvonalával, sőt, nem hittem volna, de A halál csókja nálam egyértelműen lekörözte a sorozat első részét. Ami a legjobban bejött ebben a kötetben a már említett folyamatos izgalmas történet, tényleg szinte soha nem untam magam. Kezdve az elejétől, amikor minden testőrtanoncnak a kötelező terepgyakorlatát kell végeznie, aztán a közepén az Udvarban tett látogatáson és Viktor tárgyalásán át, egészen a könyv harmadik felében található striga támadás és harcokkal bezárólag.

A terepgyakorlatos hetek nagyon szórakoztatóak voltak, és igen hasznosnak gondolom a testőrtanoncok tanulási időszaka folyamán, hiszen az elméleten kívül, a gyakorlatban is tapasztalatot kell szerezniük, és éppen erre lett ez az egész kitalálva. Szegény Rose-nak az elején nem mennek könnyen a dolgok, hiszen nem tud mit kezdeni Mason szellemével, ami folyamatosan kísérti őt, de aztán hozza a formáját és minden kialakul. Külön plusz pont azért, hogy nem Lissa-val került párba, hanem Christian-nal, mert én valamiért nagyon bírom mikor Rose és Christian együtt vannak és csipkelődnek egymással. Persze nem romantikus értelemben, mert Christian-nak Lissa mellett a helye, csak mint barátok. Emellett kissé irigyeltem őket, hiszen milyen jó lehet már, hogy engedélyed van arra, hogy letámadd és megpüföld egy kicsit a tanáraidat. Ha nekünk is lett volna ilyen "terepgyakorlatunk" a középsuliban, én biztos nem szégyenlősködtem volna, hanem pár nem annyira kedvelt tanárt felkentem volna a falra.:)

Külön tetszett az Udvarban tett látogatás, habár a mora királynő, Tatjana azonnal elvágta magát nálam, főleg akkor mikor kitalálta ezt a "Lissa-t és Adrian-t majd kiházasítom" tervet és erről senkit meg sem kérdezett, aztán meg nekiesik Rose-nak puszta pletykákra hivatkozva. És végül a könyv végén a striga támadás.... ott aztán tényleg volt akció és adrenalin, és végre igazán történt valami, hullottak az emberek, egyszóval izgalmas volt... a vége meg egyszerűen döbbenetes és megható, erre nem számítottam, és fogalmam sincs mi lesz eztán....

A kedvenc karaktereim még mindig nem változtak, habár itt már több dologban nem értettem egyet Rose-al, vagyis nem pontosan értettem miért kell folyton titkolóznia. Oké, nem akar nyavalyogni, és nem akarja, hogy örültnek vagy gyengének higgyék, de azért vannak olyan dolgok az életben, amikor nem árt, ha valakitől segítséget kérünk. Például ha szellemeket látunk. És vannak olyan dolgok, amiket nem titkolunk el az állítólagos legjobb barátnőnk elől. Például, hogy kibe szerettünk bele halálosan. Na, de végre Lissa is megtudta a dolgot, így ez már nem okoz több gondot, valamint arra se kell tovább várnom, hogy Rose és Dmitrij ne bénázzanak tovább, hanem jöjjenek végre össze. Ujjongva és elégedetten olvastam mikor végre összejöttek, egészen a végéig.... nem hiszem el, hogy Mead meg merte lépni ezt a fordulatot... el sem tudom képzelni eztán mi lesz velük, most, hogy Dmitrij strigává vált. Aztán a végén nagyot csalódtam Rose-ban, mikor arcátlanul kihasználta Adrian iránta érzett vonzalmát.

Adrian-nal nem tudom mihez kezdjek. Valamennyire érdekes, és természetesen kedvelem őt is, ott van a kedvenc karakterek között, de valamiért mégsem ért még fel nálam se Christian-hoz... se pedig (főleg) Dmitrij-hez. És mivel nagyon úgy tűnik, hogy Adrian komolyabb érzelmeket táplál Rose iránt, így van egy olyan érzésem, hogy Rose majd vele fog vigasztalódni, most, hogy hát... Dmitrij már nem lesz elérhető. Ezzel pedig ismét kialakul egy szerelmi háromszög, amiből már kifejezetten elegem van manapság. Aztán külön tetszett még a kötet végén Lissa és Rose elválása, szerintem megható jelenet lett, Rose végre egy kicsit kiállt magáért, és rájött, hogy néha magával és a saját gondjaival is kell foglalkoznia, nem csak a morák védelmezésével. Mellette Lissa itt egy kicsit gyerekesen önzőnek tűnt, ahogy szinte már könyörgött/parancsolt, hogy nem menjen el Rose, szerintem ki kellet volna állnia a barátnője mellett, és megérteni miért teszi ezt az egészet, és mindenben támogatni. De majd csak megjön az esze később.

Nagyon tetszett a harmadik kötet, véleményem szerint eddig ez a legjobb a Vámpírakadémia sorozatból, így mindenképp jöhet a folytatás. (Főleg egy ILYEN befejezés után!)

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/richelle-mead-a-halal-csokja

5/5*

Richelle Mead: Dermesztő ölelés (Vámpírakadémia 2.)

A történet:
"Rose Hathaway élete tele van gondokkal. Nem elég mindaz a nehézség, amit dampyr testőrtanoncként kell átélnie, ráadásul oktatója, a vonzó Dmitrij valaki másra vetett szemet. A köztük lévő szoros kapocs miatt pedig Rose folyton akkor hallja legjobb barátnője, Lissa Dragomir gondolatait, amikor az barátjával, Christiannal enyeleg.
A Szent Vlagyimir Akadémiát azonban megtámadják az élőhalott strigák, akik korábban több királyi vérű nemesi családot lemészároltak. Így az iskolának a legjobb dampyr testőrökre van szüksége, többek közt Rose anyjára, a legendás, ám szigorú Janine Hathaway-re. Az idei sítábor kötelező, ám Idaho hótól csillogó lankái csak látszólag biztonságosak. A könyörtelen strigák halálos veszélyt jelentenek mindenki számára, és Rose-nak cselekednie kell. De a hősiességnek mindig ára van."

Az első rész azonnal levett a lábamról, így minden mást az olvasólistámon egy időre félretettem, és úgy döntöttem, elsőnek végigolvasom az egész Vámpírakadémia sorozatot. Így nagy várakozással ültem neki a második résznek, és most is pontosan azt kaptam, amire vártam. Nagyon tetszett a második kötet, bár valamiért még mindig az első kötet nálam a favorit.

Úgy éreztem, hogy a történet maga most nem lett annyira izgalmas, talán csak azért mert már elmúlt az újdonság varázsa, vagy lehet csak azért, mert az első kötet után túl nagyok voltak az elvárásaim. A könyv eleje egy mészárlással indul, de akkor se Rose és barátaik keverednek bajba, és aztán egészen az utolsó 50 oldalig szinte semmi kalandos nem történik. Csak vannak az iskolában, meg elmennek a sítáborba, ott telelnek, buliznak, partikra járnak, meg egyebek.... persze jönnek a hírek a striga támadásokról és arról, hogy két nemesi mora családot majdnem eltöröltek a föld színéről, ezen aggodalmaskodnak egy kicsit, de aztán meg Rose megy tovább bulizni meg szórakozni. Valahogy nem éreztem azt a nagy fenyegetést, amit kellett volna. Persze a végére megkaptam az akcióhiányomat, és az utolsó 50-60 oldal izgalmas lett, de előtte nem sok minden történt. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy untam magam, hiszen Mead remekül ír, és a kalandok hiánya ellenére, és Rose remek narrációja miatt ugyanolyan gyorsan olvasható a regény.

Persze ha nagyon akarnék akkor elkezdhetnék kötekedni néhány dologban, például, hogy a morák miért csak most jöttek rá, hogy a különleges képességeikkel talán képesek lennének magukat megvédeni, és nem is annyira gyengék, és talán nem kellene annyira a dampyr testőreikre hagyatkozniuk? Vagy hogy a végén Mason és társai minek indulnak el egyedül a strigák után, mikor teljesen nyilvánvaló, hogy két testőrtanonc és egy mora nem lesz képes legyőzni egy csapatnyi strigát? És aztán mikor Rose rájött, hogy eltűntek, akkor miért nem szólt a tanároknak, hogy segítsenek és menjenek vele megmenti a három diákot? Jó persze, értem ezekre a magyarázatokat, ennek ellenére mégis néha a józan ésszel ellentétben cselekedtek a szereplők.

A történetbeli hiányosságokat és logikátlanságokat a remek karakterek ellensúlyozták, meg a könyv könnyen olvasható és vicces stílusa. Rose még mindig kedvenc, és még én is csodálkozom magamon, hogy most a főszereplő és narrátor az egyik kedvencem (nem sok ilyen van), Lissa, Christian és Dmitrij most egy kicsit háttérbe szorultak, de még őket is nagyon bírom. Itt már kifejezetten kezdtem megkedvelni Mia-t, főleg a végén, mikor elkezd kedvesebb lenni Rose-al, és Mason-t is kezdtem volna megkedvelni.... ha nem ölette volna meg saját magát.

A régi kedvenc karakterek mellé kapunk újakat is, nekem közülük csak Rose anyja, Janine, és egy mora vámpírherceg, Adrian, maradt emlékezetes. Janine azért kiemelkedő, mert végre nem egy tipikus sablon szülő karakter, aki csak dísznek van a főszereplő mellett, hanem érdekes a háttértörténete, nincsenek jó kapcsolatban a lányával, és ezért érdekes volt a köztük lévő kapcsolatról olvasni. Adrian meg habár nem sokat szerepelt, mégis ígéretes a jövőre nézve, remélem a többi kötetben jobban megismerhetem, de azt nagyon ajánlom, hogy ne barmoljon bele egyik lány kapcsolatába se, mert ha tönkreteszi Lissa és Christian vagy Rose és Dmitrij románcát, akkor sajnos az utálatos karakterek csoportjába fogom száműzni. Természetesen jöhet a harmadik kötet, remélem abban több lesz az akció, a nyomozás és a rejtélyek, mint ebben.

Ui: Ki a franc a borítón ez a vörös hajú csaj? Akárhogy töröm a fejem nincs is ilyen karakter a könyvben...

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/richelle-mead-dermeszto-oleles

5/4