Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re.
A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?
Őszintén szólva nem nekem találták ki a romantikus/erotikus irodalmat. Egyszerűen nem kötnek le az olyan könyvek, amiben 300-400 oldalon egy férfi és egy nő kerülgeti egymást, mikor úgyis tudom, hogy mi lesz a vége, de ők mégis akkor is bénáznak egy csomót előtte. Egyszerűen nem érdekelnek az ilyen könyvek, egyszerűen nem, pedig Isten lássa lelkem, próbálkozom én találni olyat, amin nem unom magam halálra, vagy amin nem idegesítem fel magam minden egyes apróságon. Nehéz dolgom van, és eddig nem is találtam sok ilyet. Persze van néhány könyv, amit megszerettem ebben a kategóriában, mint mondjuk a Kihasznált alkalom, az Anna és a francia csók vagy épp a Tökéletes kémia. Ezek tetszettek annak ellenére, hogy nem kedvencem a műfaj. Hogy megszeressek egy romantikus könyvet kell valami egyediség, valami különlegesség, ami kiemeli a nagy átlagból, amitől kitűnik a sok klisés iromány közül. Nos... hogy mi a helyzet A soha határával?
Nem lettem fanatikus rajongója a könyvnek, de azt mindenképp be kell vallanom, hogy tetszett és tökéletesen értem, hogy miért szeretik annyian. Ennek a könyvnek tényleg van mondanivalója, tényleg van értéke, és tényleg olyan jó, mint ahogy sokan mesélték nekem. Egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam, erről szó sincs, sőt... egészen élvezetes olvasmány. Mindenképp kellemes csalódás volt, mert nem vártam valami sokat a fülszöveg alapján, és megdöbbenve jöttem rá az első 50 oldal után, hogy én tulajdonképpen mennyire élvezem. Nem egy sablonos könyv a műfaj többi "gyöngyszeme" között, egyértelműen kiemelkedik közülük, és a műfaj kedvelőinek bátran ajánlom. Bár szerintem már mindenki olvasta ezt a könyvet csak én nem.
Több dolog miatt tetszett és ezeket most megpróbálom normálisan összefoglalni. Egyrészt végre nem valami üresfejű és szürke kisegér lányt kaptunk főszereplőnek, ami igazán üdítő ebben a műfajban. Camryn érdekes karakter és legalább neki tényleg történt valami dráma az életében, amiért változtatni akar a helyzetén, és nem csak valami mondvacsinált indok miatt siránkozik, hogy jaj de rossz neki. Az elején nem nagyon csíptem még őt, de ahogy kiderültek róla dolgok, fokozatosan kedveltem meg. Mint narrátor is igen kellemes volt őt olvasni, humoros, reális és komoly egyszerre, összetett személyiség, amihez nem nagyon szoktam hozzá az ilyen könyvekben. Tulajdonképpen A soha határa nem is igazi romantikus, de nem is igazi erotikus könyv, hanem valahol a kettő között megtalálta a tökéletes egyensúlyt. Kaptunk jókora romantikát, néhány pikánsabb és fülledtebb jelenetet, humort, komolyságot és drámát. Örülök annak, hogy egyik elem sem nyomta el a többit, hanem mindegyikre egyenlő hangsúlyt fektetett az írónő.
Redmerski remek munkát végzett. Pontosan azokat a hibákat kerülte el, amit mindig kifogásolni szoktam a romantikus könyvekben. A romantika és az erotika éppen akkora hangsúlyt kap, amennyit még elbírok viselni és szerencsére nem csak ebből áll a történet. Nem... mellette van egy normálisan felépített és logikus történet izgalmakkal vegyítve és mindkét főszereplő érdekes és összetett karakter. Camryn és Andrew abszolút szerethetőek és mert külön is lehet őket szeretni önmagukért, épp ezért drukkol nekik az olvasó, épp ezért szurkol értük, hogy végül happy end legyen a történetük vége. Nem sok "road-könyvet" olvastam idáig, talán az egyetlen Kerouc Úton című könyve volt, de az ötlet tetszik, hogy valaki útra kel, hogy meglelje önmagát, miközben különböző kalandokba keveredik. Itt ez történik a főszereplővel, Camrynnel és annyira irigyeltem érte, amiért ő képes volt ezt meglépni. Én sose tudnék mindent hátrahagyva lelépni otthonról, egyszerűen nem menne. Vagyis remek ötletnek tartom a könyv témáját, nekem nagyon bejött.
Ami szintén szokatlan volt számomra egy romantikus könyvben, hogy még néhány igen elgondolkodtató mondanivalót is belecsempészett a műbe az írónő. Kényes kérdéseket vetett fel, komoly témákat dobott be, ami nálam mindig plusz pont. Ezek közül némelyik tetszett, mint mondjuk Camryn "énkeresése" vagy Andrew sajátos gyásza az apja betegsége miatt, van, ami annyira nem, mint mondjuk Andrew halálos betegsége. Az utóbbival az volt az egyetlen problémám, hogy nem értettem a funkcióját és szerintem túl későn dobta be az írónő, így igazából nem kapott olyan nagy jelentőséget, mint amekkorát megérdemelt volna. Aztán hirtelen meg is oldódott a gond, épp ezért nem értettem, hogy ha nem kapta meg a kellő figyelmet, amit egy halálos betegségnek kellett volna, akkor nem is értem miért kellett egyáltalán beleírni. Azonban tudom, hogy ez csak az én személyes problémán, és szerintem rajtam kívül senki mást nem zavart, de én ezt akkor sem értettem. Szerintem nem hiányzott volna ez a történetszál.
Várakozásaimmal ellentétben igenis tetszett a könyv, és bevallom, hogy kellemes olvasmány volt. Nem egy sablonos történet az biztos, ugyanis az írónőnek sikerült kikerülnie azokat a kliséket és hibákat, amitől a romantikus/erotikus műfajt én nagyon nem szívlelem. A két remek karakter, az "elgondolkodtató" gondolatok, a humoros és izgalmas történet mind-mind bebizonyítja, hogy A soha határa igenis műfajának egyik legjobbja és méltán megérdemli a sok dicséretet, amit kapott. Tudok a folytatásról, de nem akarom olvasni. Szerintem ez így volt tökéletes, és nem szeretném elrontani az élményt, amit ettől a könyvtől kaptam. Viszont Redmerski többi könyvének mindenképp adok majd esélyt, ha netán valamelyik megjelenik magyarul.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/j-a-redmerski-a-soha-hatara
Értékelés: 5/5
Nem lettem fanatikus rajongója a könyvnek, de azt mindenképp be kell vallanom, hogy tetszett és tökéletesen értem, hogy miért szeretik annyian. Ennek a könyvnek tényleg van mondanivalója, tényleg van értéke, és tényleg olyan jó, mint ahogy sokan mesélték nekem. Egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam, erről szó sincs, sőt... egészen élvezetes olvasmány. Mindenképp kellemes csalódás volt, mert nem vártam valami sokat a fülszöveg alapján, és megdöbbenve jöttem rá az első 50 oldal után, hogy én tulajdonképpen mennyire élvezem. Nem egy sablonos könyv a műfaj többi "gyöngyszeme" között, egyértelműen kiemelkedik közülük, és a műfaj kedvelőinek bátran ajánlom. Bár szerintem már mindenki olvasta ezt a könyvet csak én nem.
Több dolog miatt tetszett és ezeket most megpróbálom normálisan összefoglalni. Egyrészt végre nem valami üresfejű és szürke kisegér lányt kaptunk főszereplőnek, ami igazán üdítő ebben a műfajban. Camryn érdekes karakter és legalább neki tényleg történt valami dráma az életében, amiért változtatni akar a helyzetén, és nem csak valami mondvacsinált indok miatt siránkozik, hogy jaj de rossz neki. Az elején nem nagyon csíptem még őt, de ahogy kiderültek róla dolgok, fokozatosan kedveltem meg. Mint narrátor is igen kellemes volt őt olvasni, humoros, reális és komoly egyszerre, összetett személyiség, amihez nem nagyon szoktam hozzá az ilyen könyvekben. Tulajdonképpen A soha határa nem is igazi romantikus, de nem is igazi erotikus könyv, hanem valahol a kettő között megtalálta a tökéletes egyensúlyt. Kaptunk jókora romantikát, néhány pikánsabb és fülledtebb jelenetet, humort, komolyságot és drámát. Örülök annak, hogy egyik elem sem nyomta el a többit, hanem mindegyikre egyenlő hangsúlyt fektetett az írónő.
Redmerski remek munkát végzett. Pontosan azokat a hibákat kerülte el, amit mindig kifogásolni szoktam a romantikus könyvekben. A romantika és az erotika éppen akkora hangsúlyt kap, amennyit még elbírok viselni és szerencsére nem csak ebből áll a történet. Nem... mellette van egy normálisan felépített és logikus történet izgalmakkal vegyítve és mindkét főszereplő érdekes és összetett karakter. Camryn és Andrew abszolút szerethetőek és mert külön is lehet őket szeretni önmagukért, épp ezért drukkol nekik az olvasó, épp ezért szurkol értük, hogy végül happy end legyen a történetük vége. Nem sok "road-könyvet" olvastam idáig, talán az egyetlen Kerouc Úton című könyve volt, de az ötlet tetszik, hogy valaki útra kel, hogy meglelje önmagát, miközben különböző kalandokba keveredik. Itt ez történik a főszereplővel, Camrynnel és annyira irigyeltem érte, amiért ő képes volt ezt meglépni. Én sose tudnék mindent hátrahagyva lelépni otthonról, egyszerűen nem menne. Vagyis remek ötletnek tartom a könyv témáját, nekem nagyon bejött.
Ami szintén szokatlan volt számomra egy romantikus könyvben, hogy még néhány igen elgondolkodtató mondanivalót is belecsempészett a műbe az írónő. Kényes kérdéseket vetett fel, komoly témákat dobott be, ami nálam mindig plusz pont. Ezek közül némelyik tetszett, mint mondjuk Camryn "énkeresése" vagy Andrew sajátos gyásza az apja betegsége miatt, van, ami annyira nem, mint mondjuk Andrew halálos betegsége. Az utóbbival az volt az egyetlen problémám, hogy nem értettem a funkcióját és szerintem túl későn dobta be az írónő, így igazából nem kapott olyan nagy jelentőséget, mint amekkorát megérdemelt volna. Aztán hirtelen meg is oldódott a gond, épp ezért nem értettem, hogy ha nem kapta meg a kellő figyelmet, amit egy halálos betegségnek kellett volna, akkor nem is értem miért kellett egyáltalán beleírni. Azonban tudom, hogy ez csak az én személyes problémán, és szerintem rajtam kívül senki mást nem zavart, de én ezt akkor sem értettem. Szerintem nem hiányzott volna ez a történetszál.
Várakozásaimmal ellentétben igenis tetszett a könyv, és bevallom, hogy kellemes olvasmány volt. Nem egy sablonos történet az biztos, ugyanis az írónőnek sikerült kikerülnie azokat a kliséket és hibákat, amitől a romantikus/erotikus műfajt én nagyon nem szívlelem. A két remek karakter, az "elgondolkodtató" gondolatok, a humoros és izgalmas történet mind-mind bebizonyítja, hogy A soha határa igenis műfajának egyik legjobbja és méltán megérdemli a sok dicséretet, amit kapott. Tudok a folytatásról, de nem akarom olvasni. Szerintem ez így volt tökéletes, és nem szeretném elrontani az élményt, amit ettől a könyvtől kaptam. Viszont Redmerski többi könyvének mindenképp adok majd esélyt, ha netán valamelyik megjelenik magyarul.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/j-a-redmerski-a-soha-hatara
Értékelés: 5/5
Most akkora kő esett le a szívemről... Örülök, hogy tetszett! :)
VálaszTörlésÉn is örülök, hogy nem kellett csalódnom. :) Tényleg jó könyv volt, olvastatta magát.
TörlésHa tudsz még ehhez hasonló jó romantikus könyveket, akkor szívesen vennék egy-két ajánlást. :D
Hirtelen nem jut eszembe semmi hasonló, de ha találok, mindenképp szólok. :)
TörlésÁáá megvan! Katie McGarry: Pushing the Limits - Feszülő húr - ezt nagyon ajánlom! :)
TörlésOh, igen, arról is hallottam már. :)
TörlésNa, akkor az lesz majd a kövi romantikus, amit olvasni fogok. Azt még nem tudom mikor, de mindenképp olvasni fogom valamikor.
Na végre egy jó értékelés. Engem régebben érdekelt ez a könyv, de aztán rosszakat hallottam róla, úgyhogy levettem az olvasási listámról. Most visszakerült rá. :)
VálaszTörlésHol hallottál te rosszakat róla? :) Én mindenhol inkább csak jót hallottam, épp ezért adtam neki egy esélyt. Nem bántam meg és remélem te sem fogod.:)
TörlésMolyon írták néhányan, hogy nem tetszett nekik, főleg a sok, szerintük oda nem illő szexjelenet miatt.
Törlés