Fülszöveg:
Mara Dyer azt hiszi, az élete furcsább már is nem lehet, miután egy kórházban tér magához, és nem emlékszik, hogy került oda. Pedig lehet.Amnéziája ellenére meggyőződése, hogy a barátait megölő, őt viszont titokzatos módon életben hagyó baleset nem egyszerű véletlen volt. Tényleg nem.
Nem hiszi, hogy mindazok után, amin keresztülment, lehet még szerelmes. Nagyon téved.
Ez is egy olyan könyv, ami ki tudja mióta csücsült a várólistámon, és ki tudja mióta halogattam az olvasását. Igen jó az értékelése a moly.hu oldalon, és sokan ajánlották, és ha már ilyen sokan azt mondják, hogy milyen jó ez a könyv, akkor gondoltam én, ennyi embernek biztosan igaza lehet. Valahogy mégsem volt hozzá sosem kedvem, halogattam és halogattam, de végül mégis csak eljutottam odáig, hogy végre a kezembe vettem.
Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, és ennek egyetlen fő oka van. Nem sokkal ezelőtt olvastam A hazudósok című könyvet, ami nagyon hasonlít erre a történetre, és mivel az akkor olyan nagy benyomást tett rám, hogy még mindig élénken él az emlékeimben, így nem tudtam teljesen pártatlanul és előítéletek nélkül tekinteni erre a könyvre. A hazudósok egy remek könyv, imádtam, és akaratlanul ezt is ahhoz hasonlítottam.
Nem azt mondom, hogy rossz a Mara Dyer eszmélése, csak azt, hogy nem jókor vettem a kezembe, és nem jókor olvastam. Zavart a sok hasonlóság, zavart, hogy szinte ugyanaz a „nagy titok”, és zavart, hogy a két főszereplő is annyira hasonlít egymásra. Persze nem teljesen ugyanaz a két könyv, de igenis rengeteg a párhuzam, ami nélkül nem tudok szó nélkül elmenni. A Mara Dyer eszmélése egy kis természetfeletti szállal toldja meg a történetet, és csakis emiatt nem sütöm rá a másolás bélyegét, mert a fantasy szál behozásával tényleg több lett a mostani történet.
Az már más kérdés, hogy a fantasy szállal is vannak gondjaim. Az lenne a problémán, hogy egyszerűen nem értettem mi folyik itt. Most akkor mi a fene pontosan Mara? Boszorkány vagy médium vagy démon? Mi a jó isten és mi is a képessége? Csak rá gondol arra a bizonyos személyre és az meghal? Ennyi az egész? És micsoda Noah? Valamiféle gyógyító, épp Mara ellentéte? Boszorkányok lennének ők vagy mi? Tudom, tudom, hogy ez egy trilógia első része és kellenek a rejtélyek a folytatásba is, de azért örültem volna egy kicsivel több magyarázatnak.
Mara és Noah
Úgy érzem jó lett volna az alap történet, és az „emlékezetkieséses” csavar is jó húzás, ha az író valami jó kis rejtélyt kerít köré, de a rengeteg gimis klisé, a sok felesleges félreértés és kötelezően "lefutnivaló" kör, annyira untatott, hogy azt le sem tudom írni. Szinte a legtöbb csavart előre lehetett tudni és szinte semmi se okozott meglepetést. Nem is lett volna baj a rengeteg klisével és a már ismerős történettel, ha az író olyan stílusban adta volna elő, ami magával ragad, és ami elfeledteti velem az előbbieket. De sajnos az írói stílus semmi egyedit nem mutatott, hanem középszerű volt, mint a legtöbb ifjúsági könyv esetében. Igazából csak a végén lévő egyetlen váratlan csavar az, ami megmentette nálam a könyvet, mert arra nem számítottam, és csakis ezért érdekel valamennyire a folytatás.
Nem jókor olvastam a könyvet, ez világos, és talán ezért se tudtam tolerálni a műfaj rengeteg kliséjét és azt a sok ismerős dolgot, amit nem olyan régen olvastam egy másik könyvben. Ott az író stílusa és a hang, amivel átadta a történetet annyira egyedi volt számomra és annyira megfogott, hogy a jelen könyv amellett nyugodtan elbújhat. Talán ha a sok klisét mellőztük volna, talán ha máskor olvasom, akkor jobban tetszett volna, de most nem tudok egy erős közepesnél jobbat adni rá. A könyv végén lévő csavar miatt érdekel csak a folytatás, és csakis amiatt egyszer lehet esélyt adok a második résznek.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése