James Morgan szinte nem is evilági muzikális érzékkel rendelkezik. Tehetsége felkeltette a lélekrabló tündérmúzsa, Nuala figyelmét is, aki felébreszti, majd kiszipolyozza a kivételes halandók kreatív energiáit. Míg végül meg nem halnak. Jamesnek éppen elég oka van rá, hogy tartson a tündérektől, ám miközben Nualával egy közös zenei szerzemény megalkotásán dolgoznak, a srác egyszer csak rádöbben, hogy egyre mélyebb érzelmeket táplál Nuala iránt. A tündérnép többsége azonban korántsem ilyen ártalmatlan és jó indulatú. Mindenszentek éjszakájának – a halottak napjának – közeledtével Jamesnek meg kell küzdenie a tündérkirálynővel és a holtak királyával, hogy megmentse Nuala életét. És a saját lelkét.
Aki rendszeresen olvassa a blogomat az talán már tisztában lehet vele, hogy Maggie Stiefvater egyike a kedvenc íróimnak. Az első könyvével rögtön megszerettem két dolog miatt. Egyrészt imádom a hangulatot amit megteremt a könyveiben, olyan érzékletes és szép képeket fest le, olyan átgondoltan tud karaktereket alkotni, hogy azt csak csodálni lehet. Másrészt pedig egyedi témákkal dolgozik, és nem a lerágott, sablonos természetfeletti lényeket és konfliktusokat szedi elő, mint az ifjúsági könyvek írói manapság. Bizonyítja ezt a Hollófiúk könyvsorozata, ami nagy kedvencem a négy fiú miatt, és bizonyítja ezt a másik könyvsorozata a Tündérdallam.
Habár a Tündérdallam még nem ér fel a Hollófiúk színvonalára, (legalábbis nálam) ennek ellenére tetszett az első könyv, A Látó szerelme, így nem volt kérdés, hogy olvasni akarom-e a folytatást. Sőt, mikor megtudtam, hogy a második könyvnek nem Deidre lesz ismét a főszereplője, hanem a helyét James veszi át, akkor annak még jobban örültem. Ugyanis az első könyvvel az egyik legnagyobb problémám a főszereplő volt és az általam már kifejezetten unott szerelmi háromszög. Gondoltam, egy fiú főszereplő feldobja a dolgokat és érdekesebbé teszi a történetet. Azzal szeretném kezdeni, hogy nekem ez a könyv sokkal jobban tetszett, mint az előző.
A történet tovább folytatódik, csak mint már említettem más főszereplővel, de a tündérek még mindig embereket csábítanak magukkal, még mindig egyre többen bukkannak fel az emberek világában, az új királynő még mindig Deidre-t akarja elkapni és saját céljaira felhasználni, tehát az alap koncepció maradt ugyanaz. A zene iránti szeretet, a táncok, a tündérek természetközelsége és azzal való szoros kapcsolata, mint elemek ugyanúgy megjelennek végig a könyv folyamán - ez a Tündérdallam könyvsorozat legfőbb egyedisége már az elejétől, így most sem lehetett kihagyni. Csakúgy, mint korábban Dee játszott kiválóan a hárfán, James a duda szerelmese. Azért külön plusz pont, hogy Stiefvater nem annyira népszerű hangszereket emelt ki a könyveiben, így még különlegesebbé varázsolva a hangulatot.
James Morgan lesz az új főszereplőnk, Dee legjobb barátja, aki az első könyvben csak egy (irritáló és feleslegesnek tűnő) mellékszereplő volt, de most, hogy jobban megismerhettem, hogy megtudhattam mi jár abban a különös fejében, rögtön a szívemhez nőtt. Igazi kamaszfiú a hozzá illő gondolatokkal és problémákkal. Nekem a legjobban az tetszett vele kapcsolatban, ahogyan Stiefvater bemutatta, hogy James miként jött rá fokozatosan, hogy milyen is Dee valójában, hogy csak kihasználja őt, és hogy értelmetlen szeretnie egy olyan lányt, aki soha nem fogja viszonozni az érzéseit. Miközben Dee-ből fokozatosan kiszeret és túllép rajta, úgy lesz számára egyre fontosabb Nuala. Ez a folyamat és James jellemének közbeni leírása volt szerintem a könyv legjobban felépített eleme. James igenis egy remek karakter, most, hogy jobban megismerhettem nyugodtan kijelenthetem, hogy ezerszer szimpatikusabb, mint Luke valaha volt, és én egyáltalán nem sajnáltam Dee-t, azért mert James egy kicsit "megleckéztette" és éreztette vele, hogy milyen az, ha a mosdó olyan, mint a törülköző.
A váltott nézőpontos történetmesélés következtében kaptunk egy Nuala nézőpontot is, akit szintén egészen megkedveltem a maga bonyolult kis jellemével, és Jamessel igazán remek párost alkottak és fognak alkotni a jövőben. Nuala-nál azt bírtam a legjobban, mikor magában csodálta Jamest, és mikor magában féltékenykedett Dee-re. (Mindenben igaza volt Dee-vel kapcsolatban egyébként.) A háttérben persze a tündérek ismét szervezkednek, az új királynő rosszban sántikál, és hőseinknek ezzel is meg kell küzdeniük, miközben saját gondjaikat szintén meg kell oldaniuk. A mesés, az igazi hamisítatlan tündérmesés hangulat innen sem hiányzott, ennek ellenére engem mégis a karakterek személyes kis drámája érdekelt most a legjobban. Ez hozta fel a könyvet egy magasabb színvonalra, és ezért szerettem meg jobban ezt a második részt, mint az elsőt.
Ui: A borító megint egyedi és kifejező, utal a történet elemeire. Egyszerű, de mégis figyelemfelkeltő.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/maggie-stiefvater-ballada-a-holtak-eneke
Értékelés: 5/5
Habár a Tündérdallam még nem ér fel a Hollófiúk színvonalára, (legalábbis nálam) ennek ellenére tetszett az első könyv, A Látó szerelme, így nem volt kérdés, hogy olvasni akarom-e a folytatást. Sőt, mikor megtudtam, hogy a második könyvnek nem Deidre lesz ismét a főszereplője, hanem a helyét James veszi át, akkor annak még jobban örültem. Ugyanis az első könyvvel az egyik legnagyobb problémám a főszereplő volt és az általam már kifejezetten unott szerelmi háromszög. Gondoltam, egy fiú főszereplő feldobja a dolgokat és érdekesebbé teszi a történetet. Azzal szeretném kezdeni, hogy nekem ez a könyv sokkal jobban tetszett, mint az előző.
A történet tovább folytatódik, csak mint már említettem más főszereplővel, de a tündérek még mindig embereket csábítanak magukkal, még mindig egyre többen bukkannak fel az emberek világában, az új királynő még mindig Deidre-t akarja elkapni és saját céljaira felhasználni, tehát az alap koncepció maradt ugyanaz. A zene iránti szeretet, a táncok, a tündérek természetközelsége és azzal való szoros kapcsolata, mint elemek ugyanúgy megjelennek végig a könyv folyamán - ez a Tündérdallam könyvsorozat legfőbb egyedisége már az elejétől, így most sem lehetett kihagyni. Csakúgy, mint korábban Dee játszott kiválóan a hárfán, James a duda szerelmese. Azért külön plusz pont, hogy Stiefvater nem annyira népszerű hangszereket emelt ki a könyveiben, így még különlegesebbé varázsolva a hangulatot.
James Morgan lesz az új főszereplőnk, Dee legjobb barátja, aki az első könyvben csak egy (irritáló és feleslegesnek tűnő) mellékszereplő volt, de most, hogy jobban megismerhettem, hogy megtudhattam mi jár abban a különös fejében, rögtön a szívemhez nőtt. Igazi kamaszfiú a hozzá illő gondolatokkal és problémákkal. Nekem a legjobban az tetszett vele kapcsolatban, ahogyan Stiefvater bemutatta, hogy James miként jött rá fokozatosan, hogy milyen is Dee valójában, hogy csak kihasználja őt, és hogy értelmetlen szeretnie egy olyan lányt, aki soha nem fogja viszonozni az érzéseit. Miközben Dee-ből fokozatosan kiszeret és túllép rajta, úgy lesz számára egyre fontosabb Nuala. Ez a folyamat és James jellemének közbeni leírása volt szerintem a könyv legjobban felépített eleme. James igenis egy remek karakter, most, hogy jobban megismerhettem nyugodtan kijelenthetem, hogy ezerszer szimpatikusabb, mint Luke valaha volt, és én egyáltalán nem sajnáltam Dee-t, azért mert James egy kicsit "megleckéztette" és éreztette vele, hogy milyen az, ha a mosdó olyan, mint a törülköző.
A váltott nézőpontos történetmesélés következtében kaptunk egy Nuala nézőpontot is, akit szintén egészen megkedveltem a maga bonyolult kis jellemével, és Jamessel igazán remek párost alkottak és fognak alkotni a jövőben. Nuala-nál azt bírtam a legjobban, mikor magában csodálta Jamest, és mikor magában féltékenykedett Dee-re. (Mindenben igaza volt Dee-vel kapcsolatban egyébként.) A háttérben persze a tündérek ismét szervezkednek, az új királynő rosszban sántikál, és hőseinknek ezzel is meg kell küzdeniük, miközben saját gondjaikat szintén meg kell oldaniuk. A mesés, az igazi hamisítatlan tündérmesés hangulat innen sem hiányzott, ennek ellenére engem mégis a karakterek személyes kis drámája érdekelt most a legjobban. Ez hozta fel a könyvet egy magasabb színvonalra, és ezért szerettem meg jobban ezt a második részt, mint az elsőt.
Ui: A borító megint egyedi és kifejező, utal a történet elemeire. Egyszerű, de mégis figyelemfelkeltő.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/maggie-stiefvater-ballada-a-holtak-eneke
Értékelés: 5/5
koszi, teszek majd ezzel a sorozattal is egy probat. :)
VálaszTörlésSzívesen. :) Egy próbát mindenképp megér, már csak az írója miatt is. :)
Törlés