Alina Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek. Amikor támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából.. .
Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Kom úr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát. A cári udvar fényűző forgatagában sokan Kom úr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt.
Ahogy így nézegettem, a korábbi könyvsorozataimmal nagyjából sikerült felzárkóznom, és aminek kijött az utolsó része, azt pedig be is fejeztem. Amivel nem haladtam előre, az pedig olyan, amit nem is tervezek tovább olvasni, mert már az első rész se ragadott magával annyira, hogy érdekeljen a folytatás. Legalábbis addig nem, amíg találok más sokkal érdekesebbet, amit olvashatok. Így most az új könyvek felé vettem az irányt, és épp ezért nem restelltem belekezdeni egy új könyvsorozatba. Régóta érdekelt a Grisa trilógia és most valahogy hozzá volt kedvem, így került hozzám.
Anno a megjelenése alkalmával emlékszem, hogy felfigyeltem a könyvre és rögtön várólistára tettem, de ahogy telt az idő kissé feledésbe merült. (Sok könyvvel vagyok így egyébként.) Most viszont eljött az idő hozzá, de ez idő alatt azt a keveset is elfelejtettem, amit korábban sikerült megtudnom a történetről, így gyakorlatilag nulla információval vágtam neki. Ami végül is remek, hisz nem vonta el a figyelmemet semmilyen spoiler, és nem volt rám hatással mások véleménye. Nem tudtam mire számítsak, de azért nagyjából azt kaptam, amit vártam. Egy tipikus YA könyvet, némi egyediséggel fűszerezve, ami habár tényleg egyedinek hangzik, de valójában mégsem az.
Hogy mit értek ezalatt? Adott nekünk a Grisák világa, akik ebben a misztikus és izgalmas cári királyságban élnek. Természetfeletti erővel rendelkeznek és több csoportba vannak osztva. Mindegyik csoport egy speciális képességgel rendelkezik, és a csoporthoz való hovatartozásukat a ruhájuk színe is jelöli. Természetesen vannak kívülállók is, mint Éjúr, aki egyedi erővel rendelkezik, vagy épp Alina, aki szintén különbözik mindenki mástól. Érdekesen hangzik, de ha jobban belegondolunk ugyanolyan ők, mint a boszorkányok, csak épp a Grisa nevet kapták. Ja és azt majdnem elfelejtettem, hogy minden Grisa csodaszép, mert hát gyönyörű főszereplők nélkül nem is YA regény a YA regény. (Remélem éreztétek az iróniát.) Nem azt mondom, hogy nem tetszett ez a természetfeletti világ, mert végül is tetszett, csak az nem, hogy többnek akart tűnni, mint ami. Szimpla boszorkányokról volt itt szó kérem szépen.
Ami viszont teljesen magával ragadott az maga az orosz folklór és hangulat megelevenítése. A történet egy olyan kitalált cári királyságban játszódik, ahol cár uralkodik, és ahol a Grisák a hadsereg egy speciális alakulatát képezik. Tetszettek az orosz nevek, az orosz királyság dekadenciájának megelevenedése, a hangulat és a miliő, amit az írónő az orosz kultúra köré épített ki. Mindig is vonzott Oroszország és a szépséges nagyvárosai, és életem egyik fő célja, hogy egyszer eljussak Moszkvába és/vagy Szentpétervárra. (Valamikor csak össze fog jönni, ezzel biztatom magam.)
A Grisák vezetője Éjúr, aki a cári hatalom megdöntésére törekszik, és aki a Grisák felemelkedéséért harcol, amit persze a saját hatalmának kiterjesztésére is használ, ehhez sikeresen manipulálva mindenkit maga körül. Főleg Alina-t, ami nem volt számára nehéz feladat, mert Alina az egyik legnaivabb főhős, akivel valaha könyvekben találkoztam. Egy helyes férfi, akitől egyébként mindenki fél és akitől mindenki óva inti, szól hozzá két szép szót, ő pedig szinte rögtön a karjaiba olvad. Azt hittem kénytelen leszek elviselni egy szerelmi háromszöget, de szerencsére a végére ez feloldódott, és nem ebbe az irányba ment el az írónő, és nagyon remélem, hogy ez így is marad. Főleg eztán lenne fura, ha Alina még valaha hinne Éjúr szavainak. (Bár amilyen naiv néha, még azt is kinézem belőle.)
Szóval igen, Alina nem lett a kedvencem, egyszerűen olyan naiv és végtelenül butácska volt végig a történet folyamán, hogy csak fogtam a fejem és nem hittem el, hogy valaki ennyire életképtelen lehet. Erőteljesen hasonlított Bellára az Alkonyatból, ha engem kérdeztek. Semmit nem volt képes egyedül megcsinálni. Vagy Mal, vagy pedig Éjúr irányította az életét, vagy az egyik, vagy a másik alakította a dolgait, ő meg csak tette, amit mondtak neki. Szinte egy önálló gondolata nem volt. Mintha a végére mutatott volna némi fejlődést, ezt nem tagadhatom le, de remélem a folytatásban azért jobban önállósodik és megerősödik lelkileg. Viszont tetszett a közte és Mal közötti gyerekkori barátság leírása és a kapcsolatuk alakulása. Mal sokkal szimpatikusabb számomra, mint Éjúr, és imádtam Alina-t és Malt együtt. Várom, hogy milyen kalandokba keverednek majd a folytatásban, és hogy mikorra tudják végre tisztázni magukban és egymás felé is, hogy mit éreznek a másik iránt.
Összességében tetszett a könyv, de inkább csak az orosz hangulat és a régi orosz dekadencia felelevenítése és egészen kellemes újraélesztése miatt. Több klisével operál sajnos a könyv, amit már ezerszer láttunk a műfajban, mégis a mesésen könnyű hangulat, az olvasmányos stílus és Alina és Mal párosa miatt, akiket imádtam, többnyire tetszett a könyv és egészen elszórakoztatott. Ha a helyén kezeljük, akkor igenis elég jó a műfajában, és ha nem várunk tőle túl sokat, akkor éppen megfelelő olvasmány lehet. Remélem viszont, hogy Alina a folytatásban kellően megerősödik, mert itt egy hihetetlen naiv és butácska fiatal lány volt, akit mindenki dróton rángatott. És ha ilyen marad, azt hosszú távon biztosan nem tudom majd elviselni. A könyv vége jóval izgalmasabb folytatást ígér, így valamikor biztos folytatni fogom.
Ui: A borító nagyon tetszik, mind a kép, mind a színvilág, mind a betűk stílusa. Nagyon egyedi és ötletes.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/leigh-bardugo-shadow-and-bone-arnyek-es-csont
Értékelés: 5/4
Anno a megjelenése alkalmával emlékszem, hogy felfigyeltem a könyvre és rögtön várólistára tettem, de ahogy telt az idő kissé feledésbe merült. (
Hogy mit értek ezalatt? Adott nekünk a Grisák világa, akik ebben a misztikus és izgalmas cári királyságban élnek. Természetfeletti erővel rendelkeznek és több csoportba vannak osztva. Mindegyik csoport egy speciális képességgel rendelkezik, és a csoporthoz való hovatartozásukat a ruhájuk színe is jelöli. Természetesen vannak kívülállók is, mint Éjúr, aki egyedi erővel rendelkezik, vagy épp Alina, aki szintén különbözik mindenki mástól. Érdekesen hangzik, de ha jobban belegondolunk ugyanolyan ők, mint a boszorkányok, csak épp a Grisa nevet kapták. Ja és azt majdnem elfelejtettem, hogy minden Grisa csodaszép, mert hát gyönyörű főszereplők nélkül nem is YA regény a YA regény. (
Ami viszont teljesen magával ragadott az maga az orosz folklór és hangulat megelevenítése. A történet egy olyan kitalált cári királyságban játszódik, ahol cár uralkodik, és ahol a Grisák a hadsereg egy speciális alakulatát képezik. Tetszettek az orosz nevek, az orosz királyság dekadenciájának megelevenedése, a hangulat és a miliő, amit az írónő az orosz kultúra köré épített ki. Mindig is vonzott Oroszország és a szépséges nagyvárosai, és életem egyik fő célja, hogy egyszer eljussak Moszkvába és/vagy Szentpétervárra. (
A Grisák vezetője Éjúr, aki a cári hatalom megdöntésére törekszik, és aki a Grisák felemelkedéséért harcol, amit persze a saját hatalmának kiterjesztésére is használ, ehhez sikeresen manipulálva mindenkit maga körül. Főleg Alina-t, ami nem volt számára nehéz feladat, mert Alina az egyik legnaivabb főhős, akivel valaha könyvekben találkoztam. Egy helyes férfi, akitől egyébként mindenki fél és akitől mindenki óva inti, szól hozzá két szép szót, ő pedig szinte rögtön a karjaiba olvad. Azt hittem kénytelen leszek elviselni egy szerelmi háromszöget, de szerencsére a végére ez feloldódott, és nem ebbe az irányba ment el az írónő, és nagyon remélem, hogy ez így is marad. Főleg eztán lenne fura, ha Alina még valaha hinne Éjúr szavainak. (Bár amilyen naiv néha, még azt is kinézem belőle.)
Szóval igen, Alina nem lett a kedvencem, egyszerűen olyan naiv és végtelenül butácska volt végig a történet folyamán, hogy csak fogtam a fejem és nem hittem el, hogy valaki ennyire életképtelen lehet. Erőteljesen hasonlított Bellára az Alkonyatból, ha engem kérdeztek. Semmit nem volt képes egyedül megcsinálni. Vagy Mal, vagy pedig Éjúr irányította az életét, vagy az egyik, vagy a másik alakította a dolgait, ő meg csak tette, amit mondtak neki. Szinte egy önálló gondolata nem volt. Mintha a végére mutatott volna némi fejlődést, ezt nem tagadhatom le, de remélem a folytatásban azért jobban önállósodik és megerősödik lelkileg. Viszont tetszett a közte és Mal közötti gyerekkori barátság leírása és a kapcsolatuk alakulása. Mal sokkal szimpatikusabb számomra, mint Éjúr, és imádtam Alina-t és Malt együtt. Várom, hogy milyen kalandokba keverednek majd a folytatásban, és hogy mikorra tudják végre tisztázni magukban és egymás felé is, hogy mit éreznek a másik iránt.
Összességében tetszett a könyv, de inkább csak az orosz hangulat és a régi orosz dekadencia felelevenítése és egészen kellemes újraélesztése miatt. Több klisével operál sajnos a könyv, amit már ezerszer láttunk a műfajban, mégis a mesésen könnyű hangulat, az olvasmányos stílus és Alina és Mal párosa miatt, akiket imádtam, többnyire tetszett a könyv és egészen elszórakoztatott. Ha a helyén kezeljük, akkor igenis elég jó a műfajában, és ha nem várunk tőle túl sokat, akkor éppen megfelelő olvasmány lehet. Remélem viszont, hogy Alina a folytatásban kellően megerősödik, mert itt egy hihetetlen naiv és butácska fiatal lány volt, akit mindenki dróton rángatott. És ha ilyen marad, azt hosszú távon biztosan nem tudom majd elviselni. A könyv vége jóval izgalmasabb folytatást ígér, így valamikor biztos folytatni fogom.
Ui: A borító nagyon tetszik, mind a kép, mind a színvilág, mind a betűk stílusa. Nagyon egyedi és ötletes.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/leigh-bardugo-shadow-and-bone-arnyek-es-csont
Értékelés: 5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése