Persze hogy olyan akarok lenni, mint ők. Gyönyörűek, égi tűzben kovácsolt pengék. Örökké élnek. És Cardan közülük a leglenyűgözőbb. Őt gyűlölöm legjobban. Annyira gyűlölöm, hogy néha még levegőt venni is elfelejtek, amikor őt nézem.
Egy szörnyű reggelen Jude és a nővérei végignézik, ahogy lemészárolják a szüleiket. A félelmetes gyilkos mindhárom lányt elrabolja, és Tündérföldére, a nagykirály udvarába viszi. Jude-ot csúfolják és kínozzák a halandósága miatt, és hamarosan rádöbben, ahhoz, hogy életben maradjon ebben a kiszámíthatatlan, veszélyes új világban, éppolyan okosnak, agyafúrtnak és hamisnak kell lennie, mint maguknak a tündéreknek. Csakhogy a hatalomhoz vezető lépcsőfokokat sötét árnyak és árulás lengi körbe. Ráadásul szembe kell néznie a dühítő, arrogáns, ám karizmatikus Cardan herceggel. A lehető legóvatosabban kell eljárnia.
Megmondom őszintén régóta halogattam ezt a trilógiát, mert valahogy nem voltam olyan tipikus ifjúsági könyves hangulatban, és valahogy minden más érdekesebbnek tűnt nála. Most akadt az első rész újra a kezeim közé és teljes tudatlanságban nekikezdtem, hogy aztán annyira elmerüljek benne, hogy mindössze pár óra leforgása alatt be is fejezzem. És nekem ez most iszonyatosan bejött, eszembe juttatta a régi nagy ifjúsági kedvenceket és hogy miért szeretem annyira az ilyen műfajú könyveket.
Nagyon olvasmányos a könyv stílusa és pörög a történet ezerrel, amire mondjuk nem értem miért nem számítottam, hiszen Holly Black másik könyvsorozata, az Átokvetők, szintén nagy kedvencem. Tudom én, hogy Black jó könyveket képes írni, így számíthattam volna rá, hogy ez a sorozata is rögtön kedvenc lesz. Főleg ha így folytatja tovább és nem rontja el a történetet. Pedig ha úgy vesszük akkor semmi újdonságot nem mutat a sztori, sok mindent láttunk már belőle korábban hasonló stílusban és fordulatokkal, de itt is működik a dolog.
Jude és családja, balról: Taryn, Vivienne, Madoc, Oak, Orianna és Jude
Örültem neki, hogy egy kemény és kissé ridegen számító főhőst kaptunk, mert mostanában a "nebántsvirág" jókislány karakterektől a falra tudok mászni. Jude nem is állhatna távolabb a jókislány szereptől, amire ugyebár meg van minden oka, hisz ha azt nézzük, akkor sok rossz dolog történt vele és érthető, hogy első nekiindulásra csak meg akarja magát védeni, majd pedig olyan hatalmi játszmákba keveredik, amiből aztán akkor se tudna könnyen kiszállni, ha akarna. Jude pedig egyáltalán nem akar kiszállni, hanem beleveti magát a politikai és hatalmi játszmákba minden erejével és eszével.
Mindez azért nagy szó, mert halandó emberként kell boldogulnia a felséges és csodás tündérek között, akik lenézik, akik gúnyolják és akik semmire se tartják őt. Jude pedig helytáll a játszmában, sőt elég jól elnavigál a játszmák tengerében. Másik aminek örültem, hogy Jude kapott egy ikertestvért Taryn személyében, aki mintegy "jobbik én" tükörképként jelenik meg Jude-al párhuzamban. Persze Taryn se olyan ártatlan, mint amilyennek tűnik, mert azért ott lapul az elejétől közöttük az ikertestvérekre jellemző rivalizálás és versengés, de mégis csak finomabb és egyszerűbb karakter, mint a húga. Taryn egészen más módszert választott a tündérföldre való beilleszkedésre, hisz inkább alkalmazkodva és meglapulva igyekszik beilleszkedni, hátha elfogadják így őt, míg vele szemben Jude a nyílt támadás és az ellenállás módszerét választotta.
Nagyon tetszett a Jude és Cardan közötti ellenségekből-szövetségesek (és gondolom majd szeretők, ha így folytatják) történetszál, úgy forrt közöttük a levegő, hogy néha már sistergett a lapokon. Ők ketten komolyan az elejétől a végéig folyton veszekedtek, alázták, szívatták, bántották és igyekeztek átverni egymást, hogy csak kapkodtam a fejem, hogy mivel mennek már neki megint a másiknak. Próbáltak a másik fölébe kerekedni és végig dominenciaharcot vívtak, és hol az egyik, hol a másik győzött, de a győzelem aztán sosem tartott sokáig, mert érkezett a visszavágás. Most úgy tűnik, hogy Jude kerekedett Cardan fölé, várom, hogy a folytatásban, hogy fog fölötte "uralkodni" és azt is, hogy Cardan hogyan próbál majd szabadulni. Mert az biztos, hogy nem fogja hagyni, hogy Jude dróton rángassa sokáig.
Jude és Cardan
Ismét bebizonyosodott, hogy a tündérek világában és főleg a tündér királyi udvarban nem unalmas az élet, mert itt bárki bármi megtenne a hatalom és a korona megszerzése érdekében. Olyan karakterek hullottak el, akikre nem számítottam volna, de így legalább volt tétje a dolognak és nem csak "lötyögött" a történet mindenféle dráma nélkül. Bár annak örültem volna, ha a hercegek többet szerepelnek, mert mindegyik érdekesnek tűnt a maga módján, de azért nem tudok panaszkodni, mert a könyv vége olyan függővéggel zárul, ami miatt nyomban érdekel a folytatása és biztosan hamarosan neki is kezdek.
Jude és a nevelőapja, Madoc közötti fura apa-lánya kapcsolat is tetszett, főleg annak fényében, ha azt nézzük, hogy Madoc volt az, aki lemészárolta Jude és testvérei igazi szüleit. Jude nem mintha szántszándékkal és önként, de felnőtt korára elég sok mindenben kezdett hasonlítani Madocra annak ellenére, hogy nem az igazi apja volt a férfi. Sőt, ha úgy vesszük sokkal szorosabb apa-lánya kapcsolat alakult ki közöttük, mint Madoc és az igazi lánya, Vivi között, Madic pedig valamilyen szinte büszke is arra, hogy Jude milyen erős és kemény emberré vált, még akkor is, mikor ellenkező érdekeik miatt egymásnak kellett feszülniük.
Igazi vérbeli ifjúsági fantasy sorozat első része A kegyetlen herceg, ami nekem annyira bejött, hogy alig pár óra alatt kiolvastam és igyekszem mihamarabb a folytatást a kezembe venni. Egy fordulatos és ármányokkal és árulásokkal teli történet bevezető része, amiből annyi mindent ki lehetne majd hozni, hogy remélem később se kell benne csalódnom. Kíváncsi vagyok Jude hogyan evickél tovább a hatalom tengerén, bízom benne, hogy sok-sok izgalom vár rám a folytatásban.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése