Black Mirror (Fekete tükör) 4. évad összegzés

Szorgalmasan folytattam a sorozatot a legfrissebb negyedik évaddal, de be kell vallanom, ezzel kicsit lassabban haladtam. Nem az volt az oka, hogy már nem szeretem a sorozatot, csak valahogy nem keltették fel annyira az érdeklődésemet a részek leírásai, hogy nekem azt minél hamarabb meg kell néznem.

A negyedik évadra ismét hat részt kapunk a Netflix jóvoltából, a részek kb. 1 órásak, és ez is csak felirattal érhető el. Most értünk el arra a pontra (vagy legalábbis én mindenképp), hogy tényleg feltűnik, hogy az írók kezdenek kifogyni az eredeti ötletekből. Rögtön három rész az évadban kísértetiesen emlékeztet három korábbi részre, és végig az volt az érzésem, mintha ugyanazokat látnám csak épp pepitában. Lássuk akkor mi tetszett és mi nem a negyedik évadban.

4x01: USS Callister ("USS Callister")

Robert, egy nagy számítástechnikai cég csendes résztulajdonosa eléggé el van nyomva munkahelyen és élete sincs igazán. Otthon éli ki kissé beteges vágyait, hisz tudásának köszönhetően létrehozott egy programot, ahova a munkatársai DNS-t megszerezve klónozza őket különböző okok folytán. A Star Trek stílusú programban ő maga lesz a kapitány és ott vezeti le a klónokon azokat a sérelmeket, amiket a való életben nem tud megtenni.

Hát... rögtön az első rész nekem nem nagyon tetszett. Ez az egyik leggyengébb az évadban és ha őszinte akarok lenni, akkor nem nagyon sikerült megértenem a mondandóját. Talán arra próbáltak rávilágítani, hogy manapság sokan beleőrülnek a videójátékokba, és ott élik az életüket, ahelyett, hogy a való világban tennék ugyanezt? Nekem csak ennyi jött le belőle. Persze nem elég a mondandó és a rejtett üzenet, magának a résznek izgalmasnak kell lennie és az se árt, ha kedvelhetőek a karakterek. Vagy legalább legyen benne valami érdekesség. Ez utóbbiak hiányoztak számomra, talán ezért se tetszett.

4x02: Arkangel ("Arkangyal")

Marie életének értelme kislánya, Sara, akit egyedül nevel az apja segítségével. Egy napon majdnem eltűnik Sara, és mikor épségben  megtalálják, akkor Marie eldönti, hogy soha többé nem akar aggódni a kislány miatt, így az Arkangyal még kísérleti fázisban lévő szolgáltatását veszi igénybe. A  kislány agyába egy chipet ültetnek, aminek segítségével Marie mindig nyomon tudja követni, hogy mit csinál és érez Sara. Ha mindez nem lenne elég, akkor szabályozhatja, hogy mit lásson vagy érezzen a kislány. Akkor kezdődnek a gondok, mikor Sara tinédzser lesz.

Engem nem könnyen lehet felhúzni, de ez a rész elérte és teljesen felháborodtam mire a végére értem. Nem a modern technológia oldaláról vizsgálnám, mert ez csak metaforaként szolgált a sajnos igen gyakori elnyomó szülők, tetteik és azok következményeinek reprezentálására. Marie-t persze nem rossz szándék vezérelte, mindig csak meg akarta védeni Sara-t, de annyira túlzásba esett, hogy végül teljesen átvette a lánya élete fölött az irányítást.
Mindig követte őt, tudni akarta, hogy mit csinál és mit lát. Mindezt a háta mögött, mert nem tudott benne megbízni, mert nem akarta meghagyni Sarának, hogy önmaga kövesse el a hibáit, amikből aztán tanulhat. Elvette tőle a szabad döntés jogát. Nem csoda, hogy Sara a végére agresszívan reagált.

(Ez a rész amúgy emlékeztet az 1x03 részre.)

4x03: Crocodile ("Krokodil")

Mia és Rob véletlen elütnek egy biciklist, aztán eltussolják az ügyet és tovább lépnek. Évekkel később, mikor Mia élete szinte tökéletes, hisz jó munkája és boldog családja van, Rob előkerül és mivel bántja a bűntudat, így fel akarja adni magát. Mia persze nem szeretné, hogy a tökéletes élete összeomoljon, így mindent megtesz, hogy megállítsa Robot. Aztán elindul a láncreakció és onnan nincs megállás.

Ez a másik rész, amit nem igazán szerettem meg. Számomra unalmas volt, mert ezt már korábban láttuk majdnem ebben a formában. A 3x03 rész ugyanerről szól, ugyanazzal az üzenettel és tanulsággal. Bármit megtehetsz azért, hogy elkerüld a titkaid fényre derülését, hogy megtartsd magadnak őket, de egyszer úgyis minden kiderül. Ugyanaz a rész, csak egy kis átalakítással.

4x04: Hang the DJ ("Hangold össze")

Frank és Amy egy párkereső rendszer szolgáltatásait veszik igénybe, melynek feladata, hogy megtalálja a tökéletesen összeillő párokat. Különböző párosokat hoz össze egy előre megadott időre, akiknek addig együtt kell maradniuk, ez lehet pár óra, pár hét, de akár pár év. A sokféle kombináció után kiértékeli az eredményeket és úgy hozza meg a végső döntést ki kinek lehet a megfelelő párja.

A Black Mirror a sötét, komor és általában negatív befejezéseiről híres, egyetlen pozitívan végződő epizód a 3x04-es. És most megkaptuk ezt a részt, ami stílusában és témájában eléggé hasonlít a San Junipero-hoz. Itt szintén egy párkapcsolat van a középpontban, mely a mai modern világ által kreált internetes társkeresést és annak jellemzőit mutatja be, egy kis körítéssel melyben a megszokott párkapcsolati problémák szintén felvázolásra kerülnek. Aztán a végén a csavar és végül boldogan alakult főszereplőink sorsa. Az pedig külön bónusz pont, hogy Joe Cole a férfi főszereplő, akit évekkel ezelőtt a Skins Luke-jaként szerettem meg és azóta várom, hogy más filmekben/sorozatokban láthassam.

4x05: Metalhead ("Metálfej")

Egy olyan világban járunk, ahol minden lepusztult, kihalt és sivár, egy maroknyi emberi túlélő maradt. Egy kis csoport próbál megszerezni valamit, de nem járnak sikerrel, mert robotkutyák támadnak rájuk. Kettejüket megölik, és a nő egyedül menekül tovább a robotkutyák elől. Találékonyságának és szerencséjének köszönhetően elég sokáig sikerrel jár, majdnem le tudja rázni a robotkutyákat, de végül eléri a sorsa.

Ez volt a harmadik rész az évadban, ami nem igazán tetszett. Számomra unalmas volt az elejétől a végéig, és itt sem jött át az üzenet. Az lett volna a lényeg, hogy küzdhet bármeddig az ember, a végén úgyis megtörik és legyőzik? Vagy az, hogy a robotok kontra ember harcában úgyis mindig mi fogunk alul maradni, így kezdhetünk félni a jövőtől? Vagy mindkettő egyszerre? Ezek is jó témák, csak ehelyett egy sokkal izgalmasabb részben kellett volna bemutatni.

4x06: Black Museum ("Sötét múzeum")

Nish autója lerobban és kénytelen megállni, hogy feltöltse. Közben van egy kis szabadideje, így betér a közelben található múzeumba, ahol annak tulajdonosa korábbi, nem éppen legális és korántsem etikus kutató munkájáról és azok félresikerült következményeiről mesél neki. Kapunk három történetet, mindegyik creepy a maga módján, aztán érkezik a csavar és leesik az állunk, mert Nish sem az, akinek idáig látszott.

Lehet csak velem volt így, de számomra ez volt az eddigi legijesztőbb és legborzongatóbb epizód az egész sorozat történetében. Mindhárom kis történet creepy volt, és rávilágított arra, hogy az illegális kísérleteknek sosincs semmilyen pozitív  következménye. Szerintem egy könnyebb horrorfilmnek szintén elmenne, vagy nem tudom... rám mindenképp ilyen hatást tett. A kísérletek etikai oldala már csak hab a tortán, amin szintén sokat lehet gondolkodni.

Összességében azt tudom elmondani erről az évadról, hogy elég megosztó lett számomra. A hat részből három nem igazán nyerte el a tetszésemet, három viszont azért még mindig eléggé odatette magát. Ami fura mert korábban azért mindig tetszett a legtöbb rész és kevésben találtam csak valami kivetnivalót. Ezek után érdeklődve, de egy kis félelemmel várom az ötödik évadot, és bízom benne, hogy eredeti ötletekkel rukkolnak elő a készítők és nem a korábbiakat mutatják be újra kicsit átalakítva.

Értékelés: 10/7

Előzetes: