Fülszöveg:
2044-et írunk, és a valóság elég ronda egy hely. Az emberiség nagy részéhez hasonlóan a gimnazista Wade Watts is azt a kiutat látja zord környezetéből, hogy bejelentkezik az OASIS-ba, a világméretű virtuális utópiába, ahol az avatárján keresztül mindenki szabadon tanulhat, dolgozhat, és szórakozhat. Ugyancsak az emberiség nagy részéhez hasonlóan Wade is arról álmodozik, hogy ő találja meg elsőként a virtuális világ elrejtett kincsét. A szimuláció tervezőjeként ismert James Halliday ugyanis ördögi feladványt hagyott maga után, amelynek leggyorsabb megfejtője szédületes vagyonra és hatalomra tehet szert.A Halliday által kifundált feladatok sikeres teljesítéséhez a popkultúra megszállott ismeretére van szükség, Wade pedig éppúgy otthon van a Gyalog galoppban, mint a Pac-Manben, a Rush életművében vagy az animékben. Amikor a tizennyolc éves srác hosszú évek kitartó munkája után megoldja az első feladványt, hirtelen a figyelem középpontjába kerül, és ez életveszélybe sodorja. Egyes játékosok ugyanis még a gyilkosságig is hajlandóak elmenni a mesés nyeremény megszerzéséért.
Talán soha az életben nem hallottam volna erről a könyvről, (ami igen szomorú lett volna!) ha nem értesülök egy véletlen folytán arról, hogy filmet fognak belőle készíteni. Igen, jól olvassátok, a könyvből film készül, és már előre elmondhatom nektek, hogy ez a film vagy iszonyat nagyot fog ütni vagy pedig olyan gagyi lesz, hogy csak fogni fogjuk miatta a fejünket. Ha elolvassátok a könyvet, akkor megértitek miért mondom ezt. Mindenesetre nem a még el sem készült filmről szeretnék most írni, hanem magáról a könyvről. Örülök annak, hogy végül felfigyeltem rá és hogy el tudtam olvasni, mert ismét egy remek könyv élménnyel gazdagodtam. (Nem értem miért nem fordították le a címet magyarra, így odaírtam nektek a fordítást mögé. Remélem ez nem lesz gond.)
A könyv két manapság annyira közkedvelt műfajt ötvöz egybe, és így egy sci-fi elemekkel tarkított disztópia történetben elevenedik meg ez a különös kaland. A jövőben járunk, ahol az emberiség nagy része meghalt, a városok eltűntek és a Föld elpusztult. A túlélők zord életét csak a modern technológia által megalkotott számítógépes játékok teszik valamelyest elviselhetővé. Nagy forradalmat jelentett, mikor feltalálták az OASIS nevű szimulációs játékot, ahová a reményvesztett és kilátástalan életükből az emberek menekülhettek. Az OASIS egy szimulációs játék, ahol egy saját karaktert létrehozva, bárki kalandos és izgalmas életet élhet a számtalan mesterségesen kialakított világ egyikében. A játék feltalálója, James Halliday halála után elindít a versenyt. A férfi játékot hirdetett a vagyonáért, a vállalatáért, és a játék feletti tulajdonjogért. Bárki, aki végigviszi a játékot, megfejti a rejtélyeket és megtalálja az OASIS-ban elrejtett nyereményt, megkapja a játék hihetetlen díját.
Egy roppant összetett és izgalmas történet ez, mely azonnal beszippant. A könyvben tulajdonképpen Wade, a későbbi nyertes meséli el nekünk, hogy találta meg a nyomokat, és hogy sikerült megnyernie a játékot, miközben barátokra talált és menekülnie kellett azok elől, akik a nyereményért az életére törtek. Sokkal nagyobb volumenű játék ez, mint amilyennek tűnik, és a pénzéhes rivális cég mindenáron meg akarja kaparintani az OASIS tulajdonjogát, és ehhez semmitől sem riadnak vissza. Ami az elején csak egy játéknak indult, az később véresen komoly valósággá válik. El sem tudom mondani mennyire izgalmas volt végig a történet és imádtam, ahogy haladt előre és Wade-el együtt fejtettük meg az újabb és újabb feladványokat. Vele vetettük bele magunkat a játékba, vele küzdöttünk és végül az oldalán győzedelmeskedtünk. Olyan érzésem volt olvasás közben, mintha magam is a játék részese lettem volna.
Az OASIS feltalálója, Halliday egy igazi kocka volt, és a 80-as évek megszállottja minden téren. Megszállottsága tárgyait beépítette a játékba és ezzel vett rá szinte mindenkit, hogy ugyanúgy rajongjanak ezekért a dolgokért, ahogy ő tette. A játékosoknak meg kellett ismerniük a 80-as éveket, hogy megtalálják a nyomokat és a megfejtéseket, és velük együtt én, mint olvasó is kaptam egy gyors kiképzést a 80-as évek emlékezetesebb dolgaiból. Az író biztosan maga is a korszak nagy rajongója, mert annyi mindent összeszedett, hogy csak na. Kaptam egy elég részletes képet a kor számítógépes játékairól, asztali játékairól, kedvelt filmjeiről, sorozatairól és zenéiről és több apró popkulturális utalást épített bele, mellyel egészen retro hangulatba hozott. Néha talán túl sok volt a sok technikai cucc és leírás, bevallom volt, amit untam, és sajnos a többségét nem is értettem, de akik ugyanolyan számítógépes kockák, mint a könyv karakterei, azoknak biztosan érdekes lehetett olvasni ezt a sok technikai miegymást.
A könyv nagy erőssége a rejtélyes és végig izgalmas történet. Játéknak indul, de aztán a szereplők élete lesz a tét. Így komolyodott maga a történet is, ahogy haladtunk előre, és a történettel párhuzamosan maguk a karakterek is. Három igazi főszereplőnk van, tulajdonképpen végig ők versengtek a díjért egymással, akik annak ellenére, hogy riválisokként kellett megküzdeniük, közben mégis igazi barátok lettek. Volt, amikor egymás ellen dolgoztak, de volt, amikor összedolgoztak, és a végére váltak igazán közeli barátokká. Wade, vagyis Parzival, a történet komolyabbá válásával, szintén megkomolyodik, felnő és rájön, hogy mi a fontos és mi nem az életében. Revansot vesz azért, amit vele tettek, és megnyeri a játékot. Semmi bajom nem volt a karakterekkel, de valahogy egyik se tett rám olyan mély benyomást, hogy igazán megkedveljem őket. Viszont tetszett a barátságuk alakulása, Wade és H, valamint Wade és Arte3mis között.
Amit még mindenképp meg kell említenem, hogy a könyv egyfajta "kritikája" a mai modern számítógépes generációnak. Wade és a többiek az OASIS-ban élnek, egyiküknek sincs normális élete. Bent ülnek napokig, sőt hetekig a házukban, nincsen családjuk, se barátaik, épp csak a napi fizikai szükségleteiket elégítik ki és máris beülnek a székbe és elvesznek a kedvenc szimulációs világukban. Semmi más nem érdekli őket, semmi más nem hozza őket lázba. Az internet adta névtelenség és személytelenség miatt mindenki másnak mutatja magát, mint amilyen valójában. És itt nem csak a külső megjelenésree gondolok, hanem a virtuális világban egészen más személyiséget is vesznek fel magukra.
Ha jobban belegondolunk ez a jelenség, sajnos már ma is igen elterjedt, és ha így halad, amire igen nagy az esély, akkor a végén mi is odajutunk, hogy 100 év múlva egy szimulációs világban fogjuk élni a mindennapjainkat csak mert a való világ magában teljesen érdektelenné és élhetetlenné válik számunkra. Most is ott az internet és a számtalan közösség oldal, ahol mindenki a lehető legjobb formáját akarja mutatni, ahol fontos, hogy minél több "barátunk" és ismerősünk legyen, ahol retusáljuk a képeket, és ahol csak olyan fotókat teszünk közzé magunkról, ahol a top formánkat nyújtjuk. Ahol a like-ok száma a legfontosabb, és olyan embereket fogadunk ismerősünknek, akivel alig ha két szót beszéltünk személyesen, és mindezt csak azért, hogy később dicsekedhessünk, nekünk hány száz ismerősünk van. Talán azt hihetjük, hogy a könyv világa olyan távoli, mégis valamilyen szinten már most is itt van az a jelenség, amire Cline rávilágított. Nagyra értékeltem ezt az üzenetet, és ha kritikának szánta a mai világra vonatkozóan, akkor sajnos egyet kell vele értsek.
Sajnáltam volna, ha nem szerzek tudomást a könyvről, mert akkor egy remek élményről maradtam volna le. Imádtam az elejétől a végéig, izgalmas, rejtélyes és kalandos volt. Együtt vetettem bele magam Wade-el a játékba, együtt fejtettük meg a rejtvényeket és kódokat és együtt győzedelmeskedtem vele a versenyben. Az író valami egészen szórakoztató történetet alkotott, ami egyedi és olvasmányos és minden, ami egy remek ifjúsági könyvet meghatároz. Higgyetek nekem, még ha nem is vagytok kockák, akkor is imádni fogjátok, mert egyszerűen letehetetlen. Mindenkinek szívből ajánlom. A filmet pedig természetesen várom és bízom benne, hogy nagyot fog ütni, nem pedig valami ultra gagyi katyvasz lesz belőle, mert azt nagyon sajnálnám.
Ui: Külön örülök neki, hogy önálló könyvről van szó, és az író nem nyújtotta el felesleges trilógiává. Ez éppen ennyire volt elég, ez éppen így volt jó.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/5*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése