Pittacus Lore: Kilencedik titka (Lorieni Krónikák 3.)

Fülszöveg:

Kilencen érkeztünk a Földre. El kellett menekülnünk a Lorienről, mert bolygónkat megtámadták a gyilkos mogadoriak. Érkezéskor elváltunk, és egymástól távol húztuk meg magunkat. Köztetek élünk. Hétköznapi tiniknek nézünk ki. Ugyanazt a nyelvet beszéljük, mint ti. De másmilyenek vagyunk. Olyan hatalommal rendelkezünk, amiről nem is álmodhattok. Elképzelni sem tudjátok, milyen erősek és gyorsak vagyunk.
Míg rá nem bukkantam Negyedikre, egyedül menekültem és bujkáltam, egyedül küzdöttem az életben maradásért. Együtt még erősebbek vagyunk, mint külön. Ám hamarosan el kellett válnunk. Spanyolországba utaztam, hogy megkeressen Hetediket. Most pedig vele együtt indulnunk Negyedik után. Meg kell találnunk, mielőtt a mogadoriak kezébe kerül.
Elsővel Malajziában végeztek. Másodikkal Angliában. Harmadikat Kenyában ölték meg. Engem New Yorkban kaptak el – de sikerült megszöknöm. Hatodik vagyok. Be akarják fejezni, amit elkezdtek. De ahhoz le kellene győzniük minket.

Míg az első rész egy átlagos ifjúsági könyvként kezdte, a második rész már sokkal izgalmasabbra és érdekesebbre sikerült. Mégis láttam a történetben a potenciált és érdekelt is valamennyire, ezért adtam esélyt a folytatásnak. Nem bántam meg a döntésemet, és azt sem, hogy folytattam a harmadik résszel, mert ahogy az eddigi ábra mutatja, a Lorieni krónikák részről-részre egyre jobb és jobb. Nem olyan régen fejeztem be a Kilencedik titkát, és igazán kellemes olvasmány volt.

A könyvsorozat harmadik részében tovább folytatódik a történet közvetlen azután, ahol a második rész abbamaradt. Két szálon fut az esemény. Az egyik történetszál John és Kilencedik útjáról szól, akik sikeresen megmenekültek a mogok barlangjából, habár Samet hátra kellett hagyniuk. A másik szálon Marina, Ella és Hatodik találtak egymásra, és együtt folytatják útjukat tovább. Egy véletlennek köszönhetően Nyolcadik nyomára bukkannak, így eldöntik, mielőtt visszatérnének Amerikába Johnhoz, megkeresik Nyolcadikat is

Tetszik, ahogy bonyolódik a történet és öröm látni, ahogy egyre izgalmasabb és összetettebb lesz a történet. Tényleg nő a tét, és egyre több szereplőt ismerhetünk meg. Sorban egymás után kerülnek elő a lorieni fiatalok, és most már csak Ötödik hiányzik a sorból és vele együtt végre teljes lesz a banda. A régi karakterek közül Johnt, Hatodikat és Marinát még mindig kedvelem, de egyértelműen Hatodik a legérdekesebb karakter hármójuk közül. Okos, erős és talpraesett, igazi "badass" csaj, én meg imádom az erős női karaktereket, így nem csoda, hogy ő az, aki igazán közel került a szívemhez.

Két új szereplőt ismerhettünk meg. Ha pontos akarok lenni, akkor Kilencedik már az előző részben megjelent, de akkor a történet végén, így csak most volt igazán alkalmunk arra, hogy közelebbről megismerhessük őt. És milyen egy nagy arc ez a csávó! Nem hittem volna, hogy ilyet fogok mondani, de egészen megkedveltem ilyen rövid idő alatt is. Bírtam, ahogy Johnnal közösen útnak indultak és ahogy folyamatosan szívatták egymást. (Na jó, inkább Kilencedik szívatta Johnt, aki meg próbált a másikba némi józan észt verni.) Kilencedik laza srác, de ravasz és hűséges. Persze neki is vannak érzései, amiket titkolni próbál a múltban történt tragédiák miatt. A cím miatt azt hittem itt valami nagy titok lappang, így kissé csalódtam mikor megtudtam a "dolgot", de ez csak a magyar cím hibája, mert utána direkt megnéztem, és az angol cím nem éppen ugyanazt jelenti.

Kilencedik

A másik szálon lévő új karakter, Nyolcadik. Elég nagy felvezetőt kapott ahhoz képest, hogy nem egy nagy karakter. Mármint... nagyon úgy tűnik ő lesz a csapat "humoros csávója", de azon kívül nem sok mindent sikerült róla megjegyeznem. Persze ott van a kis szerelmi szál, ami közte és Marina közt alakult, de remélem eztán azok ketten nem csak annyiból fognak állni, hogy ők lesznek a "cuki szerelmespár", és azon kívül mást se csinálnak. Valamiért Nyolcadik kissé súlytalan volt számomra... Kilencedik karaktere sokkal megkapóbb és szimpatikusabb lett, de ez természetesen csak az én véleményem.

A történet tehát két fő történetszálon fut, három narrátor által mesélve. John, Hatodik és Marina meséli el nekünk a történteket, és nem nagyon értettem minek kellett a Marina nézőpont, amikor ő és Hatodik együtt voltak, de aztán elváltak útjaik, így már teljesen indokolt volt a dolog. Szerencsére a mogokról is kiderül néhány infó, a vezetőjük, Setrakus Ra is megérkezik, bár eddig nem valami egyediek ezzel a "pusztítsunk el minden világot, csak mert rombolni akarunk és kész, de nincs is rá semmilyen normális okunk" indokukkal, de hátha később lesz erre valamilyen értelmesebb magyarázat. Aztán ahogy ez lenni szokott, a normális emberek mindig a rossz oldalra állnak és csak kavarják a... tudjátok mit... de hát erre is valamilyen szinten számítani lehetett.

Egyszerű, olvasmányos stílusa miatt könnyen olvasható a könyv, és mivel roppant mozgalmas és izgalmas volt a harmadik könyv története, nagyon gyorsan haladtam vele. Tetszett a két történetszál egymás mellett, az, ahogy fokozatosan haladtunk a végkifejlet felé, és ahogy a végén kaptunk egy kisebb összecsapást is. Persze még semmi se dőlt el, de a lorieni csapat nagy része már összeállt, és egy kivétellel egymásra találtak a csapat tagjai. Már csak Ötödik hiányzik, bár ahogy utánanéztem a következő könyv róla fog szólni, így nem kell sokáig nélkülöznünk. Szépen fejlődik a könyvsorozat, bővül a világ, jönnek az újabb és újabb karakterek, és egyre jobb a történet. Csak így tovább és akkor nem lesz gond.

További információk a könyvről:

http://moly.hu/konyvek/pittacus-lore-kilencedik-titka

Értékelés: 5/4