Idén érkezett meg a népszerű Netflix sorozat, a Stranger Things harmadik évada és mivel a csapból is ez folyt, így gondoltam itt az ideje megnézni, hogy mire ez a nagy felhajtás. Nem mintha nem hallottam volna korábban róla, de csak valahogy most jutottam el odáig, hogy belenézzek. Így belekezdtem az első évadba és mire észrevettem magam, már a harmadik végénél jártam. Szóval nagy addiktív a történet és ebből rögtön ki lehet találni, hogy nekem mennyire bejött.
A Netflix saját gyártású sorozataként mondjuk nem nagyon lehetett várni mást, csak az egyértelmű minőséget és kissé bánom, hogy hamarabb nem kezdtem el nézni. Az évadok 8-9 részből állnak, tehát igen gyorsan lehet haladni velük, a részek nagyjából egy órásak. Én felirattal néztem, de ha jól tudom magyar szinkron is van hozzá. Nemrég értem a végére és gondoltam egyben írok az eddigi három évadról egy kis összefoglalót.
Na, de miről szól a sorozat? Honnan indul a történet? Hawkins nyugodt és csendes kisvárosában soha semmi nem történik. A négy legjobb barát, Mike, Will, Dustin, Lucas és családjuk élete akkor vesz gyökeres fordulatot, mikor egyik este Will nyomtalanul eltűnik. Miközben mindenki a fiút kezdi el keresni, a furcsa eltűnések és gyilkosságok folytatódnak. Közben egy fura kislány menekül az őt üldözők elől, aki végül a három fiúnál lel menedékre. A szálak aztán összekapcsolódnak és kiderül milyen rejtélyes és gonosz erők állnak a háttérben kezdve a kormány machinációjától egészen a természetfeletti erőkig.
A sorozat sikerének több oka van. Egyrészt izgalmas és fordulatos a történet. Sok-sok rejtéllyel és furcsasággal kezdünk, rengeteg kérdés merül fel a nézőben, amire aztán fokozatosan megkapjuk a választ és a magyarázatot. Nem tudom ki hogy volt vele, de nekem végig fenntartotta az érdeklődésemet. Ahogy derültek ki a titkok, úgy lett egyre izgibb és izgibb. A történet felépítésére nem lehet panaszunk. Kapunk egy misztikus, kicsit "horroros" beütésű sztorit, rengeteg csavarral, és némi természetfelettivel vegyítve, amiből az amerikai kormány hazugságai és titkaik elfedésére való erőfeszítéseik sem maradhattak ki.
A nyolcvanas évek elején indul a történet, így a korszak amerikai stílusát és hangulatát remekül interpretálj a sorozat, ezt viszi tovább a folytatásban is. Minden egyes évad egy-egy egymást követő évben játszódik és habár a történet összefügg és egymásból folytatódik tovább, az egyes évadokban más-más fenyegetés és fő történetszál áll a középpontban. Az első évad fókuszában Will eltűnése, a titokzatos gyilkosságok és Eleven háttér története áll. A második évadban a másik dimenzióbéli gonosztól csak nem szabadulhattak, és Willt megszállva újra fel kell venniük a harcot egy új gonosz lénnyel. A harmadik évadban aztán az immár igazi tinédzserré serdült gyerekek első szerelmi viszályai, szüleikkel való kapcsolatuk alakulása, a barátságuk és felnövés nehézségei, valamint a természetfeletti és szovjet fenyegetés kap nagy szerepet.
Ahogy korábban említettem, a történet izgalmas, rejtélyes és gyakran alkalmaz némileg gyengébb horrorszerű jeleneteket. Komor, sötét és kissé lassabban haladunk előre, ennek ellenére a humort se kell nélkülözni, abból is kapunk bőven. A szerelmi szálak nem maradnak ki, egyrészt a felnőttek között, valamit a tinédzser karaktereink között is alakulnak ilyen szálak, de szerencsére nem ezen van a fő hangsúly, amiért hatalmas hála. Egyedül a Nancy, Steve és Jonathan háromszöget nem bírtam elviselni az első évadban és a második elején, de miután letudták a "szenvedéseiket" és az írók véget vetettek a háromszögnek, mindhárman elég szimpatikus karakterekké váltak. Jó, Nancy néhol elég idegesítő és tenyérbemászó a stílusával, de Jonathan mellett egész elviselhető. Steve pedig magában már nem olyan gáz, mint amilyennek a sorozat kezdetén tűnt.
Térjünk át a karakterekre, mert nekik szintén nagy szerepük van abban, hogy ennyire megszerettem a sorozatot. Mindenki sokat fejlődött a három évad alatt, sokat változtak maguk és a másokkal való kapcsolataik is. A gyerekek az orrunk előtt nőnek fel és jó látni, hogy kire milyen hatással vannak a felnövés nehézségei. Nagyon szeretem a fiúk barátságát, kifejezetten aranyos Mike és Eleven párosa. Jonathan a legszimpatikusabb a "kezdeti" tinédzserek közül, Steve pedig onnan lesz elviselhető, hogy végre szakítanak Nancy-vel. Hopper és Joyce pedig a szükséges felnőttek, akik kellenek a történetbe, és ők az egyetlenek, akik ugyanúgy benne vannak a dolgok sűrűjébe, mint a gyerekek. A többi felnőtt mellettük csak "biodíszlet", ha nem számítjuk ide a "gonoszokat".
Persze az évadok során kapunk a főszereplők mellett új karaktereket szintén. Ezek némelyike nem hagy nyomot és aztán be is végzi a sorsát. Némelyikük marad hosszabb távon, mint mondjuk Max és Billy. Szerintem ők a két legjobb új karakter a későbbiekben. Csak azt sajnálom, hogy nem láthattunk belőlük és a családi hátterükből többet. Engem mondjuk kifejezetten érdekelt volna, ha jobban megismerjük Max és Billy testvéri kapcsolatát, vagy ha Billy karakterét jobban kifejtik, mert szerintem lett volna benne potenciál bőven. Sajnálom, hogy a harmadik évadban ilyen véget kapott, mert ennél többet is ki lehetett volna hozni belőle. Vagy lehet csak én látok bele többet a karakterébe.
A másik, amit kis negatívumként tudnék megemlíteni, az a valós és tragikus halálok hiánya. Jó, nem azt akarom, hogy az összes főszereplő hulljon el egymás után. Csak azért kaphatnék néhány komolyabb halált és veszteséget is. Mert oké, hogy páran meghalnak, de azok nagyjából mind mellékszereplők, így nem olyan nagy sokk a haláluk. Jó, Hopper meghalt a harmadik évad végén, de van egy olyan sejtésem, hogy aztán a folytatásban kiderül, hogy mégis él és valahogy megmenekült. Ha valóban meghalt és nem tér vissza később, akkor ő az egyetlen igazi tragikus halál a sorozatban. Ami elég irreális ha azt nézzük milyen sok veszéllyel néztek szembe idáig a karakterek és nagyjából mindenki megúszta azt a sok támadást és azt a sok szörnyet.
Összességében nekem nagyon tetszett a sorozat. Rövid évadokat kaptunk, ami nem baj, mert így nincs feleslegesen elnyújtva a történet. Minden évad fókuszában más történetszál áll, de közben fejlődnek a karakterek, változnak ők maguk és a kapcsolataik, amit szépen vezetnek előre, ahogy telik az idő. Izgalmas, rejtélyes és néhol kissé sötét, de azért gyakran humoros a történet, én nem unatkoztam rajta. Néhány felesleges karaktert és mellékszálat eltekintve, szinte végig fenntartja az érdeklődést. A gyerekszínészek pedig mintha ezekre a szerepekre születtek volna. Szerencsére jön még folytatás, és engem nagyon érdekel mit lehet még ebből kihozni.
Értékelés: 10/8
Előzetes:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése