Gotham 2. évad összegzés

A történet:

Jim Gordon nyomozó és a fiatal Bruce Wayne története tovább folytatódik a második évadban. Bruce még mindig a szülei gyilkosa után nyomoz és ebben senki és semmi sem tudja őt megállítani, míg Jim Gordon és a gothami rendőrség új fenyegetéssel találják szembe magukat. Valaki veszélyes bűnözőket szöktet meg az Arkhamból, akik ámokfutásba kezdenek Gothamben, miközben újabb és újabb egyre furább gonosztevők bukkannak fel a városban. (Saját leírás)

A Batman univerzum megszállottjaként mindent imádok, ami ezzel kapcsolatos, így sosem volt kérdés, hogy nézni fogom a sorozatot. Az első évad a végére egészen jó irányba kezdett el haladni és összességében tetszett, de azért annyira nem ájultam el tőle, hanem várom még mindig azt a nagy hatást, amit reméltem tőle. Mi a helyzet a második évaddal? Sokkal jobbnak, összeszedettebbnek és izgalmasabbnak éreztem mint az elsőt, de még mindig nem az igazi. A második évad ugyanúgy 22 részből állt, mint az első, de ennek kissé más volt a szerkezeti felépítése.

Az évadot két részre bontották a készítők, így gyakorlatilag két külön történetből állt, ami persze a végére összefutott. Az évad első felében Theo Galavan mesterkedik a város és Bruce ellen saját személyes vendettája miatt, míg a második felében felbukkan Dr. Hugo Strange, aki kísérleteket végez az Arkham betegein, így különféle szörnyeket és különleges képességekkel bíró egyéneket teremt meg. Az epizódok nagy része így is maradt az "egy rész, egy gonosztevő" felállásnál, vagyis minden részben az adott heti gonosztevőt kellett elkapni, de maga a fő történetszál összefüggően haladt előre, ami legalább valami értelmes és teljes koncepciót adott az évadnak. Ennek igazán örültem, mert ezt anno hiányoltam az első évadból.

Bruce még most sem adta fel, hogy megtalálja a szülei gyilkosát és Alfred és Gordon segítségével tovább kutakodik ott, ahol nem kellene. Ezzel persze felkelti az ismeretlen elkövetők figyelmét, és akaratlanul veszélybe sodorja magát, miközben olyan dolgokat tud meg az apjáról, amiket sosem sejtett volna. Mikor indult a sorozat, azt hittem, hogy a gyerek Bruce lesz a leggyengébb láncszem, mert hát kit érdekel a gyerek Bruce, aki még távol áll a későbbi Batmantől, de ahogy egyre halad előre a sztori, olyan jól árnyalják és mélyítik a karakterét, hogy nagy meglepetés, de nem untam az ő történetszálait. Tetszenek a kis utalások a későbbi sorsára, és az, ahogy fokozatosan kezd felnőni, megkomolyodni, és megismeri az igazi világot, ami körülveszi. Csak így tovább, mert ha ezek szerint folytatják a karakter mélyítését, akkor öröm lesz végignézni, ahogy felnő az évadok során.

Gordont is szeretem a maga módján, de valahogy nem lett igazán a kedvencem. Mondjuk úgy, hogy elviselem és néha vannak igazán jó pillanatai is. Nem mondok ezzel semmilyen meglepetést, de a kedvenc karaktereim a gonosztevők közül kerültek ki. Már az első évados kritikámban is írtam, hogy nem hittem volna, hogy ennyire megszeretem Pingvint, de hát így lett, és a második évad során még jobban a szívemhez nőtt. Újra végig kellett járnia a hatalomhoz vezető utat némi kitérővel, de most is elérte azt, amit akart, és habár jó útra akart térni, mégsem tudta levetkőzni igazi énjét. Bírom azt a fura "barátságot", vagy minek is nevezzem, ami közte és Gordon közt alakult ki.

Az évad nagy kedvence két karakter lett számomra. Imádtam az első néhány részben Jerome-t, akiről aztán kiderült, hogy várakozásaimmal ellentétben mégsem az igazi Joker. Talán jobb ez így, mert nem kellett volna ilyen hamar ellőni az igazi Joker szálat, de azért nagyon sajnálom, hogy Cameron Monaghan csak ennyi szerepet kapott, mert ő az igazi Jokert is tökéletesen el tudta volna játszani. A másik, aki kedvenccé vált, Ed, vagyis a jövőbeli Rébusz, aki szintén egészen tökéletes és szépen felvázol karakterfejlődésen ment keresztül az évad folyamán. Nem valami félelmetes, inkább kínosan vicces és szórakoztató a maga módján, de nem is az a célja, hogy megfélemlítsen. Talán csak az indok nem tetszett, amitől végül bekattant, mert ennél a szerelmi szálnál azért egyedibbet is ki lehetett volna találni.

Az évad során annyi új gonosztevő bukkant fel, hogy nem is tudnám hirtelen mindet felsorolni.A korábbiak közül Selina még mindig itt van, de vele is valahogy úgy vagyok, mint Gordonnal. Nem lett a kedvencem, de nem is unom, vannak néha jó pillanatai, de valahogy nem sikerült idáig megragadnia. Viszont annak örülök, hogy lassan és fokozatosan építik a Bruce és Selina kapcsolatot. Barbarával végre sikerült valami érdemlegeset kezdeni, és egészen megszerettem ezt az őrült csajt, remélem sokáig marad még a sorozatban, mert vicces nézni, ahogy még mindig Gordon után epekedik.

De hogy néhány újat is megemlítsek, tetszett Mr. Freeze története, kedveltem Firefly-t, meg a végén Azraelt is, viszont aki valahogy teljesen semleges maradt számomra az Dr. Strange. Nem tudom miért, de valahogy totál hidegen hagyott. Annyi haszna viszont legalább lett a ténykedésének, hogy egy csomó mutánst és képességgel rendelkező egyént hozott létre, akik remélhetőleg a következő évadban fognak majd szerepelni. Mondjuk elég egyértelmű az évad végi szabadulásukat nézve, hogy a következő évad első fele biztosan arról fog szólni, hogy ezeket a szökött rabokat, hogy fogják elfogni. Nagyon érdekel a Bruce "hasonmás" szerepe és hogy mit akarnak ebből kihozni, és remélem nem valami oltári nagy baromság lesz a vége.

Összességében erősebbnek éreztem a második évadot, mint az elsőt, és sikerült megtalálniuk azt a tipikusan sötét, borongós, mégis ironikus és néhol röhejes gothami hangulatot, ahol a komoly témák és az apró poénok tökéletesen megférnek egymás mellett. Azonban még mindig nem az igazi. Bőven lenne még mit javítani, és várom még azt a bizonyos elsöprő hatást.

Értékelés: 10/8

Előzetes: