Fülszöveg:
Valami olyat kell véghezvinni, ami egyszer és mindenkorra beleég a szürke átlagemberek agyába. Valami olyat, ami számít. Hogyan töltenéd a születésnapodat, ha tudnád, hogy az utolsó? A tizennyolc éves Leonard Peacock pontosan megtervezte az övét: búcsúzkodni fog. Nem az anyjától, aki másik városba költözött és magára hagyta minden problémájával. Nem is az egykori legjobb barátjától, aki elviselhetetlenül nagy fájdalmat okozott neki. Csak négy barátjától: a Humphrey Bogart-rajongó szomszédtól, egy fiatal hegedűvirtuóztól, egy lelkész lányától és egy tanárától. Miközben az idő fogy és az igazság pillanata vészesen közelít, sorra fény derül Leonard titkaira. Talán egy nap elhiszi, hogy nem baj, ha valaki másmilyen, mint a többiek. Sőt, néha még jó is.
Te jó ég! Ha tudtam volna, hogy ilyen remek ez a könyv, akkor sokkal hamarabb a kezembe veszem. Ha belegondolok, hogy milyen régóta csücsült a várólistámon, hogy milyen régóta halogattam, akkor elfog a bűntudat, amiért ilyen hosszú idő után adtam csak meg magamnak az esélyt, hogy részese lehessek ennek a könyvélménynek. Utoljára akkor éreztem ilyen katarzist egy könyv olvasása közben, mikor Jay Asher 13 okom volt... című könyvét olvastam. Ez a könyv azonos műfajú vele, hasonló témájú és legalább annyira jó, mint az említett. Na, de akkor kezdjük.
Igazából biztos nem tudom majd átadni pontosan azt az érzést, ami hatalmába kerített olvasás közben és csak gyenge próbálkozás lesz ez a "kritika" ahhoz képest, amit adott nekem ez a könyv. Mindenesetre próbálom nektek elmesélni, hogy mi tetszett benne annyira, és hogy miért fogott meg annyira magának ez a történet. A könyv tulajdonképpen két nap eseményeit meséli el, ebből is az első nap, Leonard születésnapja adja a könyv lényegét. Leonard eldöntötte, hogy ezen a napon fogja megölni volt legjobb barátját és aztán önmagát is. Hogy mi vezetett ehhez a döntéséhez, nos, az fokozatosan derül ki visszaemlékezések formájában. Leonard pontosan eltervezte, hogy mit fog tenni ezen a napon, és hogy mi mindent kell utoljára még elintéznie, mielőtt véghezviszi a célját és leszámol a démonaival.
Nagyon tetszett a könyv szerkezeti felépítése, egyrészt az előbb említett ok miatt. Másrészt azért tetszett annyira, mert az író úgy építette fel a szöveget, hogy az Leonard zaklatott és kusza gondolatmenetét kövesse. Értsétek úgy, hogy van maga a szöveg, amiben Leonard meséli a történetet és alatta lábjegyzetben kiegészítő gondolatokat fűz hozzá a fiú ahhoz a dologhoz, ami épp az adott pillanatban történik vele és ennek hatására eszébe jut. Leonard gondolatai csaponganak össze-vissza, és ezt a könyv felépítése remekül visszaadta. Tökéletesen bemutatta a fiú megtört. zavarodott és kissé szociopata jellemvonásokat mutató karakterét.
Leonard egy rendkívül érdekes és komplex karakter, imádom az ilyeneket és igazából órákig tudnám elemezni, hogy miért olyan érdekes ő. Ahogy már említettem, ez a fiú megtört, depressziós, reményvesztett, magányos és kiégett lelkileg évek óta. Nem látja értelmét az életnek, senki se szereti, nincsenek igazi barátai eltekintve talán egy kivételtől, a szülei nem foglalkoznak vele és a múltban olyan rossz dolgok történtek vele, amit még máig se tudott normálisan feldolgozni. Minden a gyerekkori barátjához vezethető vissza, és minden a kettejük barátságának megromlása miatt alakult így. Semmit nem tudtam a könyvről, így igazán nagy sokkhatásként ért, mikor kiderült miért ment tönkre Leonard és Asher barátsága és mi tette a fiút olyanná, amilyen lett.
A főszereplő egy remek karakter, a könyv talán legfontosabb és legjobb eleme, ami rám igazán mély benyomást tett. Kicsit szociopata vonásokkal rendelkezik, hisz hidegvérrel képes lenne megölni a barátját és önmagát is, miközben nem tud senkivel sem igazán összebarátkozni. Határozott elképzelése van arról, hogy mit fog azon a bizonyos napon tenni, de közben mégis jeleket küld a körülötte lévőknek és tudat alatt azt szeretné, ha valaki felismerné, hogy milyen gondjai vannak és megállítaná a szörnyűségek elkövetésében. Produkálja azokat a tüneteket, amikről fel lehet ismerni, ha valaki öngyilkos akar lenni, és nem okoz nagy meglepetést, hogy a körülötte lévő emberek többsége ebből semmit nem vesz észre. A többség nem segít neki, és észre se veszi, hogy a fiú milyen mélyponton van, de azért akad valaki, aki végül felismeri a bajt és megpróbál rajta segíteni. Ez igen pozitív példa, mert a 13 okom volt... könyvben éppen ennek az ellenkezője történt és ott Hannah végül éppen ezért végzett magával.
A könyv olyan elgondolkodtató és nehéz kérdéseket vet fel, mint hogy milyen hatással lehet egy gyerek életére az, ha a szülei nem foglalkoznak vele. A fiú apja elhagyta a családot, de amúgy is csak egy iszákos fráter volt, aki sose törődött a fiával. Az anyjának a karrierje a mindene és olyan, mintha nem is lenne fia. Napokig magára hagyja Leonardot és felé se néz, így akkor se foglalkozott vele, mikor évekkel ezelőtt az a rossz dolog történt Leonard és Asher között. Nem segített neki akkor, észre se vették, hogy valami baj lenne, és ez nagyban rányomta a bélyegét a fiúnak az anyjával való kapcsolatára. Távol került tőle, és nem is nevezi már az anyjának. Felvetődik a kérdés, hogy mennyivel lett volna más Leonard élete, ha rendes szülei vannak, akik észreveszik a problémáit és segítenek neki.
De nem csak ez az egyik érdekes kérdés, amit felvet az író. Talán ugyanilyen elgondolkodtató lehet az is, hogy egy gyerek önmaga vagy a barátja segítségével képes-e feldolgozni egy olyan tragédiát, amit még ő maga se ért meg. Leonard és Asher gyerekek voltak még, mikor Asher egy súlyos traumát élt át, és akkor kezdett el megváltozni lassan, de végül drasztikusan. Leonard érezte és tudta, hogy történt valami Asherrel, de mivel még maga is gyerek volt, így nem tudta, hogyan segíthetne neki. Amikor mégis megpróbálta, Asher bezárkózott, és nem osztotta meg vele a gondját, hanem úgy tett, mintha minden rendben lenne, Leonard pedig elfogadta ezt. Kérdés, hogy mi lett volna akkor, ha nem tesz úgy, hogy mintha minden rendben lenne? Vajon teljesen máshogy alakul az életük, ha Leonard akkor igenis segítséget szerez Asher számára? Hibáztatható-e a fiú, aki akkor még csak gyerek volt, azért, mert nem segített a barátjának?
És ha mindezek az igen fontos kérdések nem lennének elegek, akkor ott van még egy olyan kényes téma is, mint a férfiak megerőszakolása. Azért mondom, hogy kényes téma, mert ha nemi erőszakról van szó, akkor elsőnek mindenki a nőkre gondol, mert általában az esetek többségében tényleg nőket szoktak megerőszakolni. De akármilyen ritka is, akármennyire furának és hihetetlennek hangzik, igenis egy fiút/férfit is meg lehet erőszakolni. A könyv óvatosan bánik a témával, de felhozza és beszél róla, ami igenis nagy szó, és ami igen példás értékű. Itt is megjelenik az áldozat szerepe, és hogy hol húzódik a határ az erőszak és a beleegyezés között. Hibáztatható-e egy fiatal fiú, aki nem tudja mi történik vele, és okolhatjuk-e azért, mert később se tudta feldolgozni azt, amit átélt, és ennek hatására vetkőzött ki önmagából drasztikusan.
A történet feszes tempóban halad előre, és habár rögtön belevágunk a dolgok közepébe és tudjuk, hogy mit tervez Leonard aznapra, mégis a folyamatos visszaemlékezések és Leonard kiegészítő gondolatai azok, amik felszabdalják a történetet és így kissé néha megtörik a történet vezetését. Remek könyv ez, egy hihetetlen érdekes és komplex főszereplővel, egy szokatlan szerkezeti megoldással, és több elgondolkodtató és komoly kérdéssel, amikkel foglalkozik a könyv és, amikre keresi a választ. Nem az lett a végkifejlet, amire számítottam, ami szintén meglepett és az ilyeneknek mindig csak örülni tudok. Szeretem a kiszámíthatatlan könyveket, mert azok tudnak csak meglepni igazán. Szívbemarkoló és felejthetetlen élmény volt számomra, nehéz olvasmány, de megérte. Több ilyen könyv kellene. Az író másik híres könyve, a Napos oldal, amiből filmet készítettek. Eztán biztos, hogy azt is el fogom olvasni.
Ui: Milyen jó lenne, ha ebből is készítenének egy filmet!
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/5*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése