Egyetlen halott feltámasztása Anita Blake számára szinte rutinfeladat. De mihez kezdjen egy egész temetővel? Ez az ügy már első hallásra is rázósnak tűnik. És aztán csak egyre bonyolultabb, véresebb és veszélyesebb lesz. Anitának egy ősrégi temető halottait kellene feltámasztania, hogy a segítségükkel elsimíthassanak egy egyre élesebb vitát a szóban forgó terület jogos tulajdonosait illetően. A megbízók ugyanis luxusszállodát készülnek építeni a hegyek közé, de az ötlettől nincs mindenki elragadtatva. Főként a Bouvier család, akik azt állítják, az őseik abban a földben nyugszanak, tehát a terület őket illeti. De Anita úgy érzi, nincs a birtokában minden információ. Mintha elhallgatnának előle bizonyos dolgokat. Aztán itt vannak a brutális gyilkosságok, melyeknek meg kellene találnia az elkövetőjét. Úgy tűnik, egy vérszomjas vámpír garázdálkodik a környéken, ezért Jean-Claude is a helyszínre siet, és az ő rivalizálása egy másik nagyhatalmú vámpírmesterrel csak tovább bonyolítja a helyzetet. Titokzatos halálesetek, egy temetőnyi zombi, egy fogságából kitörni készülő szörnyeteg – de a vámpírvadász lelkére mégsem ezek a dolgok jelentik a legnagyobb veszélyt. Talán Anita ezúttal túl közel engedi magához Jean-Claude-ot. Talán…
Ha röviden kellene összefoglalnom ezt a könyvet, akkor csak annyit írnék, hogy ez még mindig egy hamisítatlan és megismételhetetlen Anita Blake történet, ugyanolyan remek, mint az előzőek. Hamilton nem fogyott még ki az ötletes történetekből, és igazán szerencse, hogy csak a sorozat elején járok. Mert igen.... tisztában vagyok vele, hogy hamarosan pornóba csap át a korai nyomozás központúság, és emiatt sokan kiábrándultak az Anita Blake könyvekből. Igazán szerencsés vagyok, hogy még nem tartok ott, talán ez az egyetlen előnye annak, hogy csak pár hónapja kezdtem bele a könyvsorozatba.
Anita Blake számára az élet cseppet sem unalmas, nem mintha erre eddig nem jöttünk volna rá. Ismét egy igencsak érdekes és veszélyes munkát kap, egy temetőnyi halottat kellene feltámasztania, és persze ez a munka se megy olyan könnyen, mint ahogy számít rá. Ha ez nem lenne elég, akkor egy másik ügyben is a segítségét kérik, vámpírok támadnak és ölnek meg fiatalokat szerte a városban. És persze Anita belefut egy igencsak rosszban sántikáló tündérbe, aki valahogyan kapcsolódik a két ügyhöz. A kezdetben szerteágazó szálak végül egybeérnek és kiderül mindennek mindenhez köze van. És akkor azt se felejtsük el, hogy Jean-Claude is a képbe kerül, akinek Anita egyre nehezebben tud ellenállni. (Én már rég feladtam volna Anita helyében. :)
Kifejezetten élveztem a könyvet a maga pörgős, kalandos, nyomozós, természetfeletti és véres történetével. Volt itt minden, amiért megszerettem Anita Blake-t. Szerencsére a nyomozási szálon volt a fő hangsúly, és még mindig nem vette át a főszerepet Anita magánélete, aminek el se tudom mondani mennyire örültem. Nem ez volt a legvéresebb és a legundorítóbb kötet, de azért itt is akadtak bőven nyomorforgató (kissé talán horrorisztikus) elemek, amikor örültem annak, hogy csak olvasok és nem filmen látom a történetet, mert akkor biztosan halálra ijedtem volna. Kaptunk új ellenségeket, de természetesen a végére a rossz fiúk elnyerték méltó büntetésüket. Voltak rázós helyzetek, de mint mindig Anita most is kikászálódott belőle.
Igazából a könyvsorozat legerősebb eleme még mindig a szimpatikus erős főhős, aki szerethető és vicces narrátor, de közben mégsem lesz komolytalan, vagy unalmas, hanem kemény, agresszív és magabiztos. Persze a mostani Anita már nem teljesen az, akit az első könyvben megismertünk, mert sok dologban változott, sok dolgot máshogy közelít meg, mint ezelőtt, de ez a javára vált, és pozitív irányba fejlődött a jelleme és ami a legfontosabb, hogy reálisan ment végbe az egész változás. Nem csak úgy random, hanem megvolt az ok-okozati összefüggés, a közös kalandok és élmények, és Anita most már teljesen máshogy tekint Jean-Claude-ra, mint ezelőtt. És persze nem csak rá, hanem egyéb dolgokra is.
Igazán üdítő változatosságot jelentett, hogy kissé kimozdulhattunk St. Louisból, és egy másik város lett a történet központja, és habár néhány szereplőt hiányoltam, (nem Richardot, ő most ide nem kellett) mégis örültem, hogy Jean-Claude viszonylag sokat szerepelt és közben fejlődött a kapcsolatuk Anita-val. Na meg persze Larry... imádom a kis gyakornokot, és azt, ahogyan Anita próbálja tanítani az élet dolgaira több- kevesebb sikerrel. A végén pedig meg kell említenem az ebben a könyvben felbukkanó tündéreket, ami számomra kissé fura volt, mert ugyebár én elsőnek az írónő másik könyvsorozatát a Merry Gentry-t olvastam, ami tündérekről szól, és olyan fura volt látni, hogy itt is tündérek szerepelnek, akik mások, mint a Merry Gentry-ben lévők, mégis ugyanaz az írónő írta őket. Tudom, ez csak én egyéni szociális problémám, és valószínűleg csak nekem fura egyedül, de nekem mégis az volt.
Ismét remekül szórakoztam a könyv olvasása közben, faltam a sorokat, és mint minden jó könyvet, ezt is igen hamar kivégeztem. Bárcsak minden könyv ilyen jó lenne, mint ez. :)
Ui: A magyar borító szerintem merészebb lett a kelleténél. Az előzőek eddig ízlésesek voltak, persze azokon is meztelen testeket láthattunk, de valahogy mégis művészibb beállításból, mint most. Nekem ez már sok. Egy ilyen borító inkább egy pornókönyvre illene, nem pedig egy Anita Blake könyvre. De ez csak saját vélemény. :)
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/laurell-k-hamilton-veres-csontok
Értékelés: 5/5
Anita Blake számára az élet cseppet sem unalmas, nem mintha erre eddig nem jöttünk volna rá. Ismét egy igencsak érdekes és veszélyes munkát kap, egy temetőnyi halottat kellene feltámasztania, és persze ez a munka se megy olyan könnyen, mint ahogy számít rá. Ha ez nem lenne elég, akkor egy másik ügyben is a segítségét kérik, vámpírok támadnak és ölnek meg fiatalokat szerte a városban. És persze Anita belefut egy igencsak rosszban sántikáló tündérbe, aki valahogyan kapcsolódik a két ügyhöz. A kezdetben szerteágazó szálak végül egybeérnek és kiderül mindennek mindenhez köze van. És akkor azt se felejtsük el, hogy Jean-Claude is a képbe kerül, akinek Anita egyre nehezebben tud ellenállni. (Én már rég feladtam volna Anita helyében. :)
Kifejezetten élveztem a könyvet a maga pörgős, kalandos, nyomozós, természetfeletti és véres történetével. Volt itt minden, amiért megszerettem Anita Blake-t. Szerencsére a nyomozási szálon volt a fő hangsúly, és még mindig nem vette át a főszerepet Anita magánélete, aminek el se tudom mondani mennyire örültem. Nem ez volt a legvéresebb és a legundorítóbb kötet, de azért itt is akadtak bőven nyomorforgató (kissé talán horrorisztikus) elemek, amikor örültem annak, hogy csak olvasok és nem filmen látom a történetet, mert akkor biztosan halálra ijedtem volna. Kaptunk új ellenségeket, de természetesen a végére a rossz fiúk elnyerték méltó büntetésüket. Voltak rázós helyzetek, de mint mindig Anita most is kikászálódott belőle.
Igazából a könyvsorozat legerősebb eleme még mindig a szimpatikus erős főhős, aki szerethető és vicces narrátor, de közben mégsem lesz komolytalan, vagy unalmas, hanem kemény, agresszív és magabiztos. Persze a mostani Anita már nem teljesen az, akit az első könyvben megismertünk, mert sok dologban változott, sok dolgot máshogy közelít meg, mint ezelőtt, de ez a javára vált, és pozitív irányba fejlődött a jelleme és ami a legfontosabb, hogy reálisan ment végbe az egész változás. Nem csak úgy random, hanem megvolt az ok-okozati összefüggés, a közös kalandok és élmények, és Anita most már teljesen máshogy tekint Jean-Claude-ra, mint ezelőtt. És persze nem csak rá, hanem egyéb dolgokra is.
Igazán üdítő változatosságot jelentett, hogy kissé kimozdulhattunk St. Louisból, és egy másik város lett a történet központja, és habár néhány szereplőt hiányoltam, (nem Richardot, ő most ide nem kellett) mégis örültem, hogy Jean-Claude viszonylag sokat szerepelt és közben fejlődött a kapcsolatuk Anita-val. Na meg persze Larry... imádom a kis gyakornokot, és azt, ahogyan Anita próbálja tanítani az élet dolgaira több- kevesebb sikerrel. A végén pedig meg kell említenem az ebben a könyvben felbukkanó tündéreket, ami számomra kissé fura volt, mert ugyebár én elsőnek az írónő másik könyvsorozatát a Merry Gentry-t olvastam, ami tündérekről szól, és olyan fura volt látni, hogy itt is tündérek szerepelnek, akik mások, mint a Merry Gentry-ben lévők, mégis ugyanaz az írónő írta őket. Tudom, ez csak én egyéni szociális problémám, és valószínűleg csak nekem fura egyedül, de nekem mégis az volt.
Ismét remekül szórakoztam a könyv olvasása közben, faltam a sorokat, és mint minden jó könyvet, ezt is igen hamar kivégeztem. Bárcsak minden könyv ilyen jó lenne, mint ez. :)
Ui: A magyar borító szerintem merészebb lett a kelleténél. Az előzőek eddig ízlésesek voltak, persze azokon is meztelen testeket láthattunk, de valahogy mégis művészibb beállításból, mint most. Nekem ez már sok. Egy ilyen borító inkább egy pornókönyvre illene, nem pedig egy Anita Blake könyvre. De ez csak saját vélemény. :)
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/laurell-k-hamilton-veres-csontok
Értékelés: 5/5
Szia Anna! Örülök, hogy tetszik a sorozat, az jó, ha nyitott vagy a jellemváltozásokra, mert lesz bőven.. Én most kaparintottam megy a Hitlist-et magyarul, nagyon-nagyon kíváncsi vagyok. Üdv, zita
VálaszTörlés