Skins 5.-6. évad összegzés

 

Csak elértem (újra) a végére a Skinsnek, így jövök egy utolsó, de nem kevésbé őszinte kritikával az utolsó két évadról, vagyis a harmadik generáció történetéről. Bevallom mikor elsőnek láttam az ötödik és hatodik évadot, akkor nem tudtam hova tenni az egészet, mert annyira más lett mint a korábbiak. Mintha egy teljesen más sorozatot néznék, nem pedig a megszokott Skinst. Talán ez lehet az oka annak, hogy sokan nem szeretik a harmadik generációt, pedig ha jobban a dolgok mélyére nézünk, akkor nem lett ez olyan rossz. Csak más.

A legnagyobb eltérés talán az, főleg az ötödik évadban a kezdetekkor, hogy szinte alig buliznak, isznak, drogoznak és szexelnek hőseink, ami valóban fura lehet a Skins sorozaton belül. Az se segít abban, hogy hamar megkedveljük új karaktereinket, hogy elég klisésen és kissé amerikanizált stílusban indul a sztorijuk. Rögtön kaptunk egy elég sablonos kezdést, hisz a csendes, fura új lány megérkezik az iskolába, ahol persze a menő szőke csaj és két barátnője rögtön kipécézi magának, hogy nem húzva az időt elég hamar megszégyenítsék mindenki előtt.

A menő szőke csaj persze az iskola menő focistájával jár, mert ki mással lehetne együtt, a két barátnője pedig pincsikutya módjára bólogat minden egyes ostobaságára. Persze nem hagyhatjuk ki a két lúzer srácot sem, akik szeretnének a menők közé tartozni, mert ugyebár ők is kellenek egy tipikus amerikai sorozatba és igen... sejthetitek, hogy adott a konfliktus. Szóval lássuk be, ez elég harmatgyenge kezdésnek és olyan amerikai kliséket vet be, amitől a leggyakorlottabb sorozatnézők is csak fogják a fejüket.

A kezdést tehát nem találták el és ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor az egész ötödik évad olyan "meh" volt számomra. Szinte minden történetszál kiszámíthatóan alakult, semmi se okozott meglepetést. A csendes és fura lány fokozatosan kiállt magáért, a szőke menő csaj barátnői szintén kiálltak magukért, a szőke csajról kiderült, hogy nem olyan szemét liba, mint amilyennek mutatni akarja magát, és a lúzer srácok végül a menőkhöz csapódtak. Tiszta amerikai klisé, klisék klisék hátán, és épp lehetett az az ok, amiért annyian nem kedvelték meg a harmadik generációt. Sajnos a karakterek sem olyan érdekesek vagy ígéretesek az elején, amitől bárki izgalommal telve várná a folytatást, és nem kapunk semmi olyan újdonságot vagy egyediséget, amit korábban ne láttunk volna már, csak épp akkor sokkal jobban kidolgozva.

Aztán az írók rájöttek, hogy ez így nem mehet tovább és a hatodik évadra belehúztak és szerencsére sikerült felpörgetniük a sztorit. Így visszatért némileg a Skins hangulat és stílus, de sajnos még így sem lett az igazi. Hőseink élete akkor vesz nagy fordulatot, mikor az egyikük meghal egy balesetben, így gyakorlatilag az egész hatodik évad arról szól, hogy a többiek hogyan dolgozzák fel mindezt és lépnek túl a barátjuk halálán. Gonoszat fogok mondani, de nem bántam Grace halálát, ő hiányzott a legkevésbé, hisz nem volt egy nagy karakter. A halálával viszont a többiek számára kiváló lehetőség nyílt arra, hogy fejlődjenek és lássuk miként birkóznak meg a lány halálával. Ha nagyon kötekedni szeretnék, akkor némelyikük reakcióját tudnám kritizálni, mert néhányan elég furán és számomra irreális módon dolgozták fel a traumát.

Hogy a szerelmi szálakról szintén ejtsek néhány szót, ebben sem volt semmi meglepetés. Ahogy azt megszokhattuk, kavart itt mindenki mindenkivel, de sokszor itt se értettem, hogy egyes párosok mégis hogy és miért jöttek össze, mikor korábban ha két szót beszéltek, akkor sokat mondok. Úgy igazán kedvenc párosom nem lett a főszereplők közül, a legjobban talán a Franky és Luke párost szerettem, de mivel Luke csak két részben szerepelt, így ezt nem tekintem fő történetszálnak. Pedig én nagyon bírtam Luke-t és a közte és Franky közti fura és bonyolultan veszélyes kapcsolatot. Ha Luke többet szerepelt volna, akkor biztos jobban felpörgeti hőseink életét.

Két kedvencet szeretnénk kiemelni, akiket a végére egészen sikerült megkedvelnem épp azért, mert szépen és fokozatosan árnyalták a karakterüket és a szemünk előtt változtak meg gyökeresen ahhoz képest, mint aminek megismerhettük őket.  A kettejük közötti kontraszt csak hab a tortán, hisz míg Mini negatív karakterként kezdi, megismerve őt rájövünk, hogy nem egy szemét liba, hanem igenis vannak érzései. Franky vele szemben visszahúzódó, csendes lányként kezdi és azért a hatodik évadban eléggé "kinyílik a csipája" és még Mini-n is túltesz a mindenkori szemét p*csa stílusával. Amivel hála az égnek aztán a végére leáll, de addig kb. mindenkin átgázol egyszer-kétszer. Az elején egyiküket se szerettem, de a remek karakterfejlődésüknek hála a végére a kedvenceimmé váltak.

Sajnos a rangsorban a harmadik generáció maradt a végére, ezzel nem tudok vitatkozni, így talán jobb is, hogy az utolsó 7. évad után (ami három korábbi karakter, Cassie, Effy és Cook egy-egy immár felnőtt történetét meséli el) véget érte a sorozat. Mert lássuk be kifulladt és nem tudott volna már semmi újat mutatni. A hetedik évadot talán egyszer még megnézem, de eddig nem tudtam magam rávenni.

Értékelés: 10/6

Előzetes: