Szépen haladok a sorozattal, és nemrég értem a negyedik évad végére. Így újra összeszedtem a gondolataimat, hogy írjak néhányt gondolatot a 3. és 4. évadról, vagyis a második generáció történetéről. Ismét két évadon keresztül követhettük nyomon egy másik generációnyi fiatal mindennapjait. Az évadok 8-10 részesek, a stílus, a felépítés, a téma maradt, csak új szereplőket kaptunk. Ennyi, ami változott. A részek egy-egy adott karakterre fókuszálnak, ez se változott.
Ha pontosabb akarok lenni, akkor van egy karakter, aki már az első két évadban is feltűnt, ő lenne Effy, Tony ugyanolyan problémás és ha lehet még érdekesebb húga, mint a fiú volt anno. Na meg persze maradt Pandora, Effy új barátnője, aki igazából a második évadban mutatkozott be. Effy átveszi a főszerepet a bátyjától és egy ugyanolyan összetett és sokszínű baráti társaságot épít maga köré, mint az előző társaság volt.
Persze mivel az első két évadban szinte minden komolyabb témát ellőttek, így nem sok újdonságot kapunk, hanem szinte ugyanazokat követhetjük végig, csak épp újabb karakter életén keresztül. Effy-ék se mások, ugyanúgy tojnak az iskolára és a tanulásra, buliznak, isznak, szívnak és drogoznak, ki mit. Kavarnak egymással, szinte mindenki mindenkivel, de legalább nem unatkoznak, és ez a lényeg. Épp ahogy Tony megjegyezte anno.
Kapunk tehát drámát elég sokat, a szerelmi háromszöget se kell hiányolnunk (de "jó"), csak most Effy-ért teper kb. mindenki a sorozatban. Effy pedig jól összekuszálja a dolgokat és a "játékaival" és kavarásaival barátságokat tesz tönkre és a két évad alatt gyakorlatilag mindenkin átgázol valamilyen módon. Effy egy fura lány, ez nem kétség, és akármennyire magának valónak, szabad szelleműek és ridegnek tűnik, valójában nagyon is érzékeny és gyenge ember, mint az kiderül a végére. Tud ő szeretni, ha akar, csak azért nem engedi magához közel az embereket, mert fél a csalódástól és attól, hogy cserben hagyják. Persze mindez nem mentség az ostobaságaira és a szemétkedéseire, de legalább a végére értelmet nyer miért tette azt a sok hülyeséget.
Freddie és Cook a két gyerekkori jó barát, akik Effy-ért "küzdenek", és igazán rossz volt látni, ahogy egy lány miatt fokozatosan megy tönkre a barátságuk és ahogy elég agresszív módon fordultak egymás ellen. Pedig mikor barátokként funkcionáltak annyira imádtam őket együtt, Freddie és Cook, kiegészítve JJ-vel méltón reprezentálták milyen egy igazi és mély barátság. Különböző karakterek ők ketten, és épp ezért egészítették ki egymást olyan jól. Freddie jó hatással volt Cookra (már amikor sikerült neki), Cook pedig mindig valahogy felpezsdítette Freddie életét. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor én nagyon bírtam Effy-t mindkettejükkel, de Freddie csak jobban illett hozzá, mert Freddie ugyanolyan jó hatással volt Effy-re, mint Cookra. Cook és Effy úgysem tudtak volna rendes párt alkotni hosszú távon, mert ahhoz túlságosan egyformák és a végén csak tönkretették volna egymást.
A hármas szerelmi vívódásán túl a másik kedvenc történetszálam az ikreké volt, ami legalább újdonságnak számított valamennyire. Emily és Katie története révén némi betekintést nyerhettünk az ikrek lelkivilágába. Katie a domináns és a főnök, aki mindig hozza a döntéseket, Emily pedig elfogadván azt a testvére árnyékában él. Legalábbis az elején, és aztán fokozatosan kibújik a csigaházából és megmutatja a valós önmagát, hogy ki ő valójában és ki szeretne lenni.
Tetszett a kontraszt Emily és Katie között, és nekem már maga az ikerszál is elég lett volna, de mindezt megfejelték a másság problémáival. Emily-nek nem csak önmagára kell rátalálnia és kilépnie a nővére árnyékából, hanem azzal is meg kell küzdenie, hogy valójában a lányokhoz vonzódik. Emily és Naomi igazán nagy utat tettek meg, a harmadik évadban nagyon szerettem őket, ahogyan összejöttek, aztán a negyedik évados balhét már nem tudtam hova tenni. Őszintén szólva Naomi tettére nem találok semmi értelmes magyarázatot, annyira karakteridegen volt az egész, ami történt, hogy a negyedik évadban ez a történetszál idegesített a legjobban. De ha ezt nem veszem figyelembe, imádtam őket együtt, kettejük közül inkább Emily-t, aki talán ki is mondhatom, hogy a kedvenc karakterem a második generációból.
Sajnos rajtuk kívül a többiek annyira haloványra sikeredtek, hogy nem nagyon tudnék róluk semmit se mondani, mert vagy untattak, vagy idegesítettek. Ez a két verzió lehetséges, és biztos van aki szerette Pandora-t, JJ-t vagy épp Thomast, de bennem egyik se hagyott maradandó nyomokat. Sokszor feleslegesnek éreztem őket, és az ő történetszáluk amúgy se lett olyan érdekes vagy összetett, mint a többieké. Inkább csak mellékszereplőként funkcionáltak, semmi többnek.
Hogy tetszett-e a 3.-4. évad? Többségében igen, kivéve a húzórészeket vagy a mellékszereplők történetszálait, de hát egy sorozatban az ilyet mindig el kell viselni. Komoly témák terén nem sok újdonságot kaptunk, többnyire ugyanazokkal kellett megbirkóznia új karaktereinknek, de azért lehetett élvezni a második generáció történetét is. Az első generációt nem múlja felül, ez tény, de azért ők is abszolút szerethetőek.
Értékelés: 10/8
Előzetes:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése