Ebben a magával ragadó, lerakhatatlan történetben megtudhatjuk, mi történik akkor, amikor öt idegen együtt sétál be egy terembe, de csak négyen jönnek ki élve onnan. Figyelj nagyon, és talán sikerül megoldanod a rejtélyt. Hétfő délután a Bayview gimi öt diákja büntetését tölti egy osztályteremben. Bronwyn, az ész, a Yale-re készül, és soha nem szegi meg a szabályokat. Addy, a
szépség, a tökéletes bálkirálynő megtestesítője. Nate, a bűnöző, most feltételes szabadlábon van dílerkedés miatt. Cooper, a sportoló, bajnok baseball játékos. És Simon, a különc, a Bayview gimi hírhedt pletykarovatának szerkesztője. Csakhogy Simon nem éli túl a büntetést. Mielőtt még kijöhetnének a teremből, Simon meghal. A nyomozók szándékosságot sejtenek a halál körül. Simon hétfőn halt meg, keddre viszont pletykaáradatot tervezett nyilvánosságra hozni legismertebb osztálytársairól. Ezzel pedig mind a négyüket a gyilkosság gyanúsítottaivá teszi. Vagy az is lehet, hogy mindannyian egy szabadon portyázó gyilkos bűnbakjai? Mert mindenkinek vannak titkai, nem igaz? De vajon milyen messzire mennél el, hogy ne lepleződj le?
Én tényleg nagy reményekkel álltam neki ennek a könyvnek és tényleg szeretni akartam, mert nagyon érdekes történetet írt le a fülszöveg. Gondoltam mi lehetne izgalmasabb egy kis nyomozásnál, főleg ha érdekes és komplex karaktereket kapunk mellé. Mellesleg imádom a Breakfast Club (Nulladik óra) című tini filmet, ez a könyv pedig tisztára olyan, mintha annak lenne az újragondolása valamilyen szinten. Tehát minden adott lehetett volna ahhoz, hogy nagy kedvenc legyen számomra a könyv, de sajnos nem lett az. Mondom miért.
Persze a legfontosabb az volt számomra, hogy mi lesz a rejtély megoldása a végén, és mondanom sem kell, hogy ebben csalódtam a legnagyobbat. Ha pontos akarok lenni nem is a rejtély megoldása a problémám, mert azt még valamilyen szinten jónak gondolom, inkább a rejtély mögötti "kérdések" azok, amiket nem tudok hova tenni. Lássuk akkor. Tehát Simon öngyilkos lett és direkt akarta gyanúba keverni a négy másikat, hogy ezzel szívassa meg őket csak mert..... *hatásszünet*.... mert szerinte mindannyian valami "rosszat" tettek ellene a múltban. A "rossz" persze annyiban kimerül, hogy például egy lány nem Simonnal, hanem egy másik fiúval jött össze, vagy hogy elfelejtették meghívni egy iskolai versenyre meg ehhez hasonlók.
Mikor kiderültek ezek a mögöttes okok én csak pislogva fogtam a fejem, hogy ez most komoly? Nem akarok gonosz lenni, de ezek olyan pitiáner ügyek, hogy nem értem mi járt az írónő fejében, mikor kitalálta ezeket a mögöttes magyarázatokat. Én azt hittem, hogy szegény Simont totálisan "kicsinálták", mint mondjuk Hanna-t a 13 okom volt könyvben, és ha mondjuk hasonló dolgok történtek volna Simonnal, mint ott Hanna-val, akkor valamilyen szinten jogos lett volna a bosszúja, ha úgy vesszük. Ehelyett Simon olyan pitiáner ügyek miatt akarta tönkre tenni a négy másik életét, hogy egyszerűen nem tudtam komolyan venni.
Jó, az mondjuk teljesen nyilvánvaló, hogy Simon nem volt teljesen normális, és azt sem értem, hogy a fiú halála után, miért pont rögtön a négy másikat kezdték egy gyilkossággal gyanúsítani. A cikkek miatt? Ez hülyeség, mert Simon nem csak négyükről írt " durva leleplező" cikkeket, hanem nagyjából az egész iskoláról. Ha négyük közül ölte volna meg valaki, akkor miért pont akkor csinálta volna, amikor közösen vannak iskola utáni elzáráson? Hogy magát is gyanúba keverje? Azt meg sem említem, hogy a rendőrség totál nulla IQ-val folytatta le a nyomozást, és helyettük a tiniknek kellett kibogoznia a szálakat. Olyan teljesen nyilvánvaló dolgokra ők jöttek rá, minthogy fel kellene törni Simon blogját és megnézni, hogy oda ki, mit és mikor írogatott vagy hogy Simon milyen oldalakat olvasgatott és akkor egyből rájöhettek volna, hogy Simon totál kattant volna és hogy semmi sem az, aminek tűnt.
A másik amivel problémám volt a lapos és egysíkú karakterek. Még maguk a szereplők is kimondják a könyvben, hogy mindannyian a tini filmek karaktereinek klisés megtestesítői, és te jó ég mennyire azok! Félreértés ne essék, tudom én hogy már mindent láttuk sokszor és szinte lehetetlen újat mutatni, és alapjáraton nem az a baj, hogy klisések a karakterek. Hanem az, hogy ennek ellenére nem kaptak mélységet, nem lettek úgy megírva, hogy ne zavarjon az, hogy mindannyian egy kliséhalomból építkeznek.
Bronwyn, Addy, Cooper és Nate
Talán ha ki kellene emelnem a két jobban sikerült karaktert, akkor Coopert és Addy-t mondanám, de őket is csak azért, mert az ő saját történetszáluk érdekesebbre sikerült, mint a másik kettőé. Cooper a saját önelfogadása útját járja végig, miközben próbálja levetkőzni a félelmét, hogy mi lesz vele, a családjával és a sportolói karrierjével, ha kiderül, hogy meleg. Addy pedig habár külső nyomásra, de rájön, hogy az élet, amit addig élt, nem is olyan jó, mint hitte, és hogy igenis több van benne egy szőke cicababánál, és hogy nincs szüksége senkire, de főleg férfira nem ahhoz, hogy boldogulni tudjon az életben. Addy átalakulását és karakterfejlődését volt a legjobb végig követni, nekem ő lett a kedvenc karakterem.
Nate és Bronwyn alapjáraton jó kis karakterek lehettek volna, mert mindkettőben megvolt a potenciál, de annyira nem tudtam őket komolyan venni, mikor az összes káosz közepette ők csak azzal voltak elfoglalva, hogy mennyire egymásra vannak gerjedve, holott alapjáraton most kezdték el csak egymást megismerni valójában. Pár nap alatt totálisan egymásra kattannak és utána lejátszanak egy Rómeó és Júlia típusú szerelmi nyavalygást, amitől a végére a hajamat téptem, mert én nem ilyesmiről akartam volna olvasni egy elvileg rejtélyközpontú, nyomozásról szóló könyvben. Nem a szerelmi szál a gond, hanem az, hogy túl nagy hangsúlyt kapott, és a szerelmi nyavalygáson túl néha mellékesen az eszükbe jutott, hogy ja őket épp gyilkossággal gyanúsítják.
Minden adott lehetett volna ahhoz, hogy egy jó kis történet kerekedjen ebből, mert az alap ötlet szerintem remek. Csak sajnos béna és random magyarázatokat kaptunk a végén a rejtély megoldására, és tele volt rakva logikai bakikkal a könyv, amik mellett nem tudtam szó nélkül elmenni. A négy főszereplőnk egy kliséhalmaz, akik ennek ellenére lehettek volna érdekes karakterek, ha kapnak némi komplexitást, de itt sajnos ez csak részben valósult meg. Addy lett a kedvencem, talán ő a legjobban sikerült karakter, ha választani kell. Sajnálom, mert sokkal jobb könyvet vártam, mint amit kaptam, és ezek után nem is tudom, hogy meg merjem-e nézni a sorozatot, amit a könyvből készítettek. Talán adok neki egy esélyt, talán ott többet kihoznak a történetből és a karakterekből, mint itt.
Ui1: Ha valaki megmagyarázza nekem a béna magyar címet, annak megköszönném. Miért nem volt az jó címnek, hogy "Egyikünk hazudik"???
Ui2: Most komolyan lesz a könyvnek folytatása? És miről fog szólni, ha egyszer ez egy lezárt történet? Miért kell mindent erőltetve folytatni???
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése