Fülszöveg:
Ezer évig hull a hamu egy virágok nélküli világra.
Ezer évig nyögtek a szkák szolgasorban.
Most egy összeesküvés a felszabadulásuk halvány esélyével kecsegtet.
Most egy izgalmas epikus fantasy történetre vágytam így gondoltam ideje lenne elkezdeni Brandon Sanderson Ködszerzet című trilógiáját, ami ki tudja mióta csücsült a várólistámon. Mivel egy high fantasy sorozatról beszélünk, így tudtam, hogy ezt nem lehet akármikor elkezdeni, hanem kell hozzá egy hangulat, jól kell időzítenem a dolgot, mert lássuk be a high fantasy sosem könnyű olvasmány. Egy komplex és kitalált fantasy világ felfedezése mindig nagy kihívás, főleg az elején, mikor az író felvázolja nekünk a világot, amit megalkotott. Kell hozzá hangulat és kitartás, na meg persze érdeklődés, hogy ne adja fel az ember az első néhány oldal után, mikor csak ömlenek ránk az információk és kapkodni kell a fejünket, hogy mindezeket meg is jegyezzük.
A Ködszerzet első könyve éppen így kezd és olyan sok információ ömlik a nyakunkba, olyan sok új megnevezés, olyan sok új karakter mutatkozik be, hogy ember legyen a talpán, aki mindent meg tud egyből jegyezni. Én igyekeztem ezen a téren és szerintem sikerült jó munkát végeznem, de nekem is kellett egy kis idő, mire megjegyeztem ki-kicsoda, kik azok a szkák, ködszerzetek, allomanták, obsztruktorok, inkvizítorok és így tovább. Az első rész tehát inkább a világépítésre koncentrál, felvázolja a világ alapjait, múltját és történelmét, majd pedig kibontakozik a fő történetszál és hogy miről fog szólni ez az egész trilógia.
Ha nagyon őszinte akarok lenni, a fő történetszál hozza azt, amit egy high fantasy-tól vár vagy amire számít az ember. Van egy elnyomó birodalom élén a rejtélyes Uralkodóval, aki elnyomásban tartja a nemességet, a szkákat és úgy alapjáraton mindenkit. Aztán felbukkan a színen a lázadó hős, aki felkelést szervez az elnyomó hatalom ellen és ehhez jönnek a többiek. Egy sajátos kis csapatot gyűjt maga köré, akiknek célja, hogy lázadást robbantsanak ki, megdöntsék a hatalmat és megöljék az Uralkodót. A női főszereplőnk ebbe az egészbe csöppen bele egy véletlen folytán és Vin kettőt pislog máris a lázadó csapat tagjává válik.
A könyv szerkezeti felépítését tekintve, több fejezetre osztva kapjuk meg a történetet és a fejezetek elején rövid naplóbejegyzéseket olvashatunk, amiben kis részletekben megelevenedik előttünk az Uralkodó korábbi története. Az író szerencsére a több nézőpontos történetmesélés mellett döntött, bár a könyv E/3 személyben íródott, amit mindig nehezebben szokok meg, mert én sokkal jobban preferálom az E/1 személyben történő mesélést, de tudom, hogy ez csak én egyéni szociális problémám. Három karaktert tartok főszereplőnek ebben az első részben, mert hát habár kaptunk néhány másik nézőpontból megírt fejezeteket is, de az vitathatatlan hogy Vin, Kelsier és Elend kapta a legtöbb játékidőt ebben a könyvben, így én hármójukat tekintem főszereplőnek. (Legalábbis eddig, aztán ki tudja, hogy később milyen karakterek kapnak nagyobb jelentőséget.)
Vin és Kelsier
Jobban belegondolva az egész első könyv hozza mindazt, amit egy igazi high fantasy könyvtől vár az ember és igazából semmi újdonságot nem kapunk. Korábban ismertettem az alap történetet, tehát meg van a lázadás az elnyomó hatalom ellen. Ezen kívül olyan szinte alapvető elemek jelennek meg a könyvben, mint a szegény és nincstelen főszereplő lány, akiről kiderül, hogy különleges és különleges képességei vannak. A bukott mentor, akinek fájdalmas múltja van, de aki párfogásába veszi női főhősünket és apja helyett apja lesz, hogy a végén aztán feláldozza magát az ügyért, amit elindított és amiért végig harcolt. A jószívű és idealista nemesifjú, aki nem olyan szívtelen és gonosz, mint a nemesség többi tagja és aki mit ad a véletlen épp a női főszereplőnket szúrja ki magának és végül keresztezik egymást az útjaik. Na meg persze ott vannak a többiek, a lázadó banda más szükséges és hasznos tagjai, akik komikusak, akik árulók, akik önfeláldozók és így tovább, minden megszokott klisés karakter képviselteti magát ahogy azt kell egy ilyen nagyívű történetben.
Úgy éreztem olvasás közben, mintha az író szinte patikamérlegen rakta volna össze ezt az első részt, minden olyan történetszál vagy karakter helyet kapott benne, ami kell egy high fantasy-ba. Számomra olyannak tűnt az egész, mintha csak fogta volna a megszokott receptet és megírta volna a sokadik nagy ívű fantasy-t, amit ezerszer láttunk korábban. Persze mindent a saját szájízére szabott, de akkor is úgy éreztem, hogy semmi újat vagy váratlant nem kaptam. És ezzel most nem azt akarom mondani, hogy rossz volt a könyv vagy hogy unatkoztam rajta, mert az nem lenne igaz. Igenis izgalmas volt a történet, imádtam a három főszereplőnket, kaptunk csavarokat bőven, csak valahogy mindez a megszokott és elvárt módon lett elém tálalva, ahogy tényleg ezerszer láttam már korábban.
Vin és Eden
Vint, Kelsiert és Edent nagyon megszerettem annak ellenére, hogy ők is a fantasy karakterek egy-egy tipikus archetípusát testesítik meg. Vin a mélyről jövő kemény lány, akinek nem épp kellemes gyerekkora volt, de épp emiatt lett kitartó és erős. Kicsit vicces volt látni, hogy pont rá osztották a kém szerepét, amiben egy nemes hölgyet kellett eljátszania, de azért csak beletanult a feladatba miközben azért okozott néhány megmosolyogtató pillanatot közben. Vin nagyon feketén vagy fehéren látta a világot az elején, de később rájön, hogy semmi sem ilyen egyszerű és senki sem csak jó vagy rossz ember, ennél sokkal bonyolultabb minden. Persze van még mit tanulnia a lánynak, és tényleg várom, hogy mi lesz most vele a történtek után.
Aztán itt van nekünk Kelsier és Eden, és iszonyú nagy hálám, hogy nem kaptunk szerelmi háromszöget, hanem az író inkább úgy döntött, hogy Kelsier Vin mentora és apafigurája lesz, Eden meg a szerelmi szál. Mert mindezt meg lehetett volna úgyis írni, hogy szerelmi háromszög lesz belőle, de az ide annyira nem illett volna. Nem is kapunk nagy szerelmi szálat az egész könyvben, a romantika igencsak háttérbe van szorítva, inkább a lázadás, az árulások, a harcok, a stratégiák és a cselszövések, na meg a mágia vannak a középpontban, és jól van ez így.
Eden sem rossz karakter, mert végre nem egy tipikus férfi főhőst kapunk, ahol az erő és a szenvedély a lényeg. Eden okos, ravasz és tetszik vagy sem de nemesi származású, így teljesen máshogy látja a világot, mint Vin vagy Kelsier, és éppen ez az egész ad egy nagy kontrasztot annak ahonnan Vin érkezett. Mégis úgy érzem, hogy Edenből nem kaptunk eleget ahhoz, hogy igazán meg lehessen kedvelni, jobb lett volna ha több Eden fejezet lett volna. Vitathatatlanul Vin és Kelsier a legjobban kidolgozott karakterek az első könyvben, őket ismerhetjük meg a legjobban, így hozzájuk lehet igazán kötődni.
Kelsier
Szerintem senkit nem lepek meg ezzel de nekem Kelsier lett a kedvenc karakterem ebben a részben, és imádtam az elejétől a végéig. A lázadó hős mintapéldája ő, aki tragikus múlttal rendelkezik, akinek egyetlen és legfontosabb célja, hogy megszervezze és elindítsa a lázadást az Uralkodó ellen és megdöntse az elnyomó hatalmat. De Kelsier nem csak egy magasztos hős, hanem igenis vannak rossz tulajdonságai, mert önző, mert makacs és mert igenis egyoldalúan látja a világot, csakúgy, mint Vin, és a saját bosszúvágya az, ami valójában érdekli és amiért végig küzdött.
Nem rest feláldozni bárkit a céljaiért, és nem rest senkit sem kihasználni ezért. Vint sem puszta szívjóságból vette be a bandájába, mondjuk ki nyíltan, hanem azért, hogy a saját céljaira használhassa a lány képességeit, az már más kérdés, hogy később Vin a szívéhez nőtt és lánya helyett lánya lett, ha mondhatok ilyet. Kelsier egy remekül megírt karakter, én nagyon imádtam és habár szomorú volt látni a végét, de lássuk be, számára nem nagyon létezett más végkifejlet. Az ő karakterútjának így kellett lezáródnia, mert így volt reális a dolog.
A high fantasy mindig nehéz olvasmány és kell hozzá egy hangulat, hogy az ember bele tudja vetni magát és el tudjon merülni egy új összetett világban. Úgy érzem az író jó kis kezdést hozott össze a trilógia első részében és szinte patikamérlegen rakta össze a bevezető részt, amiben minden, de tényleg minden megtalálható, ami egy jó kis epikus fantasy történet elindításához szükséges. Izgalmas történet, mágia, lázadások, árulás, cselszövés, na meg jól megírt karakterek és több nézőpontos történetmesélés. Történnek itt fordulatok bőven, mégis ezt az első részt inkább csak amolyan felvezetőnek tudom tekinteni, mely megadta az alapot a várhatóan sokkal grandiózusabb folytatáshoz. Kíváncsi vagyok hogyan folytatódik Vin története és mi fog még itt történni, így biztos maradok a folytatásra.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése