Fülszöveg:
Agatha már úgy érzi, bárcsak más boldog befejezést kívánt volna a mesének, ám ekkor véletlenül megtalálja és kinyitja a Jók és Rosszak Iskolájának kapuját. A lányok azzal szembesülnek, hogy az a világ, amit az első tanévben tapasztaltak, megváltozott. A boszorkányok és a hercegnők a Lányok Iskolájában laknak. Elhatározták, hogy kirekesztik életükből a hercegeket. Tedros és a fiúk a Rossz Iskolája régi tornyainak lakói lettek. A két iskola között háború van kitörőben. Vajon Agatha és Sophie helyre tudják állítani a békét? Vajon Sophie jó tud maradni úgy, hogy Tedros állandóan üldözi? És kihez húz Agatha szíve? A barátnőjéhez vagy a hercegéhez?
Nem sok gyerekkönyvet olvasok, mert lássuk be nem én vagyok a célközönségük, de azért akad mindig egy-két érdekesebb darab, aminek adok egy esélyt. Ha nem jön be az első rész, akkor nem folytatom, de legalább megpróbáltam. Egyik ilyen próbálkozásként került a kezeim közé a Jók és Rosszak Iskolája sorozat első része, ami kellemes csalódásként vonult be az emlékezetembe. Szerettem a történetet, a két főszereplőt, a könyv kérdéseit és üzenetét, így biztos lehettem benne, hogy valamikor sort kerítek a folytatásra.
Mi a helyzet a második résszel? Ugyanannyira bejött, mint anno az első és annál az egyszerű oknál fogva, hogy éppen ugyanazt kaptam, mint amire számítottam. Cseppet se ült le a történet, sőt igen hamar ismét a cselekmények sűrűjében találtuk magunkat a két főszereplővel, akik ha lehet most még nagyobb kalamajkába keverednek, mint korábban. Minden egy ártatlan kívánsággal kezdődik és aztán elfajulnak a dolgok. Sophie és Agatha kénytelen megküzdeni előre megírt sorsukkal, a velük szemben támasztott elvárásokkal és előítéletekkel, miközben barátságuk ismét veszélybe kerül az iskolák között ólálkodó új gonosz ténykedései nyomán.
Kaptunk tehát egy korrekt folytatást, egy még mindig izgalmas történetet, ugyanolyan szerethető és érdekes két főszereplőt, és habár a fordulatok és a rejtélyek nem hoztak semmi újat, de azért lehetett élvezni a könyvet. Még mindig egyszerű és olvasmányos a stílusa, nem használ nagy szavakat, éppen megfelelő a korosztálynak, akik számára készült. Korábban nagyon tetszett az is, hogy kérdéseket vetett fel, és ezekre kereste rejtve a választ. Úgy szőtte az író a történetet, hogy elgondolkodtassa és közben nevelje az olvasót, ami nem csak, hogy jó ötlet, hanem sikerült mindezt átadnia a részünkre.
Az első részben körbejártuk a barátság fontosságát, és a kérdést, hogy a szépség együtt jár- a jósággal, vagy a kissé egyszerűbb külső a gonoszsággal, vagy épp fordítva van minden. Ezek a kérdések és gondolatok ugyanolyan végigfutnak a második részen, kiemelve fontosságukat. Sophie és Agatha a barátságukat választották korábban és ezért lemondtak a mindkettejük számára kijelölt útról. Próbálnak kitartani egymás mellett, de a barátságuk ismét nehéz helyzetbe kerül a háttérben szorgosan dolgozó cselszövők jóvoltából. Habár erősnek hitték a barátságukat, megtörhetetlennek, a mellékelt ábra mutatja, hogy mégsem az, mert ha az lett volna, akkor bárki bárhogy mesterkedik, nem sikerül őket egymás ellen fordítani.
Agatha és Sophie
A barátság fontosságával párhuzamosan felvetődik a kérdés, hogy melyik fontosabb egy ember életében? A barátság vagy a szerelem? Nem létezhet a kettő egymás mellett? Nem kaphatjuk meg mindkettőt? Jó, ez így eléggé ki lett sarkítva, de ha belegondolok a való életben szintén gyakran az történik, hogy amíg nincs párunk, sok időt vagyunk együtt a barátainkkal, és mikor már találtunk párt magunknak, hajlamosak vagyunk elhanyagolni a barátainkat. Érdekes kérdés ez is, és nekem meg van rá a válaszom. Szerintem létezhet a kettő egymás mellett, csak meg kell találni az egyensúlyt.
A könyv fő történetszála egy újabb izgalmas gondolatot generál. Sophie és Agatha első rész végi döntésének következményeként a hercegek, és úgy általában a férfiak haszontalanná válnak a mesevilágban, így a korábbi Jó és Rossz iskola helyett immár Lány és Fiú iskola jön létre. Mivel Agatha Sophie-való való barátságát választotta Tedros iránti szerelme helyett, így a többi lány is azt veszi példának. Mert hogy ők is lehetnek erősek, önállóak és így nem kell abból állnia az életüknek, hogy a hercegek után ácsingóznak.
Ez roppant érdekes gondolat volt számomra, legalább annyira tetszett, mint a barátság és a szerelem egymás melletti kontrasztba állítása. Tényleg boldogan tudnának a nők élni férfiak nélkül? Tényleg lehetne úgy normális életük? És a férfiak meglennének nők nélkül? Nehéz a női-férfi kapcsolat, ez tény, de nyugodtan leszögezhetjük, hogy a két nem nem tudna egymás nélkül élni. Ez már csak így van, ne legyünk álszentek. Persze gyerekkönyv révén nem mélyül el annyira ebben a témában a történet, csak kapargatja a felszínt, de engem sikerült elgondolkoztatnia.
Nem okozott csalódást a folytatás, és kicsit jobban is tetszett, mint anno az első rész. Megkaptuk ugyanazt az egyszerű, de olvasmányos stílust, a meseszerű, humoros és könnyed hangulatot, két egymással tökéletesen ellentétes főszereplőt, akik ennek ellenére mégis legjobb barátok. Barátságuknak újabb próbát kell kiállnia, ám sajnos újra megtörik köztük valami. A könyvnek sikerült elgondolkodtatnia, miközben jól szórakoztam rajta. A végén kaptunk egy remek függővéget, amitől nagyon érdekel a folytatás. Remélem sikerül mihamarabb sort kerítenem rá.
Ui: A mostani borító is tetszik, szeretem a rajzolt borítókat, és itt mindhárman épp úgy néznek ki, ahogy én elképzeltem őket. Mintha Sophie, Tedros és Agatha életre keltek volna.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése