A történet:
„Friss szerelmesként a múltba utazni – ez talán nem a legjobb ötlet. A tizenhat éves újdonsült időutazó, Gwendolyn legalábbis így gondolja. Neki és Gideonnak ugyanis épp elég a gondjuk anélkül is. Például meg kell menteniük a világot. Vagy meg kell tanulniuk menüettet táncolni. (Egyik sem igazán egyszerű!) Amikor ráadásul Gideon nagyon titokzatosan kezd viselkedni, Gwendolyn számára világossá válik, hogy mihamarabb át kell vennie az irányítást a saját hormonjai felett. Különben semmi nem lesz az időtlen szerelemből!”
A történet ott folytatódik ahol abbamaradt, megint kapunk egy érdekes és titokzatos előszót, majd a végén meg utószót, és most akkor mindig így lesz, hogy itt Lucy és Paul fog felbukkanni? Amúgy én teljesen azt hittem, hogy ebben a részben jobban megismerjük Lucy-t, hogy kiderül, miért lopták el Paul-lal a kronográfot, hiszen az a második könyv címe, hogy Zafírkék, és hát Lucy volt a zafír. A várakozásaimmal ellentétben Lucy szinte nem is szerepelt, és a nagy titokból se derült még ki semmi érdemleges… ami mondjuk nem feltétlen baj, hiszen gondolom, az utolsó kötetben derülnek ki a nagy titkok… csak én valamiért azt hittem, hogy itt fog. (Ez csak az én problémám.)
A történet még mindig izgalmas és kalandos, nekem a 2. könyv ebből a szempontból egy kicsit jobban tetszett, hiszen itt már az elejétől beindultak az események. Plusz Gwen családja még kevesebbet szerepelt, és az anyja se aggodalmaskodott annyit. Gwen még mindig nem utáltatta meg magát velem, bírom a csajt, az egyik legszimpatikusabb főhősnő, akit mostanában olvastam. (Eltekintve attól a ténytől, hogy alig 3 nap alatt belezúgott egy fiúba, akit nem ismer, és mindezt körülbelül csak azért, mert Gideon milyen jól néz ki.)
Áttérve a fiúra, ő egy kicsit unszimpatikus lett számomra, nem értettem miért kavar egyszerre Charlotte-al és Gwen-nel is… kérlek, döntsd már el, melyiket akarod! Aztán a végén, ami kiderül róla… valamiért nem hiszem, hogy igaz lenne, szerintem igenis szereti Gwen-t, csak valami titok van itt a háttérben, valami átverés, vagy szimplán csak a gróf akarta ezt az egészet elhitetni a lánnyal, hogy összetörje és legyengítse őt.
A többiek ugyanolyanok, mint eddig. Mr. George még mindig fura egy kicsit számomra, de lehet, csak én képzelek bele többet annál, mint ami. Leslie most nem szerepelt olyan sokat, kicsit hiányoltam. Az egyik új kedvencem pedig Raphael, Gideon öccse, és már előre sejtem, hogy Leslie és Raphael össze fognak jönni.
A másik kedvenc karakter, aki mindent vitt ebben a könyvben pedig Xemerius. Az a kis démonszellem, vagy micsoda, egyszerűen hihetetlen. Bírtam a dumáját és azt, hogy mindig Gwen után kajtatott és soha nem hagyta békén. Kedvenc jelenetem a grófnál tett két látogatást, az egyik a bál vagy mi a szösz, akkor nagyon bírtam Gwen-t… a másik meg, mikor kettesben találkoztak.
Nem is tudom, mit kellene még írnom erről a könyvről, stílusban olyan, mint az előző, még mindig szuper, izgalmas és humoros. A nagy titkok az utolsó kötetre maradtak, és nem sok minden derült még ki, épp ezért minél hamarabb olvasni akarom a folytatást. Még mindig teljesen biztos vagyok benne, hogy Lucy és Paul Gwen igazi szülei, és hogy a gróf a rosszfiú ebben a történetben, akármennyire nem tűnik annak. A harmadik kötetben végre beigazolódhat a gyanúm, kíváncsian várom.
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/kerstin-gier-zafirkek
5/5*
A Zafíkéket is megcsinálják filmben, nem tudod??
VálaszTörlésElőre is köszi! :))
Szia!
TörlésIgen, olvastam egy oldalon, nem is emlékszem, hogy hol, hogy már elkezdték a castingot és Gideon öccsét, Raphaelt, játszó színészt például már kiválasztották a szerepre. Tehát érkezik a film a Zafírkékből is. Hogy mikor még nem tudni pontosan, de szerintem már jövőre esélyes. :)
Köszii :)
Törlés