Fülszöveg:
Az idegenek támadásának első négy hullámát szinte lehetetlen volt túlélni. A tizenhat éves Cassie magára maradt egy sivár, szinte üres világban, ahol a kevés túlélő életét a bizalom hiánya csak még kilátástalanabbá teszi. Miközben a gyilkos ötödik hullám végigsöpör a bolygón, Cassie-nek nincs más választása: igyekszik megakadályozni, hogy a megszállók végleg kiirtsák az emberi fajt. Az idegenek táborának felrobbantása után barátaival átmenetileg egy omladozó szállodában húzzák meg magukat. A kis csapat másik menedéket keres, ahol átvészelhetik a közeledő telet. Egy napon váratlan látogató érkezik. A nyomában pedig ott lihegnek a gyilkológépnek kiképzett idegenek…
Cassie mellett új hősnő is feltűnik: a megtörhetetlen Adu, aki küldetése során az idegenek vezérének, Voschnak a csapdájába esik. Mindkét lány erejét és kitartását megsokszorozza, hogy a kegyetlen összecsapások közepette meglepő módon erős érzelem bontakozik ki bennük egy-egy társuk iránt. Tetteiken múlik, hogy mit hoz a jövő – életet vagy halált, reményt vagy sötétséget, szeretetet vagy gyűlölködést.
Majdnem két éve volt, hogy a trilógia első könyve, Az ötödik hullám a kezembe akadt és még mindig tisztán él bennem az emlék, hogy mi is volt a véleményem róla. Akkor egy erős közepesnek értékeltem, ami tele van más könyvekből átvett momentumokkal és egy irritálóan lehetetlen és idegesítően unalmas szerelmi szállal, amivel rég találkoztam már. Gondolhatjátok, hogy nem nagyon kaptam kedvet a folytatáshoz. Aztán a napokban végre megnéztem a könyvből készült filmet, ami olyan bűn rossz lett, hogy az hihetetlen, és legyen elég ennyi róla, nem fogok a filmről kritikát írni. Mégis, eszembe juttatta, hogy nem olyan rég jött ki magyarul a második könyv, és valahogy érdekelni kezdett milyen lehet a folytatás. Jobb lett vagy sem? Ez itt a nagy kérdés.
Nem tudom ki hogy van vele, de nekem a Végtelen tenger sokkal jobban tetszett, mint Az ötödik hullám. Persze érezhető rajta a "második könyvek" átka, vagyis, hogy csak húzza az időt az utolsó nagy hajrá, a befejezés előtt, de tudjátok mit? Ennek ellenére nekem nagyon tetszett és alig két nap alatt sikerült kiolvasnom, mert egyszerűen olvastatta magát. Nem sokat halad előre a történet, nem jutnak messzire a karakterek, mégis a karakterfejlődés, az új nézőpont karakterek és a nagy plot-twist olyan jól lettek megírva, hogy engem teljesen megvett az író. Egyetlen negatívként tehát csupán azt tudnám megemlíteni, hogy nem sokat haladtunk előre, és elég sok húzószál lett beletéve a történetbe, de engem ez most nem nagyon zavart, mert jó dolgokat kaptam mellé.
Ismét hasonló szerkezeti felépítésben tárul elénk a történet, most is több narrátort kapunk egymás mellett. Cassie megmarad az egyiknek, és habár ő lenne a főszereplő, mégis egészen súlytalannak éreztem a szerepét ebben a könyvben. Mondjuk ki egyértelműen... most nem ő volt a lényeg, és a könyvnek mindenképp jót tett, hogy Cassie és az öccse a háttérbe szorultak. Na meg persze Evan is, aki lássatok csodát mégis túlélte az előző könyv végi eseményeket? (Most komolyan! Volt aki kételkedett ebben? Na, ne legyünk naivak! Jól jegyezzétek meg. Egy YA könyvben szinte soha nem halnak meg a főszereplők. Nagyon ritka az ellenezője.)
Én nem hiányoltam Cassie-t, se Evant és iszonyatosan örültem annak, hogy alig szerepeltek ebben a részben, így nem kellett újra végigszenvednem a lehetetlen szerelmi románcukat. Az első könyv legnagyobb gyenge pontja ez a fura szerelmi kapcsolat, amit máig nem értek, így jobb is, hogy nem kellett őket sokáig elviselnem. Zombie-t, vagyis Bent viszont imádtam az első részben, és sajnálom, hogy most nem kapott narrátor szerepet, remélem a harmadik részben vissza fog térni ebbe a "pozícióba".
fent: Cassie, Evan és Sam
lent: Porcelányka, Adu és Zombie (Ben)
Cassie és Ben helyett kaptunk egy teljesen új nézőpont karaktert, aki egyszeriben új főszereplővé lépett elő. Ő pedig Adu. Bevallom őszintén nem sokra emlékszek róla az első könyvből, de mivel a filmet nemrég láttam, így nagyjából tudom ki ő és hogy jön a képbe, de most sikerült a szívemhez nőnie és rögtön megkedveltem ezt az erős, magabiztos ugyanakkor belülről igenis törékeny és sokat szenvedett lányt. Megismerhetjük Adu háttértörténetét, így megtudjuk ki ő és honnan jött és a többiekhez hasonlóan ő sem leányálomként élte meg az öt hullámot. Adu elszakad a csapattól, és mivel elfogják, így visszakerül a Camp Heavenbe, ahol próbálják őt megtörni és újra engedelmességre bírni.
Adu persze nem adja fel egykönnyen és inkább meghalna, minthogy újra engedelmeskedjen Voschnak és a többi űrlénynek. Tetszett ez az út, amit Adu bejárt, tetszett a története, a karakter mélyítése és a saját kis privát története, ami igazán nagy jelentőséggel bírt a fő történetszálra vonatkozóan is. Adu-val együtt olyan titkokat tudhatunk meg Azokról, amire soha nem számítottam volna. Az író egy nagy csavarral tette komplexebbé a sztorit, és szerintem ez irtó jó ötlet volt, és nem is tudom mi lesz eztán vagy hogy ki hogy fog reagálni azokra a dolgokra, amiket majd megtudnak a lánytól. Nagyban megváltoztatja a történteket és mindent, amiben eddig hittek a szereplők (és mi is). Épp ezért már biztos érdekel az utolsó rész, és amilyen hamar lehetőségem lesz rá, biztosan olvasni fogom.
Habár kissé egy helyben toporog a történet a trilógiák középső részeihez méltóan, de most ez zavart a legkevésbé, mert mellette remek karakter mélyítéseket, új szerethető főszereplőt és egy olyan plot-twistet kaptam, hogy csak pislogtam utána egy ideig. Örültem annak, hogy Cassie és Evan most a háttérbe szorult, mert az első könyvben számomra ők voltak a gyenge pont, így a fene se bánta, hogy most alig szerepeltek. Adu most vált a kedvenc szereplőmmé, és még Zombie-t is kedvelem, holott most nem kapott narrátori szerepet. Nekem tetszett a Végtelen tenger, sokkal jobban, mint anno Az ötödik hullám és ezek után biztos olvasni fogom majd a trilógia befejező részét.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése