A szerző első öt könyve – Anya és lánya, Sötét angyal, Kárhozottak, Az éden kapuja – megérdemelt sikert aratott Magyarországon is. S most elkezdjük a világhírnevét megalapozó – ugyancsak öt regényt felölelő – Dollanganger család történetét, melynek minden egyes kötete páratlanul sikeres bestsellerré vált az Amerikai Egyesült Államokban.
Olvasók milliói követték végig megbabonázva a Dollanganger gyerekek szívszorító történetét – a gyerekkortól a felnőttéválásig – hogy megtudják mi volt az a szörnyű titok, amely a család szenvedéseit s borzalmas tragédiáját okozta.
Bevallom őszintén először a 2014-es filmet láttam, de azt ne kérdezzétek, hogy mégis hogy került velem szembe, mert arra nem nagyon emlékszem. Annyit érdemes azonban tudni, hogy a film rögtön magával ragadott a maga tragikus és kissé sötét hangulatával és mikor megtudtam, hogy könyvből készült, akkor nem volt kérdés, hogy valamikor a könyvet olvasni fogom. Nem új könyvről van szó, hanem elég régi ha úgy vesszük és nem is fantasy, amit én annyira imádok, hanem a Virágok a padláson egy tragikus igaz történet. Már ha elhisszük ahogy az első rész kezdődik, bár ha engem kérdeztek, miért ne lehetne valós történet? És ha így nézzük, akkor még szomorúbb és megdöbbentőbb az egész.
A Dollanganger gyerekek, Cathy, Chris, Cory és Carrie élik boldog és idilli életüket szerető anyjuk és apjuk társaságában, amíg apjuk meg nem hal egy váratlan autóbalesetben. Anyjukkal, Corinne-al magukra maradnak és mivel a nő így már nem tudja egyedül finanszírozni korábbi megszokott életmódjukat, így kénytelen a gyerekekkel együtt visszaköltözni a gazdag szülei hihetetlen hatalmas házába. Családja korábban kitagadta őt, így most azzal a céllal tér vissza, hogy elérje apjánál, hogy megbocsásson neki és visszavegye a végrendeletébe így a férfi halálakor ő örökölhesse a hatalmas vagyont.
Közben hihetetlenül mogorva és bigottan vallásos anyjával is meg kell birkóznia, aki nem szívesen fogadja vissza a lányát és annak négy gyermekét, akiket nyíltan gyűlölni kezd és ezt nem is fél kimutatni feléjük. De miért tagadták ki Corrine-t a szülei 20 évvel ezelőtt és a nagyanyjuk miért gyűlöli annyira a négy gyermeket? Ez itt a nagy kérdés. A történetről legyen elég ennyi így az elején és gondolom figyelmeztetnem se kell senkit, hogy ez a kritika innentől fogva spoileres lesz, így aki nem szeretné tudni a nagy titkokat, az inkább ne olvasson tovább. Hanem olvassa el magát a könyvet vagy nézze meg a filmet.
A "porcelánbabák": Chris, Cathy, Cory és Carrie (és a gyűlölt nagymama)
A könyv E/1 személyben meséli el nekünk a gyerekek történetét, Cathy, az idősebbik lány szemén keresztül. Rögtön itt tennék egy kis megjegyzést, mert én jobban örültem volna annak, ha mondjuk nem csak egy nézőpontból kapjuk meg a történetet, hanem mondjuk mellé lehetett volna még rakni a Chris nézőpontot is. Engem mondjuk érdekeltek volna az idősebbik fiú gondolatai, hogy miért volt olyan, amilyen. És jó lett volna egymás mellett látni kontrasztban a két főszereplőnk gondolatait és érzéseit. Mert az írónő akárhogy is emelte ki Cathy-t főszereplőnek, szerintem Chris mellette ugyanolyan fontos szereplő, és annak is kellett volna lennie.
A könyv csaknem három év eseményeit öleli fel, a boldog gyerekkortól kezdve a padlásra zárva töltött három nyomorúságon éven át egészen a gyerekek szökéséig. És ha valaki azt hinné, hogy halál unalmas dolgok történhettek amíg a gyerekek be voltak a házba zárva, azt ki kell ábrándítanom, mert ők cseppet sem unatkoztak, hanem újabb és újabb kihívásokat gördített eléjük az élet, új és új nehézségeket és problémákat, amit mind meg kellett oldaniuk. Mert ami úgy indult az elején, hogy csak ideiglenes megoldás, abból életük legrosszabb és legkegyetlenebb három éve kerekedett.
Nagyon szomorú ez a könyv, mert végig együtt lehet érezni Cathy-vel és a testvéreivel, velük együtt borzadtam el a dolgokon, amik történtek velük és amin keresztül kellett menniük. És mindenben az a legszomorúbb, hogy pont amiatt az ember miatt kellett ennyi szenvedésen keresztül menniük, akiben a leginkább bíztak, akit a legjobban szerettek és akire igazából számítottak volna. Az anyjuk volt az, aki miatt mindezt végig kellett szenvedniük, nem is a „gonosz” nagymama, és ez a legtragikusabb az egészben.
Mivel mindenkit Cathy szemén keresztül látunk, így van egy kis torzítás az egyes karakter jellemének ábrázolásában. Hiszen egyértelműen pozitív embernek vannak lefestve azok, akiket Cathy szeretett, majd mellé negatívnak, akiket nem kedvelt. Persze ez a torzítás éppen az E/1 személyben való mesélésnek az egyik hátránya (ha talán a legnagyobb), de azért annyira nem sokban különböznek a valós karakterek attól, ahogyan a lány látja őket. Talán a legnagyobb kérdés ezen a téren maga Chris karaktere, aki azért lássuk be tett pár eléggé megkérdőjelezhető dolgot a húgával (és még finoman fogalmaztam), és mindezek ellenére Cathy mégsem csinál belőle negatív gonosztevőt, hanem továbbra is pozitív színben tünteti őt fel.
2014-es film plakát
És itt szeretnék rákanyarodni a történet legkényesebb témájára, a rokonok közötti szerelmi kapcsolatokra, a vérfertőzésre. Mint kiderül, Corrine és a gyerekek apja Christopher rokonok voltak, a férfi a félnagybátyja volt a nőnek, mikor megismerték egymást és egymásba szerettek. Corrine vallásos szüleivel szembemenve elszöktek, összeházasodtak és ezért tagadták ki őket a családból. Ez még mondhatnátok annyira nem durva, hisz azért nem olyan nagy a rokoni kötelék, talán egy nem ennyire vallásos és bigott családban, nem lett volna ebből akkora balhé. Éppen emiatt a botrány miatt gyűlöli a nagymama a négy gyereket, mert szerinte meg se szabadott volna születniük és hogy biztos ők a pokol fattyai és így tovább.
Ha azt hinnétek ez így elég kényes téma, akkor jön a többi. A padláson bezárva töltött három év megpróbáltatásai, nehézségei és szenvedései, a közös tragédiák, és hogy bezárva egymás mellett nőttek fel gyerekekből tinédzserekké, a két idősebb gyereket annyira közel hozza egymáshoz, hogy egymásba szeretnek. Igazából ők se értik, hogy mi történik velük, azt viszont tudják, hogy helytelen amit éreznek, de egyszerűen képtelenek bármit tenni az érzéseik ellen.
Ha engem kérdeztek abszolút reális, ami velük történt és cseppet sem irreális, sőt az lett volna inkább az irreális ha nem kezdenek el másként érdeklődni egymás iránt. A közös tragikus életük, a sok-sok nehézség, és hogy nekik kellett gyakorlatilag gondoskodni a két kisebb testvérükről, nem csoda, hogy más érzéseket is lángra lobbantott bennük, mint szimplán testvéri szeretet. Azt a párhuzamot már meg sem említem, hogy míg Cathy az apjukat istenítette és imádta, Chris inkább az anyjukért volt oda és mivel a két gyerek szinte a szülei tükörképe, így nem csoda, hogy végül egymásban találták meg a szerelmet. Amit mindannyian tudjuk, hogy nem kellett volna, de ilyen az élet.
Szeretnék néhány szót szólni a nagymamáról és az anyjukról, Corrine-ról. Közöttük szintén volt egy párhuzam, amit nagyon jónak találtam. A könyv eleje úgy indul, hogy a nagymama a gonosz, aki kínozza, lenézi, megveri és szidalmazza a gyerekeket, ő zárja be őket a padlásra, ő kínozza őket lelkileg és testileg. Ekkor még az anyjuk számukra a mentsvár, akitől várják a megoldást a problémára. És ahogy haladunk előre a történetben, ahogy elmaradnak Corrine látogatásai, ahogy nyilvánvalóvá válik, hogy már szemernyit sem érdekli őt a gyermekei sorsa, úgy fordul meg a dolog. És aztán a végén kiderül, hogy ez a sok szenvedés nem is a nagymama hibája, hanem az anyjuk tette velük mindazt a sok rosszat, és miatta történt majdnem minden rossz dolog. Corrine egy egoista és önimádó nő, akit a vagyonon és önmaga szépségén kívül semmi, de semmi nem érdekel és hogy megszerezze az apja vagyonát, azért bármire képes… de tényleg bármire. Még a saját gyerekeitől sem rest megszabadulni. Nem csoda, hogy a végére minden gyermeke meggyűlölte őt, nem is érdemelt mást.
Akár igaz történet, akár nem, engem mélyen megérintett ez a könyv és nagyon tetszett. Szomorú volt olvasni az elejétől a végéig, és habár a vége kicsit pozitív, de mindannyian tudjuk, hogy még csak eztán következnek az igazán nagy dolgok. Felnövéstörténet, árulás, szeretet, gyűlölet, minden megtalálható ebben a könyvben, ami kell. Fordulatokkal megspékelt sztori egy olyan szerelem történettel, ami talán a legnagyobb tabu a világon. Van még egy második rész szintén Cathy szemszögéből, azt is olvasni fogom, amint sorra kerül, mert habár korábban láttam a filmeket, de most is igaz a mondás, hogy a könyvek mindig jobbak, mint a filmek.
Ui: Az előző mondatom ellenére azért szívből ajánlom a 2014-es filmet, a maga nemében jó lett, sőt így utólag azt is elmondhatom, hogy mint könyvadaptáció majdnem tökéletesen sikerült. Csak a könyvben lévő tényleg durva dolgokat hagyták ki vagy egyszerűsítették le. De a maga nemében a film is remek, mindenkinek ajánlom.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése