A 17 éves Jenna Fox felépülőben van egy borzalmas balesetből, amelynek következtében egy éven át kómában feküdt. A balesetet megelőző életéből semmire sem emlékszik. Szülei átadják neki a családi videótárat, s a filmek láttán előtörnek az emlékképek. Csakhogy felmerül benne a kétség: a saját emlékeiről van-e szó? És miért nem hajlandó beszélni vele a balesetről a család egyetlen tagja sem? Jenna kíváncsisága egyre fokozódik, miközben rájön, hogy hazugságok hálójában vergődik. Ki kell derítenie az igazságot, bármi áron…
Az egyik könyv, ami régóta a várólistámon volt, így épp ideje volt már elolvasni. Az érdekes és ötletes borító, valamint a figyelemfelkeltő fülszöveg miatt vágtam neki a könyvnek. Elsőnek azzal kezdeném, hogy én nem arra számítottam, amit kaptam. Persze ez az én hibám is, hiszen annyira nem olvastam utána a könyvnek. Bevallom, hogy én egy komoly realista könyvre számítottam, egy normális történetre. Erre kaptam valami mást. Nem rosszabbat, hanem mást. Igazából, ha jobban belegondolok, akkor még most sem tudnám megmondani teljes bizonyossággal, hogy mi ennek a könyvnek a műfaja.
Az már teljesen világos, hogy nem realista könyv, és a közhiedelemmel ellentétben szerintem nem is disztópia. Nincsen benne elnyomó hatalom, nincsen benne szerveződő lázadás, se kasztrendszer, semmi, ami egy disztópiára utalna. Legalábbis eddig nincs, hogy a folytatásban mi lesz, azt még nem tudhatom. A másik műfaj, amivel illették, hogy sci-fi. Igen, ez már sokkal közelebb áll az én elképzelésemhez. Hiszen sok évvel a jövőben járunk hihetetlen technikai fejlődés ment végbe például az orvostudományban, amiről a könyv legfőképpen szól. A Föld egy része elpusztult, így akár lehetne poszt-apokaliptikus is, de én inkább maradok a sci-fi-nél, ha már döntenem kell valami mellett. Ennek ellenére úgy érzem, hogy a könyv műfaji meghatározása nem lényeges, hisz a sci-fi vonal is annyira silány és jelentéktelen, hogy akinek nem kedvence a műfaj, szerintem az se ijedjen meg a könyvtől.
Többnyire egy helyen játszódik a történet, egy kisvárosban, és ott is leginkább a Fox család új otthonában. Jenna ideje nagy részét a házban tölti, azon kívül nem nagyon láthatjuk máshol, csak még esetleg a szomszédnál, vagy az iskolában. Nem kapunk részletes háttérvilág bemutatást, így gyakorlatilag alig lehet megtudni valamit a világ jelenlegi helyzetéről, csakis arról kapunk némi információt, aminek Jenna életéhez van köze. De azt is csak nagyjából a könyv fele után. Megmondom őszintén, hogy máskor kifogásolnám, hogy ennyire homályos maradt a történeti háttér, de most egyáltalán nem hiányzott, hiszen teljesen lekötött Jenna saját kis privát története és az, amin a lány keresztülment.
Nem beszélhetünk kalandokról. Nincs adrenalinlöket, sem harcok, se semmi, de ez se hiányzott. Ez a könyv nem erről szól, hanem egy lány életéről, aki egy szörnyű autóbaleset után próbál talpra állni, megtanulni mindent újra, ami a hétköznapi élethez szükséges, és nincs más vágya, minthogy visszakapja az elveszett emlékeit. Közben próbálja kitalálni, hogyan kellene viselkednie a családjával, hogy miért védelmezi ennyire az édesanyja, hogy miért ellenséges vele a nagyanyja, hogy mi történt vele a baleset előtt. Hogy ki ő valójában. A könyv egy "én kereső" történet és azt mutatja be, hogy milyen nehéz egy ilyen baleset után újra talpra állni és megtanulni normálisan élni. Nekem tetszett az írói stílus, hiszen épp a főszereplőhöz igazodott. Jenna az elején gyakran összefüggéstelenül beszél és gondolkozik, sok mindent nem ért maga körül, keresi a válaszokat, a gondolatai ugrálnak össze-vissza. Zavarodott, elveszett, értetlen és magányos. Ezt az érzést tökéletesen visszaadta az írónő. Mindig mikor egy új szót tanul, akkor rendszeri magában a tanultakat, definiálja az új szavakat. Közben folyamatosan derülnek ki a titkok a lány korábbi életéről és végül azt is megtudjuk, hogyan élte túl a balesetet. Itt jön be a kis sci-fi jelleg, de szerintem akkor se ez a könyv lényege.
Számomra az "én keresés" tetszett a legjobban, és az, ahogyan Jenna fokozatosan megtudta mi történt vele valójában. Tudja, hogy ki volt, és azt is, hogy most kicsoda, mégsem tud önmagával tisztába kerülni. Kívülálló és más, nehezen tudja magát elfogadni és azt, amit a családja tett vele. A szülei már-már egészségtelen rajongása iránta, hogy tökéletes lányt akartak belőle faragni, hogy azt akarták, hogy az ő kis "csodájuk" legyen... az vezetett az egész bukáshoz. Ez rontotta el Jenna életét először, és a balesete után másodszor is. Nagyon nem értek egyet azzal, amit a szülei tettek azért, hogy életben tartsák, és ebben a kérdésben mindenképp a nagymamája, Lily mellett állok.
Szerintem igen érdekes témát boncolgat a könyv, de azt előre elmondhatom, hogy aki kalandokat, izgalmakat keres, vagy, aki a megszokott értelemben vett disztópiát vár, annak talán nem ezt kellene olvasnia. Akit viszont érdekelnek a komolyabb kérdések, olyan dolgok, amiken el lehet gondolkodni és egy zavarodott lány "én keresése", az talán megtalálta a neki való könyvet. Nekem kifejezetten tetszett Jenna Fox története a kissé összecsapott vég ellenére is, és nagyon sajnálnám, ha a pletykáknak igaza lenne és tényleg nem érkezne magyarul a folytatás. Pedig nagyon úgy tűnik, hogy így lesz, hiszen csaknem 3 év telt el a könyv magyar megjelenése óta, és a folytatásról eddig semmi hír. Én azonban nem adom fel. A remény hal meg utoljára. Talán egyszer meggondolja magát a kiadó.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/mary-e-pearson-az-imadott-jenna-fox
Értékelés: 5/5
Az már teljesen világos, hogy nem realista könyv, és a közhiedelemmel ellentétben szerintem nem is disztópia. Nincsen benne elnyomó hatalom, nincsen benne szerveződő lázadás, se kasztrendszer, semmi, ami egy disztópiára utalna. Legalábbis eddig nincs, hogy a folytatásban mi lesz, azt még nem tudhatom. A másik műfaj, amivel illették, hogy sci-fi. Igen, ez már sokkal közelebb áll az én elképzelésemhez. Hiszen sok évvel a jövőben járunk hihetetlen technikai fejlődés ment végbe például az orvostudományban, amiről a könyv legfőképpen szól. A Föld egy része elpusztult, így akár lehetne poszt-apokaliptikus is, de én inkább maradok a sci-fi-nél, ha már döntenem kell valami mellett. Ennek ellenére úgy érzem, hogy a könyv műfaji meghatározása nem lényeges, hisz a sci-fi vonal is annyira silány és jelentéktelen, hogy akinek nem kedvence a műfaj, szerintem az se ijedjen meg a könyvtől.
Többnyire egy helyen játszódik a történet, egy kisvárosban, és ott is leginkább a Fox család új otthonában. Jenna ideje nagy részét a házban tölti, azon kívül nem nagyon láthatjuk máshol, csak még esetleg a szomszédnál, vagy az iskolában. Nem kapunk részletes háttérvilág bemutatást, így gyakorlatilag alig lehet megtudni valamit a világ jelenlegi helyzetéről, csakis arról kapunk némi információt, aminek Jenna életéhez van köze. De azt is csak nagyjából a könyv fele után. Megmondom őszintén, hogy máskor kifogásolnám, hogy ennyire homályos maradt a történeti háttér, de most egyáltalán nem hiányzott, hiszen teljesen lekötött Jenna saját kis privát története és az, amin a lány keresztülment.
Nem beszélhetünk kalandokról. Nincs adrenalinlöket, sem harcok, se semmi, de ez se hiányzott. Ez a könyv nem erről szól, hanem egy lány életéről, aki egy szörnyű autóbaleset után próbál talpra állni, megtanulni mindent újra, ami a hétköznapi élethez szükséges, és nincs más vágya, minthogy visszakapja az elveszett emlékeit. Közben próbálja kitalálni, hogyan kellene viselkednie a családjával, hogy miért védelmezi ennyire az édesanyja, hogy miért ellenséges vele a nagyanyja, hogy mi történt vele a baleset előtt. Hogy ki ő valójában. A könyv egy "én kereső" történet és azt mutatja be, hogy milyen nehéz egy ilyen baleset után újra talpra állni és megtanulni normálisan élni. Nekem tetszett az írói stílus, hiszen épp a főszereplőhöz igazodott. Jenna az elején gyakran összefüggéstelenül beszél és gondolkozik, sok mindent nem ért maga körül, keresi a válaszokat, a gondolatai ugrálnak össze-vissza. Zavarodott, elveszett, értetlen és magányos. Ezt az érzést tökéletesen visszaadta az írónő. Mindig mikor egy új szót tanul, akkor rendszeri magában a tanultakat, definiálja az új szavakat. Közben folyamatosan derülnek ki a titkok a lány korábbi életéről és végül azt is megtudjuk, hogyan élte túl a balesetet. Itt jön be a kis sci-fi jelleg, de szerintem akkor se ez a könyv lényege.
Számomra az "én keresés" tetszett a legjobban, és az, ahogyan Jenna fokozatosan megtudta mi történt vele valójában. Tudja, hogy ki volt, és azt is, hogy most kicsoda, mégsem tud önmagával tisztába kerülni. Kívülálló és más, nehezen tudja magát elfogadni és azt, amit a családja tett vele. A szülei már-már egészségtelen rajongása iránta, hogy tökéletes lányt akartak belőle faragni, hogy azt akarták, hogy az ő kis "csodájuk" legyen... az vezetett az egész bukáshoz. Ez rontotta el Jenna életét először, és a balesete után másodszor is. Nagyon nem értek egyet azzal, amit a szülei tettek azért, hogy életben tartsák, és ebben a kérdésben mindenképp a nagymamája, Lily mellett állok.
Szerintem igen érdekes témát boncolgat a könyv, de azt előre elmondhatom, hogy aki kalandokat, izgalmakat keres, vagy, aki a megszokott értelemben vett disztópiát vár, annak talán nem ezt kellene olvasnia. Akit viszont érdekelnek a komolyabb kérdések, olyan dolgok, amiken el lehet gondolkodni és egy zavarodott lány "én keresése", az talán megtalálta a neki való könyvet. Nekem kifejezetten tetszett Jenna Fox története a kissé összecsapott vég ellenére is, és nagyon sajnálnám, ha a pletykáknak igaza lenne és tényleg nem érkezne magyarul a folytatás. Pedig nagyon úgy tűnik, hogy így lesz, hiszen csaknem 3 év telt el a könyv magyar megjelenése óta, és a folytatásról eddig semmi hír. Én azonban nem adom fel. A remény hal meg utoljára. Talán egyszer meggondolja magát a kiadó.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/mary-e-pearson-az-imadott-jenna-fox
Értékelés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése