A történet:
"Valami furcsa mindig volt Meghan életében; már hatéves kora óta, amikor édesapja eltűnt a szeme elől. Az iskolában sem tudott teljesen beilleszkedni… és otthon sem. Amikor egy gyanús idegen kezdi távolról figyelni, és tréfakedvelő legjobb barátja egyszeriben a védelmezőjévé válik, Meghan érzi, hogy minden meg fog változni, amit csak ismer.
De a valóságot álmában sem tudta volna elképzelni – hogy ő egy mesebeli Tündérkirály lánya, és egyben tehetetlen báb egy öldöklő háborúban. De idővel kiderül, mire hajlandó azért, hogy megmentsen valakit, akit szeret, vagy hogy útját állja egy rejtelmes gonosznak, akivel egyetlen tündér sem mer szembenézni… és hogy megtalálja-e a szerelmet egy ifjú herceggel, aki szívesebben látná őt holtan, semhogy közel engedje jeges szívéhez."
Ezelőtt nem sok könyvet olvastam tündérekről, (vagyis egyet sem), és annyira nem is érdekeltek, de ez a könyv megszerettette őket velem. Egy olyan mesebeli és szépen, aprólékosan kidolgozott világba kalauzol el minket, ami egyből rabul ejti az olvasó szívét. Kezdjük a főhőssel, Meghan-nal, aki tökre szimpatikus lett nekem, vicces, okos és talpraesett lány, mármint a könyv elejét leszámítva, mikor még be akar a többiek közé illeszkedni a suliban. Mikor elindul az öccse után, onnantól teljesen megkedveltem és eddig igen szimpatikus számomra, mint főszereplő. Akkor bírtam a legjobban mikor átverte azokat a manókat, akik meg akarták enni, meg annak a bárnak a tulaját, aki el akarta tőle venni a nevét. Okos ez a lány, és ezt mindenképp tudom értékelni.
Aztán ott vannak a többiek, Puck a tipikus vicces barát, meg a komor, titokzatos herceg, Ash, amivel egy újabb unalomig lerágott szerelmi háromszöget köszönhetünk a sorainkban. Vagyis annyira még nem látszik ez a szerelmi háromszöges cucc, de én tudom, hogy úgyis ez lesz belőle, mégis én lennék a legboldogabb, ha mégsem így lenne. Ash azonnal szimpi lett, imádom a hozzá hasonló könyves karaktereket, nem sok mindent tudtunk meg róla idáig, remélem majd a folytatásban többet láthatok belőle. Még két karakter van, akiket egyből a szívembe zártam, az egyik Oberon király, Meghan apja, belőle se láthattunk olyan sokat, ő is komor és fegyelmezett, az a tipikus felelősségteljes király, ha mondhatok ilyet, és annak ellenére, ahogy bánik és beszél szegény Meghan-nal, szerintem szereti őt és törődik vele, várom hogy ez az apa-lánya kapcsolat jobban kibontakozzon a jövőben. És a másik nagy kedvencem pedig KACOR!!!! Ez a macska egyszerűen fenomenális és olyan kis aranyos, kell nekem egy ilyen beszélő, önelégült kis dög, akivel jókat társaloghatnék.:)
A könyvben felépített világ nagyon bejön, igazi mesés környezetbe csöppenhetünk Meghan-nal együtt, tetszik a Nyári és a Téli udvar közötti ellentét, meg a Vasudvar rejtélyessége, amiből azonban nem sokat láthattunk. Most, hogy jobban belegondolok, ez egy igen jó első könyv, minden egyes szálat elindít és bemutat, mégsem kapunk mindegyikből eleget, gondolom majd a folytatásokban jobban belepillanthatunk mindenbe. Most nem a dolgok elmélyítése volt a fő cél, hanem a világ megismertetése és megszerettetése, ami nagyon is bejött, legalábbis az én esetemben.
Kis negatívumként azonban megemlíteném, hogy ez az egész "egy ismeretlen elrabolja az öcsémet és nekem kell megmentenem" dolog nagyon-nagyon hasonlít A fantasztikus labirintus című történet alapkoncepciójához, ami nem tudom, hogy a véletlen műve, vagy tudatos majmolás, mindenesetre elég fura. És akkor a végére még két apró negatívum, mert annak ellenére, hogy nagyon tetszett, nem vagyok vak, hanem látom a hibáit. Az első, hogy a végére valami nagyobb összecsapást vártam volna, annyira beharangozták a Vaskirályt, hogy milyen hatalmas, milyen félelmetes meg minden, hogy a nagy dráma a végére nem is lett annyira dramatikus.
A másik meg, hogy Meghan folyton-folyvást össze-vissza ment. A cselekmény a kelleténél is mozgalmasabb volt, ami másoknak lehet nem baj, és nekem sem végül is, de kicsit szokatlan, hogy a főhősnő mindig úton van és szinte meg sem áll, folyamatos bajba keveredik, mindig megtámadják, mindig mennie kell, mert ha nem, akkor valakinek nagy baja esik és valahogy kimaradt az a rész, amikor elgondolkozik a történteken és megemészti azt, ami megesett vele és amire rájött.
Összességében nagy kedvencem lett ez a könyv és minél hamarabb szeretném olvasni a folytatást, ha alkalmam adódik rá. Ha jól tudom már megjelent a 2. könyv, melynek címe: A vashercegnő.
A könyvről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése