Fülszöveg:
Ez vajon tényleg lehetséges?Liv Silber álmai az utóbbi időben meglehetősen félelmetessé váltak. Az egyik végképp nem hagyja nyugodni. Ebben az álomban egy temetőben járt éjjel, és szemtanúja volt, amint négy fiú komor hangulatú, mágikus rituálét hajt végre. Ezek a fiúk azonban nagyon is valós kapcsolatban állnak Livvel, hiszen Grayson és három barátja tényleg léteznek. Liv nemrég iratkozott be abba az iskolába, ahová ők is járnak. Tulajdonképpen egészen kedvesek. De ami igazán ijesztő – még az éjszakai temetőknél is sokkal ijesztőbb –, az az, hogy a fiúk olyan dolgokat tudnak Livről, amiket nappal soha nem ejtett ki a száján – álmában viszont igen.
Hogy miképpen, az tökéletes rejtély Liv számára, de egy jó kis rejtélynek Liv még soha nem tudott ellenállni…
Most hogy túl vagyok az utolsó egyetemi hajrán és végre nem kell tanulni, újra van időm és energiám olvasni. Egyrészt rossz volt ez az utolsó három hónap, hisz nem tudtam olvasni olyan sokat, mint szerettem volna és hiányzott is, hisz az életem szerves részét képezik a könyvek és a blog. Másrészt viszont ha nagyon őszinte akarok lenni, jól esett ez a kis szünet, mert azért néha még a legnagyobb könyvkukac is becsömörlik a sok könyvtől. Úgy érzem jót tett ez a pihenés és most újult erővel térhetek vissza.
Nem szerettem volna valami hosszú és bonyolult történetet választani a visszatéréshez, hanem valami kis könnyed YA történetet szemeltem ki, méghozzá Kerstin Gier új könyvsorozatának az első részét, a Silbert. Régen olvastam már az Időtlen szerelem trilógiát, de még mindig élénken él bennem az emlék, hogy mennyire szerettem, és még mindig ott van a kedvenceim között. Épp ezért már a magyar megjelenése óta kíváncsi voltam a az írónő másik könyvsorozatára is.
Nem tudom mit vártam a könyvtől, úgy vettem a kezembe, hogy utána se olvastam. Csak a címből következtettem valami olyasmire, hogy az álmokon lesz a hangsúly. Mégis... az Időtlen szerelem trilógiából kiindulva, valami hasonlóan humoros, bájos és aranyos történetet vártam volna. Be kell vallanom kicsit csalódott vagyok, mert a Silber nem épp azt hozta, amit szerettem volna. Mindenki nyugodjon meg! Nem azt mondom, hogy rossz könyv, mert egy átlagos közepes olvasmánynak mindenképp elmegy, de nem tett rám olyan mély benyomást, mint az írónő másik könyvsorozata.
Nézzük csak mi volt a probléma. Lehet ez csak az én vesszőparipám, de nem szeretem, ha egy könyv olyan dolgokat tartalmaz, vagy olyanokra épül, ami másik könyvek fő történetszálát adja. Főleg akkor szúrja ez a szemem, ha az a másik könyv, amihez kísértetiesen hasonlít épp a személyes kedvencem. Nem tehetek róla, ez az egyik vesszőparipám. Nem is a másolás a gond, hisz már nem lehet nagyon új dolgot kitalálni, inkább az szokott ilyenkor a gond forrása lenni, hogy maga a könyv nem elég jó, nem nyújt valami pluszt vagy egyedit ahhoz, hogy elfeledtesse velem a sok hasonlóságot, amit máshol olvastam korábban.
Mit értek ezalatt? Számomra a könyv olyan volt, mintha a Hollófiúkat kevertem volna össze az Ördög bújt beléd (Jennifers Body) című filmmel és a Gossip Girl sorozattal. Itt is négy fiú a főszereplő, akik legjobb barátok, és akik egy szűk kis csoportot alkotnak, ahova a főszereplő lány, Liv váratlanul betoppan. Csak az a gond, hogy míg a Hollófiúk esetében a karakterek egyediek és szerethetőek, és mindenki komoly karakterépítést kapott, itt mindenki egy papírmasé figura. Épp ez a lényeg, hogy át kellett volna jönnie a fiúk közötti csoportos dinamikának, a karakterek egyediségének és a köztük lévő kapcsolatoknak, ami sajnos itt nem sikerült. Mindenki csak lógott a levegőben, senkiről sem tudunk semmit, csak annyit hogy irtó jó pasi, de az többször is ki van emelve. mert hát az a fontos.
A négy fiú nem került közel a szívemhez, és úgy egyáltalán semmi emlékezetes nincs bennük, amiért emlékeznék rájuk. A nevüket is nehezen jegyeztem meg, hogy ki kicsoda, mert ennyire jelentéktelenek voltak mindannyian. Nem baj... gondoltam, akkor majd ott lesz Liv. Gwendolynhez hasonlítva Liv ugyanolyan papírmasé figura, mint a fiúk, és ezen az sem segített, hogy az írónő megpróbálta őt humorossá tenni. Liv gyerekes és túlontúl kíváncsi, olyan dolgokba avatkozik bele, amihez semmi köze. Nem szeretem az ilyen buzgómócsingokat, akik mások után kémkednek és mindenbe beleütik az orrukat. Tehát... számomra nem aranyos és szerethető volt a karakter, hanem inkább irritáló és végtelenül buta. Főleg akkor, mikor anélkül mond igent a fiúknak, hogy azt se tudná, mire akarják megkérni. *facepalm* Sajnos a többi karakter ugyanolyan egysíkú és unalmas, így senki nem nőtt a szívemhez.
A másik, amit nem értettem, hogy minek kellett a könyvbe a Gossip Girl történetszál. Értem ezalatt, hogy itt is van egy rejtélyes blogger, aki az iskola diákjairól mindenféle pletykát és titkokat tesz közzé saját blogján. Senki se tudja ki lehet Secrecy. A Gossip Girlben működött a dolog, mert ott épp ez volt a lényeg, de ide valahogy abszolút nem illett. Döntsük már el, hogy akkor mi is ez a könyv tulajdonképpen! Démonos fantasy? Vagy épp sulis ifjúsági könyv? Tényleg nem értem miért kell ide ez a Secrecy. Inkább a természetfelettire, az álmokra, a démonra és a karakterek alaposabb felépítésére kellett volna helyezni a hangsúlyt, és akkor sokkal, de sokkal jobb lehetett volna ez a könyv.
Én sajnálom a legjobban, de ez a könyv semmi más csak egy erőtlen és sikertelen kombinációja a Hollófiúk könyvsorozatnak, az Ördög bújt beléd című filmnek és a Gossip Girl sorozatnak. A karakterek laposak és mindegyik csak van, de semmit nem tudunk meg róluk, nem lehet őket megszeretni, csak papírmasé az összes. Az egyetlen, amit pozitívumként tudnék megemlíteni az írónő humora, amit már az Időtlen szerelem könyveknél szintén szerettem. Volt itt humor, ami kellett is, mert anélkül egy elég olvashatatlan és halálosan unalmas könyvről lenne szó. Nem tudom milyen a folytatás, de valahogy nem kaptam kedvet hozzá, és valószínűleg nem is fogom olvasni, hisz annyi jobb könyv van, ami inkább megérdemli a figyelmem.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése