Amikor Anita megtudja, hogy volt szeretője, Richardot nemi erőszak vádjával letartóztatták Tennessee-ben, összehívja a csapatot. Egy ügyvéd, és számos vámpír, no meg vérfarkas kíséretében érkezik meg, hogy kiszabadítsa Richardot. Anita tudja, hogy a vérfarkas egy szörnyeteg, de abban is biztos, hogy nem követhetett el nemi erőszakot. A zsaruk Myertonban korruptak, a trollok pedig, akiket Richard tanulmányozott, rettegnek. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ha sokáig szimatol, akkor a városka vámpírmestere megtámadja őt és barátait. A helyi vérfarkasok sem látják szívesen az Anita vezette társaságot. Az idő szorít: a holdtölte előtt kell kiszabadítania Richardot, mert ha nem, akkor a bajok megállíthatatlanul sokasodni kezdenek.
Egészen jól haladok az Anita Blake könyvsorozattal, hiszen nemrég fejeztem be a 8. részt, pedig azért nem sokkal ezelőtt kezdtem el. Mondjuk nem nehéz vele gyorsan haladni, hisz eddig nem lehetett okom a panaszra. Imádom Anitát és mindent, ami vele történik. Hamilton olyan egyedi világot teremtett, amihez én még hasonlót nem láttam. Ilyen egy igazi vérbeli felnőtt fantasy, sok író vehetne erről példát.
Rendkívül egyedi és olvasmányos a stílus, aminek az egyik legfőbb oka maga a szórakoztató főhős. Esküszöm, én még azt is szívesen elolvasnám, ha csak annyiról szólna a könyv, hogy Anita elmegy a boltba vásárolni, mert szerintem még azt is irtó viccesen és a saját stílusában adná elő. Ha nem lenne, Anitát ki kellene találni, rá mindenképp igaz a mondás, hogy "Kicsi a bors, de erős.". Az egyik legszimpatikusabb és legerősebb női főhős, akivel idáig találkoztam. Mellesleg okos, ravasz, hűséges és bármit megtenne a barátaiért, vagy azokért, akik segítségre szorulnak. Nagyon csípem Anitát, annak ellenére, hogy azért már én is érzem, hogy kezd eltűnni az a fiatal nő, akit a könyvsorozat elején ismertem meg.
Hogy ez gond-e? Eddig úgy tűnik, hogy nem az. Igaz, hogy Anita lassan kezd megváltozni, igaz, hogy néhány korábbi elvét már feladta, igaz, hogy összejött egy vámpírral, és aztán még Richard ágyába is bebújt mindenféle mondvacsinált indok miatt, mégis... noha kezd megváltozni, valahol mélyen még mindig ugyanaz a nő, aki korábban volt. Csak néhány dologban változtatta meg az álláspontját. Mondjuk sokkal szabadabban áll a szex témához és az ehhez kapcsolatos dolgokhoz. Nem mintha hibáztatnám, hisz én se tudnék Jean-Claude-nak ellenállni. A lényeg, hogy Anita változik, ezt már nem lehet letagadni, mégis szerethető maradt, én nagyon bírom őt és a dumáját. Most is rengeteg olyan vicces hasonlatot nyögött be, hogy sírva röhögtem rajta.
Nem csak Anita kedvelhető és szimpatikus a történetben, hanem a többi karakter nagy része is. Mindenki találhat magának kedvencet. Nekem az egyik kedvencem Edward, akiről már olyan régen hallottam, és sajnos most sem szerepelt, de majd remélem a következőben fog, mert már Edward elvonási tüneteim vannak. A másik kedvencem Jean-Claude, és sajnos ő is eléggé háttérbe húzódott ebben a könyvben, amit nagyon sajnáltam. Persze értem én a koncepció lényegét, most kellett a tér Richardnak, és Jean-Claude-t úgymond el kellett egy kicsit "takarítani" az útból, hogy Anita és Richard (végre) összemelegedhessenek.
Korábban nem értettem, miért utálják olyan sokan Richardot, az elején egy átlagos palinak tűnt, aki kedves, normális és mellesleg utál vérfarkas lenni. De mióta Anita kikosarazta, előjött belőle az undok expasi, aki folyton rinyál, aki folyton hisztizik és minden egyes alkalmat megragad arra, hogy beszóljon valamit Anitanak és Jean-Claude-nak. Onnantól fogva már én is meggyűlöltem, és azóta képtelen vagyok őt elviselni. Egy ellenszenves és kicsinyes férfi lett belőle, nem hiszem el, hogy képtelen emelet fővel viselni a vereséget. Legtöbbször tisztára olyan, mint egy hisztis liba, akit dobott a pasija, és aki ezért mindig vissza akar vágni. Nem igaz, hogy ennyi idő után se képes továbblépni. Ennyire nem lehet életképtelen. Értem én, hogy szereti Anitát, és látom is, hogy mit szeret benne, de azért nem ő az egyetlen nő a világon. És hogy folyton Anita orra alá dörgöli, hogy kivel fekszik össze, na annál szánalmasabb dolog nincs a világon.
A triumvirátus: Richard, Anita és Jean-Claude
És ha már szóba került (vagyis szóba hoztam) a szex témát, akkor egyre inkább érzem, hogy kezd a téma nagyobb hangsúlyt kapni. Persze erre is figyelmeztettek korábban az Anita Blake fanok, hogy nagyjából a 10. rész körül a korábban izgalmas és kalandos fantasy történet átmegy egy softpornóba, és hát tudtam, hogy mire számítsak, így nem lepődtem meg azon, ami ebben a könyvben történt. Semmi bajom a szexualitás ábrázolásával a könyvekben, ha a szex nem nyomja el a könyv többi részét, ha a történet kerek és egész marad, ha a karakterek élete nem csak a szex körül forog. Ez itt szerencsére még nem következett be. Bár nem tudom, hogy örüljek-e annak az irányvonalnak, amerre Hamilton viszi a történet egyik fontos elemét. Már a Merry Gentry könyvsorozatánál se szerettem ezt a "szex a hatalom" témát, és szerintem itt se fogom. Nem értem miért a szexnek kell a hatalmat szimbolizálnia, én nem így oldottam volna meg, de hát nem én írtam a történetet. És lehet ez csak engem zavar. Vagyis még nem zavar, de ha ez később nagyobb szerepet kap (ami biztos így lesz), akkor biztosan zavarni fog.
A lényeg, hogy még mindig imádom Anita Blake-t és rendkívül jót szórakoztam olvasás közben ezen a könyvön is, csakúgy, mint az előzőeken. Anita még mindig az egyik legkedvesebb női főhősöm, és bárcsak feleannyira tökös és erős lehetnék, mint ő. Most hiányoltam Jean-Claude-t és Edwardot is, remélem a következő részben sokat fognak szerepelni, és remélem hogy Richard végre lenyugszik, most, hogy végre megkapta, amit akart. Létrejött a triumvirátus, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz eztán a trióval és hogyan boldogulnak. Van egy olyan érzésem, hogy a következő részt hamarosan kézbe fogom venni.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/laurell-k-hamilton-sapadt-hold
Értékelés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése