Két írónő, June Hayward és Athena Liu sorsa két sikertörténet lehetett volna: ugyanakkor jártak a Yale-re, és ugyanabban az évben jelent meg mindkettejük első könyve. De míg Athena sikere műfajokon át ívelt, addig June műve az utánnyomásig sem jutott el. June utólag úgy véli, hogy manapság senkit nem érdekelnek a hétköznapi, fehér lányokról szóló történetek.
Amikor June szemtanúja lesz Athena furcsa balesetben bekövetkezett halálának, ösztönösen cselekszik: ellopja barátnője frissen befejezett és nagy titokban tartott kéziratát, egy merész, kísérletező stílusban megírt regényt kínai munkások elfeledett történeteiről, akik az első világháborúban a britek és franciák oldalán szolgáltak.
Mert hát mi rossz történhet, ha June átszerkeszti Athena regényét, és saját alkotásaként küldi el az ügynökének? Mi rossz történhet, ha hagyja, hogy kiadója újrapozicionálja az írói pályáját a Juniper Song álnévvel és olyan szerzői fotókkal, amelyekbe akár még bele is láthatóak nem létező ázsiai gyökerei? Hát nem érdemli meg ez a történet, hogy elmeséljék, bárki is legyen a mesélője? June legalábbis így gondolja, és a New York Times bestsellerlistája, valamint az ezzel járó anyagi siker hamarosan alá is támasztja ebben.
A lopott státusz azonban hamar veszélybe kerül. És miközben June a titkait védelmezi, felfedezi, hogy meddig hajlandó elmenni mindazért, amiért állítólag vért verejtékezve megdolgozott.
Kuang a Mákháború trilógiával rögtön megnyert magának, amit igaz, hogy csak a tavalyi év során fedeztem fel, de akkor hatalmas kedvenc lett. Nem volt kérdés, hogy egy ilyen erős kezdés után olvasni fogom az írónő további könyveit, így utána a Bábel következett. A Bábelt szintén érdekesnek találtam, remek témákat és kérdéseket boncolgatott benne, így összességében kellemes olvasmány volt. Mivel Kuang még igen fiatal és eddig nem sok könyve jelent meg, így már csak egy maradt hátra, ami magyarul a Sárga címet kapta. (Idén jelenik meg külföldön Kuang legújabb könyve, a Katabasis, amit remélem mielőbb magyarul is megkapunk.)
Rögtön érdekesnek találtam a Sárga fülszövegét, mert azonnal nyilvánvalóvá vált két dolog. Egyrészt most messze kerültünk a fantasy világtól, amiben eddig Kuang alkotott, másrészt olyan témát tett a könyvének központi elemévé, ami máris felkeltette a kíváncsiságomat. A történet által bepillantást nyerhetünk a könyvkiadás és úgy alapjáraton a teljes könyves szakma kulisszái mögé, aminél talán kevésbé izgalmasabb dolgot lehetett volna kitalálni. Mindenképp meg kell jegyeznem, hogy most főképp az amerikai könyves piac működéséről kapunk közelebbi képet, amit véletlenül sem lehet és nem is szabad egy lapon emlegetni a magyar könyves piaccal. Főképp azért mert Amerika egy sokkal nagyobb piac, sokkal több íróval és sokkal több megjelenéssel évente, így ott nagyobbak az esélyek a kitűnésre és a befutásra. (A magyar piac kisebb és sokkal kevesebben kapnak esélyt bármilyen megjelenésre, de ebbe inkább most nem mennék bele részletesebben.)
A könyvkiadás egy üzlet és mint minden üzletben itt is csak a pénz és a várható hozam számít. Lehetsz akármennyire kreatív és minőségi író, ha az amit írsz senkit nem érdekel, és amit nem lehet eladni. De nem csak a könyvek, hanem maguk az írók is „eladandó termékek", akiket meg kell alkotni és akiket aztán el kell adni a közönségnek. Könyves ügynökök segítik az írókat ezen az úton, ők keresnek nekik kiadót, ők egyengetik az útjukat. És annyi, de annyi mindent lehetne még mesélni erről az egészről, de akit érdekelnek a részletek, az olvassa el a Sárgát. Nem az mondom, hogy mindent megtudunk erről az egészről, de azért elég alapos képet fest nekünk Kuang June történetén keresztül arról, hogy működik mindez. Talán ez tetszett a legjobban ebben a könyvben, na meg az, hogy felmerül bennem a végére a kérdés, hogy vajon ebből mennyi volt Kuang saját tapasztalata az útja során? Biztos saját tapasztalatból (is) írt, ez nem kétség.
A könyvet habár valamiféle szatíraként próbálják pozicionálni, és van benne ilyen jelleg mindenképp, de főként a második felében talán még valamiféle pszichológia thrillernek is simán elmenne. Mikor June egyre inkább kezd elmerülni a lelkiismeret-furdalása és a lebukás okozta félelem miatti sötétségben, hirtelen én se tudtam volna megmondani, hogy most akkor valóban követi és fenyegeti őt valaki, vagy June inkább csak képzelődik. Tetszett az, ahogy Kuang egészen a végéig játszott ezzel a dologgal, és őszintén mondom, hogy én tényleg nem tudtam megmondani, hogy most akkor mindaz a valóság, vagy June kezd egy kicsit bekattanni és csak képzeleg.
A felnőtt, főként nők közötti barátságok kérdése szintén kiemelt szerepet kap, és valahogy ehhez is sikerült reálisan és elgondolkodtatóan hozzányúlni. Miért voltak Athena és June barátok, ha valójában Athena lenézte June-t, June pedig végig irigykedett rá a sikerei miatt? Mondjuk ki érdekbarátság volt az övék. Athena csak akkor kereste June-t, ha nem volt más dolga vagy más akivel lehetett és akkor is inkább csak saját sikereivel „hencegett”. June pedig csak azért fogadta el ilyenkor Athena hívását, mert annyira irigy és féltékeny volt a másikra, hogy nem tudott távol maradni tőle és azt hitte a közelségével talán juthat majd neki valami a sikeréből. És hát így is lett a végére, mert June szemtanúja lesz Athena halálának (aminél nevetségesebb dolgot elképzelni se tudok jelenleg, de ezt inkább hagyjuk) és amint lehetősége adódik rá ellopja a másik nő munkáját, hogy aztán a sajátjaként adassa ki. Sok női barátság ilyen, felszínes, üres és az egymás iránti irigység és féltékenység a fő mozgatórugója. Nem hiába a mondás, hogy nő nőnek a farkasa és ez a mondás itt tökéletesen lett ábrázolva.
Külön üdítő volt egy June-hoz hasonló női főszereplőt a középpontba helyezni. Nem azt mondom, hogy Kuang korábbi könyveiben annyira nagyon kedves és jó emberek lettek volna a főszereplők, mert nem így van. De June annyira emberien komplex, annyira tipikus nagyravágyó fiatal nő, aki bárkin és bármin képes átgázolni azért, hogy elérje az álmait. Aztán ahogy a nagy hazugság lelepleződése veszélybe kerül, mindent megtesz, hogy azt meg tudja akadályozni. Önző, irigy, felszínes, egoista, kicsinyes és sokszor kicsit rasszista. Csak önmaga érdekli és senki más. Nem egy kedves és szimpatikus nő, de valahogy épp ezek miatt a rossz tulajdonságai miatt működött nagyon jól és lett belőle igazán érdekes karakter. Számomra mindenképp.
A Kuangra jellemző témák és sémák szintén megjelennek a könyvben. Egyrészt a kínai kultúra nem hiányozhat, Kína egy nem annyira ismert időszakának történelmét kapjuk meg a könyvbe ágyazva. Minden ezzel kapcsolatos kérdés ugyanúgy megjelenik mint korábban a Mákháborúban vagy a Bábelben. Másrészt nem tudom nem megemlíteni a történet lezárását, ami itt is ugyanolyan hirtelen és befejezetlen, mint a korábbi könyvek esetében. A Sárga esetében sem kapunk „normális” befejezést, hanem teljesen váratlanul elvágja a sztorit és aztán a többit a képzeletünkre bízza. Más kérdés, hogy én nem annyira szeretem az ilyesmit, jobban örülök egy rendes és mindent kielégítő befejezésnek és az epilógusokat se vetem meg, de az annyira "Kuang-os", hogy nem tudok benne kivetnivalót találni.
Teljesen más ez a könyv Kuang korábbi műveihez képest, hogy nem vártam, hogy ennyire tetszeni fog, de mégis így lett. Nagyon érdekes volt a központi téma és hogy mélyebb bepillantást nyerhettünk az amerikai könyves piac és a könyvkiadás világába. Örültem az igen összetett és kérdéses morálú és erkölcsű főszereplőnek June személyében, és tetszett a könyv stílusa, ami valóban a szatíra vonalán mozgott néha egy kis pszicho thrilleres beütéssel. Bár lehet az utóbbit csak én képzeltem bele, de nekem így jött le főleg a könyv második fele. Rövid, de tényleg jó kis olvasmány a Sárga, mindenkinek bátran ajánlom.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/5