Április: TOP 5 disztópia/poszt-apokaliptikus könyv

Április hónap is a végéhez érkezett, és ez tudjátok mit jelent. Ismét egy újabb toplista érkezik, méghozzá jelen esetben a kedvenc disztópia/ poszt-apokaliptikus könyveimet szedtem össze és rendszereztem nektek. A szokásos sémában érkezik az újabb lista, és szeretném hangsúlyozni, hogy ez csakis a saját kis privát szubjektív listám, amiben a kedvenceimet szeretném bemutatni.
Imádom a disztópia könyveket, a második kedvencem a fantasy után, és próbálok ezekből is minél többet olvasni, de sajnos néha kell két könyv között egy hosszabb szünet, mert egy disztópia (mármint egy igazán jól megírt és elgondolkodtató disztópia) hosszú időre beférkőzik a fejembe, és utána sokáig nem tudom semelyik másikat értékelni.
Mindenesetre következzenek hát a kedvenceim, és előttük még egyszer felsoroltam a korábbi listákat. A megfelelő linkre kattintva azokat is elolvashatjátok, ha esetleg lemaradtatok volna róluk. :)
(A lista utoljára frissítve: 2015.03.16.)

Korábbi listák:
Top 3 vámpíros könyv
Top 5 ifjúsági fantasy könyv
Top 5 felnőtt fantasy könyv

Áprilisi téma: TOP 5 DISZTÓPIA/POSZT-APOKALIPTIKUS KÖNYV

1. Suzanne Collins: Az Éhezők Viadala

Fülszöveg:
Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé.
A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal – számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.

Mondhat bárki bármit, nálam még mindig ez az etalon. Ez volt az első disztópia, amit olvastam, rögtön kedvenc lett és azóta semmilyen más könyvnek nem sikerült kiütnie a dobogó első helyéről. Szerencsére a könyvekből készült filmek igazán jól sikerültek, így ha nem szerettek annyira olvasni, akkor ajánlom legalább a filmek megtekintését. Imádom a történetet, Katnisst, Katniss és Peete kapcsolatát a könyvekben, és a mellékszereplők közül pedig Haymitch és Finnick a favoritok.

2. James Dashner: Az Útvesztő

Fülszöveg:

Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül.
EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK…
…megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is.

James Dashner könyve a második nagy kedvencem. Ez inkább poszt-apokaliptikus, és nem disztópia, de műfajában egy igazán kiemelkedő és egyedi darab. Nálunk annyira nem ismert, ami igazán nagy gond, hiszen a divatos tucat könyvek nagy részét kenterbe veri, így remélem a készülő film sikere esetén nagyobb figyelmet kap majd a könyv, olyat, amit megérdemel. Mindenkit arra biztatok, hogy olvassa el ezt a könyvet, meglátjátok nem fogtok benne csalódni.

3. Marie Lu: Legenda

Fülszöveg:
A hajdani Los Angeles partvidékét elöntötte a tenger. Észak-Amerika két nemzetre szakadt; a Köztársaság hadban áll a Kolóniákkal. A jómódú környéken, az elithez tartozó családba született, tizenöt éves June kivételes tehetség. kötelességtudó, szenvedélyes, a haza iránt elkötelezett, nyitva áll előtte az út a Köztársaság legmagasabb katonai köreibe. A Lake Szektorban, a nyomornegyedben született, tizenöt éves Day a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. De a szándékai korántsem olyan elítélendők, mint azt gondolnánk. Ők ketten két külön világban élnek, és talán sosem keresztezné egymást az útjuk, ám egy nap June bátyja gyilkosság áldozatává válik. Az első számú gyanúsított Day lesz. Ezzel kezdetét veszi a mindent eldöntő macska-egér játék, melyben Day kétségbeesett versenyt fut a családja életéért, miközben June elszántan igyekszik megbosszulni bátyja halálát. De az események megdöbbentő fordulatot vesznek. Rájönnek, kettejükben van valami közös, és azt is megtudják, milyen messzire hajlandó elmenni a hatalom, hogy megőrizze titkait.

Egyszerűen imádom ezt a trilógiát, és rögtön a kedvenceim közé került. Roppant izgalmas és kalandos a történet, a két főszereplő összetett és abszolút szerethető karakter, akik nem nyomják el egymást, és akik tökéletesen kiegészítik egymást. Van benne humor, titkok, árulások, leleplezések, és egy bonyolult fiatal páros, akiknek a hatalommal, egymással és a köztük lévő rengeteg különbséggel kell megküzdeniük.

4. Julianna Baggott: Tiszták

Fülszöveg:
Pressia hétéves volt a Robbanások idején, amikor az egész addigi világ megsemmisült. Már nem emlékszik sem a szüleire, sem születésnapi ajándékokra. A nagyapjával él egy romos üzlethelyiség hátsó raktárában, és csak a porig égett házakat, a kétségbeesetten túlélni próbáló embereket, a levegőben kavargó hamut és port, a mutánsokkal vívott harcot ismeri.
Partridge a Kupolában él, azon szerencsés kevesek között, akik sebhelyek nélkül vészelték át a világ pusztulását. Bár a Kupola egyik legbefolyásosabb vezetőjének fia, úgy érzi, megfojtja a szigorú új rend, ráadásul hiányzik neki az édesanyja, aki sohasem jutott be a Kupolába. Így, amikor rájön, hogy az anyja esetleg még életben lehet, elhatározza, hogy az életét kockáztatva megszökik, hogy megtalálja.
Amikor Pressia találkozik Partridge-dzsal, a világuk újra összeomlik.

A harmadik helyre mi más kerülhetett volna, mint a Tiszták. Egy borzongató, sötét és tragikus történet egy elpusztult világról, melyben a Kupolán kívül élő Roncsok, és a Kupolán belül élő Tiszták történetet ismerhetjük meg négy nézőponton keresztül. Mind a négy karakter érdekes, és három közülük nagy kedvencem, imádom Pressiát, Partridge-t, és El Capitant. Igazán sötét mese, és tudom, hogy sokaknak talán túl sok vagy talán túl furcsa lehet a könyv egyes elemei, de én imádtam a könyvet, és szívből ajánlom mindenkinek. A kiadó megszűnésével, remélem valamelyik másik átveszi a jogokat és folytatja e remek könyvsorozat kiadását magyarul, mert igazán kár lenne veszni hagyni.

5. Dan Wells: Részben ember

Fülszöveg:

Az emberi faj a teljes megsemmisülés szélén áll, miután a Részlegesekkel – az emberekhez megtévesztésig hasonlító, ám mesterségesen előállított szerves lényekkel – folytatott háború megtizedelte a népességet. Az ott bevetett RM nevű vírus néhány tízezerre redukálta a túlélők számát, akik Long Islanden rendezkedtek be, míg a Részlegesek rejtélyes módon visszavonultak. Bármikor lecsaphatnak újra, de ennél is sürgetőbb probléma, hogy egy évtizede nem született az RM-re immunis csecsemő.
Kira, egy tizenhat éves orvostanhallgató a saját bőrén tapasztalja meg, ahogy az RM miatt az emberiség maradéka lassan kipusztul, miközben a kötelező terhességi törvény a polgárháború szélére sodorja őket. Kira nem hajlandó tétlenül nézni az eseményeket, mindent elkövet, hogy megtalálja a vírus gyógymódját. Erőfeszítései közben döbben rá: mind az emberiség, mind a Részlegesek túlélése azon múlik, sikerül-e felfednie a két faj közötti kapcsolatot – amelyet az emberiség vagy elfelejtett, vagy soha nem is tudott róla.

Ismét egy poszt-apokaliptikus könyv, amit mindenkinek olvasnia kellene. Egy kegyetlen világ bontakozik ki előttünk, amelyben a szereplőknek boldogulniuk kell, főleg a nőknek nehéz a helyzetük. Dan Wells könyve nehéz és kényes kérdéseket feszeget, miközben közeledik az emberek és a részlegesek közötti háború. A karakterek annyira nem emlékezetesek, én legalábbis egyet se kedveltem meg igazán, de az izgalmas történet és az elgondolkodtató témák kárpótoltak az előbbi hiányosságért. Az egész trilógiát olvastam, és mindhárom rész nagy szerelem lett, imádom a sorozatot.

Ezek voltak az én kedvenc disztópia/poszt-apokaliptikus könyveim. Nektek melyik a kedvencetek? Tudnátok nekem valami jót ajánlani, amihez még nem volt szerencsém? :)

Laurell K. Hamilton: Véres csontok (Anita Blake, vámpírvadász 5.)

Fülszöveg:
Egyetlen halott feltámasztása Anita Blake számára szinte rutinfeladat. De mihez kezdjen egy egész temetővel? Ez az ügy már első hallásra is rázósnak tűnik. És aztán csak egyre bonyolultabb, véresebb és veszélyesebb lesz. Anitának egy ősrégi temető halottait kellene feltámasztania, hogy a segítségükkel elsimíthassanak egy egyre élesebb vitát a szóban forgó terület jogos tulajdonosait illetően. A megbízók ugyanis luxusszállodát készülnek építeni a hegyek közé, de az ötlettől nincs mindenki elragadtatva. Főként a Bouvier család, akik azt állítják, az őseik abban a földben nyugszanak, tehát a terület őket illeti. De Anita úgy érzi, nincs a birtokában minden információ. Mintha elhallgatnának előle bizonyos dolgokat. Aztán itt vannak a brutális gyilkosságok, melyeknek meg kellene találnia az elkövetőjét. Úgy tűnik, egy vérszomjas vámpír garázdálkodik a környéken, ezért Jean-Claude is a helyszínre siet, és az ő rivalizálása egy másik nagyhatalmú vámpírmesterrel csak tovább bonyolítja a helyzetet. Titokzatos halálesetek, egy temetőnyi zombi, egy fogságából kitörni készülő szörnyeteg – de a vámpírvadász lelkére mégsem ezek a dolgok jelentik a legnagyobb veszélyt. Talán Anita ezúttal túl közel engedi magához Jean-Claude-ot. Talán…

Ha röviden kellene összefoglalnom ezt a könyvet, akkor csak annyit írnék, hogy ez még mindig egy hamisítatlan és megismételhetetlen Anita Blake történet, ugyanolyan remek, mint az előzőek. Hamilton nem fogyott még ki az ötletes történetekből, és igazán szerencse, hogy csak a sorozat elején járok. Mert igen.... tisztában vagyok vele, hogy hamarosan pornóba csap át a korai nyomozás központúság, és emiatt sokan kiábrándultak az Anita Blake könyvekből. Igazán szerencsés vagyok, hogy még nem tartok ott, talán ez az egyetlen előnye annak, hogy csak pár hónapja kezdtem bele a könyvsorozatba.

Anita Blake számára az élet cseppet sem unalmas, nem mintha erre eddig nem jöttünk volna rá. Ismét egy igencsak érdekes és veszélyes munkát kap, egy temetőnyi halottat kellene feltámasztania, és persze ez a munka se megy olyan könnyen, mint ahogy számít rá. Ha ez nem lenne elég, akkor egy másik ügyben is a segítségét kérik, vámpírok támadnak és ölnek meg fiatalokat szerte a városban. És persze Anita belefut egy igencsak rosszban sántikáló tündérbe, aki valahogyan kapcsolódik a két ügyhöz. A kezdetben szerteágazó szálak végül egybeérnek és kiderül mindennek mindenhez köze van. És akkor azt se felejtsük el, hogy Jean-Claude is a képbe kerül,  akinek Anita egyre nehezebben tud ellenállni. (Én már rég feladtam volna Anita helyében. :)

Kifejezetten élveztem a könyvet a maga pörgős, kalandos, nyomozós, természetfeletti és véres történetével. Volt itt minden, amiért megszerettem Anita Blake-t. Szerencsére a nyomozási szálon volt a fő hangsúly, és még mindig nem vette át a főszerepet Anita magánélete, aminek el se tudom mondani mennyire örültem. Nem ez volt a legvéresebb és a legundorítóbb kötet, de azért itt is akadtak bőven nyomorforgató (kissé talán horrorisztikus) elemek, amikor örültem annak, hogy csak olvasok és nem filmen látom a történetet, mert akkor biztosan halálra ijedtem volna. Kaptunk új ellenségeket, de természetesen a végére a rossz fiúk elnyerték méltó büntetésüket. Voltak rázós helyzetek, de mint mindig Anita most is kikászálódott belőle.

Igazából a könyvsorozat legerősebb eleme még mindig a szimpatikus erős főhős, aki szerethető és vicces narrátor, de közben mégsem lesz komolytalan, vagy unalmas, hanem kemény, agresszív és magabiztos. Persze a mostani Anita már nem teljesen az, akit az első könyvben megismertünk, mert sok dologban változott, sok dolgot máshogy közelít meg, mint ezelőtt, de ez a javára vált, és pozitív irányba fejlődött a jelleme és ami a legfontosabb, hogy reálisan ment végbe az egész változás. Nem csak úgy random, hanem megvolt az ok-okozati összefüggés, a közös kalandok és élmények, és Anita most már teljesen máshogy tekint Jean-Claude-ra, mint ezelőtt. És persze nem csak rá, hanem egyéb dolgokra is.

Igazán üdítő változatosságot jelentett, hogy kissé kimozdulhattunk St. Louisból, és egy másik város lett a történet központja, és habár néhány szereplőt hiányoltam, (nem Richardot, ő most ide nem kellett) mégis örültem, hogy Jean-Claude viszonylag sokat szerepelt és közben fejlődött a kapcsolatuk Anita-val. Na meg persze Larry... imádom a kis gyakornokot, és azt, ahogyan Anita próbálja tanítani az élet dolgaira több- kevesebb sikerrel. A végén pedig meg kell említenem az ebben a könyvben felbukkanó tündéreket, ami számomra kissé fura volt, mert ugyebár én elsőnek az írónő másik könyvsorozatát a Merry Gentry-t olvastam, ami tündérekről szól, és olyan fura volt látni, hogy itt is tündérek szerepelnek, akik mások, mint a Merry Gentry-ben lévők, mégis ugyanaz az írónő írta őket. Tudom, ez csak én egyéni szociális problémám, és valószínűleg csak nekem fura egyedül, de nekem mégis az volt.

Ismét remekül szórakoztam a könyv olvasása közben, faltam a sorokat, és mint minden jó könyvet, ezt is igen hamar kivégeztem. Bárcsak minden könyv ilyen jó lenne, mint ez. :)
Ui: A magyar borító szerintem merészebb lett a kelleténél. Az előzőek eddig ízlésesek voltak, persze azokon is meztelen testeket láthattunk, de valahogy mégis művészibb beállításból, mint most. Nekem ez már sok. Egy ilyen borító inkább egy pornókönyvre illene, nem pedig egy Anita Blake könyvre. De ez csak saját vélemény. :)

További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/laurell-k-hamilton-veres-csontok
Értékelés: 5/5

Liebster Award újból

Nemrég ismét kaptam egy díjat, ezúttal Annie-től, amit nagyon szépen köszönök. :)
Korábban már megkaptam egyszer ugyanezt a díjat, így remélem Annie nem haragszik meg rám, de most nem adnám tovább, mert korábban megtettem egyszer, és nagyjából ugyanazok lennének a jelöltjeim, annak meg semmi értelme, hogy nekik elküldöm még egyszer. :)
Persze a kérdésekre szívesen válaszolok.:)

Szabályok:
1) Tedd ki, kitől van a díj!
2) Írj magadról 11 dolgot!
3) Válaszolj 11 kérdésre!
4) Küldd tovább 11 bloggernek!

Magamról: (Nem vagyok valami húú de érdekes személy, de azért megpróbálok magamról 11 dolgot írni. :)
1. Egy éve végeztem a Budapesti Gazdasági Főiskola főiskola turizmus-vendéglátás szakán.
2. A főiskoláig nem szerettem olvasni, és aztán szerettem meg, mikor elkezdtem könyves blogokat nézegetni. Elkezdtem a sajátomat, és azóta megállíthatatlanul beleszerelmesedtem a könyvekbe.:)
3. A húgom a legjobb barátom.
4. Még nem voltam igazán szerelmes.
5. Most 23 éves vagyok.
6. Gimiben két legjobb barátom volt (a húgomon kívül), akikkel a középiskola elvégzése után megszakadt a barátságunk, mert mindhárman másfele mentünk továbbtanulni. Azóta bánom, hogy nem tartottuk a kapcsolatot.
7. Utálom a kutyákat, és imádom a macskákat. :D Két macskám van, az egyiket Toby-nak hívják, a másikat Dörminek.
8. Néha elég gyáva tudok lenni, ha új dolgok kipróbálásáról van szó.
9. Húgom szerint a legrosszabb tulajdonságom, hogy néha önző tudok lenni, de esküszöm, hogy próbálok változni.
10. Gimiben a kedvenc tantárgyam a történelem volt, és máig imádom a történelmet. Kedvenceim a történelmi filmek és sorozatok.
11. Ha egyszer be fogom festetni a hajam, akkor biztosan vörös lesz. :D


Kérdések:
1. Téged is sokkhatásként ért az Egmont kivonulása a magyar könyvpiacról?

Azért sokkhatásként nem ért, de meglepődtem. Igazából nem sok könyvet olvastam tőlük, csak Julianna Baggott Tiszták könyvét, és azt imádtam, így sajnálom, hogy nem jelenik meg magyarul a többi rész, de hátha valamelyik másik kiadó megveszi a jogokat és folytatják.

2. Van olyan könyvadaptáció amit jobbnak tartasz mint magát a regényt?

Nincs. Mindig a könyv jobb.

3. Kik a kedvenc íróid és miért? (legalább három szerzőt kérnék szépen)

• Imádom Maggie Stiefvatert, mert olyan szépen tud írni, annyira tökéletesen meg tudja ragadni a hangulatot és a karaktereket a könyveiben, hogy ezzel mindig levesz a lábamról. (Hollófiúk Forever!!!)
• Kimondottan kedvelem John Greent az elgondolkodtató (és általában tragikus végű) könyvei miatt, és mert szerintem egy irtó jópofa ember. Sokszor megnézem a videócsatornájára kirakott videóit és érdekes meglátásai vannak egy csomó dologról.
• Cassandra Claret is szeretem, őt főképp a könyveibe csempészett eszméletlen humora miatt. (Na és persze Magnust se felejtsük el, akit neki köszönhetünk.)

4. Legkedvesebb dalod/dalaid amit/amiket könyvek által ismertél meg?

Ilyenek sajnos nincsenek, nem szoktam könyvek által zenéket ismerni meg. Ez lehet hülye kérdés, de egy könyv által, hogy lehet zenéket megismerni?

5. Legkedvesebb könyvsorozataid?

Nem tudom mennyit lehet írni, de felsorolok párat:

• Anne Rice: Vámpírkrónikák
• Cassandra Clare: A Végzet Ereklyéi (csak az eredeti trilógia!!!)
• Suzanne Collins: Az Éhezők Viadala
• George RR. Martin: Tűz és jég dala
• Karen Marie Moning: Tündérkrónikák
• James Dashner: Az Útvesztő
• Laurell K. Hamilton: Anita Blake, vámpírvadász
• Maggie Stiefvater: A Hollófiúk

6. Melyik a kedvenc évszakod?

A tavasz, mert akkor van a legkellemesebb idő.

7. Szereted az ünnepeket?

Az az ünneptől függ. A szülinapomat és a karácsonyt szeretem, meg az újévet. A többi szerintem felesleges és csak arra jó, hogy nem kell iskolába/dolgozni menni miatta. A húsvétot kimondottan utálom.

8. Voltál már cikis helyzetben amikor nyilvános helyen olvastál? (például egy vicces résznél hangosan felröhögtél, amikor pont a szénsavas üdítődet kortyolgattad, amiért minden szempár rád szegeződött)

Ilyen még nem történt, azért mert nem szoktam nyilvános helyen olvasni könyveket. Engem zavar a sok zaj, a bámuló emberek és minden egyéb. Én mindig a szobámban olvasok a lehető legnagyobb csendben, ami otthon lehetséges. (Néha összejön a csend, néha nem annyira.)

9. Moziba jársz vagy inkább letöltögeted a filmeket?

Ha kimondottan várok egy filmet, vagy nagyon szeretném megnézni, akkor moziba megyek. Imádok moziba járni, de a legtöbb film nem érdekel annyira, hogy pénzt adjak ki rájuk.

10. Könyv vagy e-book párti vagy?

Mindkettő jó dolog, mindkét formátumot szoktam olvasni, fele-fele arányban.

11. Melyik volt az eddigi legrosszabb könyv amit az idén olvastál?
Idén még nem fogtam ki olyan rossz könyveket. Remélem ez a továbbiakban is így marad. :)

Köszönöm szépen még egyszer a díjat! :)

A beavatott (film)

A történet:
Beatrice Prior (Shailene Woodley) a nem túl távoli Chicagoban él, ahol a társadalom öt csoportra tagolódik, melynek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Az emberek rájöttek, hogy a világban dúló háborúkért nem politikai ideológia, vagy vallási meggyőződés, hanem a személyiségben rejlő rosszra való hajlam okolható. A csoportok célja, hogy az emberekből kiirtsák azokat a tulajdonságokat, amik előidézhetnek egy újabb konfliktust. Az év egy bizonyos napján a 16 éveseknek el kell dönteniük, hova akarnak tarozni: a Bátrakhoz, az Őszintékhez, az Önfeláldozókhoz, a Barátságosakhoz, vagy a Műveltekhez. Egyetlen döntés, amely örökre megváltoztathatja sorsukat.
Beatrice a vizsga során szembesül különleges képességével: az Elfajzottak közé tartozik, akik egyetlen csoportba sem sorolhatóak. Egy szabályok uralta világban azonban ez a legveszélyesebb dolog, ami egy fiatallal történhet: ha kitudódik, az egyet jelent a halállal. A több hetes beavatása során számos félelmével, gyengeségével kell szembesülnie a fiatal lánynak, miközben titkolnia kell valódi kilétét. Amikor rájön, hogy az Elfajzottakat végleg ki akarják iktatni, olyan tettre szánja el magát, amely mindenki számára meglepetést okoz. (Forrás: port.hu)

Ez lett végül az idei első könyvadaptáció, amit megnéztem pedig bevallom őszintén eredetileg a Vámpírakadémiát terveztem. De a sok negatív kritika, hogy a film borzalmas szinkront kapott, és hogy végül mégsem volt az olyan fontos, elfeledtette velem a filmet, és úgy döntöttem, majd megnézem valamikor a dvd megjelenés után. A második, amit vártam A beavatott film volt, ami végül így mégis az első helyre került ebben az évben. Tudnotok kell, hogy Veronica Roth trilógiájának csak az első részét olvastam idáig, és azt is még tavaly nyáron valamikor, mikor értesültem róla, hogy filmet készítenek belőle, így szégyen nem szégyen bevallom, nem nagyon emlékszek már a könyv részleteire. Persze a fő történetszál még rémlik, és azért a lényeggel tisztában vagyok. Ezt csak azért gondoltam megjegyezni így az elején, hogy tudjátok, a filmet nem hasonlítottam minden egyes percben a könyvhöz, hisz nem is tudtam volna. Vagyis félig úgy ültem neki, mintha nem is olvastam volna a könyvet.

A könyv tetszett, amikor olvastam, de azért annyira nem, hogy sikítva rajongósan várjam a filmet és hogy azonnal kapjak a folytatások iránt. A második könyv azóta is ott csücsül a várólistámon, de valahogy mindig találok valami érdekesebbet, így a trilógia többi része még mindig várat magára. Igazából nekem már a könyvvel is voltak gondjaim, amit nem akarok most újra leírni, mert nem lenne értelme, de talán azért nem lett kedvencem ez a történet, mert már a világ felépítésével voltak problémáim. A kasztrendszer felépítése szerintem nem logikus, és soha nem értettem miért csak ez az öt csoport létezik, de erről inkább nem is elmélkedek tovább. A könyvről írt kritikámat itt olvashatjátok. A filmet, mint önmagát szeretném értékelni, a könyvhöz való mindenféle hasonlítás nélkül.

Azzal kezdem, hogy aki szerette a könyvet, az szeretni fogja a filmet is, mert A beavatott egyike a legjobban sikerült könyvadaptációknak, és ez igen nagy szó manapság, ahol egymást követik a rossznál-rosszabb vászonra adaptált könyves történetek. Kitűnően átadja a könyv hangulatát, remek helyszíneket választottak az egyes jelenetekhez, nekem különösen tetszett a lerombolt Chicago látképe és a kerítés a város körül. Kellően keveredik a filmben az izgalom, a kaland és a romantikus szál, és ami számomra a legfontosabb, hogy nem folyik mindenhonnan a rózsaszín nyál, hanem a szerelmi szál pontosan annyi, amennyit én még elbírok viselni egy ilyen történetben. Nem omladoztak egyből egymás karjaiba a főszereplők, hanem fokozatosan szerették meg egymást, mégis valahogy a könyvben ez a folyamat jobban átjött nekem. (Na tessék, mégis hasonlítom a könyvhöz, talán ezt nem is lehet megkerülni.)

A történet felépítése remek, nem tudom mennyit változtattak a könyvhöz képest, hisz a részletekre nem emlékszek, de nekem kereknek és egésznek tűnt a dolog. Megtudtuk, amit meg kellett tudnunk, pont akkor, mikor épp ideje volt és a történet három részre tagolódása a filmben is megjelent, a beavatási ünnepségétől kezdve, Tris kiképzésén át, a vége harcokig. A mellékszereplők persze ugyanolyan súlytalanok és feleslegesek, mint más filmekben, de hát nem is ők a lényeg ugyebár. Nekem tetszett Tris kiképzése, és ahogyan a lány jellemfejlődését ábrázolták a film folyamán, hiteles volt az egész, ahogy egy visszahúzódó és csendes lányból végül egy magabiztos, erős és határozott Bátorrá válik.

Persze nem tökéletes a film, senki ne higgye azt, ugyanis nekem voltak kisebb problémáim vele, és akadtak olyan dolgok, amiket én hiányoltam. A kasztrendszer bemutatása és interpretálása a filmben szerintem egysíkú és érthetetlen volt, bár ha jobban belegondolok, ez a könyvben se volt másképp. Persze elkülönültek egymástól a csoportok, mert más ruhát viseltek, de valahogy akkor se tudta átadni a film, hogy mennyiben mások ezek a csoportok, csak a típus jellemzőket emelték ki, mintha mindenki beolvasztható lenne egy sablonba. Szerintem egy önfeláldozó nem csak annyiból áll, hogy segít másokon, egy művelt pedig nem csak abból, hogy úgy beszél, mint egy karót nyelt sznob, és a folyton bakkecske módján ugrándozó bátrakról inkább ne is beszéljünk. Nem tudom, hogy lehetett volna másképp megoldani, bár ez a kasztrendszer nekem a könyvben se jött át teljesen, így lehet ez csak az én hibám.

A színészi játék hozza azt, amit kell, se nem több, se nem kevesebb. Még mindig nem tudok rájönni Kate Winsletet mivel nyerték meg maguknak a producerek, biztos jól megfizették, hogy szerepet vállalt egy ilyen filmben, hiszen nem gyakori, hogy hozzá hasonló A listás sztárok ifjúsági könyvek adaptációiban szerepeljenek. (Igen, Donald Sutherlandet se értem Az Éhezők Viadalában)  A Négyes szerepére választott férfi (akit fogalmam sincs, hogy hívnak) nekem nem jött be, olyan fura feje van, Négyest én teljesen máshogy képzeltem el külsőre, de a karaktert hozta a színész, így végül is nem panaszkodhatok. Szeretném méltatni Shailene Woodley játékát Tris szerepében, és tetszett, ahogyan életre keltette a karaktert, de valamiért mégsem ütött akkorát, hogy emlékezetes maradjon számomra.

A végére még három apróság, amit mindenképp meg kell jegyeznem. Iszonyatosan tetszett Négyes tetkója a hátán, annyira csodaszép volt, hogy az hihetetlen. És egy negatívum, ami engem kifejezetten zavart - a film zenei aláfestése. Nem tudom ki volt a zenei producer, de nagyrészt a filmhez nem illő zenéket választott ki, amelyek egyszerűen nem passzoltak egy ilyen komor disztópiás történetbe. A többsége pop dal, Lorde egyik slágere is köztük volt, és ezek a zenék annyira elütöttek a filmtől, hogy ezeknél a részeknél csak fogtam a fejem. Ja és így a végére azt sem hagyhatom ki, hogy a magyar szinkron borzalmas, de ezt már megszoktuk manapság. Nem értem miért nem lehetett volna felirattal is adni néhány helyen. Online belenéztem a feliratos verzióba és várhatóan ezerszer jobb volt.

Összegezzünk: A beavatott film egy jól sikerült könyvadaptáció, bár azért nem ér fel Az Éhezők Viadala szintjére, nekem az utóbbi mindig is sokkal jobban fog tetszeni, nálam ez az "eredeti" disztópia, az első, amit olvastam, és mindig az marad a kedvenc. De azt nyugodtan kijelenthetem, hogy aki szerette Veronica Roth könyvét, az imádja fogja a filmet is. Aki pedig nem olvasta a könyvet, az se rettenjen meg a filmtől, hiszen műfajában a jobbak közé tartozik, egy próbát mindenképp megér. Megérdemelte a sikert, és ezek után természetesen jövőre érkezik a második film is, A lázadó címmel.
Értékelés: 10/7

Előzetes:

Maggie Stiefvater: Ballada - A holtak éneke (Tündérdallam 2.)

Fülszöveg:
James Morgan szinte nem is evilági muzikális érzékkel rendelkezik. Tehetsége felkeltette a lélekrabló tündérmúzsa, Nuala figyelmét is, aki felébreszti, majd kiszipolyozza a kivételes halandók kreatív energiáit. Míg végül meg nem halnak. Jamesnek éppen elég oka van rá, hogy tartson a tündérektől, ám miközben Nualával egy közös zenei szerzemény megalkotásán dolgoznak, a srác egyszer csak rádöbben, hogy egyre mélyebb érzelmeket táplál Nuala iránt. A tündérnép többsége azonban korántsem ilyen ártalmatlan és jó indulatú. Mindenszentek éjszakájának – a halottak napjának – közeledtével Jamesnek meg kell küzdenie a tündérkirálynővel és a holtak királyával, hogy megmentse Nuala életét. És a saját lelkét.

Aki rendszeresen olvassa a blogomat az talán már tisztában lehet vele, hogy Maggie Stiefvater egyike a kedvenc íróimnak. Az első könyvével rögtön megszerettem két dolog miatt. Egyrészt imádom a hangulatot amit megteremt a könyveiben, olyan érzékletes és szép képeket fest le, olyan átgondoltan tud karaktereket alkotni, hogy azt csak csodálni lehet. Másrészt pedig egyedi témákkal dolgozik, és nem a lerágott, sablonos természetfeletti lényeket és konfliktusokat szedi elő, mint az ifjúsági könyvek írói manapság. Bizonyítja ezt a Hollófiúk könyvsorozata, ami nagy kedvencem a négy fiú miatt, és bizonyítja ezt a másik könyvsorozata a Tündérdallam.

Habár a Tündérdallam még nem ér fel a Hollófiúk színvonalára, (legalábbis nálam) ennek ellenére tetszett az első könyv, A Látó szerelme, így nem volt kérdés, hogy olvasni akarom-e a folytatást. Sőt, mikor megtudtam, hogy a második könyvnek nem Deidre lesz ismét a főszereplője, hanem a helyét James veszi át, akkor annak még jobban örültem. Ugyanis az első könyvvel az egyik legnagyobb problémám a főszereplő volt és az általam már kifejezetten unott szerelmi háromszög. Gondoltam, egy fiú főszereplő feldobja a dolgokat és érdekesebbé teszi a történetet. Azzal szeretném kezdeni, hogy nekem ez a könyv sokkal jobban tetszett, mint az előző.

A történet tovább folytatódik, csak mint már említettem más főszereplővel, de a tündérek még mindig embereket csábítanak magukkal, még mindig egyre többen bukkannak fel az emberek világában, az új királynő még mindig Deidre-t akarja elkapni és saját céljaira felhasználni, tehát az alap koncepció maradt ugyanaz. A zene iránti szeretet, a táncok, a tündérek természetközelsége és azzal való szoros kapcsolata, mint elemek ugyanúgy megjelennek végig a könyv folyamán - ez a Tündérdallam könyvsorozat legfőbb egyedisége már az elejétől, így most sem lehetett kihagyni. Csakúgy, mint korábban Dee játszott kiválóan a hárfán, James a duda szerelmese. Azért külön plusz pont, hogy Stiefvater nem annyira népszerű hangszereket emelt ki a könyveiben, így még különlegesebbé varázsolva a hangulatot.

James Morgan lesz az új főszereplőnk, Dee legjobb barátja, aki az első könyvben csak egy (irritáló és feleslegesnek tűnő) mellékszereplő volt, de most, hogy jobban megismerhettem, hogy megtudhattam mi jár abban a különös fejében, rögtön a szívemhez nőtt. Igazi kamaszfiú a hozzá illő gondolatokkal és problémákkal. Nekem a legjobban az tetszett vele kapcsolatban, ahogyan Stiefvater bemutatta, hogy James miként jött rá fokozatosan, hogy milyen is Dee valójában, hogy csak kihasználja őt, és hogy értelmetlen szeretnie egy olyan lányt, aki soha nem fogja viszonozni az érzéseit. Miközben Dee-ből fokozatosan kiszeret és túllép rajta, úgy lesz számára egyre fontosabb Nuala. Ez a folyamat és James jellemének közbeni leírása volt szerintem a könyv legjobban felépített eleme. James igenis egy remek karakter, most, hogy jobban megismerhettem nyugodtan kijelenthetem, hogy ezerszer szimpatikusabb, mint Luke valaha volt, és én egyáltalán nem sajnáltam Dee-t, azért mert James egy kicsit "megleckéztette" és éreztette vele, hogy milyen az, ha a mosdó olyan, mint a törülköző.

A váltott nézőpontos történetmesélés következtében kaptunk egy Nuala nézőpontot is, akit szintén egészen megkedveltem a maga bonyolult kis jellemével, és Jamessel igazán remek párost alkottak és fognak alkotni a jövőben. Nuala-nál azt bírtam a legjobban, mikor magában csodálta Jamest, és mikor magában féltékenykedett Dee-re. (Mindenben igaza volt Dee-vel kapcsolatban egyébként.) A háttérben persze a tündérek ismét szervezkednek, az új királynő rosszban sántikál, és hőseinknek ezzel is meg kell küzdeniük, miközben saját gondjaikat szintén meg kell oldaniuk. A mesés, az igazi hamisítatlan tündérmesés hangulat innen sem hiányzott, ennek ellenére engem mégis a karakterek személyes kis drámája érdekelt most a legjobban. Ez hozta fel a könyvet egy magasabb színvonalra, és ezért szerettem meg jobban ezt a második részt, mint az elsőt.
Ui: A borító megint egyedi és kifejező, utal a történet elemeire. Egyszerű, de mégis figyelemfelkeltő.

További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/maggie-stiefvater-ballada-a-holtak-eneke
Értékelés: 5/5

Mary E. Pearson: Az imádott Jenna Fox (Jenna Fox krónikák 1.)

Fülszöveg:
A 17 éves Jenna Fox felépülőben van egy borzalmas balesetből, amelynek következtében egy éven át kómában feküdt. A balesetet megelőző életéből semmire sem emlékszik. Szülei átadják neki a családi videótárat, s a filmek láttán előtörnek az emlékképek. Csakhogy felmerül benne a kétség: a saját emlékeiről van-e szó? És miért nem hajlandó beszélni vele a balesetről a család egyetlen tagja sem? Jenna kíváncsisága egyre fokozódik, miközben rájön, hogy hazugságok hálójában vergődik. Ki kell derítenie az igazságot, bármi áron…

Az egyik könyv, ami régóta a várólistámon volt, így épp ideje volt már elolvasni. Az érdekes és ötletes borító, valamint a figyelemfelkeltő fülszöveg miatt vágtam neki a könyvnek. Elsőnek azzal kezdeném, hogy én nem arra számítottam, amit kaptam. Persze ez az én hibám is, hiszen annyira nem olvastam utána a könyvnek. Bevallom, hogy én egy komoly realista könyvre számítottam, egy normális történetre. Erre kaptam valami mást. Nem rosszabbat, hanem mást. Igazából, ha jobban belegondolok, akkor még most sem tudnám megmondani teljes bizonyossággal, hogy mi ennek a könyvnek a műfaja.

Az már teljesen világos, hogy nem realista könyv, és a közhiedelemmel ellentétben szerintem nem is disztópia. Nincsen benne elnyomó hatalom, nincsen benne szerveződő lázadás, se kasztrendszer, semmi, ami egy disztópiára utalna. Legalábbis eddig nincs, hogy a folytatásban mi lesz, azt még nem tudhatom. A másik műfaj, amivel illették, hogy sci-fi. Igen, ez már sokkal közelebb áll az én elképzelésemhez. Hiszen sok évvel a jövőben járunk hihetetlen technikai fejlődés ment végbe például az orvostudományban, amiről a könyv legfőképpen szól. A Föld egy része elpusztult, így akár lehetne poszt-apokaliptikus is, de én inkább maradok a sci-fi-nél, ha már döntenem kell valami mellett. Ennek ellenére úgy érzem, hogy a könyv műfaji meghatározása nem lényeges, hisz a sci-fi vonal is annyira silány és jelentéktelen, hogy akinek nem kedvence a műfaj, szerintem az se ijedjen meg a könyvtől.

Többnyire egy helyen játszódik a történet, egy kisvárosban, és ott is leginkább a Fox család új otthonában. Jenna ideje nagy részét a házban tölti, azon kívül nem nagyon láthatjuk máshol, csak még esetleg a szomszédnál, vagy az iskolában. Nem kapunk részletes háttérvilág bemutatást, így gyakorlatilag alig lehet megtudni valamit a világ jelenlegi helyzetéről, csakis arról kapunk némi információt, aminek Jenna életéhez van köze. De azt is csak nagyjából a könyv fele után. Megmondom őszintén, hogy máskor kifogásolnám, hogy ennyire homályos maradt a történeti háttér, de most egyáltalán nem hiányzott, hiszen teljesen lekötött Jenna saját kis privát története és az, amin a lány keresztülment.

Nem beszélhetünk kalandokról. Nincs adrenalinlöket, sem harcok, se semmi, de ez se hiányzott. Ez a könyv nem erről szól, hanem egy lány életéről, aki egy szörnyű autóbaleset után próbál talpra állni, megtanulni mindent újra, ami a hétköznapi élethez szükséges, és nincs más vágya, minthogy visszakapja az elveszett emlékeit. Közben próbálja kitalálni, hogyan kellene viselkednie a családjával, hogy miért védelmezi ennyire az édesanyja, hogy miért ellenséges vele a nagyanyja, hogy mi történt vele a baleset előtt. Hogy ki ő valójában. A könyv egy "én kereső" történet és azt mutatja be, hogy milyen nehéz egy ilyen baleset után újra talpra állni és megtanulni normálisan élni. Nekem tetszett az írói stílus, hiszen épp a főszereplőhöz igazodott. Jenna az elején gyakran összefüggéstelenül beszél és gondolkozik, sok mindent nem ért maga körül, keresi a válaszokat, a gondolatai ugrálnak össze-vissza. Zavarodott, elveszett, értetlen és magányos. Ezt az érzést tökéletesen visszaadta az írónő. Mindig mikor egy új szót tanul, akkor rendszeri magában a tanultakat, definiálja az új szavakat. Közben folyamatosan derülnek ki a titkok a lány korábbi életéről és végül azt is megtudjuk, hogyan élte túl a balesetet. Itt jön be a kis sci-fi jelleg, de szerintem akkor se ez a könyv lényege.

Számomra az "én keresés" tetszett a legjobban, és az, ahogyan Jenna fokozatosan megtudta mi történt vele valójában. Tudja, hogy ki volt, és azt is, hogy most kicsoda, mégsem tud önmagával tisztába kerülni. Kívülálló és más, nehezen tudja magát elfogadni és azt, amit a családja tett vele. A szülei már-már egészségtelen rajongása iránta, hogy tökéletes lányt akartak belőle faragni, hogy azt akarták, hogy az ő kis "csodájuk" legyen... az vezetett az egész bukáshoz. Ez rontotta el Jenna életét először, és a balesete után másodszor is. Nagyon nem értek egyet azzal, amit a szülei tettek azért, hogy életben tartsák, és ebben a kérdésben mindenképp a nagymamája, Lily mellett állok.

Szerintem igen érdekes témát boncolgat a könyv, de azt előre elmondhatom, hogy aki kalandokat, izgalmakat keres, vagy, aki a megszokott értelemben vett disztópiát vár, annak talán nem ezt kellene olvasnia. Akit viszont érdekelnek a komolyabb kérdések, olyan dolgok, amiken el lehet gondolkodni és egy zavarodott lány "én keresése", az talán megtalálta a neki való könyvet. Nekem kifejezetten tetszett Jenna Fox története a kissé összecsapott vég ellenére is, és nagyon sajnálnám, ha a pletykáknak igaza lenne és tényleg nem érkezne magyarul a folytatás. Pedig nagyon úgy tűnik, hogy így lesz, hiszen csaknem 3 év telt el a könyv magyar megjelenése óta, és a folytatásról eddig semmi hír. Én azonban nem adom fel. A remény hal meg utoljára. Talán egyszer meggondolja magát a kiadó.

További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/mary-e-pearson-az-imadott-jenna-fox
Értékelés: 5/5

Rachel Vincent: Préda (Vérmacskák 4.)

Fülszöveg:
Néha a macska-egér játék nem játék egyáltalán…
Játék? Naná. A falkám össztűz alatt áll, apám hatalma inog, a szerelmemet száműzték. Vagyis már hónapok óta nem láttam Marc szépséges arcát. Azonfelül, egy kismamával és egy mindentudó tizenévessel a nyakamon, nem is nagyon álmodozhatok róla, hogy hamarosan újra látom.
És a rég várt találkozást is tönkreteszi, amikor vad kóborok ütnek rajtunk. Most a csoportunkat fenyegetik, Marc eltűnt, és igazán minden eszemre és ügyességemre szükségem lesz, hogy megakadályozzam a családom végleges szétszakítását.

Szeret(t?)em ezt a könyvsorozatot már az első olvasásra, nagyjából bírom Faythe-t, annak ellenére, hogy néha a falra lehetne mászni tőle és a stílusától, és eddig minden könyvben igazán érdekes kalandokat lehetett olvasni. Mikor az első könyvnél jártam, akkor el nem tudtam volna képzelni, hogy miről fog szólni a többi öt könyv (mert igen, ez is 6 részes összesen), de most hogy már túlléptünk a felén, nagyjából látni lehet mi a történet fő irányvonala. Szerintem senkinek nem mondok el semmi újat azzal, hogy hamarosan kitör a falkák közti háború, Faythe lesz végül a falkája alfája, és közben a kóborok is mindig csak bajt okoznak. Megint úgy álltam neki a könyvnek, hogy fogalmam nem volt mi fog történni, ennek ellenére bizakodtam, hogy végre ismét egy izgalmas történetet olvashatok. Sajnos, nem így lett.

Faythe élete teljesen megváltozott, miután ?élete szerelmét?, Marc-ot kiűzték a falkából, csakhogy ő megmenekülhessen, így hetek óta kénytelen nélkülözni Marc társaságát. Miközben Manx tárgyalására tartanak, megtámadja őket egy csapat kóbor, akik később elrabolják Marc-ot, így Faythe-nek és a többieknek kell megtalálnia a feltehetőleg halálán lévő férfit. Közben, hogy ne legyen olyan egysíkú a történet, a falkák közötti egyre nagyobb ellenségeskedés tragédiába torkollik, mikor Faythe egyik bátyja meghal, így az apja bosszút esküszik az őket ért sérelmekért. Közeleg a falkák háborúja, és közben Faythe mit csinál? Elsőnek csak nyavalyog Marc után, aztán pedig hancúrozik egyet valaki mással.

Már az előző kötet se tetszett annyira, voltak benne olyan dolgok, amikkel nem tudtam kibékülni, és igazán szerettem volna, hogy most egy remek történetet kapjak, de sajnos nem így lett. Őszintén szólva nem értem a dolgot. Az elején olyan jól indult minden, az első két könyv nagyon bejött, de amerre azóta halad a történet, azzal egyszerűen képtelen vagyok kibékülni. A negyedik könyv sem hozta azt a színvonalat, amit vártam volna tőle.

Kezdjük azzal, hogy a történet nem valami izgalmas. Persze Faythe és társai nyomoznak Marc eltűnése miatt, szinte végig a férfit keresik, de azt olyan bénán csinálják, hogy ilyet még életemben nem láttam. A könyv 80%-ánál jönnek rá, hogy igazából az elejétől a kezükben volt az a nyom, amivel már sokkal korábban meglelhették volna Marc nyomát, vagyis tulajdonképpen feleslegesen rohangáltak össze-vissza, és az egésznek semmi értelme nem volt. Kérdem én, miért nem esett le nekik hamarabb a helyzet? Hisz így utólag majd kiszúrta a szemüket az a nyom... Mellesleg annyira nyilvánvaló volt, hogy Dan is valami rosszban sántikál, nem értem egyszerűen miért bíztak meg benne. A másik, amit nem értettem, az Ethan halála. Vagyis pontosabban értettem mi a szerepe, hisz ez a közvetlen indok a falkák közötti háborúhoz, csak azt nem értettem miért pont Ethannak kellett meghalnia. Faythe bármelyik testvére meghalhatott volna, és akkor ugyanez lenne a helyzet.

Na jó, őszinte leszek, hisz olyan nyilvánvaló. Ethan halálának egyetlenegy oka volt: hogy így legyen valamilyen félremagyarázott és ostoba indoka arra az írónőnek, hogy Faythe és Jace összefeküdhessenek. Igen, összefeküdtek. Eddig kiemelten fontos szerepet játszott abban, hogy ennyire szerettem ezeket a könyveket, hogy nem volt benne szerelmi háromszög. Persze látszott, hogy Jace-nek tetszik Faythe, de Faythe Marc-ba volt halálosan szerelmes, ezt többször kinyilatkoztatta, így gondoltam én naiv, hogy minden rendben lesz. Erre most Ethan halála ürügyén, a nagy gyász közepette Faythe és Jace összefekszenek. Csak úgy hirtelen, semmi egyéb magyarázat, semmi, ami ezt előrevezette volna. Mert hát ha nekem is meghalna a bátyám, és az állítólagos életem szerelme eltűnt volna, és elvileg érte aggódnék és őt keresném minden lélegzetvételemmel, akkor nekem is az lenne az első dolgom, hogy összefekszek valaki mással. Mert hát csak. Ennél a fordulatnál letettem a könyvet, és egy napig elő se vettem, mert annyira felhúztam magam rajta.

Ebben a részben Faythe IQ-ja a szememben jelentősen csökkent és úgy viselkedett, mint egy igazi kis r*banc. Sajnálom, de erre nincsenek jobb szavak. És nincsen arra értelmes magyarázat, hogy tulajdonképpen miért is feküdt össze Jace-el. Nem... Ethan halála és a gyász erre nem megfelelő magyarázat. Az a legszomorúbb az egészben, hogy közben meg végig Marc-ért nyavalygott, hogy mennyire szereti, mennyire aggódik érte, és hát aztán puff, nesze neked Marc. Amíg téged elrabolnak és haldokolsz, addig én összefekszek valaki mással - ez lehetett volna Faythe mottója. Tényleg nagyon szeretheti... Igazából nem is érdemes több szót pazarolni erre a könyvre, mert nálam jelenleg ez a sorozat mélypontja, és nagyon remélem, hogy innen már csak jobb lesz. Előre félek a szerelmi háromszögtől a két utolsó könyvben, és előre látom, mennyire fog mindez engem idegesíteni. Van egy olyan érzésem, hogy nem nagyon fogok sietni a további könyvek olvasásával.

További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/rachel-vincent-prey-preda
Értékelés: 5/2