Néha a macska-egér játék nem játék egyáltalán…
Játék? Naná. A falkám össztűz alatt áll, apám hatalma inog, a szerelmemet száműzték. Vagyis már hónapok óta nem láttam Marc szépséges arcát. Azonfelül, egy kismamával és egy mindentudó tizenévessel a nyakamon, nem is nagyon álmodozhatok róla, hogy hamarosan újra látom.
És a rég várt találkozást is tönkreteszi, amikor vad kóborok ütnek rajtunk. Most a csoportunkat fenyegetik, Marc eltűnt, és igazán minden eszemre és ügyességemre szükségem lesz, hogy megakadályozzam a családom végleges szétszakítását.
Szeret(t?)em ezt a könyvsorozatot már az első olvasásra, nagyjából bírom Faythe-t, annak ellenére, hogy néha a falra lehetne mászni tőle és a stílusától, és eddig minden könyvben igazán érdekes kalandokat lehetett olvasni. Mikor az első könyvnél jártam, akkor el nem tudtam volna képzelni, hogy miről fog szólni a többi öt könyv (mert igen, ez is 6 részes összesen), de most hogy már túlléptünk a felén, nagyjából látni lehet mi a történet fő irányvonala. Szerintem senkinek nem mondok el semmi újat azzal, hogy hamarosan kitör a falkák közti háború, Faythe lesz végül a falkája alfája, és közben a kóborok is mindig csak bajt okoznak. Megint úgy álltam neki a könyvnek, hogy fogalmam nem volt mi fog történni, ennek ellenére bizakodtam, hogy végre ismét egy izgalmas történetet olvashatok. Sajnos, nem így lett.
Faythe élete teljesen megváltozott, miután ?élete szerelmét?, Marc-ot kiűzték a falkából, csakhogy ő megmenekülhessen, így hetek óta kénytelen nélkülözni Marc társaságát. Miközben Manx tárgyalására tartanak, megtámadja őket egy csapat kóbor, akik később elrabolják Marc-ot, így Faythe-nek és a többieknek kell megtalálnia a feltehetőleg halálán lévő férfit. Közben, hogy ne legyen olyan egysíkú a történet, a falkák közötti egyre nagyobb ellenségeskedés tragédiába torkollik, mikor Faythe egyik bátyja meghal, így az apja bosszút esküszik az őket ért sérelmekért. Közeleg a falkák háborúja, és közben Faythe mit csinál? Elsőnek csak nyavalyog Marc után, aztán pedig hancúrozik egyet valaki mással.
Már az előző kötet se tetszett annyira, voltak benne olyan dolgok, amikkel nem tudtam kibékülni, és igazán szerettem volna, hogy most egy remek történetet kapjak, de sajnos nem így lett. Őszintén szólva nem értem a dolgot. Az elején olyan jól indult minden, az első két könyv nagyon bejött, de amerre azóta halad a történet, azzal egyszerűen képtelen vagyok kibékülni. A negyedik könyv sem hozta azt a színvonalat, amit vártam volna tőle.
Kezdjük azzal, hogy a történet nem valami izgalmas. Persze Faythe és társai nyomoznak Marc eltűnése miatt, szinte végig a férfit keresik, de azt olyan bénán csinálják, hogy ilyet még életemben nem láttam. A könyv 80%-ánál jönnek rá, hogy igazából az elejétől a kezükben volt az a nyom, amivel már sokkal korábban meglelhették volna Marc nyomát, vagyis tulajdonképpen feleslegesen rohangáltak össze-vissza, és az egésznek semmi értelme nem volt. Kérdem én, miért nem esett le nekik hamarabb a helyzet? Hisz így utólag majd kiszúrta a szemüket az a nyom... Mellesleg annyira nyilvánvaló volt, hogy Dan is valami rosszban sántikál, nem értem egyszerűen miért bíztak meg benne. A másik, amit nem értettem, az Ethan halála. Vagyis pontosabban értettem mi a szerepe, hisz ez a közvetlen indok a falkák közötti háborúhoz, csak azt nem értettem miért pont Ethannak kellett meghalnia. Faythe bármelyik testvére meghalhatott volna, és akkor ugyanez lenne a helyzet.
Na jó, őszinte leszek, hisz olyan nyilvánvaló. Ethan halálának egyetlenegy oka volt: hogy így legyen valamilyen félremagyarázott és ostoba indoka arra az írónőnek, hogy Faythe és Jace összefeküdhessenek. Igen, összefeküdtek. Eddig kiemelten fontos szerepet játszott abban, hogy ennyire szerettem ezeket a könyveket, hogy nem volt benne szerelmi háromszög. Persze látszott, hogy Jace-nek tetszik Faythe, de Faythe Marc-ba volt halálosan szerelmes, ezt többször kinyilatkoztatta, így gondoltam én naiv, hogy minden rendben lesz. Erre most Ethan halála ürügyén, a nagy gyász közepette Faythe és Jace összefekszenek. Csak úgy hirtelen, semmi egyéb magyarázat, semmi, ami ezt előrevezette volna. Mert hát ha nekem is meghalna a bátyám, és az állítólagos életem szerelme eltűnt volna, és elvileg érte aggódnék és őt keresném minden lélegzetvételemmel, akkor nekem is az lenne az első dolgom, hogy összefekszek valaki mással. Mert hát csak. Ennél a fordulatnál letettem a könyvet, és egy napig elő se vettem, mert annyira felhúztam magam rajta.
Ebben a részben Faythe IQ-ja a szememben jelentősen csökkent és úgy viselkedett, mint egy igazi kis r*banc. Sajnálom, de erre nincsenek jobb szavak. És nincsen arra értelmes magyarázat, hogy tulajdonképpen miért is feküdt össze Jace-el. Nem... Ethan halála és a gyász erre nem megfelelő magyarázat. Az a legszomorúbb az egészben, hogy közben meg végig Marc-ért nyavalygott, hogy mennyire szereti, mennyire aggódik érte, és hát aztán puff, nesze neked Marc. Amíg téged elrabolnak és haldokolsz, addig én összefekszek valaki mással - ez lehetett volna Faythe mottója. Tényleg nagyon szeretheti... Igazából nem is érdemes több szót pazarolni erre a könyvre, mert nálam jelenleg ez a sorozat mélypontja, és nagyon remélem, hogy innen már csak jobb lesz. Előre félek a szerelmi háromszögtől a két utolsó könyvben, és előre látom, mennyire fog mindez engem idegesíteni. Van egy olyan érzésem, hogy nem nagyon fogok sietni a további könyvek olvasásával.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/rachel-vincent-prey-preda
Értékelés: 5/2
Faythe élete teljesen megváltozott, miután ?élete szerelmét?, Marc-ot kiűzték a falkából, csakhogy ő megmenekülhessen, így hetek óta kénytelen nélkülözni Marc társaságát. Miközben Manx tárgyalására tartanak, megtámadja őket egy csapat kóbor, akik később elrabolják Marc-ot, így Faythe-nek és a többieknek kell megtalálnia a feltehetőleg halálán lévő férfit. Közben, hogy ne legyen olyan egysíkú a történet, a falkák közötti egyre nagyobb ellenségeskedés tragédiába torkollik, mikor Faythe egyik bátyja meghal, így az apja bosszút esküszik az őket ért sérelmekért. Közeleg a falkák háborúja, és közben Faythe mit csinál? Elsőnek csak nyavalyog Marc után, aztán pedig hancúrozik egyet valaki mással.
Már az előző kötet se tetszett annyira, voltak benne olyan dolgok, amikkel nem tudtam kibékülni, és igazán szerettem volna, hogy most egy remek történetet kapjak, de sajnos nem így lett. Őszintén szólva nem értem a dolgot. Az elején olyan jól indult minden, az első két könyv nagyon bejött, de amerre azóta halad a történet, azzal egyszerűen képtelen vagyok kibékülni. A negyedik könyv sem hozta azt a színvonalat, amit vártam volna tőle.
Kezdjük azzal, hogy a történet nem valami izgalmas. Persze Faythe és társai nyomoznak Marc eltűnése miatt, szinte végig a férfit keresik, de azt olyan bénán csinálják, hogy ilyet még életemben nem láttam. A könyv 80%-ánál jönnek rá, hogy igazából az elejétől a kezükben volt az a nyom, amivel már sokkal korábban meglelhették volna Marc nyomát, vagyis tulajdonképpen feleslegesen rohangáltak össze-vissza, és az egésznek semmi értelme nem volt. Kérdem én, miért nem esett le nekik hamarabb a helyzet? Hisz így utólag majd kiszúrta a szemüket az a nyom... Mellesleg annyira nyilvánvaló volt, hogy Dan is valami rosszban sántikál, nem értem egyszerűen miért bíztak meg benne. A másik, amit nem értettem, az Ethan halála. Vagyis pontosabban értettem mi a szerepe, hisz ez a közvetlen indok a falkák közötti háborúhoz, csak azt nem értettem miért pont Ethannak kellett meghalnia. Faythe bármelyik testvére meghalhatott volna, és akkor ugyanez lenne a helyzet.
Na jó, őszinte leszek, hisz olyan nyilvánvaló. Ethan halálának egyetlenegy oka volt: hogy így legyen valamilyen félremagyarázott és ostoba indoka arra az írónőnek, hogy Faythe és Jace összefeküdhessenek. Igen, összefeküdtek. Eddig kiemelten fontos szerepet játszott abban, hogy ennyire szerettem ezeket a könyveket, hogy nem volt benne szerelmi háromszög. Persze látszott, hogy Jace-nek tetszik Faythe, de Faythe Marc-ba volt halálosan szerelmes, ezt többször kinyilatkoztatta, így gondoltam én naiv, hogy minden rendben lesz. Erre most Ethan halála ürügyén, a nagy gyász közepette Faythe és Jace összefekszenek. Csak úgy hirtelen, semmi egyéb magyarázat, semmi, ami ezt előrevezette volna. Mert hát ha nekem is meghalna a bátyám, és az állítólagos életem szerelme eltűnt volna, és elvileg érte aggódnék és őt keresném minden lélegzetvételemmel, akkor nekem is az lenne az első dolgom, hogy összefekszek valaki mással. Mert hát csak. Ennél a fordulatnál letettem a könyvet, és egy napig elő se vettem, mert annyira felhúztam magam rajta.
Ebben a részben Faythe IQ-ja a szememben jelentősen csökkent és úgy viselkedett, mint egy igazi kis r*banc. Sajnálom, de erre nincsenek jobb szavak. És nincsen arra értelmes magyarázat, hogy tulajdonképpen miért is feküdt össze Jace-el. Nem... Ethan halála és a gyász erre nem megfelelő magyarázat. Az a legszomorúbb az egészben, hogy közben meg végig Marc-ért nyavalygott, hogy mennyire szereti, mennyire aggódik érte, és hát aztán puff, nesze neked Marc. Amíg téged elrabolnak és haldokolsz, addig én összefekszek valaki mással - ez lehetett volna Faythe mottója. Tényleg nagyon szeretheti... Igazából nem is érdemes több szót pazarolni erre a könyvre, mert nálam jelenleg ez a sorozat mélypontja, és nagyon remélem, hogy innen már csak jobb lesz. Előre félek a szerelmi háromszögtől a két utolsó könyvben, és előre látom, mennyire fog mindez engem idegesíteni. Van egy olyan érzésem, hogy nem nagyon fogok sietni a további könyvek olvasásával.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/rachel-vincent-prey-preda
Értékelés: 5/2
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése