Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései

A filmet nem olyan régen láttam, és annyira bejött, hogy egyértelmű volt elolvasom a könyvet. Szerencsére már megjelent magyarul és mivel a maga alig 230 oldalával nem valami terjengős olvasmány, így hamar kivégeztem.

A történet:
"Az „Egy különc srác feljegyzései” című könyv elbeszélője egy tizenöt éves középiskolás srác, Charlie. Furcsának és magányosnak érzi magát, mintha a pálya széléről, kívülállóként figyelné a körülötte zajló eseményeket. Egy nap elhatározza, hogy leveleket ír egy ismeretlennek, aki akár a barátja is lehetne. Ezekből a levelekből aztán szép lassan – olykor mulatságosan, olykor meghatóan – egy cseppet sem átlagos tinédzsert ismerhetünk meg. Charlie kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja élni a saját életét, miközben menekül is előle, és ez a kettősség különleges, járatlan utak bejárására kényszeríti: családi drámák sora, új barátok, az első randevú, szexualitás, drogok… Chbosky regénye a lélek legmélyebb rezdüléseit tükrözi, miközben felidézi az olvasóban a felnőtté válás nehéz, semmi mással össze nem hasonlítható éveit."

Korábban a filmről már írtam egy bejegyzést, így nem nagyon akarom szaporítani a szót, a könyvet legalább annyira megszerettem, mint a filmet, bár ha választanom kellene, akkor most kivételesen a film mellett tenném le a voksomat. Nagyon jól sikerült könyvadaptációról van szó, és valamiért, talán hangulatában, vagy nem tudom miért, de a film nekem jobban bejött, mint a könyv. Korábban a filmes posztnál kifejtettem a véleményem a történetről, a főbb karakterekről, így nem akarom ismételni önmagam, a könyvben ezek is működnek. És mégis miben más mint a film? Egyrészt ha a könyv szerkezeti felépítését vizsgáljuk, akkor ez nem egy szokványos regény, hanem levelekből áll, melyet Charlie annak az ismeretlen embernek címez, és ezekben a levelekben meséli el mi minden történt vele. Vagyis ez egy levélregény, ami igen egyedi manapság, ez nagyon tetszett.

Másrészről mivel egy 15 éves fiú írja a leveleket, így a fogalmazás eléggé egyszerű, hétköznapi, ami legalább valós képet fest arról, hogy egy zavarodott, a világban helyét nem találó, szégyenlős fiú miként fejezi ki magát. Emellett a stílus reprezentálja nekünk Charlie idegállapotát is, az írásmódja, a fogalmazás ezek mind a fiú jellemére utalnak, gyakran megesik, hogy elkezd csapongani a gondolatai között, elkalandozik, vagy épp oda nem illő dolgokról kezd el mesélni, mikor valami teljesen mást kezdett el az elején... de ha őszinte akarok lenni nekem ez tetszett, hisz mindebből láthatjuk, hogy Charlie mennyire zavarodott, hogy milyen a lelki állapota meg ilyenek.

Persze a könyvben minden egy kicsit részletesebben van kidolgozva, azokról a szereplőkről, akik a filmben keveset tűnnek fel, itt többet megtudhatunk, például Charlie tágabb értelemben vett családjáról, a nővéréről, vagy épp a szüleiről. És akinek nem esett le a filmben, hogy mi a "helyzet" végülis Helen nénivel, akkor az olvassa el a könyvet, mert itt normálisan le van írva. A film és a könyv hangulata kicsit más, mégis nekem mindkettő tetszett, de mondom, ha választanom kellene, akkor a film mellett döntenék, mégsem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet.

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/stephen-chbosky-egy-kulonc-srac-feljegyzesei

5/5

Kerstin Gier: Zafírkék (Időtlen szerelem 2.)

Mivel az első könyv nagyon bejött, így szinte természetes volt, hogy rögtön olvasom a folytatást.

A történet:
„Friss szerelmesként a múltba utazni – ez talán nem a legjobb ötlet. A tizenhat éves újdonsült időutazó, Gwendolyn legalábbis így gondolja. Neki és Gideonnak ugyanis épp elég a gondjuk anélkül is. Például meg kell menteniük a világot. Vagy meg kell tanulniuk menüettet táncolni. (Egyik sem igazán egyszerű!) Amikor ráadásul Gideon nagyon titokzatosan kezd viselkedni, Gwendolyn számára világossá válik, hogy mihamarabb át kell vennie az irányítást a saját hormonjai felett. Különben semmi nem lesz az időtlen szerelemből!”

A történet ott folytatódik ahol abbamaradt, megint kapunk egy érdekes és titokzatos előszót, majd a végén meg utószót, és most akkor mindig így lesz, hogy itt Lucy és Paul fog felbukkanni? Amúgy én teljesen azt hittem, hogy ebben a részben jobban megismerjük Lucy-t, hogy kiderül, miért lopták el Paul-lal a kronográfot, hiszen az a második könyv címe, hogy Zafírkék, és hát Lucy volt a zafír. A várakozásaimmal ellentétben Lucy szinte nem is szerepelt, és a nagy titokból se derült még ki semmi érdemleges… ami mondjuk nem feltétlen baj, hiszen gondolom, az utolsó kötetben derülnek ki a nagy titkok… csak én valamiért azt hittem, hogy itt fog. (Ez csak az én problémám.)

A történet még mindig izgalmas és kalandos, nekem a 2. könyv ebből a szempontból egy kicsit jobban tetszett, hiszen itt már az elejétől beindultak az események. Plusz Gwen családja még kevesebbet szerepelt, és az anyja se aggodalmaskodott annyit. Gwen még mindig nem utáltatta meg magát velem, bírom a csajt, az egyik legszimpatikusabb főhősnő, akit mostanában olvastam. (Eltekintve attól a ténytől, hogy alig 3 nap alatt belezúgott egy fiúba, akit nem ismer, és mindezt körülbelül csak azért, mert Gideon milyen jól néz ki.)
Áttérve a fiúra, ő egy kicsit unszimpatikus lett számomra, nem értettem miért kavar egyszerre Charlotte-al és Gwen-nel is… kérlek, döntsd már el, melyiket akarod! Aztán a végén, ami kiderül róla… valamiért nem hiszem, hogy igaz lenne, szerintem igenis szereti Gwen-t, csak valami titok van itt a háttérben, valami átverés, vagy szimplán csak a gróf akarta ezt az egészet elhitetni a lánnyal, hogy összetörje és legyengítse őt.

A többiek ugyanolyanok, mint eddig. Mr. George még mindig fura egy kicsit számomra, de lehet, csak én képzelek bele többet annál, mint ami. Leslie most nem szerepelt olyan sokat, kicsit hiányoltam. Az egyik új kedvencem pedig Raphael, Gideon öccse, és már előre sejtem, hogy Leslie és Raphael össze fognak jönni.
A másik kedvenc karakter, aki mindent vitt ebben a könyvben pedig Xemerius. Az a kis démonszellem, vagy micsoda, egyszerűen hihetetlen. Bírtam a dumáját és azt, hogy mindig Gwen után kajtatott és soha nem hagyta békén. Kedvenc jelenetem a grófnál tett két látogatást, az egyik a bál vagy mi a szösz, akkor nagyon bírtam Gwen-t… a másik meg, mikor kettesben találkoztak.

Nem is tudom, mit kellene még írnom erről a könyvről, stílusban olyan, mint az előző, még mindig szuper, izgalmas és humoros. A nagy titkok az utolsó kötetre maradtak, és nem sok minden derült még ki, épp ezért minél hamarabb olvasni akarom a folytatást. Még mindig teljesen biztos vagyok benne, hogy Lucy és Paul Gwen igazi szülei, és hogy a gróf a rosszfiú ebben a történetben, akármennyire nem tűnik annak. A harmadik kötetben végre beigazolódhat a gyanúm, kíváncsian várom.
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/kerstin-gier-zafirkek
5/5*

Kerstin Gier: Rubinvörös (Időtlen szerelem 1.)

Sokan odavannak a trilógiáért, láttam a márciusban megjelenő film előzetesét és csakis (szinte) pozitív véleményeket hallottam/olvastam ezekről a könyvekről, így nekem is el kellett olvasnom, hogy tudjam miért vannak olyan sokan odáig meg vissza érte. Karácsonyra megkaptam az első kötetet, de csak most értem el odáig, hogy elkezdjem az olvasását.

A történet:
"Mitévők legyünk, ha egyszerre a múltban találjuk magunkat, és csak annyit tudunk, hogy az üküküküküknagyapánk lovát Kövér Anninak hívták? Úgy van: megőrizzük a hidegvérünket. Legalábbis ezt próbálja tenni Gwendolyn, amikor kiderül: nem elég, hogy ő örökölte a családban az időutazásért felelős gént, de ráadásul az a feladat is neki jutott, hogy rendbe szedje a múltat. És mindennek a tetejébe épp ezt az arrogáns Gideont kapja útitársul! Az össze nem illő páros kénytelen-kelletlen beleveti magát a nem éppen hétköznapi kalandokba. Gwendolyn hamarosan megtapasztalja, hogy az ellentétek alighanem tényleg vonzzák egymást, és ez régen sem volt másképp. És, hogy már a múltban sem úgy mennek a dolgok, mint egykoron…"

Kezdjük egy kijelentéssel: IMÁDTAM A KÖNYVET!

És hogy miért imádtam ennyire? Mert minden meg van benne, ami egy szerethető, izgalmas és érdekes könyvbe kell. (Én hülye miért nem kezdtem már el hamarabb olvasni???) Most kezdjük a szereplők kivesézésével. Gwendolyn egy igazi vidám, kellemes és ami igen ritka vicces főhős, elég jó humorral áll hozzá az élet dolgaihoz és mindenhez, ami vele történik. Nem utáltam, sőt kifejezetten megszerettem. Persze azt nem értettem, hogy az elején miért nem mondta el az anyjának azonnal, ami történt vele, akkor igen bután viselkedett, de ezen felül semmi másban idegesített fel. Mindenre a megfelelő módon reagált, úgy ahogy egy hozzá hasonló lánynak az ő helyében reagálnia kellett.

Aztán itt van nekünk a férfi főszereplő, Gideon... aki szerintem elég keveset szerepelt, remélem a folytatásokban gyakrabban megjelenik, mert belőle sosem elég. Mondjuk nem valami egyedi, hisz az a tipikus "a kezdetben bunkó vagyok, de később mégis megtetszik a lány" típusú karakter. Az elején tényleg eléggé bunkó és szemét volt Gwen-nel, én biztosan képen töröltem volna egy-két megszólalása után, aztán meg hirtelen átváltott kedves szerepbe. Jó, értem, hogy az elején, csak púpnak érezte szegény lányt a hátán, és nem akart egy "amatőrt" maga mellé, de attól moderálhatta volna magát. Persze Gideon sem hülye és hamar rájön, hogy Gwen nem olyan, amilyennek képzelte, így hamar szimpatikusak lesznek egymásnak.

Ami nekem még kifejezetten üdítő volt, az Gwen barátnője, Leslie... őt is megkedveltem, és ennek csakis az lehet az oka, hogy nem az az odabökött "barátnő karakter", ami kell a főhős mellé, hogy legyen kinek nyavalyognia és panaszkodnia, hanem igenis kedves, vicces, és szerethető, csakúgy, mint Gwen.

Nos, nekem ez a három karakter lett az egyértelmű kedvencem, a többiek annyira nem emelkedtek ki szerintem semmiben, még persze bírtam James-t, meg érdekes volt a gróf és Rákóczy is, de ők alig szerepeltek, így nem tudok még róluk kiforrott véleményt alkotni. (Csak talán annyit, hogy a gróf igenis rossz ember, akárki akármit állít róla, és biztosan ő a nagy gonosz ebben a történetben, ebben halál biztos vagyok). Ja és akit majdnem elfelejtettem az Mr. George, valami nem stimmel vele, túlságosan kedves és lelkes... lehet van valami hátsó szándéka, vagy nem is tudom, lehet csak én képzelem bele ezt az egészet. Majd meglátjuk mi lesz vele később.

Aztán essen pár szó a történetről. Az eleje számomra egy kicsit lassú volt, de aztán beindultak az események, és nem lehetett okom a panaszra. Gier mindent aprólékosan kidolgozott, ez az időutazásos téma igen érdekes, még nem olvastam könyvet, ami erről szólna és sok mindenbe bele tudtam volna kötni (főleg apróságokba), de nem találtam egyszerűen hibát. Az írónő mindenre gondolt, például arra, hogy az időutazókat felkészítik gyerekkoruktól kezdve, hogy ha visszamennek a múltba, akkor ne vesszenek el, hanem mondjuk ismerjék a történelmet, a régi szokásokat, a régi divatot, hogy ez segítse őket az eligazodásban... nyelveket tanulnak, vívni, lovagolni, meg miegymás... ezzel segítve a múltba való beilleszkedést. Persze mivel senki nem tudta, hogy Gwen az időutazó a családban, őt ezekre a dolgokra nem tanították meg, de például Gideon-t igen. Ja és szerintem teljesen biztos, hogy Lucy és Paul Gwendolyn igazi szülei. Ez csak egy tipp, de majdnem teljesen biztos vagyok benne... annyira egyértelmű számomra. (Így ez nem volt valami nagy rejtély, legalábbis nekem).

Tehát összességében, imádtam a könyvet, az apró kezdeti lassúsága ellenére, és természetesen elolvasom a folytatást, egy másik könyvet terveztem eztán olvasni, de előrébb hozom a Zafírkéket, mert kíváncsi vagyok mi lesz itt ezek után. És természetesen még jobban várom a filmet ezek után!

Ui: Csak a borító ne lenne rózsaszín....!!!! (Ezen felül igazán ötletes és egyedi)

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/kerstin-gier-rubinvoros

5/5*

X-men: Elsők

Nagyon szeretem a képregény adaptációkat és habár nem az X-men a kedvencem, de ezt a történetet is nagyon imádom. Az alap trilógia bejött, a Farkas filmeket nem láttam, (meg Farkas amúgy se a favoritom), de ha őszinte akarok lenni, nekem ez az eredet sztori tetszik a legjobban. Már vagy ezerszer láttam ezt a filmet, és nemrég jöttem rá, hogy még nem írtam róla a blogomon, így gondoltam pótolni kellene a lemaradást.

A történet:
"A hatvanas évek Amerikájában járunk. Két különös, tehetséges fiatalember összebarátkozik. Az egyik angol arisztokrata, a másik Kelet-Európából menekült, Auschwitzot túlélt zsidó. Barátságuk alapja, hogy mindkettőjük különös tudást fedez fel magában: az egyik olvassa és irányítja az emberek gondolatait, a másik uralkodik a fémek fölött. Képességeik más hasonló mutánsok körébe sodorják őket, és ők állnak élére annak a közös harcnak, amelyet az emberiségre leselkedő óriási veszély elhárítására kezdenek. De a küzdelem őket magukat is eltávolítja egymástól: Magneto és Xavier egymás ellen fordítja földöntúli erejét."

Ez a film tökéletes, minden megvan benne ami egy sikeres adaptációhoz és sorozatindító filmhez szükséges. Vegyük rögtön az elejét, megismerhetjük a két legfontosabb karaktert, Eriket és Charlest, és így máris látjuk a kettejük közötti kontrasztot, hogy mennyire más világból jönnek, hogy mennyire más életük volt, mielőtt találkoztak, ezzel előrevetítve, hogy épp ezért igenis máshogy gondolkoznak az élet nagy dolgairól, ami végül egymás ellen fogja őket fordítani. Tehát kapunk egy szépen, logikusan és részletesen felépített eredettörténetet, melyben megismerhetjük az első mutánsokat, akik összegyűlnek és megmentik az emberiséget a gonosz Shaw 3. világháborús tervétől. Talán ez az egyetlen pont, amiben sántít ez a történet. Kevin Bacon nagyszerű színész, nem vele van a baj, ő minden tőle telhetőt megtesz, hanem a karakterében sántít valami. Nem elég karizmatikus, és érdekes antagonista, mint mondjuk Magneto az alap trilógiában. És Shaw csapata, azok is csak eszetlen bérgyilkosoknak tűnnek, annyit legalább megmagyarázhattak volna, hogy ki miért dolgozik neki, vagy miért állnak épp mellette, hogy ne csak mutáns szolgáknak tűnjenek, akik Shaw egyetlen csettintésére ugranak és bárkit lemészárolnak, aki csak az útjukba áll.

Akkor a másik oldalon igen érdekes mutánsok sorakoznak fel Erik és Charles vezetésével, nekem a legjobban természetesen Mystique jött be, Jennifer Lawrence ebben a szerepben (is) nagyszerű, teljesen más, mint Az éhezők viadalában, de mégis hiteles és még mindig tartom azt a véleményem, hogy ő a mostani egyik legtehetségesebb fiatal színésznő és épp ezért érdemes rá figyelni, mert szerintem még sokra viheti. Az egyetlen ami nem tetszett, hogy úgy állították be, hogy Mystique Charles gyerekkori barátja, ezt valahogy nem tudtam megemészteni, és máig zavar, nem tudom, hogy kellett volna másképp megoldani, de az egész így sántít, hisz akkor a végén miért áll át olyan könnyen Erik oldalára, mikor elvileg Charles nagy barátja, szinte már testvére lenne? A másik aki az agyamra ment, az a FBI-os nő, Moira... hát azt párszor jól képen töröltem volna, mikor bambán bámult maga elé vagy valakire a többi szereplő közül, felesleges karakternek éreztem, szerintem nélküle is lement volna ez a történet.

A film nem hosszabb, mint a hasonló kaliberű társai, izgalmas, én soha nem unatkoztam rajta, remek zenék vannak benne, és az apró hibái és logikátlanságai ellenére nekem nagyon bejött. Micheal Fassbander-t imádom már éve óta és örülök annak, hogy végre felfedezte magának a világ és egyre híresebb és egyre több szerepet kap. Nagyon tehetséges színész (és mellesleg irtó helyes, ezt sem lehet figyelmen kívül hagyni ugyebár), és remélem ő is sokra viszi még. Magneto-ként fenomenális volt, szinte már vetekszik Ian McKellen alakításával.

Mint azt az elején írtam, nekem ez jobban tetszett, mint az alap trilógia, és tűkön ülve várom a folytatást, ami várhatóan jövőre jelenik meg valamikor. Kíváncsi vagyok az miről fog szólni és bízom abban, hogy még jobb lesz, mint ez az első film, és akkor egyáltalán nem panaszkodhatom majd.

10/10

Trailer:

The Nine Lives of Chloe King (Chloe King kilenc élete)

Nemrég olvastam a könyveket (Celia Thomson: The Fallen, The Stolen, The Chosen) és mikor megtudtam, hogy van sorozat belőle, akkor csak azért is belevágtam, mert látni szerettem volna milyen lett és mi mindent változtattak meg. Nos van aki előnyére változott, van, aki hátrányára a könyvekhez képest, de erről később.
A sorozatot 2011 nyarán vetítette Amerikában (amint a poszteren látni lehet) az ABC Family csatorna, mindössze egy évadot élt meg, mely 10 részből áll, aztán törölték, mert nem volt megfelelő a nézettség. Aztán felröppent a film ötlete, 2012 elején, de abból azóta se lett semmi, szerintem nem is lesz. Hogy miért bukott meg szerintem a sorozat, arról később. Magyarországon nem vetítették, mivel Amerikában is megbukott, így biztosan nem vette meg semelyik magyar csatorna.

A történet: Adott nekünk a 16 éves Chloe, aki egy napon rájön, hogy egy különös fajhoz tartozik, akik egy régi egyiptomi Isten leszármazottai. Ők a Mai-k (vagyis macskaemberek), akiket egy különös és titkos szervezet el akar törölni a Föld színéről. Chloe-t megtámadja egy férfi és lelöki egy magas toronyból, ekkor hal meg elsőnek és jön rá, hogy valami nincs rendjén vele... a Mai-k között is különleges, mert ő az "Egyesítő", akinek feladata megvédeni a falkát és ezért van a társaival ellentétben 9 élete... közben két fiú is megtetszik neki, az egyik a falkabéli társa Alek, a másik meg egy normális halandó fiú, (az idegesítő) Brian... és még csak ekkor kezdődnek a kalandok...

Nézzük akkor miért érdemes megnézni, vagy egyáltalán kinek ajánlom. Annak aki szereti a tini-fantasy sorozatokat, és bírja a könnyed kis történeteket, aki nem vágyik csavaros sztorira, véres verekedésekre és nagy bonyodalmakra. Ez egy családi sorozat, semmi több, és ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz, a maga nevében éppen megfelelő. Egyszer mindenképp megéri megnézni.

Nekem személy szerint az egyik szerelmi szál tetszett a legjobban, méghozzá a Chloe és Alek páros, meg magában úgy Alek karaktere, nagyon bírtam, és én biztosan őt választottam volna Chloe helyében. Sokkal érdekesebb, viccesebb és vonzóbb, mint Brian.

Brian-t ki nem állhatom, nála unalmasabb, lagymatagabb és vontatottabb férfi főszereplővel még nem találkoztam, és a sorozatos Brian még a könyvesen is túltesz (pedig azt sem bírtam). Egyedül az apja és közte lévő kapcsolatban lett volna valamiféle potenciál, de nem hitelesen adták elő, valahogy nem érintett meg ez a szál. Bármikor, amikor megjelent a képernyőn, vertem a fejem a falba (képletesen persze), és hangos sóhajok közepette szenvedtem végig azt a pár percet, miután végre eltűnt.

A sorozat másik gyenge pontjai Chloe barátai, Amy és Paul, akiket a könyvekben valamennyire bírtam, ott egyedibbek voltak, és valahogy nem ennyire ütnivalók, itt meg olyan tipikus barát karakterek lettek belőlük. A kényes és nyafogó kis csaj, meg a vicces srác.

És direkt a főszereplőt hagytam utoljára, mert nekem mint karakter (Alek után) ő jött be a legjobban. Persze az első két részben még libásan kezd egy kicsit, de aztán megkomolyodik, őszinte és igaz barát lesz, aki mindenkin segíteni akar, és habár az a húzása, hogy mindkét fiúval elkezd kavarni kissé idegesített, mégse tudtam meggyűlölni őt. Skyler Samuels szerintem remek színésznő, engem mindenképp meggyőzött, és imádtam a haját, ezek a szép hullámok nekem is kellenek.

Na de akkor a végén leírom, hogy szerintem miért bukott meg az első évad, vagyis, hogy miért lett ilyen alacsony a nézettsége. Lássuk be volt egy igen jó alapanyag, hiszen a könyvek adottak, melynek itt az elején még csak az alap koncepcióját vették át, így a könyves főbb szereplők, akik később jelennek meg, még nem  szerepelnek, így a fő csavart, amiért érdekes lehetne egyáltalán ez az egész, teljesen kivágták. Persze értem, hogy nem a nagy durranással akartak indítani, mert akkor meg a többi évadra nem marad semmi... és kellett egy kis felvezető meg ilyenek, de az első évad első fele kissé unalmas, a végére kezd izgalmasabb lenni, így meg kellett volna találni a módot, hogy már az elején is izgalmas, rejtélyes, érdekes kalandokba keveredjenek.
Másrészről mivel ez egy családi sorozat, egy családi csatornán, amit leginkább fiatalabbak néznek, így nem rakhatták tele véres akciójelenetekkel, még amikor verekednek, akkor sem folyik vér, és néhol annyira furán van az egész megkoreografálva, hogy nem tudtam magam beleélni, mert láttam, hogy ez nem igazi bunyó, hanem csak azt játsszák el a színészek.
Talán ha érdekesebb történeteket találnak ki az egyes részekhez, és egy kicsit komolyabbra veszik a figurát, hogy az idősebbek számára is jobban élvezhető legyen (ne csak egy fantasy-s nyálas tinisorozatot lássanak benne), akkor nagyobb lett volna a nézettség.

Összegezve, szerintem azért nem volt olyan rossz, biztosan jobb és jobb lett volna, ha engedik kibontakozni a történetet és kreatívabbak lettek volna az írók és a készítők, de hát a pénz nagy úr, és mivel nem hozott megfelelő nézettséget, így elkaszálták.
10/7
Előzetes:

Ui: Az előzetes se lett valami kiváló, egy kicsit gagyira és gyerekesre sikeredett, ez sem vonzotta túlságosan az embereket, hogy megnézzék.

The perks of being a wallflower (Egy különc srác feljegyzései)

Régóta szemeztem ezzel a történettel, és azért történetet írtam, mert van film és könyv is, nos nekem elsőnek a film jutott a kezeim közé, megnéztem csak úgy kíváncsiságból (és mert unatkoztam) és megint egy csodálatos és érdekes élménnyel gazdagodtam. (Egyébként észrevettem, hogy a kedvenc filmjeimre unatkozás közben találok rá, ez elég elgondolkodtató).
Azért az angol címet írtam előre, mert a magyar mozik nem adták, és dvd-n csak január végén jelenik meg, így még nincs hivatalos magyar címe, de remélem lesz annyi eszük, hogy a könyv után ugyanaz lesz a cím, ugyanis a könyv már megjelent magyarul.

A történet:
Adott nekünk Charlie, egy kedves, félős elsős gimnazista fiú, aki tavaly vesztette el legjobb barátját, aki fejbe lőtte magát. Azóta nem tudja feldolgozni a tragédiát, mellesleg egyéb családi gondjai is vannak, és nincs a legjobb pszichés állapotban, hallucinál és képzeleg és egy gyerekkori traumát se tudott feldolgozni. Leveleket kezd ez írni egy képzelt személynek, és neki önti ki a szívét, valamint számol be arról, hogy mi minden történt/történik vele, ezzel hátha sikerül feldolgoznia a bánatát. Mikor elkezdődik a gimi akkor elhatározza, hogy most változtatni szeretne a dolgokon, barátkozni és visszailleszkedni a normális életbe, de ez nem egy könnyen... egészen addig míg nem barátkozik össze Sam-mel és Patrick-kel, két igen belevaló végzőssel, akik befogadják maguk közé és megismertetik vele milyen is az igazi tinédzser élet.

Nos, nem tudom hol kezdjem, mert ez egy olyan film, amiről én nem tudok értelmes és összefüggő véleményt írni, annyira jó és annyira érdekes, mindenkinek meg kell néznie, és csak akkor jöhet rá miért olyan nagyszerű. A tinédzser korról szól, nem cukrozott és nem rózsaszín felhők mögé rejtve az igazi gondokat, van itt szó mindenről, ami a fiatalok valódi életében megjelenik. Önértékelési gondok, a "meleg" kérdés, megcsalás, szexualitás, drogok, meg miegymás... egy igazi lélektani film, ami nekem nagyon bejött, mert megható és mert olyan igaz.

Nézzük elsőnek Charlie-t, aki Logan Lerman előadásában egyszerűen nagyszerű (ez a szóösszetétel furán hangzott, de mindegy, lépjünk tovább), tökéletesen vissza tudja adni a félénk, néha kissé őrült, vagy épp teljesen magába zuhant 15 éves fiút, aki keresi a helyét, aki igazából sokkal érettebb, mint a vele egykorú elsősök, hisz szeret olvasni, összebarátkozik a tanárával, aki már az első nap felfedezi, hogy Charlie milyen más, mint a többi gyerek, és azzal, hogy figyel rá és segít neki, egy biztost támaszt nyújt, amire a fiúnak ekkoriban nagy szüksége van. Mivel Charlie sokkal érettebb a koránál, így szinte törvényszerű, hogy két végzőssel barátkozik össze, akik szintén érdekes és összetett karakterek.

Itt van nekünk Patrick (Ezra Miller), akiről ugyebár kiderül, hogy meleg, így a melegellenesség is megjelenik a könyvben, hogy titkolnia kell a kapcsolatát az egyik focistával, mert annak a családja nem fogadná el ezt meg ilyenek... szegény Patrick-ot sajnáltam a végén, nagyon szemét módon bánt vele Brad. Amúgy egy minden gond nélküli és életrevaló fiúnak látszik, aki rejtegeti a problémáit. És akkor itt van nekünk Sam (Emma Watson), aki ugyanolyan stílusú, mint a mostoha bátyja, Patrick, vidámnak és boldognak tűnik, pedig vele is sok rossz történt, a szülei megromlott házassága, az, hogy gimiben elsős korában csakis a bulizással foglalkozott és nem tanult, most meg az egyetemi felvételi előtt parázik, hogy nem fog bejutni oda, ahova szeretne. Nem hisz sokat magáról, ő is önértékelési gondokkal küszködik, azt hiszi a fiúknak csak akkor kell, ha buta libának mutatja magát.

Ez a három érdekes és megtört karakter egymásra talál és egymásban találják meg a megnyugvást, segítenek a másikon és jó barátok lesznek. Patrick és Sam barátsága fontos lesz Charlie-nak, és mikor a történet végén ők ketten elmennek egyetemre, Charlie meg még mindig a gimiben marad, elsőnek azt sem tudja mihez kezdjen nélkülük. Igazából még hosszan fejtegethetném, hogy miről van szó, de egyrészt nem akarom lelőni a nagy titkokat és csavarokat, másrészt ezt mindenkinek látnia kell és akkor lehet igazán megérteni, hogy mit ad ez a film. Majd a könyvet is szeretném olvasni, ha a kezembe akad, ez természetes.

A végén ejtenék pár szót a színészekről, mint azt már korábban írtam Logan Lerman nagyon jó, Izra Miller-t, eddig nem ismertem, de engem meggyőzött, és Emma Watson volt ennek a filmnek a nagy meglepetése, jó tudni, hogy a Harry Potter Hermione-ján kívül másra is képes. Külön érdekes, hogy a Vámpírnaplók Elena-ja, vagyis Nina Dobrev szintén játszik a filmben, habár nem nyújt valami emlékezeteset, de legalább komolyabb filmekkel is próbálkozik.
10/10
Trailer:

2013 legjobban várt filmjei

Ebben az évben is elkezdtem összeszedni azokat a filmeket, amiket nagyon várok, az első kettő már jövő hónapban lesz, így gondoltam ideje elkezdeni az idei "legjobban várt filmek" listáját, melyben leírom miért is várom azokat annyira tulajdonképpen.
Akkor lássuk az ide lista első részét!:)
(Vagyis a legközelebbi négy filmet)

1. Warm Bodies ("Meleg testek", NEM HIVATALOS MAGYAR CÍM!)

Hát, őszintén szólva húgom jobban várja (csakis Nicholas Hoult miatt), mint én, de azért engem is érdekel, ha moziban nézem majd, akkor az csakis azért lesz, mert tesóm elrángatott magával.
A történet amúgy szerintem tisztára koppintása a Twilight-nak, csak épp nem vámpírokkal, hanem zombikkal, de a lényege ugyanaz. A zombi beleszeret egy emberbe, akit általában meg szokott enni, most valahogy mégis életben hagyja a lányt, sőt meg is menti a többi zombitól.
Amiért érdekes lehet ez a történet, hogy ki is tulajdonképpen "R", (remélem ez kiderül, ugyanis a fiú nem emlékszik rá, ki volt a halála előtt), meg hogy mik ezek a zombik, hogyan jöttek létre és hogy miként alakult ki ez az egész világ, ami a filmben van.
Az előzetese alapján vicces és könnyed hangulatú film lesz, ami nem veszi komolyan magát, és talán éppen ezért fog tetszeni. Majd meglátjuk...
Magyar bemutató: 2013. február végén valamikor, szerintem csak felirattal.
Előzetes:

2. Lenyűgöző teremtmények

A könyv tetszett úgy nagyjából és az eddig megjelent két előzetes szerintem jól össze lett rakva, így természetesen várós a film. Bejön a szereposztás annak ellenére, hogy sokan amiatt panaszkodtak, hogy a  könyvekben a karakterek nem így néznek ki, ez a könyves adaptációk esetében általában így van, vagyis én már nem zavartatom magam emiatt. Inkább arra vagyok kíváncsi, hogy milyen izgalmas lesz a film, vagy hogy a színészek milyet alakítanak. Jeremy Irons nagy kedvencem, de Emmy Rossum se utolsó színésznő.
Ez is egy Twilight utánzatnak tűnik csak épp megfordítva az alap helyzetet, hogy a fiú az átlagos és a lány a különleges, meg a vámpírok helyett boszik (ja, bocs Igézők) vannak, ha nem a romantikát nyomják, hanem inkább Lena családi hátterére és a mágiára teszik a hangsúlyt, akár még valami jó is kisülhet belőle.
Ezt tuti moziban nézem, remélem nem szinkronosan lesz, hanem csakis felirattal.
Magyar bemutató: 2013. február 14.

Előzetesek:

3. Rubinvörös

Ez az egyetlen film, mely nem amerikai, és szerintem tuti nem fogják adni a magyar mozik, de amint meglesz dvd-én, azonnal lecsapok rá.
Német film a híres és sokak által szeretett "Időtlen szerelem" trilógia első kötetéből, amit még nem olvastam, de a premierig mindenképp pótolni fogom, már régóta tervbe van véve és az első könyvet, a Rubinvöröst, meg is kaptam karácsonyra, csak eddig mindig valami más került a kezembe és nem tudtam elolvasni, de ami késik nem múlik.
Van egy igen figyelemfelkeltő előzetese, nekem nagyon tetszik. Szerintem kedves kis vicces történet lesz, ami egy igen érdekes témáról (az időutazásról) szól, és ha azt vesszük, hogy igen sok jól megcsinált német film van, talán ez is remek lesz. Sőt biztos.
Magyar bemutató: Nem találtam erről semmi infót, szerintem nem fogják adni a mozik, de én lennék a legboldogabb ha mégis. Azért még bizakodni lehet. Egyébként Németországban március 14.-én van a premier, ha jók az értesüléseim.
Előzetes:

4. A burok

 

Igen, ez a sokak által gyűlölt Stephenie Meyer másik könyve az Alkonyat sorozaton kívül, én meg nem olvastam, így másokkal ellentétben nem mondok róla véleményt anélkül, a film érdekesnek látszik, így természetesen várom.
A könyvet mindenképp elolvasom a premier előtt, és ha nem fog tetszeni véletlenül, akkor is megnézem majd a filmet, mert lehet az mégis be fog jönni. A főszereplőt alakító Saorse Ronan remek színésznő, aztán a történet is érdekes első hallásra, csak ne csöpögjön annyira a nyáltól és az irritáló romantikától és máris tetszeni fog.
Magyar bemutató: 2013. március 29. (ha jól tudom, de nyugodtan javítsatok ki).


Előzetes:

Ennyi lett volna az idei lista első része, majd folytatom a további filmekkel, ha már azoknak is közeleg a premier időpontja, és lesz hozzájuk normális, magyar feliratos előzetes.:)

Így jártam anyátokkal (How I met your mother)

Ezen jeles alkalommal egy sorozatajánló következik, méghozzá napjaink egyik leghíresebb és legkedveltebb sitcom-járól (szituációs komédia), vagyis az Így jártam anyátokkal-ról. Egyik barátnőm hatására kezdtem el nézni a sorozatot, és nagyon megtetszett, mert a Jóbarátok után kellett valami ahhoz hasonló sorozat, ami vicces, poénos és tele van érdekes karakterekkel és kalandokkal.

Miről is szól? 25 évvel a történet kezdete után Ted Mosby leülteti a gyerekeit, a fiát és a lányát, hogy elmesélje nekik, hogyan találkozott az anyjukkal. Az első részben megismerhetjük Ted barátait, Lily-t és Marshall-t, akik épp ekkor jegyzik el egymást, ezzel Ted-et arra sarkallva, hogy kezdje el keresni a nagy Őt, a nőcsábász Barney-t, aki meg folyton az érdekes életfelfogásával nyaggatja Ted-et, és azt szeretné ha ő is hozzá hasonlóan élné az életét. Ekkor találkozik Ted Robin-nal és egyből úgy gondolja, ő lesz a nagy Ő, de a sors egész mást tartogat számára...

Nekem a Jóbarátok volt a top kedvencem a sitcom-ok közül és még mindig azt tartom a legjobbnak, de az Így jártam anyátokkal sem olyan rossz. A főszereplő Ted igen cuki pofa, én nagyon bírom, a négy barátja is mind egyedi és érdekes karakter, nekem Barney a nagy kedvencem... és a párosok közül pedig Barney és Robin. Kedvenc részeim mikor valakinek a múltjába pillanthatunk bele, például tök vicces Robin kanadai popsztár múltjai, vagy épp azok a részek, amelyek Ted, Lily és Marshall egyetemi éveiről szólnak.

A sorozat folyamán rengeteg visszatérő mellékszereplőt is kapunk, akik akár híres emberek is lehetnek. Nagyon sok híres sztár tűnt fel egy-egy részben.

2005-ben kezdték el vetíteni Amerikában és már a 8. évadnál tart, ami ha hihetünk a pletykáknak, akkor az utolsó lesz, ami megnyugtató hír, hiszen ennek is már az utolsó néhány évada kezdett unalmassá válni. Túlzottan széthúzták a történetet, és még mindig nem tudtunk meg semmi lényegeset Ted jövendőbeli feleségéről. Találkozzon már végre a nővel és legyünk túl ezen az egészen!

Magyarországon ha jól tudom a Comedy Central vetíti, azt hiszem itt még csak a 7. évadnál tartanak, így magyarul is lehet nézni a sorozat nagy részét. Egy rész körülbelül 20 perces, és az évadok általában 21-22 részből állnak.

A lényeg tehát, ha szereted a sitcom-okat és ezt még nem próbáltad, akkor mindenképp megéri belenézni, szerintem igen jó és nagy rajongótábora van, ha meg nem jönnek be az ilyen poénos sorozatok, akkor bele se kezdj.

10/8

Trailer:

Celia Thomson: The chosen - A kiválasztott (Nine lives of Chloe King 3. - Chloe King 9 élete 3.)

A Chloe King trilógia már régóta érdekelt, de sajnos csak most tudtam elolvasni és annak ellenére, hogy nem éppen jól indult, a végére csak belejött az írónő és szépen befejezte ezt a történetet. A harmadik könyv tetszett a legjobban, itt ért tetőpontjára a történet és méltó befejezése lett ennek a sorozatnak.

A történet:

"Néhány rázós hét után, Chloe King végre kezdi érteni a dolgokat. Rájött, hogy kicsoda valójában (egy lány macskaszerű szupererőkkel), hogy hol a helye (otthon az édesanyja mellett) és hogy mit akar tenni valójában (lógni a barátaival).

Igen, szupererőket kapott, és igen, két rivális csoport hiszi azt, hogy ő valamiféle „kiválasztott” vezető. De nem, Chloe nem veszi be ez az ősi harcos dolgot. És egyértelműen nem akar olyan szuperhősös dolgokat csinálni, mint amilyenek a képregényekben vannak. Chloe számára a „kiválasztottnak” lenni annyit jelent, hogy azt tehet, amit csak akar, például több normális és kevesebb „macskaemberes”  dolgokat.

 Aztán rátalál egy vérző barátjára a sikátorban. És ekkor Chloe rájön, hogy az évek óta tartó vérontásnak még nincs vége. Hogy valójában soha nem is lesz. A Mai-k és a Tízedik Penge Rendje továbbra is folytatni fogják veszélyes rivalizálásukat. Egészen addig, amíg Chloe el nem fogadja a végzetét… és véget nem vet a harcoknak."

Chloe végre rájött mit is akar igazán az élettől, és megpróbál visszailleszkedni a normális hétköznapokba és igazán jó volt látni, hogy végre kezd felnőni és felelősségteljesen gondolkozni. Végre rájött, hogy valójában szereti az anyukáját, és hogy mellette a helye, hogy vissza kell mennie az iskolába és bepótolni a lemaradásait, hogy melyik fiút szereti igazán (jaj, ez nagy szívfájdalmam volt, de erről később), és hogy nem mindenki az, akinek mutatja magát. Hogy nem bízhat meg mindenkiben felhőtlenül. És ami a legfontosabb, végre kezdi elfogadni, hogy ki is ő valójában, és hogy nem bújhat el a végzete elől, hanem el kell fogadnia, amit elrendelt neki a sors, és meg kell mentenie a társait, a falkáját, hiszen ő a "kiválasztott".

Chloe karaktere igen sokat változott az első könyvhöz képest és ezt nagyon imádtam. Levetkőzte azokat a szőke libás jellemvonásait, amivel az őrületbe kergetett és komoly, igaz lány vált belőle, aki akár (egyik) életét is hajlandó lenne feláldozni a szeretteiért. A végére megkedveltem, de őszintén. Aztán itt van nekünk Sergei, akit szintén érdekes karakternek gondolok, hiszen ha eltekintünk attól, hogy ártatlanokat gyilkoltatott meg, csakhogy magánál tartsa a hatalmat, valamilyen szinten megértem az indokait. Egész életét a Mai-k megmentésére tette fel, hogy biztos menedéket építsen nekik, hogy összefogja a falkát, hogy igazán erős közösséget kovácsoljon belőlük, és akkor jön egy kislány, aki semmiről nem tud, semmit nem ért és mindent elveszíthet miatta, amiért idáig dolgozott. Persze, hogy féltékeny volt Chloe-ra vagy akár a többiekre, akiket megöletett, és érthető, hogy meg akarta tartani a hatalmat, amiért feláldozta az egész életét. És végül éppen ez okozta a vesztét, hogy olyannal szövetkezett, akivel nem kellett volna, és azt hitte, hogy mindenki fölött tud uralkodni.

Brian-t még mindig nem kedveltem meg és habár sejtettem, hogy Chloe végül őt választja, én mégis Alyec-nek szurkoltam. És az utóbbiról szólva... mégis minek kellett a végén Amy-t és Alyec-et összehozni? Erre mi szükség volt? Nem értem... és nem tetszik. Alyec vagy Chloe-val legyen, vagy inkább senkivel. (De ez csak az én személyes véleményem). Kim még mindig kedvenc maradt. A történet ismét nem túl bonyolult, egy kis csapda és egy kis árulás, meg persze a visszatérő bérgyilkos, akit a lányra küldtek, egy kis verekedéssel körítve. De nem is kell ide bonyolult történet. Ez egy kellemes kis fantasy olvasmány, ami számomra rosszul indult, de aztán csak meg kaptam, amit vártam tőle.

Most nézem a sorozatot, az első évad 10 részből áll, és amint már írtam, eztán elkaszálták mert nem volt nagy a nézettség, de én mégis kíváncsi vagyok mennyiben lett más, mint a könyv. Nos, vannak jó nagy eltérések, de erről majd egy külön posztban.

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/celia-thomson-the-chosen

5/4

Celia Thomson: The stolen - Az ellopott (Nine lives of Chloe King 2.- Chloe King 9 élete 2.)

Ezek tényleg nagyon rövid könyvek, alig egy délután alatt kiolvashatók (még angolul is), így máris következik a folytatás kritikája.

A történet:

"Chloe veszekszik az anyjával. Néha kihagyja az órákat. És két teljesen különböző fiúba zúg bele egyszerre. De Chloe King ennek ellenére nem egy átlagos tinédzser. Tetőkön tud ugrálni és lát a sötétben.  Chloe egy macska képességeivel és ösztöneivel rendelkezik. És ez teszi valóban különlegessé. És olyan személlyé, akit mindenki maga mellett akar tudni.

A Tízedik Penge Rendje nem bánik kesztyűs kézzel a Chloe-hoz hasonló emberekkel. Üldözik őket. Vadásznak rájuk. És mindannyiukat – Chloe-val együtt – holtan akarják látni."

Nos a folytatásban végre többet megtudtunk a Mai-król meg a Tízedik Penge Rendjéről, és ez már nagyon szükséges volt. Chloe-t megmentik a társai és magukhoz veszik, hogy meg tudják védeni, és én valahogy az elejétől sejtettem, hogy van itt még valami a háttérben. Mármint amikor Sergei meg a többiek folyton azt mondogatták neki, hogy nem kellene a halandó barátaival meg az anyjával törődnie, már akkor sejtettem, hogy ők sem teljesen őszinték. Szegény Chloe már azt sem tudja kiben bízhat és kiben nem. Szerencsére Chloe kezd felnőni, megkomolyodni és annak ellenére, hogy ez a változás kicsit irreálisan hamar ment végbe, mégis örültem neki, mert a csitri Chloe az idegeimre ment. Itt sokkal szimpatikusabb lett és kicsit meg is szerettem.

Természetesen kapunk új szereplőket, Chloe falka társait, mindegyik közülük orosz, ami igazán tetszik. Mindig szimpatikus volt számomra Oroszország és az orosz emberek és végre itt egy olyan történet, amiben ők a főszereplők, orosz nevekkel van tele a könyv, ez nagyon bejön. Sergei hát, hogy is mondjam, tényleg sejtettem, hogy nem olyan kedves mint amilyennek mutatta magát. Aztán ott van még Kim, akit viszont megkedveltem, kedves, aranyos és érdekes lány, és ő meséli el nekünk a Mai-k történetét, ami egyből szimpatikussá teszi. Sok okos és igaz dolgot mond és sajnáltam, mert a többiek furának tartják.

Ami viszont nem tetszett a 2. részben, hogy már nem csak Chloe nézőpontjából láthatjuk a történetet, hanem kapunk több nézőpontot is, ami szerintem teljesen felesleges volt. Minek kell Amy, Paul, Brian és még Chloe anyja nézőpont is, mikor semmi érdemlegeset nem adtak hozzá a történethez... kicsit olyan volt, mintha csak lapkitöltésnek lettek volna berakva az így is elég rövid könyvbe. Megint nincs nagy kaliberű és nehezen megoldható rejtély, csak a szokásos zsarolási-túszejtő dolog, egy kis harccal körítve, megint nem okozott meglepetéseket, de az máris plusz pont neki, hogy Chloe karaktere fejlődik.

Kivéve persze még mindig két fiúval kavar, könyörgöm döntsd már el, hogy melyiket akarod! (Megjegyzés: nem tudom mit eszik szegény Brian-en, mikor totálisan semleges és unalmas karaktere, én biztos Alyec-et választanám.)

Egyre jobban kíváncsi vagyok a történet végére, még ma nekikezdek a 3. kötetnek szerintem.:)

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/celia-thomson-the-stolen
5/4

Celia Thomson: The fallen- A kitaszított (Nine lives of Chloe King 1.- Chloe King 9 élete 1.)

Már régóta tervezem, hogy el fogom olvasni és hát most jött el az ideje, mert sikerült megszereznem e-book-ban és egy kis angol gyakorláshoz is volt kedvem. Így nekivágtam. Angolul olvastam, mert magyarul még nem jelent meg. (A címeket és a történet leírását az eredeti angolról fordítottam át magyarra.)

A történet:
"Chloe házi feladatokat csinál, jó jegyeket szerez a suliban, de attól sem riad vissza, hogy néha lógjon a suliból a legjobb barátaival. Haza csak aludni megy, egyébként próbálja kerülni az édesanyját. Csakis a szokásos dolog. Aztán mikor lezuhan San Francisco legmagasabb tornyáról az élete megváltozik. Elsőnek is, meghal. És aztán, mégis feléled. Most Chloe élete minden, csak nem normális: hirtelen fiúk kezdenek el körülötte legyeskedni, karmokat növeszt és valaki meg is próbálja ölni.
Szerencsére, Chloe-nak még maradt 8 élete."

Igazából már tudtam miről fog szólni a történet, így nem okozott nagy meglepetéseket, mégis tetszett. Persze nem azt mondom, hogy ez a legjobb könyv, amit valaha olvastam, példának okáért vegyük a főszereplő lányunkat, aki eddig egy idegesítő csitri. Az a szokásos tinilány, akit ki nem állhatok és aki idegesít. Csak hogy lássátok mi nem tetszett benne: mindenféle ismeretlen pasikra rámászik, úgy beszél az anyjával, mintha a kutyája lenne, irigykedik a barátai kialakuló szerelmére és ahelyett, hogy örülne nekik, inkább azon van kiakadva, hogy vele most mi lesz, ha ők ketten el fogják hanyagolni.

Ja és ahelyett, hogy a legjobb barátainak mesélné el azt, ami vele történt, ő inkább egy totálisan ismeretlen fiúnak beszél ezekről a dolgokról. Aztán meg kiakad azon, hogy Amy megharagszik rá az új és merőben szokatlan viselkedése miatt. Tehát, Chloe eddig nagyon nem lett a kedvencem, és ez igen nagy baj, mert nem csak a kedvencem nem lett, hanem egyenesen meg is utáltam. Remélem később változni fog a lányka, és felnő, mert ha nem akkor kénytelen leszek még a másik két részben is ezt az idegesítő csitrit elviselni. Aztán ott vannak a szokásos barátok, akik most együtt vannak, velük semmi bajom nem volt, de nem is tettek rám olyan nagy benyomást. És akkor itt vannak a fiúk, Brian, aki teljesen semleges számomra, na meg Alyec, akit viszont imádok! Mert tök érdekes karakter, mert orosz és mert ő is ugyanolyan Mai (macskaember), mint Chloe.

Az alap történet igen érdekes, épp ezért akartam elolvasni a trilógiát, mondjuk eddig nem sok mindent tudhattunk meg a macskaemberekről, meg a Tizedik Penge Rendjéről sem, csak felvázolták nekünk az alapkoncepciót, de ez talán nem is baj, hiszen igen rövid ez a könyv, majd a folytatásban remélem megkapom, amit itt hiányoltam.
Ja és a végére egy kis érdekesség: Amerikában sorozatot csináltak belőle, de az első azt hiszem 10 rész után megbukott és végül elkaszálták.

Itt a sorozat előzetese, ha esetleg valakit érdekelne:

A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/celia-thomson-the-fallen
5/3

Julie Kagawa: Vaskirály (Vastündérek 1.)

Ezt a könyvet szintén a könyvtárból szereztem és ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor csak a borítója miatt szedtem le a porcról, de így utólag kijelenthetem, hogy megérte elolvasni, mert megszerettem és ezzel tovább bővült a kedvenc könyvsorozataim listája.

A történet:
"Valami furcsa mindig volt Meghan életében; már hatéves kora óta, amikor édesapja eltűnt a szeme elől. Az iskolában sem tudott teljesen beilleszkedni… és otthon sem. Amikor egy gyanús idegen kezdi távolról figyelni, és tréfakedvelő legjobb barátja egyszeriben a védelmezőjévé válik, Meghan érzi, hogy minden meg fog változni, amit csak ismer.
De a valóságot álmában sem tudta volna elképzelni – hogy ő egy mesebeli Tündérkirály lánya, és egyben tehetetlen báb egy öldöklő háborúban. De idővel kiderül, mire hajlandó azért, hogy megmentsen valakit, akit szeret, vagy hogy útját állja egy rejtelmes gonosznak, akivel egyetlen tündér sem mer szembenézni… és hogy megtalálja-e a szerelmet egy ifjú herceggel, aki szívesebben látná őt holtan, semhogy közel engedje jeges szívéhez."

Ezelőtt nem sok könyvet olvastam tündérekről, (vagyis egyet sem), és annyira nem is érdekeltek, de ez a könyv megszerettette őket velem. Egy olyan mesebeli és szépen, aprólékosan kidolgozott világba kalauzol el minket, ami egyből rabul ejti az olvasó szívét. Kezdjük a főhőssel, Meghan-nal, aki tökre szimpatikus lett nekem, vicces, okos és talpraesett lány, mármint a könyv elejét leszámítva, mikor még be akar a többiek közé illeszkedni a suliban. Mikor elindul az öccse után, onnantól teljesen megkedveltem és eddig igen szimpatikus számomra, mint főszereplő. Akkor bírtam a legjobban mikor átverte azokat a manókat, akik meg akarták enni, meg annak a bárnak a tulaját, aki el akarta tőle venni a nevét. Okos ez a lány, és ezt mindenképp tudom értékelni.

Aztán ott vannak a többiek, Puck a tipikus vicces barát, meg a komor, titokzatos herceg, Ash, amivel egy újabb unalomig lerágott szerelmi háromszöget köszönhetünk a sorainkban. Vagyis annyira még nem látszik ez a szerelmi háromszöges cucc, de én tudom, hogy úgyis ez lesz belőle, mégis én lennék a legboldogabb, ha mégsem így lenne. Ash azonnal szimpi lett, imádom a hozzá hasonló könyves karaktereket, nem sok mindent tudtunk meg róla idáig, remélem majd a folytatásban többet láthatok belőle. Még két karakter van, akiket egyből a szívembe zártam, az egyik Oberon király, Meghan apja, belőle se láthattunk olyan sokat, ő is komor és fegyelmezett, az a tipikus felelősségteljes király, ha mondhatok ilyet, és annak ellenére, ahogy bánik és beszél szegény Meghan-nal, szerintem szereti őt és törődik vele, várom hogy ez az apa-lánya kapcsolat jobban kibontakozzon a jövőben. És a másik nagy kedvencem pedig KACOR!!!! Ez a macska egyszerűen fenomenális és olyan kis aranyos, kell nekem egy ilyen beszélő, önelégült kis dög, akivel jókat társaloghatnék.:)

A könyvben felépített világ nagyon bejön, igazi mesés környezetbe csöppenhetünk Meghan-nal együtt, tetszik a Nyári és a Téli udvar közötti ellentét, meg a Vasudvar rejtélyessége, amiből azonban nem sokat láthattunk. Most, hogy jobban belegondolok, ez egy igen jó első könyv, minden egyes szálat elindít és bemutat, mégsem kapunk mindegyikből eleget, gondolom majd a folytatásokban jobban belepillanthatunk mindenbe. Most nem a dolgok elmélyítése volt a fő cél, hanem a világ megismertetése és megszerettetése, ami nagyon is bejött, legalábbis az én esetemben.

Kis negatívumként azonban megemlíteném, hogy ez az egész "egy ismeretlen elrabolja az öcsémet és nekem kell megmentenem" dolog nagyon-nagyon hasonlít A fantasztikus labirintus című történet alapkoncepciójához, ami nem tudom, hogy a véletlen műve, vagy tudatos majmolás, mindenesetre elég fura. És akkor a végére még két apró negatívum, mert annak ellenére, hogy nagyon tetszett, nem vagyok vak, hanem látom a hibáit. Az első, hogy a végére valami nagyobb összecsapást vártam volna, annyira beharangozták a Vaskirályt, hogy milyen hatalmas, milyen félelmetes meg minden, hogy a nagy dráma a végére nem is lett annyira dramatikus.

A másik meg, hogy Meghan folyton-folyvást össze-vissza ment. A cselekmény a kelleténél is mozgalmasabb volt, ami másoknak lehet nem baj, és nekem sem végül is, de kicsit szokatlan, hogy a főhősnő mindig úton van és szinte meg sem áll, folyamatos bajba keveredik, mindig megtámadják, mindig mennie kell, mert ha nem, akkor valakinek nagy baja esik és valahogy kimaradt az a rész, amikor elgondolkozik a történteken és megemészti azt, ami megesett vele és amire rájött.

Összességében nagy kedvencem lett ez a könyv és minél hamarabb szeretném olvasni a folytatást, ha alkalmam adódik rá. Ha jól tudom már megjelent a 2. könyv, melynek címe: A vashercegnő.

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/julie-kagawa-the-iron-king-vaskiraly
5/5

A nyomorultak (film)

Végre ezen a pénteken el tudtam jutni a moziba és meg tudtam nézni A nyomorultak című musicalt, amire már régóta vártam. Szerencsétlenségemre még a film megnézése előtt olvastam néhány kritikát, melyek igen "érdekesek" lettek, és féltem, hogy nekem se fog tetszeni, de ez szerencsére nem így lett. Imádtam a musicalt, nekem nagyon bejött.

A történet:
"A XIX. századi Franciaországban játszódó történet az összetört álmokról, a viszonzatlan szerelemről, a szenvedélyről, az áldozatról és a megváltásról szól - az emberi lélek túlélésének időtlen testamentuma. Jackman alakítja Jean Valjeant, az egykori elítéltet, akit évtizedeken át üldöz a könyörtelen Javert felügyelő (Crowe), miután megszegi a próbaidejét. Amikor Valjean vállalja, hogy gondoskodik Fantine, a munkásnő leányáról, Cosette-ről, az életük örökre megváltozik."

Ez a fenti leírás egy igencsak leegyszerűsített változata a történetnek, hisz aki olvasta Victor Hugo klasszikusát az tudja, hogy két igen vaskos könyvről beszélünk, melyben rengeteg minden történik, Jean Valjean életútjának lehetünk szemtanúi. És mivel ez egy könyvadaptáció így az első negatív megjegyzés, a történet igencsak le van egyszerűsítve és néha furán vannak összevágva a jelenetek, főleg akkor mikor eltelik az idő és haladunk előre az években. Néha engem zavart a vágási technikai, de ez volt a legkisebb gondom, mert ezen felül minden nagyon tetszett.

A film ugyebár a színpadi musical alapján készült, vagyis mindent dalban mondanak el (vagyis inkább énekelnek el) nekünk, alig van egy-két kis párbeszéd és azok sem jelentősek. Az elején kicsit fura, hogy mindig énekelnek, de aztán meg lehet szokni, ezzel nekem nem volt bajom. Igen hosszú filmről beszélünk, majdnem 2,5 órás, még szerencse, hogy bírom a hosszú filmeket, így nem okozott gondot, hogy ennyi ideig egy helyben üljek a seggemen, de akit ez a téma ennyire nem köt le, és nem értékeli a musicalek nagyszerűségét, az a végére talán már unhatja magát.

Külön érdekes, hogy a dalokat élőben vették fel, ami sokak szerint rontott a minőségen, de szerintem éppen így lett jó, hiszen legalább nem üt ki annyira, hogy a színészek csak végig tátognak, hanem látszik, hogy valóban ők énekelnek az adott pillanatban, az érzelmeiket beleszőhetik a dalba, néhol tényleg megakadnak a zeneszám közben és kicsúsznak a ritmusból, de szerintem ez épp ezért lett tökéletes, mert így igazi és mély érzelmeket mutathatnak meg az éneklés közben. A kedvenc számaim: "I dreamed a dream" (Fantine), "On my own" (Eponine), "One day more" (Mindenki egyszerre énekel). Egyértelműen ezek lettek a film csúcspontjai.

Akkor térjünk át a szereplőkre. Hugh Jackman hiteles Jean Valjean szerepében, szépen énekel, minden egyes érzelmet tökéletesen át tud nekünk adni, Anne Hathaway Fantine-ja nem annyira erős, mint vártam. Keveset szerepel és igaz, hogy abban a kevéske kis jelenetben nagyon odatette magát és az "I dreamed a dream" című szám tökéletes lett, mély beleéléssel énekel és igazán életszerűen, ennek ellenére nem értem mi ez a nagy felhajtás, ami kialakult körülötte e szerep miatt. Amanda Seyfried szerencsére igen keveset szerepelt, de még így is nehezen viseltem el a nyávogását, nekem csak ő nem tetszett ebben a filmben, jelentéktelen volt Cosette szerepében, de annak örülök, hogy nem is erőltették őt annyira. Ennyi épp elég volt belőle.

És akkor jöjjenek a többiek, akiket egytől egyig imádtam és elmondom, hogy kit miért. Nem értem Russel Crowe-t miért szólták le annyian, nekem ő lett az egyik kedvencem, imádtam a rekedtes hangját, jól hozta a figurát, és szerintem egyáltalán nem baj, hogy nem énekelt tökéletesen, nem kell mindig mindenkinek hoznia a magas "C"-t. Magában Javert karaktere a kedvencem, így bárkit választottak volna a szerepre, szerintem tetszett volna, de Crowe is szépen megoldotta a feladatot. Akkor itt van a két lázadó fővezérünk, Marius nem lett annyira hangsúlyos számomra, Eddie Redmayne kihozta azt amit lehetett ebből a szerepből, nem sokat, de megtette, amit tudott, és lehet csak én érzem így, de szerintem Enjolras lemosta őt a színpadról, vagyis Aaron Tveit, aki őt alakította. Úgy alapból Enjolras sokkal érdekesebb karakter számomra, az igazi lázadó vezér, aki életét adta, azért amiben hitt, és aki feltétlen hitt abban, hogy meg tudják változtatni a világot. Mellette Marius csak egy kis nyavalygó tizenévesnek tűnik, aki folyamatosan Cosette után siránkozik, akit igazából csak egyszer látott az utcán és máris halálosan beleszeretett.

A szerelmi háromszög ezen két csücske (vagyis Marius és Cosette) nem lettek fajsúlyosak, valahogy semmi érdekeset nem nyújtottak számomra, na de a háromszög harmadik csúcsa, vagyis Eponine.... imádtam Samantha Barks előadásában a tragikus sorsú lányt, aki titokban epekedik Marius után, és annak ellenére, hogy magának szeretné, mégis segít a férfinak, hogy együtt lehessen Cosette-el és a végén pedig saját testével védelmezi őt, odaadva az életét, azért, akit szeret. A két kisgyermek sem lett olyan rossz és idegesítő, mint vártam. A kis Cosette sokkal aranyosabb és kedvelhetőbb, mint a felnőtt változata, és Gavroche pedig pont olyan kis pimasz és elszánt, amilyennek lennie kell. Mellesleg mindketten elég elfogadhatóan énekeltek.

És a végére pedig a Thenardier házaspárt hagytam, akik egy kicsit kilógnak a többiek közül, hiszen énekelni annyira nem tudnak, de nem is ez volt a szerepük, ők hozták a humort és egy kis vidámságot ebbe az igen komoly és szenvedéssel teli műbe, ami igencsak kellett. Sascha Baron Cohen és Helena Bonham Carter hozták, amit kellett, egy kis mosolyt csaltak az arcunkra, mikor már lassan az érfelvágás határán álltunk a sok tragédia miatt. Remélem senkit és semmit nem felejtettem ki, amiről írni szerettem volna, azt hiszem ennyi lett volna. Ez mindenképpen egy csodálatos mű lett, a musicalek közül az egyik legjobb, és most jöttem rá, hogy musicalekről eddig még nem írtam, ezt mindenképpen pótolni fogom, mert a műfaj nagy kedvelője és rajongója vagyok.
10/10
Trailer:

Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai+ Egy gésa emlékiratai (film)

Könyvtári beszerző utam másik példánya, melyre már régen fentem a fogam. A filmet évekkel ezelőtt láttam először és akkor elhatároztam, hogy a könyvet valamikor el fogom olvasni. Nos, ez csak most jött össze, de nem baj, mert annyira tetszett, hogy utána megint megnéztem a filmet. És mivel nem akarok a kettőről külön írni, így most egy bejegyzésben letudom az egészet.

A történet:
"Elbűvölő, lélegzetelállító történet egy titokzatos világról, amely egy letűnt kultúra rejtelmeibe, egy japán gésa életébe enged bepillantani, mely tele van harccal a férfiak meghódításáért, a gondoskodás megszerzéséért.
A történet egy szegény halászfaluból elkerülő 9 éves, kék szemű kislányról szól, akit eladnak egy gésaházba. A hű önéletrajzi leírásból tanúi lehetünk élete átalakulásának, miközben beletanul a gésák szigorú művészetébe, ahol a szerelem csak illúzió, ahol a szüzesség a legmagasabb áron kel el, ahol a nő feladata, hogy szolgáljon, és tudásával elbűvölje a befolyásos férfiakat.
Átélhetjük a háború okozta változást, amely egy új életforma kialakítására kényszeríti a gésákat, nem hoz szabadságot, csak kétségbeesést és vívódást."

Valahogy mindig távol állt tőlem a távol-keleti kultúra, sosem vonzott Kína, Japán vagy a többiek, ez a könyv mégis nagy benyomást tett rám. Ez az önéletrajzi regény pontosan azt mutatja be, hogy milyen kegyetlen is az élet igazából, hogy mennyi szörnyűséget kell megtapasztalnunk és hogy semmit nem kapunk ingyen. Mindenért meg kell dolgozni és még akkor sem biztos, hogy végül elérjük a célunkat, mert lehet, hogy irigyeink vagy más váratlan fordulatok mindig az utunkba állnak.

Valamelyest megszerettem a japán kultúrát és a könyv elolvasása után elkezdtem csodálni a gésákat, ezeket a rejtélyes nőket, akikre általában mindenki csak prostituáltként gondol. Szajuri nagyszerű főhős és felnézek rá a kitartása miatt, azért mert sosem adta fel és köszönöm neki, hogy elmesélte élete történetét ezáltal egy újabb csodálatos élménnyel gazdagítva az olvasási listámat. Szajuri erős nő, kitartó és akkor sem adta fel, mikor bárki más megtette volna a helyében. Megmutatta, hogy egy egyszerű kis vidéki kislány is elérheti a céljait, ha nagyon küzd értük. De nem csak ő szuper karakter a könyvben, hanem szinte mindenki más is. Például itt van Hatszumomo-t, akit gyűlöltem az elején, aztán már csak megvetettem és  sajnáltam, nem csak Szajuri életében vannak ilyen nők, hanem akár mindenki máséban is. A féltékeny vetélytárs, aki minden eszközt megragad, hogy tönkre tegye ellenfelét.

Mondjuk jobb, hogy elsőnek a filmet láttam, mert így már tudtam kit hogyan hívnak, fordított esetben nehezen tudtam volna megjegyezni ezt a sok fura japán nevet. A történet szépen kidolgozott és felépített, és különösen tetszik benne, hogy a vége nem cukormázas, hanem olyan valódi, mint az igazi élet. Vagyis nem ott lett vége, hogy minden szép és happy, hanem olyan reális maradt az egész. Mint az élet. Mert attól függetlenül, hogy elérjük a célunkat és végre boldogok lehetünk, annyi gyötrelem és küzdelem után, nem jelenti azt, hogy ez örökre így marad.

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/arthur-golden-egy-gesa-emlekiratai

És akkor térjünk át a filmre, ami egy viszonylag jól sikeredett könyvadaptáció, sőt a legjobbak között van, ha őszinte akarok lenni. Persze pár apró részletet megváltoztattak a könyvhöz képest, de azok nem annyira zavaróak és idegesítőek. A könyv lényegét szerintem meg tudta ragadni, át tudta adni és tökéletes színészeket választottak a szerepekre.

Mondjuk én egyiket se ismertem azelőtt, talán ezért tetszett, hiszen így nem nagyon kötöttem őket más filmekhez. Kifejezetten tetszett a főszereplő Szajuri-t alakító Ziyi Zhang, meg a Hatszumomo-t játszó Gong Li. Tökéletesen és hihetően hozták karaktereiket, számomra ők voltak a film csúcspontjai.

Mivel én a filmet előbb láttam, így a könyv olvasásakor mindenkit úgy képzeltem el, mint a filmben láttam. Csodálatos és dallamos zenék jelennek meg és a látványvilág szintén lenyűgöző. A díszlet, a kellékek, a ruhák, minden apróságra figyeltek és egy igazi távol-keleti stílusú művet készítettek nekünk, annak ellenére, hogy ez hollywood-i film. És meglepően a magyar szinkron sem annyira rossz, valahogy most eltalálták a megfelelő hangokat.

Trailer:

Akinek csak egy kicsit bejön a japán kultúra és szereti az ehhez hasonló történeteket, annak mindenképp ajánlom. Mind a könyv, mind a film kihagyhatatlan élmény.
Film: 10/10
Könyv: 5/5