Amikor Tony Stark újra életet akar lehelni a parkolópályára állított békefenntartó programba, nem minden sikerül a tervei szerint. A Föld legnagyobb hőseinek, vagyis Vasembernek, Amerika kapitánynak, Thornak, a Hihetetlen Hulknak, a Fekete Özvegynek és Sólyomszemnek ezúttal a legvégső megmérettetésen kell helytállniuk, mivel a bolygó sorsáról van szó. A rettegett Ultron megjelenésével a Bosszúállókra vár a feladat, hogy megakadályozzák ördögi terve megvalósítását. Az egyedülálló, globális kaland azonban csupán vonakodva megköttetett szövetségek és nem várt események árán teljesedhet ki. (Forrás: port.hu)
Imádtam a Bosszúállók első részét 3 évvel ezelőtt, így nem volt kérdés, hogy a második részt is mihamarabb látnom kell. Már a premier idején meg szerettem volna nézni, de valami mindig közbejött, és olyan gyorsan teltek a hetek, hogy mire feleszméltem május vége lett, és mivel lassan már leveszik a mozik a műsorról a filmet, így tényleg bele kellett szorítanom az időmbe, így végül mégis sikerült megnéznem. Az egyetlen problémát az jelentette, hogy előre elolvastam néhány kritikát, így nagyjából tudtam mire számítsak, ennek ellenére mégis próbáltam úgy beülni a filmre, mintha halvány fogalmam se lenne arról, hogy mit fogok látni. Ha röviden kellene összefoglalnom a véleményemet, akkor annyit mondanék, hogy az Ultron kora egy korrekt, élvezhető film, de egyértelműen nem tudta megismételni azt a nagy hatást, amit az első rész tett anno rám.
Persze tetszett a film, élveztem az elejétől a végéig, és jó volt ez a maga módján, de az a kis megfoghatatlan plusz, ami az első részben annyira megfogott, az itt már nem jelent meg akkora mértékben. Tudtam, hogy mire számítsak, tudtam nagyjából, hogy mit fogok látni, míg 3 éve ez az összetett képregényes univerzum még teljes újdonságnak számított. Nem bántam meg, hogy megnéztem, és ismétlem, összességében tetszett, meg jó kis folytatás volt ez, de nem ütött olyan nagyot, mint az első rész. Sajnálatosan voltak benne olyan dolgok is, amik kifejezetten nem tetszettek, és talán ezek rontottak az élvezeti értéken. Mindenesetre kezdjük először azzal, ami tetszett, bár ez szerintem teljesen evidens, de azért röviden összefoglalom nektek.
Még mindig imádom az egész képregényes univerzum ötletet, és a Marvel iszonyat nagyot dobbantott a témával, tehát teljesen megérdemlik a sikert, amit kaptak általa. A Bosszúállók csapatdinamikája, a tagok egymáshoz fűződő kapcsolatai, az interakciók és a rengeteg kis humor az, amitől annyira szerethetővé válhat ez a film. Könnyedebb és lazább stílusú, mint a Batman filmek voltak, de ennek éppen ez áll jól, és épp ezért lehet szeretni. Ismét rengeteg akció és harcjelenet volt, amik nagyok látványosak és izgalmasak lettek, jó volt nézni ezeket, és nagyon élvezetes élményt nyújtottak a nézőnek.
A másik, aminek örültem, hogy végre kaptunk egy kis bemutatást Sólyomszem és a Fekete Özvegy háttértörténetéből. Az első részben mindketten eléggé háttérbe szorultak, és szinte semmit nem lehetett róluk tudni, révén nem kaptak saját filmet, mint a többiek, de szerencsére, most a készítők pótolták a hiányt, és adtak számunkra egy kis magyarázatot. Persze elég rövid lett ez így is, és csak egy kis szeletet mutattak meg nekünk az életükből, de azért mégis közelebb kerülhettek hozzánk, mint ahogy eddig erre lehetőségük volt. Natasha múltja tragikusabb, és sajnáltam őt, értem már, hogy lett olyan, amilyen. Clint meg sokkal átlagosabb annál, mint amilyennek hittem volna.
A régi csapat mellett kaptunk új főszereplőket is, akikre őszintén szólva nagyon kíváncsi voltam, mert mindig is kedveltem őket az X-men történetekben. Wanda és Pietro, Magneto gyermekei, akik itt most a Bosszúállók ellenfeleként tűnnek fel, és akiktől annyi, de annyi mindent vártam volna. Azt hittem nagyobb szerepük lesz, és hogy nagyobb hangsúlyt kapnak majd. Wanda lett számomra szimpatikusabb és Elizabeth Olsen egész jól megoldotta a feladatot, míg ha nagyon őszinte akarok lenni, addig Pietro-ban egy kicsit csalódtam. A színész se nagyon erőltette meg magát, és valahogy a karakter is olyan súlytalan lett. Nem tett semmi mást, csak folyton Wanda-t követte és vigyázott rá. Evan Peters az X-menben ezerszer érdekesebb Pietro-t keltett életre, így ezt a "versenyt" egyértelműen ő nyerte meg. Mégis összességében kicsit többet vártam volna tőlük, annyi, de annyi lehetőség lett volna még bennük, így itt csalódtam egy kicsit. És ezzel térnék át azokra a dolgokra, amik nem tetszettek. Mert sajnos most olyanok is voltak.
Igazából három nagyobb negatívumot tudnék kiemelni, és ezeket el is fogom mondani. Az első, hogy Ultron, mint fő ellenfél, semmi nem volt Loki-hoz képest, és ez sajnos nagyon rátette a filmre a bélyegét. Alapjáraton nem szeretem annyira, mikor robotok vagy valamilyen mesterséges intelligencia ellen harcolnak az emberek, így ez most se tetszett annyira, aztán meg főleg nem, mikor megtudtam, hogy mi Ultron magyarázata a pusztításra. A nagy semmi. Életre kel ez a fura mesterséges intelligencia, amit amúgy az emberiség védelmére akart Vasember kifejleszteni, és csak úgy, mint magyarázat nélkül el akarja pusztítani a világot. Semmi indok, semmi magyarázat. Nem mintha Loki indokai annyival ésszerűbbek lettek volna, de ott a remek karakter ellensúlyozta a motivációbeli hiányokat, itt azonban Ultron erre nem volt képes.
A másik, amit nem tudok hova tenni az a felesleges, irritáló és hiteltelen szerelmi szál, amit valamiért az írók belekényszerítettek ebbe az egyébként jó kis történetbe. Most komolyan? Bruce és Natasha? Mi van? Ezek hogy?! Ez mikor történt? Korábban erre semmilyen utalás nem volt, még csak két szép szót se váltottak egymással, most meg olyan szerelmesen pislognak a másikra, mintha gyerekkoruk óta odalennének egymásért. Nem értettem az egészet, és annyira felesleges volt ide, hogy csak fogtam a fejem a nagy romantikusnak szánt jelenetek alatt, és pislogtam, miközben csak arra tudtam gondolni, hogy ezt most miért kellett?! A vége legalább nem lett nyálasan boldog, ez kissé felhúzta nálam ezt a történetszálat, de akkor se bírom felfogni, hogy ezt minek kellett belerakni a filmbe.
És a végén még meg kell említenem, hogy szinkronosan néztem a filmet, mert korábban az első részt is úgy láttam, és valamiért ezekkel a szinkronhangokkal elégedett is voltam. Ezért se erőltettem annyira a feliratot, pedig általában azt preferálom jobban. Akkor bántam meg a döntésemet, mikor meghallottam Pietro-t elsőnek beszélni. A lehető legrosszabb szinkronhangot kapta a színész, egyáltalán nem illett hozzá, így talán jobb is, hogy nem beszélt sokat, mert elviselhetetlen volt a nyávogós, kisfiús hangja. Nem passzolt a színészhez és a karakterhez. Nem tudom ki választotta ki, de az súlyosan melléfogott, az biztos.
Ha őszinte akarok lenni, akkor az Ultron kora összességében egész jó folytatása lett a remek első résznek, de azért nem tudta ugyanazt az egyedi és megismételhetetlen csodát hozni, mint ami annak sikerült. Igazi átvezető rész ez, folytatja az előzőt, felépíti a következőt, új karaktereket mutat be, és összeköti a Marvel által kiépített univerzumot. A pár negatívum, amit említettem, azért levont egy kicsit a film élvezeti értékéből, így sajnos nem ért el akkora nagy hatást nálam a film, mint az első része. Ami nagy kár, mert azt hittem ez is legalább akkora kedvenc lesz, mint az volt.
Értékelés: 10/7
Előzetes:
Persze tetszett a film, élveztem az elejétől a végéig, és jó volt ez a maga módján, de az a kis megfoghatatlan plusz, ami az első részben annyira megfogott, az itt már nem jelent meg akkora mértékben. Tudtam, hogy mire számítsak, tudtam nagyjából, hogy mit fogok látni, míg 3 éve ez az összetett képregényes univerzum még teljes újdonságnak számított. Nem bántam meg, hogy megnéztem, és ismétlem, összességében tetszett, meg jó kis folytatás volt ez, de nem ütött olyan nagyot, mint az első rész. Sajnálatosan voltak benne olyan dolgok is, amik kifejezetten nem tetszettek, és talán ezek rontottak az élvezeti értéken. Mindenesetre kezdjük először azzal, ami tetszett, bár ez szerintem teljesen evidens, de azért röviden összefoglalom nektek.
Még mindig imádom az egész képregényes univerzum ötletet, és a Marvel iszonyat nagyot dobbantott a témával, tehát teljesen megérdemlik a sikert, amit kaptak általa. A Bosszúállók csapatdinamikája, a tagok egymáshoz fűződő kapcsolatai, az interakciók és a rengeteg kis humor az, amitől annyira szerethetővé válhat ez a film. Könnyedebb és lazább stílusú, mint a Batman filmek voltak, de ennek éppen ez áll jól, és épp ezért lehet szeretni. Ismét rengeteg akció és harcjelenet volt, amik nagyok látványosak és izgalmasak lettek, jó volt nézni ezeket, és nagyon élvezetes élményt nyújtottak a nézőnek.
A másik, aminek örültem, hogy végre kaptunk egy kis bemutatást Sólyomszem és a Fekete Özvegy háttértörténetéből. Az első részben mindketten eléggé háttérbe szorultak, és szinte semmit nem lehetett róluk tudni, révén nem kaptak saját filmet, mint a többiek, de szerencsére, most a készítők pótolták a hiányt, és adtak számunkra egy kis magyarázatot. Persze elég rövid lett ez így is, és csak egy kis szeletet mutattak meg nekünk az életükből, de azért mégis közelebb kerülhettek hozzánk, mint ahogy eddig erre lehetőségük volt. Natasha múltja tragikusabb, és sajnáltam őt, értem már, hogy lett olyan, amilyen. Clint meg sokkal átlagosabb annál, mint amilyennek hittem volna.
A régi csapat mellett kaptunk új főszereplőket is, akikre őszintén szólva nagyon kíváncsi voltam, mert mindig is kedveltem őket az X-men történetekben. Wanda és Pietro, Magneto gyermekei, akik itt most a Bosszúállók ellenfeleként tűnnek fel, és akiktől annyi, de annyi mindent vártam volna. Azt hittem nagyobb szerepük lesz, és hogy nagyobb hangsúlyt kapnak majd. Wanda lett számomra szimpatikusabb és Elizabeth Olsen egész jól megoldotta a feladatot, míg ha nagyon őszinte akarok lenni, addig Pietro-ban egy kicsit csalódtam. A színész se nagyon erőltette meg magát, és valahogy a karakter is olyan súlytalan lett. Nem tett semmi mást, csak folyton Wanda-t követte és vigyázott rá. Evan Peters az X-menben ezerszer érdekesebb Pietro-t keltett életre, így ezt a "versenyt" egyértelműen ő nyerte meg. Mégis összességében kicsit többet vártam volna tőlük, annyi, de annyi lehetőség lett volna még bennük, így itt csalódtam egy kicsit. És ezzel térnék át azokra a dolgokra, amik nem tetszettek. Mert sajnos most olyanok is voltak.
Igazából három nagyobb negatívumot tudnék kiemelni, és ezeket el is fogom mondani. Az első, hogy Ultron, mint fő ellenfél, semmi nem volt Loki-hoz képest, és ez sajnos nagyon rátette a filmre a bélyegét. Alapjáraton nem szeretem annyira, mikor robotok vagy valamilyen mesterséges intelligencia ellen harcolnak az emberek, így ez most se tetszett annyira, aztán meg főleg nem, mikor megtudtam, hogy mi Ultron magyarázata a pusztításra. A nagy semmi. Életre kel ez a fura mesterséges intelligencia, amit amúgy az emberiség védelmére akart Vasember kifejleszteni, és csak úgy, mint magyarázat nélkül el akarja pusztítani a világot. Semmi indok, semmi magyarázat. Nem mintha Loki indokai annyival ésszerűbbek lettek volna, de ott a remek karakter ellensúlyozta a motivációbeli hiányokat, itt azonban Ultron erre nem volt képes.
A másik, amit nem tudok hova tenni az a felesleges, irritáló és hiteltelen szerelmi szál, amit valamiért az írók belekényszerítettek ebbe az egyébként jó kis történetbe. Most komolyan? Bruce és Natasha? Mi van? Ezek hogy?! Ez mikor történt? Korábban erre semmilyen utalás nem volt, még csak két szép szót se váltottak egymással, most meg olyan szerelmesen pislognak a másikra, mintha gyerekkoruk óta odalennének egymásért. Nem értettem az egészet, és annyira felesleges volt ide, hogy csak fogtam a fejem a nagy romantikusnak szánt jelenetek alatt, és pislogtam, miközben csak arra tudtam gondolni, hogy ezt most miért kellett?! A vége legalább nem lett nyálasan boldog, ez kissé felhúzta nálam ezt a történetszálat, de akkor se bírom felfogni, hogy ezt minek kellett belerakni a filmbe.
És a végén még meg kell említenem, hogy szinkronosan néztem a filmet, mert korábban az első részt is úgy láttam, és valamiért ezekkel a szinkronhangokkal elégedett is voltam. Ezért se erőltettem annyira a feliratot, pedig általában azt preferálom jobban. Akkor bántam meg a döntésemet, mikor meghallottam Pietro-t elsőnek beszélni. A lehető legrosszabb szinkronhangot kapta a színész, egyáltalán nem illett hozzá, így talán jobb is, hogy nem beszélt sokat, mert elviselhetetlen volt a nyávogós, kisfiús hangja. Nem passzolt a színészhez és a karakterhez. Nem tudom ki választotta ki, de az súlyosan melléfogott, az biztos.
Ha őszinte akarok lenni, akkor az Ultron kora összességében egész jó folytatása lett a remek első résznek, de azért nem tudta ugyanazt az egyedi és megismételhetetlen csodát hozni, mint ami annak sikerült. Igazi átvezető rész ez, folytatja az előzőt, felépíti a következőt, új karaktereket mutat be, és összeköti a Marvel által kiépített univerzumot. A pár negatívum, amit említettem, azért levont egy kicsit a film élvezeti értékéből, így sajnos nem ért el akkora nagy hatást nálam a film, mint az első része. Ami nagy kár, mert azt hittem ez is legalább akkora kedvenc lesz, mint az volt.
Értékelés: 10/7
Előzetes:
Azért hiányos mert hiányzik belőle Loki :D
VálaszTörlésAz biztos, hogy hiányzik. :)
VálaszTörlésAmúgy nem csak az a probléma szerintem, még magam se tudom megmagyarázni, de akkor is valami hiányzott. Az a bizonyos, megfoghatatlan plusz.