Sarah J. Maas: Árnyak királynője (Üvegtrón 4.)

Fülszöveg:

Celaena Sardothien mindenkit elvesztett, aki a szívéhez közel állt, végül mégis visszatért a birodalomba, hogy bosszút álljon, felszabadítsa egykor dicsőséges királyságát és szembeszálljon múltja árnyékaival…

Tiszta szívéből elfogadta, hogy ő Aelin Galathynius, Terrasen királynője. De mielőtt visszaszerezné trónját, harcolnia kell.

Küzdeni akar unokatestvéréért, aki harcosként az életét is kész feláldozni érte, a barátjáért, aki egy borzalmas tömlöcben sínylődik és a kegyetlen király rabságában tengődő népéért, akik rendületlenül várják eltűnt királynőjük dicső visszatérését.

A New York Times bestseller sorozat negyedik kötetében folytatódik Celaena szenvedélyes és időnként fájdalmas epikus utazása, mely fenekestül forgathatja fel az életét.

Tisztán emlékszem még, hogy amikor a sorozat első részét olvastam, akkor egyáltalán nem nyűgözött le. Olyan "közepes" olvasmánynak minősítettem, és nem igazán éreztem a késztetést a folytatáshoz, de aztán mégis kezembe vettem a második részt. Innentől kezdve pedig nem volt megállás, mert az Üvegtrón könyvsorozat mára a kedvenceim egyikévé vált. Már rég kijött a negyedik rész, én viszont csak most jutottam el odáig, hogy végre olvasni tudjam.

A történet ott folytatódik, ahol a harmadik rész végén abbamaradt. Celaena immár teljesen elfogadva sorsát, miszerint ő Aelin, Terrasen igazi örököse, visszatér Adarlanba, hogy leszámoljon ellenségeivel, megmentse unokatestvérét és közben a királyságot is. Imádom látni, ahogy bővül az Üvegtrón világa, ahogy bonyolódik a cselekmény, ahogy újabb és újabb karakterek lépnek színre, miközben a régieket is jobban megismerhetjük. Az Üvegtrón sorozat igazi fantasy történet, mely igaz, hogy a klasszikus fantasy elemekből épít és nem sok újat mutat, mégis annyira remekül van összerakva, olyan kellemes élményt nyújt, hogy nem lehet egy percig sem unatkozni rajta.

Aelin és Rowan

Imádtam a negyedik részt, ez nem kérdés, volt olyan jó, mint az előző kettő. Így haladva előre, már lassan kezdem végleg elfelejteni az első rész gyengeségeit és feltűnő hibáit, mert a folytatás annyira remek és szerethető, hogy nyugodt szívvel bocsátom meg azt a sok klisét és lehetetlenséget, amivel elindult Aelin története.  Pörgős a sztori, abszolút szerethetőek a karakterek, titkok derülnek ki, árulások és rejtélyek lepleződnek le, néhányan meghalnak, néhányan megmenekülnek... olyan sok minden történik ebben a részben is, hogy csak kapkodtam a fejem. Kaland tehát van bőven... pörög a történet ezerrel és mivel a könyv iszonyatosan olvastatja magát, így alig bírtam letenni. Csak az a fránya időhiány miatt nem tudtam olyan gyorsan olvasni, mint szerettem volna.

Na, de hogy mi is tetszett nekem különösen? Íme egy kis ízelítő. Tudom, hogy már sokszor leírtam, de engem három dolog fog meg igazán egy könyvben. Kell egy érdekes, kalandos és összetett történet. Kellenek komplex és szerethető karakterek, akik valamiért közel kerülnek a szívemhez. És kell egy kis humor vagy pedig kellő komolyság a témához, amivel az adott könyv foglalkozik. A kettő közül értelemszerűen az adott könyv stílusának megfelelően. Itt mindezek teljesülnek. Nem akarok semmit sem elárulni a történetből, pedig volt itt csavar ezerrel, pislogtam is nagyokat néhány dolog közben. Meghalt egy olyan karakter, akiről nem hittem volna, hogy meg fog, kiderült hogy más a fő gonosz, mint akit korábban annak hittünk, ellenségekből barátok lettek és fordítva. Van itt tehát minden, izgalom és izgalom hátán, némi humorral és romantikával fűszerezve, de éppen abban az arányban, hogy az egy kellemes egyveleget alkosson.

Dorian és Manon

És a karakterek! Te jó ég! Komolyan... már azt sem tudom kit szeretek jobban, vagy hogy ki az igazi kedvencem. Már ott tartok, hogy egy kedvencet nem igazán tudok kiemelni, mondjuk nem is akarnék. Aelin révbe ért és elfogadta a sorsát. Teljes erejével azért harcol, hogy visszavágjon azoknak, akik tönkretették az életét és hogy visszaszerezze azt, ami őt illeti. Hosszú még az út, és számos bökkenő akad, de halad előre és ez így van jól. Aelin és Rowan remek párost alkotnak ketten, és én meg annyira örülök annak, hogy Aelin végül nem Dorian vagy Chaol mellett kötött ki. Elsőnek fura volt számomra, hogy egy harmadik pasit is behozott neki az írónő, mert korábban Chaolt szerettem volna mellette látni, de mára teljesen világos, hogy Rowan az ő igazi másik fele minden értelemben véve. Szerencsére nem vitték túlzásba a romantikázást, hanem éppen annyi volt belőle, amit még elbírtam viselni.

Aztán ott van Aedion, aki szintén érdekes lehetne, ha többet szerepelt volna. Kissé másodhegedűsnek éreztem, pedig szívesen láttam volna többet együtt Aelinnel. Lysandra szintén előkerült, és ugye nem is olyan idegesítő r*banc, mint amilyennek Aelin korábban hitte. Aztán persze Arobynnt se kellett nélkülöznünk,.. már amíg Aelin el nem intézte. Tovább alakult a karakterek közötti kapcsolati háló. Chaol és Aelin lezárták a múltat és mindketten továbbléptek, hogy aztán együtt mentsék meg Doriant. Kaptunk ismét egy új szereplőt Elide személyében, akit korábban Manonhoz hasonlóan még nem igen tudok hova tenni, de talán később lesz valami fontosabb szerepe.

Aelin és Manon egymásnak feszül

És ha már Manon és Dorian... Dorian sosem volt a kedvencem és most sem lett az szegényke. Pedig érdekes lehetett volna a belső vívódása és harca az őt megszálló démonnal. De mégsem láttam az egésznek értelmét, mert ahhoz túl keveset olvashattunk róla, hogy igazán átérezzem a dolgot. Talán jobb lett volna, ha kimaradnak a részei, vagy ha az írónő érzékeltetni akarta Dorian belső harcát, akkor sokkal jobban be kellett volna mutatnia azt több Dorian-es fejezettel. Manon most vált hivatalosan az újabb kedvencemmé. Alig vártam, hogy egymásnak feszüljenek Aelinnel és szerencsére ez már ebben a könyvben megvalósult... szép kis harc volt közöttük, végre mindketten méltó ellenfélre találtak. Sok mindenben hasonlítanak egymásra, mindketten erős, karakán és veszedelmes nők, igazi harcosok, akik küzdenek a céljaikért és azért, amiben hisznek. Aelin és Rowan mellett, milyen jó páros lenne Dorian és Manon, nem igaz? Nem tudom, hogy mi lesz a folytatásban, de nekem úgy tűnt a kis utalásokból, hogy talán lesz köztük valami. Én örülnék neki, az biztos.

Remélem sikerült átadnom, hogy mennyire imádtam és mennyire magával ragadott ez a könyv, mert tényleg olvastatta magát. Izgalmas, pörgős, rejtélyes, vicces és romantikus volt egyben egy tökéletes keveréket alkotva. Ilyen egy jó fantasy és öröm látni, ahogy bővül a világ, ahogy fejlődnek a karakterek és a kapcsolataik. Úgy olvasnám az ötödik részt... remélem minél hamarabb érkezik magyarul.

Ui: A borító pedig csodaszép és remekül illik az előzőek mellé. Mondjuk ezen nem is kellene meglepődnöm. :)

További információk a könyvről:
https://moly.hu/konyvek/sarah-j-maas-queen-of-shadows-arnyak-kiralynoje
Értékelés: 5/5*