Elég erősnek kell lenned, hogy fáradhatatlanul újra és újra lesújts.
Az első lecke az, hogy erősödj meg.
Miután kiderült a döbbenetes tény, miszerint Oak Tündérfölde örököse, Jude-nak meg kell védenie az öccsét. Ennek érdekében magához láncolta a gonosz királyt, Cardant, akit a háttérből irányít. Tündérfölde folyamatosan változó politikai szövetségei között még akkor is nehéz lenne lavíroznia, ha Cardan mindenben engedelmeskedne neki. Csakhogy a király mindent megtesz annak érdekében, hogy megszégyenítse Jude-ot, és aláássa a hatalmát, hiába nyűgözi le továbbra is a lány.
Amikor egyértelművé válik, hogy egy Jude-hoz közeli személy el akarja őt árulni, és ezáltal veszélybe sodorná nemcsak a saját, hanem az összes szerette életét, Jude kénytelen az áruló után nyomozni – miközben a Cardan iránt érzett bonyolult érzelmeivel is viaskodik –, hogy halandóként magánál tarthassa a hatalmat a tündérvilágban.
Azt hallottam, a halandók szerelme nagyon hasonlít a félelemre.
Imádtam az első részt, igazán kellemes és üdítő olvasmány volt, mikor a legkevésbé számítottam volna rá. Rögtön utána másnap nekiestem a folytatásnak bízva abban, hogy nem fogok csalódni. Szerencsére nem így lett, és nem túlzás azt állítani, hogy a trilógia második része még inkább magával ragadott, mint az első. A trilógiák középső részei az esetek többségében inkább csak "húzórészek", amelyek megágyaznak a nagy grandiózus lezáráshoz, de itt most nem éreztem hogy így lenne, ami szintén plusz pont.
Jude és Cardan hatalmi és szerelmi játszmája tovább folytatódik, és a tét sokkal nagyobb mint korábban bármikor. A korábbi "gyerekes" és "szinte tét nélküli" szívatások és harcok már a múlté, sokkal nagyobb tétben játszanak tovább, de nem csak ők, hanem a körülöttük lévők szintén. Jude olyan helyzetben találja magát, amiben sosem hitte volna, hogy lenni fog, ám mivel remekül játszotta a lapjait, most végre ő döntheti el mi legyen Tündérfölde és az ott élők sorsa.
Jude és Cardan
Egy remekül végrehajtott átveréssel Cardan fejére tetette a koronát, így Cardant bábként irányítva gyakorlatilag Jude irányítja az egész birodalmat. Az persze más kérdés, hogy Cardan sosem akart nagy tündérkirály lenni és nem igazán akar az uralkodással és az azzal járó nehézségekkel foglalkozni, így minden alkalmat megragad, hogy Jude-al szembemenjen és megnehezítse a lány életét. Persze nincs könnyű dolga, mert a korábbi varázslat miatt még mindig kénytelen Jude-nak engedelmeskedni, habár azért találékonyan megtalálja a kiskapukat, hogy ellenkezhessen vele.
Egyszerűen imádom a Jude és Cardan közötti dinamikát, mert sosem lehet tudni, hogy most épp szerelmesen olvadozva egymás karjaiba omlanak vagy éppen alattomos módon próbálnak a másiknak keresztbe tenni. Persze mindkettejüknek meg van a gyenge pontja amit a másik igenis jól ismer. Cardan gyenge pontja maga Jude, míg Jude gyenge pontja főképp a hatalom iránti vágya és megszállottsága, így főként ezekkel manipulálják egymást. Az első rész végén Jude verte át zseniálisan Cardant és alakította a dolgokat a saját kénye-kedve szerint, most pedig Cardan verte át Jude-t, már ha átverte egyáltalán, mert ezt még én magam se tudom eldönteni.
Jude, Cardan, Nicasia, Locke és Taryn
Már nem csak Cardan és Jude polgárháborúzik egymás ellen, hanem kezd igazi háború felé sodródni Tündérfölde, amivel nagyobb tétet kapott a sztori. Jó ötlet volt, hogy komolyabb gondok is megjelentek a két főszereplő civakodásán túl, bár azért lehetett volna nagyobb hangsúlyt fektetni az egyéb összeesküvésekre és árulásokra. Cardan utolsó megmaradt testvére Balekin se húzta sokáig, pedig azt hittem, hogy nagyobb szerepet kap, bár azért valamilyen szinten várható volt, hogy őt is eléri a végzete.
Valahogy most a többi karakter olyan laposra sikeredett, és senki nem hagyott bennem mély nyomokat, pedig az első részben sokukat szerettem. Nicasia például nem értem miért pont most jött rá, hogy ő szereti Cardant, mikor korábban gyakorlatilag semmi nem volt köztük. Taryn és Locke igazán megérdemlik egymást, és remélem érzitek az iróniát a szavaimba, mert ez a két karakter idegesített most a legjobban. Locke amúgy egy irritáló fajankó, aki mindig csak kavarja maga körül azt a bizonyos dolgot, nem is értem Taryn mit eszik rajta. És Taryn... ő pedig nem értem miért árulta el a saját testvérét, mikor úgy tűnt, hogy végre kezdik egymást megérteni Jude-al és végre helyrejöhet a kapcsolatuk. Madoc az egyetlen, aki hozta, amit vártam tőle, és sajnos még mindig nem egy a céljuk Jude-al, így apa és lánya valahogy most is folyton szembekerül egymással. De persze nem kell őket félteni, tudják hogy kezeljék egymást.
Kaptunk egy újabb izgalmas és csavaros történetet, ami emelte a tétet, és sokkal komolyabbá tette a harcot bárki szemszögéből is nézzük. Cardan és Jude immár hivatalosan csatlakoztak a kedvenc könyves párosaim előkelő sorához, mert nagyon bejön a köztük lévő érdekes és folyamatosan változó dinamika. Sajnos a mellékszereplők nagy része kissé unszimpatikus lett ebben a részben, mintha az írónő velük nem nagyon tudott volna mit kezdeni, így vagy baromságokat csináltak vagy háttérbe szorultak, talán ez az egyetlen negatívum, amit a második könyvről tudnák mondani. Mindenesetre nem várok sokáig, hanem rávetem magam a lezárásra, mert tudnom kell mi lesz az utolsó részben.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése