Rettenetes hibát követtem el.
Maffia hercegnőként tisztában voltam azzal, hogy a sorsom előre eldőlt.
Ennek ellenére a nem nekem szántat néztem ki.
Creighton King káprázatos külsőbe bújtatott veszélyes figura.
Hallgatag, merengő és érzelmileg nyilvánvalóan elérhetetlen.
Így hát azt hittem, ennyi volt az egész.
Amíg fel nem ébreszt bennem egy vadállatot.
Annika Volkovnak hívnak, és Creighton legfélelmetesebb ellensége vagyok.
Creighton nem nyugszik, amíg össze nem zúz.
Vagy én őt.
Idén kezdtem elmerülni a Rina Kent könyvekben, és rögtön az egyik állítólag legjobb könyvsorozatával kezdtem. A Legacy of Gods sorozatból eddig három rész jelent meg magyarul, de mindegyik könyv önállóan olvasható, és nem muszáj sorban haladni velük. A könyvek egy-egy párosról szólnak és hogy ők ketten hogy találnak egymásra a körülöttük lévő nehézségek ellenére. Én rögtön éltem a lehetőséggel és nem sorban haladtam, mert az első rész után a harmadikra ugrottam, hisz Jeremy könyve jobban érdekelt, mint Creighton és Annika párosa. Most viszont úgy voltam vele, hogy ne hagyjuk félbe a dolgot, hanem le kellene tudni a második részt, ha már ilyen hangulatban vagyok.
A legfőbb oka annak, hogy eredetileg kihagytam a második könyvet az volt, hogy se Creighton, se Annika nem keltette fel a kíváncsiságomat és nem nagyon érdekelt hogy milyen lehet az ő sztorijuk. Az se segített a dolgon, hogy a második résznek elég alacsony az értékelése a többihez viszonyítva és sokan azt mondták róla, hogy ez a könyv unalmas… talán a legunalmasabb a hat rész közül. Aztán úgy voltam vele, hogy ezen is túl kell esni egyszer és majd én megmondom, hogy nekem hogy tetszett, meg amúgy se szeretek mások véleménye alapján dönteni.
Nos, most hogy végeztem a második könyvvel nyugodtan kijelenthetem, hogy ez a történet korántsem volt unalmas. Nem, itt nem az a probléma, hogy unalmas vagy sem a sztori, hanem az hogy az egész fő konfliktus egy hatalmas baromság. Tisztára felesleges műbalhé az egész és olyan sok mindent nem értettem, hogy kezdem is a kérdéseimet, hátha valaki tudja rájuk a választ. Alapjáraton az alap felvetés hülyeség, miszerint Creighton emlékszik arra mi történt vele három éves korában. Egy három éves gyerek semmire nem emlékszik arra ami annyi idős korában történt vele, mert most őszintén… ki emlékszik arra mit csinált három éves korában?
Ha ezen túl tudunk lépni, mert mégis elhisszük, hogy valami csoda folytán Creigh mégis emlékszik a történtekre, akkor jön a következő kérdésem. Ő maga mondja, hogy tudja, hogy az igazi szülei milyen rossz emberek voltak és mit műveltek, és nem is miattuk akar bosszút állni. Hanem csakis saját maga miatt, a saját fiatalkori énjéért és ami vele történt. Eddig világos, oké, tégy így. De ha tudod, hogy a szüleid mennyire rossz emberek voltak és mit műveltek, akkor miért nem inkább örülsz annak, hogy a szüleidnek annyi és valaki megszabadította tőlük a világot? Miért azon kell bosszút állni aki csak védte magát és önvédelemből végzett egy zaklatóval? Nem értem.
Ugyanezt vizsgáljuk meg a másik oldalról. Mikor kiderül, hogy Creigh annak a fia, aki meg akarta erőszakolni Annika anyját jó régen a múltban valamikor, akkor mi a fészkes fenéért nem mondták el rögtön Annikának a dolgot és akkor talán jobban megértette volna, hogy miért akarják őt távol tartani Creighton-tól annyira. Nem, inkább elkezdenek titkolózni Annika előtt, és ő meg jó hogy nem hagyja ott Creightont, mikor erre semmilyen értelmes magyarázatot nem adnak neki, csak annyit, hogy tartsa magát távol tőle. Annyi a magyarázat, hogy csak mert.
Haladjunk tovább a logikátlan dolgok vonalán, mert van még pár. Mikor Creigh nekitámad Jeremy-nek és végezni akar vele bosszúból, akkor Annika választás elé kerül, hogy most mégis ki mellé álljon. A szerelme vagy a bátyja mellé. És erre mi a legegyszerűbb megoldása ennek az idióta lánynak? Hogy lelövi az állítólagos szerelmét. Igen. Mert máshogy ezt nem lehetett volna megoldani, igaz? Nem lett volna egyszerűbb leütni Creightont vagy valami és utána megpróbálni beszélni vele, hogy hagyja abba ezt a baromságot? Ebben a könyvben ez a séma ment végig, hogy senki nem volt képes normálisan és nyíltan kommunikálni és az emiatt adódott félreértések és kavarások vezettek aztán az ostoba lépésekhez.
Creighton és Annika
Az pedig már csak a hab a tortán, hogy én tényleg nem értem mi a fészkes fene baja volt Creighton-nak végig és miért volt ennyire a bosszú megszállottja. Saját elmondása szerint a szülei rossz emberek voltak, így valamilyen szinten megérdemelték ami velük történt. Őt pedig gyerekkorában egy szerető család fogadta örökbe, akik az elejétől saját gyerekükként szerették és egy boldog és kiegyensúlyozott családban nőtt fel szerető szülőkkel és egy testvérrel. Semmiben soha nem szenvedett hiányt, mindent megkapott, amire csak vágyott, jó barátai lettek és még a szerelmet is megtalálta, akkor meg minek kellett ez a bosszú baromság? Talán ha szenvedésekkel teli lett volna az élete vagy az utcán kallódna még mindig étel és fedél nélkül egymaga a nagyvilágban, akkor azt mondom, érthető lenne a bosszú a kisiklott élete miatt, de így? Vagy ha az igazi szülei jó emberek lettek volna akiket szándékosan és minden ok nélkül ölnek meg, talán akkor is jogos lenne a bosszú. A valós helyzetében viszont nem az, és számomra teljesen röhejesnek jött le ez az egész műbalhé és a magyarázat az egész bosszú történetszálra.
Valójában ez a legnagyobb problémám a második könyvvel, mert ha a fő konfliktus és a fő történetszál ennyire gyenge alapokon nyugszik, akkor hiába lenne izgalmas minden más, ha az alapok nincsenek jól megmagyarázva hozzá. Pedig még ezt a szadista és alárendelt vonalat se gondolom olyan rossznak, és visszagondolva már a címből sejthettem volna, hogy most valami ilyesmi szexuális irányba mennek el a dolgok. Bár kicsit volt egy ilyen A szürke ötven árnyalata beütése mindennek, és néha kínomban már csak nevetni tudtam, mikor Creigh Annika hátsóját vagy más testrészét ütögette, paskolta meg ilyesmi. Nem hogy szexi nem volt az egész, hanem inkább csak kínos. De Creigh legalább nem egy nemi erőszakkal kezdte az ismerkedést, és ezért mindenképp plusz pont neki.
Az egyetlen ami igazán tetszett ebben a részben, hogy fordított felállást kaptunk, és itt Annika volt a első aki elkezdett Creighton után olvadozni és szaglászni, Creigh csak később adta be a derekát és csak egy kis „kéretés” után lett a lány megszállottja. Jó néha olyat látni, hogy a lány lohol a fiú után és ő teszi meg az első lépést, Annika pedig nagyon aranyos volt, hogy Creigh után olvadozott és próbálkozott nála. Itt sem kellett nélkülöznünk a szülők fejezeteit és eddig ebben a részben jelentek meg a legtöbbet, bár mivel én annyira nem ismerem a szülők karaktereit, így ezek rám most sem tettek olyan nagy hatást.
Az viszont holt biztos, hogy ezek után tényleg érdekelni kezdett a soron következő negyedik és ötödik rész. A negyedik rész azért, mert ez az irritálóan tenyérbemászó és ütni való Landon lesz a főszereplő, akire ráférne már egy nagy pofon vagy valami, mert folyton csak kavarja maga és mindenki más körül a sz*rt. De most komolyan, mi a fene baja van Landonnak? Miért kell folyton szándékosan mindenkinek nekimenni és "gonoszkodni"? Nem tudom ő hogy fog működni, mint főszereplő, de kíváncsian várom. Az ötödik rész pedig azért, mert abban Nikolai és Brandon lesznek a párosunk, akikről kaptunk már kisebb utalásokat az első három részben, és ennyi nekem máris elég volt, hogy rohadtul várjam a saját könyvüket. Szóval remélem a magyar kiadó belehúz és még idén kijön magyarul a negyedik és az ötödik rész!
Az a legnagyobb bajom a második könyvvel, hogy lehetett ez volna ennél sokkal jobb, ha más a fő konfliktus vagy máshogy alakítja az írónő a fő történetszálat és annak magyarázatát. Egyszerűen nem értettem Creighton indokait a bosszúra, azt se, hogy miért nem tud mindenki normálisan kommunikálni egymással, és hogy Annika első reakciója miért az erőszak ahelyett, hogy normálisan megbeszélte volna a félreértéseket azzal, akit állítólag halálosan szeret. Az viszont biztos, hogy nem volt unalmas ez a könyv, akadt benne izgalom és fordulat bőven, megkaptuk a szokásos sötét erotikát is, csak valahogy mindezek mögött a magyarázat és a „nagy titok” ostoba és számomra teljesen irreális és érthetetlen lett. De lehet ezzel csak én vagyok így.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése