2016. febr. 29.

Mary E. Pearson: Az árulás csókja (A Fennmaradottak krónikái 1.)

Fülszöveg:
EGY HERCEGNŐ KERESI A HELYÉT AZ ÚJJÁSZÜLETETT VILÁGBAN.
Megszökik az esküvője napján. Ősi iratokat lop el a kancellár titkos gyűjteményéből. A saját apja küld fejvadászokat utána. Ő Lia hercegnő, Morrighan Királyságának Első Leánya.
Morrighan Királyságának rendjét hagyományok és egy letűnt világ történetei szabják meg, de bizonyos hagyományoknak Lia nem hajlandó engedelmeskedni. Az elrendezett házasság elől menekülő és új életre vágyó lány az esküvője reggelén egy távoli halászfaluba szökik. Egy fogadóban talál munkát, ahová hamarosan két idegen érkezik, de Lia mit sem tud arról, hogy egyikük az elhagyott herceg, a másik pedig egy ellene küldött orgyilkos. 

Megtévesztés és árulás szövi hálóját a három fiatal köré, és Lia veszedelmes titkokra bukkan, amelyek elpusztíthatják a világát. A titkokon túl azonban olyasmit is talál, amire nem számított – szerelmet.

Az írónő korábbi regényét, Az imádott Jenna Fox-ot már olvastam, és nekem nagyon is tetszett, így sajnálom, hogy magyarul nem fog érkezni a folytatás. Mindenesetre megjegyeztem magamnak az írónő nevét, és mikor kiadták a másik könyvsorozatának első részét nálunk, akkor feltettem a várólistámra. Elég sok pozitív véleményt olvastam Az árulás csókjáról, így gondoltam adok neki egy esélyt, pedig valahogy sejtettem, hogy ez is csak egy átlagos ifjúsági fantasy lesz.

Sajnos beigazolódtak a félelmeim, mert annak ellenére, hogy high-fantasy-ként van aposztrofálva a könyv, megragadt egy átlagos ifjúsági fantasy színvonalán annak minden hibájával és sablonjával együtt. Nem is értem miért kell próbálkozni a high-fantasy-val, ha közben az írónő ifjúsági könyvet akar írni. Ha már valaki a high-fantasy-ban gondolkozik, akkor írjon valami komoly, véresebb, izgalmasabb és monumentálisabb történetet, hisz éppen ez lenne a műfaj lényege, nem?

Ehelyett itt megkaptuk az ifjúsági könyvek több kliséjét, amik a könyökömön jönnek ki, és mivel nem volt semmi egyedi vagy izgalmas, ami elvonta volna erről a tényről a figyelmemet, így a könyv nem érte el nálam azt a hatást amit szerettem volna. Sablonosak a karakterek, unalmas a történet és kiszámítható a történetvezetés, és persze az "elengedhetetlen" szerelmi háromszöget se lehetett kihagyni, mert anélkül már nem is ifjúsági könyv az ifjúsági könyv. (Remélem éreztétek az iróniát.) Az írónő stílusa se valami érdekes, nem humoros, nem egyedi, így ez se mentette meg nálam a könyvet.

Két dolgot szeretnék kiemelni, amit mégis pozitívumként értékeltem. Az írónő próbálkozott valami értelmesebb háttérvilág felépítésével, és talán ez az egyetlen, amibe fektetett némi energiát. Itt vannak a kötelező hatalmi harcok, a kiválasztott főszereplő, aki menekül a sorsa elől, de végül mégis kénytelen arra az útra lépni, amit mások jelöltek ki számára, miközben kiderül, hogy különleges képességekkel rendelkezik. Most lehet én olvastam figyelmetlenül, de mi is volt pontosan Lia képessége? Látja a jövőt? Vagy csak én nem értem? Érdekelt volna még a királyság szokásainak bemutatása, a múlt krónikái, hogy kik is azok a fennmaradottak tulajdonképpen. Érdekelt volna a két királyság, és a barbárok részletesebb bemutatása, de talán erre csak a folytatásban került sor. Mindenesetre a világfelépítés alapjai felkeltették annyira az érdeklődésemet, hogy többet akarjak róla megtudni.

A másik, ami tetszett, hogy az írónő a könyv elejétől kezdve majdnem a végéig úgy vezette a történetet, hogy homályban tartotta az olvasót. Értem ezalatt, hogy mivel nem kerülhettük el a szerelmi háromszöget, biztos érezte, hogy ez azért elég elcsépelt így magában, így csavart egyet rajta. Nem árulta el nekünk, hogy ki a két férfi, vagyis nem árulta el, hogy melyik a herceg és melyik a bérgyilkos. Persze Lia se tudta, de mi sem, ami azért nem gyakori dolog, hisz az olvasó általában előbb megtudja ezeket a dolgokat, itt viszont mi is csak Lia-val együtt jöttünk rá ki-kicsoda valójában. Próbáltam kitalálni a jelekből és az utalásokból, de én pont fordítva tippeltem, így nem jöttek be a számításaim. Olyan jól megoldotta az írónő ezt az egészet, hogy tényleg nem lehet sejteni, hogy Rafe és Kaden melyik a kettő közül, hogy melyikük a herceg és melyikük a bérgyilkos.

Nekem az írónő másik regénye, a Jenna Fox trilógia első része jobban tetszett, ezt pedig sajnos csak egy átlagos YA könyvként tudom értékelni. Ha már high-fantasy-t ír az ember, akkor vegyen elő kicsit nehezebb témákat és komolyabb stílust, és ne csak a klisés ifjúsági sablonokkal dobálózzon. A szerelmi háromszögekről még mindig ugyanaz a véleményen, mint eddig, vagyis hogy rohadtul unom már őket, de itt legalább csavart rajta valamit az írónő, és kicsit érdekessé tette a dolgokat, amíg nem tudtuk, melyik fiú kicsoda. Sajnos a könyv végére ez kiderült, így a folytatásból még ez a kis izgalom is kiveszett, így nem hiszem, hogy érdekel a trilógia többi része, főleg mert nagyjából könyvelni lehet mi lesz a végkifejlet.

További információk a könyvről:
Értékelés: 5/3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...