A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint. Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni?
Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minótaurusz be nem kergeti a nyári táborba. Hirtelen mitikus lények járkálnak ki-be a lakokba és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, felbosszantotta őket: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított.
Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon.
Hirtelen ötlettől vezérelve kaptam kézbe a könyvet, mert kicsit ki szerettem volna szakadni a megszokott zsáneremből. Persze nem az a helyzet, hogy fogalmam sem volt, mit fogok olvasni, csak nem terveztem a könyv olvasását. Mindez úgy jött magától, hogy még magamat is megleptem vele. Nemrég a könyvtárban futottam össze a könyvvel, és gondoltam egyet, miért ne? Hallottam már a Percy Jackson könyvsorozatról, hisz egyike a Harry Potter sikere után érkező "klónoknak", filmek is készültek belőle (az első két könyvből biztosan), de eddig valahogy nem nagyon érdekelt. Vagyis, persze, úgy voltam vele, hogy egyszer majd biztos olvasom, ha lesz valamikor kedvem hozzá, de nem hittem volna, hogy ilyen hamar elérkezik az az idő.
Utaltam már rá, hogy a Harry Potter "klónjainak" egyike. Nem prejoratív értelemben mondom rá az idézőjeles szót, de legyünk őszinték, ez a könyvsorozat az, és nem is próbálja másnak mutatni magát. A Harry Potter sikere után érkeztek a hasonló könyvek dögivel, és mindegyik a nevezett által felvert gyerekkönyv hullámot akarta meglovagolni több kevesebb sikerrel. Így a Harry Potterhez hasonlóan a Percy Jackson is middle-grade könyv, ha már mindenképp műfaji kategóriába akarjuk besorolni. Vagyis gyerekkönyv, ha magyarul akarok fogalmazni, de tudjátok mit? Engem cseppet sem érdekel, ha gyerekkönyv, ha nem. A Harry Potterrel is így vagyok, és felnőtt létemre szerettem a könyveket.
Sajnos, engem már felnőttként ért el a Harry Potter láz, és habár sosem lettem őrjöngő rajongó, de azért szerettem a könyveket és láttam a filmeket. Ugyanez a helyzet most a Percy Jackson könyvvel. Sajnálom, hogy nem gyerekként olvastam, mert akkor biztosan odáig és vissza lettem volna tőle. Tudjátok, mit? Tetszett. Nem érdekel, hogy nem én vagyok a célközönség, nem érdekel, hogy egy Harry Potter klón. Tetszett a könyv, bevallom őszintén. Sőt, annyira tetszett, hogy mindenképp végig akarom olvasni a könyvsorozatot.
Aranyos kis történet ez, és tökéletesen megértem miért van olyan nagy rajongótábora a tengerentúlon, hogy Riordan egy újabb sorozattal toldotta meg az eredeti 5 könyvet. Nálunk nem annyira ismert és népszerű, valahogy nem tudott betörni a Harry Potter után, amit nagyon sajnálok, mert igazán megérdemelné a hírverést. Vagy hát ki tudja. Lehet csak én maradtam le a nagy lázról, és korábban volt hírverés körülötte. Kedves gyerekmese ez, amit minden olvasni kedvelő fiatalnak bátran ajánlok, sőt, tanulni is lehet belőle. Hogy mit? Hát a görög mitológiát. Éppen ez az első, ami miatt mindig olvasni szerettem volna.
Igen, én a 90-es években nőttem fel, így a kedvenc sorozataim egyike volt a Xéna és a Herkules, és ezekből a sorozatokból tanultam meg már az iskola előtt a görög és latin istenek neveit és legendáit. Jó volt a múltidézés, a Percy Jackson eszembe jutatta mennyire szerettem ezeket a sorozatokat, és hogy mennyire odáig voltam akkoriban a görög és latin mitológiáért. Itt nem kapunk még részletesebb képet, tulajdonképpen csak egy bevezető ez a világukba, ami nem baj, hisz ez még csak az első rész, így bízom abban, hogy a folytatásokban jobban elmélyedünk a mitológia mélységeiben és sorra bukkannak majd fel a különböző istenek, lények, és mindenféle furcsaság, ami hozzájuk kapcsolható. Tetszik a könyvsorozat alapötlete, hogy olyan gyerekekről szól, akiknek az egyik szülője görög isten, és ők rejtve élnek a világunkban.
A görög és latin mitológián túl, ami valahogy mindig a szívem csücske volt és örökre az is marad, a könyv másik nagy érdeme a szépen összerakott és abszolút kedvelhető főszereplő. Percy nem egy átlagos kis srác, és szerencsére nyomokban sem hasonlít Harry-re (sajnálom, de nem lehet megkerülni az összehasonlítást, ez van), így egyértelműen el lehet őket különíteni egymástól. Percy nekem már most sokkal szimpatikusabb, mint Harry valaha is volt. Egyszerű ennek az oka. Percy sokkal összetettebb és érdekesebb karakter, egy hihetetlenül jópofa, problémás, bajkeverő, de mégis csupaszív és bátor srác, akinek szurkolni lehet, és akit gyerekkorában mindenki szívesen elfogadott volna barátjának.
A többi karakterről még nincsen kialakult konkrét véleményem, de azért látom többekben a potenciált. Mégsem szerepeltek még eleget ahhoz, nem mutattak magukból olyan sokat, hogy eldönthessem, hogyan állok velük. Annabeth nyomokban Hermione-ra emlékeztet, a kis okostojás ugyebár, és nem nehéz kitalálni, hogy valószínűleg ő és Percy fognak majd összejönni, mikor idősebbek lesznek. Remélem jól lesz felépítve a kapcsolatuk a folytatásban, és nem kell csalódnom, mert nagyon aranyos páros lehetne belőlük. Bírtam még az isteneket is, már amennyit szerepeltek, de azért még ők sem kaptak olyan mélységet, hogy most eldönthessem milyenek is valójában.
Mivel gyerekkönyvről van szó, így minden adott ahhoz, hogy a fiatalok szimpátiáját elnyerje. Izgalmas kalandok, tömény fantázia alkotta meseszerű világ mindenféle mitikus lénnyel, ígéretes és szimpatikus karakterek, akiket kedvelni lehet, és persze utalás a folytatásra, hogy tudjuk mire számíthatunk a következő négy részben. Egyszerű, könnyed, humoros és olvasmányos a stílus, így könnyen lehet vele haladni, sőt nekem különösen tetszett, hogy E/1-ben íródott, és tulajdonképpen végig Percy mesélte nekünk a történetet. Riordan megtalálta a fiú hangját, és tökéletesen át tudta adni a karaktert, számomra hiteles volt az egész, és ez is nagyon tetszett a könyvben.
Érdekel a többi rész is, mindenképp olvasni fogom, sőt a filmekbe is belenézek valamikor. (Bár ahogy hallottam, nagyon sok mindent megváltoztattak a könyvhöz képes, és sokan leszólják a filmeket, de én akkor is próbálkozom majd vele.) A lényeg a lényeg, remek felütése egy többrészes sorozatnak, és várom mi minden fog még történni hőseinkkel. Persze van hova fejlődni, és lehet ez ennél sokkal jobb is, ott van benne a lehetőség, épp ezért fogom tovább olvasni.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/rick-riordan-a-villamtolvaj
Értékelés: 5/4
Utaltam már rá, hogy a Harry Potter "klónjainak" egyike. Nem prejoratív értelemben mondom rá az idézőjeles szót, de legyünk őszinték, ez a könyvsorozat az, és nem is próbálja másnak mutatni magát. A Harry Potter sikere után érkeztek a hasonló könyvek dögivel, és mindegyik a nevezett által felvert gyerekkönyv hullámot akarta meglovagolni több kevesebb sikerrel. Így a Harry Potterhez hasonlóan a Percy Jackson is middle-grade könyv, ha már mindenképp műfaji kategóriába akarjuk besorolni. Vagyis gyerekkönyv, ha magyarul akarok fogalmazni, de tudjátok mit? Engem cseppet sem érdekel, ha gyerekkönyv, ha nem. A Harry Potterrel is így vagyok, és felnőtt létemre szerettem a könyveket.
Sajnos, engem már felnőttként ért el a Harry Potter láz, és habár sosem lettem őrjöngő rajongó, de azért szerettem a könyveket és láttam a filmeket. Ugyanez a helyzet most a Percy Jackson könyvvel. Sajnálom, hogy nem gyerekként olvastam, mert akkor biztosan odáig és vissza lettem volna tőle. Tudjátok, mit? Tetszett. Nem érdekel, hogy nem én vagyok a célközönség, nem érdekel, hogy egy Harry Potter klón. Tetszett a könyv, bevallom őszintén. Sőt, annyira tetszett, hogy mindenképp végig akarom olvasni a könyvsorozatot.
Aranyos kis történet ez, és tökéletesen megértem miért van olyan nagy rajongótábora a tengerentúlon, hogy Riordan egy újabb sorozattal toldotta meg az eredeti 5 könyvet. Nálunk nem annyira ismert és népszerű, valahogy nem tudott betörni a Harry Potter után, amit nagyon sajnálok, mert igazán megérdemelné a hírverést. Vagy hát ki tudja. Lehet csak én maradtam le a nagy lázról, és korábban volt hírverés körülötte. Kedves gyerekmese ez, amit minden olvasni kedvelő fiatalnak bátran ajánlok, sőt, tanulni is lehet belőle. Hogy mit? Hát a görög mitológiát. Éppen ez az első, ami miatt mindig olvasni szerettem volna.
Igen, én a 90-es években nőttem fel, így a kedvenc sorozataim egyike volt a Xéna és a Herkules, és ezekből a sorozatokból tanultam meg már az iskola előtt a görög és latin istenek neveit és legendáit. Jó volt a múltidézés, a Percy Jackson eszembe jutatta mennyire szerettem ezeket a sorozatokat, és hogy mennyire odáig voltam akkoriban a görög és latin mitológiáért. Itt nem kapunk még részletesebb képet, tulajdonképpen csak egy bevezető ez a világukba, ami nem baj, hisz ez még csak az első rész, így bízom abban, hogy a folytatásokban jobban elmélyedünk a mitológia mélységeiben és sorra bukkannak majd fel a különböző istenek, lények, és mindenféle furcsaság, ami hozzájuk kapcsolható. Tetszik a könyvsorozat alapötlete, hogy olyan gyerekekről szól, akiknek az egyik szülője görög isten, és ők rejtve élnek a világunkban.
A görög és latin mitológián túl, ami valahogy mindig a szívem csücske volt és örökre az is marad, a könyv másik nagy érdeme a szépen összerakott és abszolút kedvelhető főszereplő. Percy nem egy átlagos kis srác, és szerencsére nyomokban sem hasonlít Harry-re (sajnálom, de nem lehet megkerülni az összehasonlítást, ez van), így egyértelműen el lehet őket különíteni egymástól. Percy nekem már most sokkal szimpatikusabb, mint Harry valaha is volt. Egyszerű ennek az oka. Percy sokkal összetettebb és érdekesebb karakter, egy hihetetlenül jópofa, problémás, bajkeverő, de mégis csupaszív és bátor srác, akinek szurkolni lehet, és akit gyerekkorában mindenki szívesen elfogadott volna barátjának.
Percy és Annabeth
A többi karakterről még nincsen kialakult konkrét véleményem, de azért látom többekben a potenciált. Mégsem szerepeltek még eleget ahhoz, nem mutattak magukból olyan sokat, hogy eldönthessem, hogyan állok velük. Annabeth nyomokban Hermione-ra emlékeztet, a kis okostojás ugyebár, és nem nehéz kitalálni, hogy valószínűleg ő és Percy fognak majd összejönni, mikor idősebbek lesznek. Remélem jól lesz felépítve a kapcsolatuk a folytatásban, és nem kell csalódnom, mert nagyon aranyos páros lehetne belőlük. Bírtam még az isteneket is, már amennyit szerepeltek, de azért még ők sem kaptak olyan mélységet, hogy most eldönthessem milyenek is valójában.
Mivel gyerekkönyvről van szó, így minden adott ahhoz, hogy a fiatalok szimpátiáját elnyerje. Izgalmas kalandok, tömény fantázia alkotta meseszerű világ mindenféle mitikus lénnyel, ígéretes és szimpatikus karakterek, akiket kedvelni lehet, és persze utalás a folytatásra, hogy tudjuk mire számíthatunk a következő négy részben. Egyszerű, könnyed, humoros és olvasmányos a stílus, így könnyen lehet vele haladni, sőt nekem különösen tetszett, hogy E/1-ben íródott, és tulajdonképpen végig Percy mesélte nekünk a történetet. Riordan megtalálta a fiú hangját, és tökéletesen át tudta adni a karaktert, számomra hiteles volt az egész, és ez is nagyon tetszett a könyvben.
Érdekel a többi rész is, mindenképp olvasni fogom, sőt a filmekbe is belenézek valamikor. (Bár ahogy hallottam, nagyon sok mindent megváltoztattak a könyvhöz képes, és sokan leszólják a filmeket, de én akkor is próbálkozom majd vele.) A lényeg a lényeg, remek felütése egy többrészes sorozatnak, és várom mi minden fog még történni hőseinkkel. Persze van hova fejlődni, és lehet ez ennél sokkal jobb is, ott van benne a lehetőség, épp ezért fogom tovább olvasni.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/rick-riordan-a-villamtolvaj
Értékelés: 5/4
Én eddig csak az első filmet láttam, az nagyon gyenge volt. Pedig milyen jó színészek vannak benne! Ennek ellenére elhatároztam, hogy a könyvvel is teszek egy próbát, mert sokan dícsérik, hogy mennyire jó. Angolul már be is szereztem, csak sort kell keríteni rá. Remélem, nekem is tetszeni fog.
VálaszTörlésHát tény, hogy nem egy Harry Potter, de azért megállja a helyét a piacon. :)
TörlésKözben már én is megnéztem az első filmet, szerintem nem volt az olyan rossz, csak két dolog nem tetszett. Hogy teljesen megkavarták a történetet, és hogy mennyire megöregítették a szereplőket. :(
A könyvben 12 évesen kezdik, a filmben meg voltak legalább vagy 18 évesek. Nekem legalábbis annyinak tűntek. A második filmet még nem láttam, de szerintem hamarosan sort kerítek rá, bár előtte lehet inkább a könyvet kellene olvasnom. Na, majd meglátom hogy alakul. :)
Én ezt a konyvsorozatot kb 1 hét alatt olvastam el :D . Szerintem felnotteknek is ugyanigy tetszhet mint gyerekeknek (bar en 14 evesen olvastam) de amit nagyon szerettem a sorozatban az a felepitese es a stilusa. Hát igen Rick Riordan az egyik legjobb gyerek regeny iro. És nem fogsz csalódni a tovabbi reszekben. Rengeteg uj karakterrel, mitikus lennyel lesz tele a sorozat. Es rengeteget tanultam a mitologiarol ami jol jott irodalomoran ;) . SAjnos a filmek sok kivannivalot hagynak maguk utan :/ epp ezert eleg volt bele neznem az elso reszbe de eleg is volt. Fontos h a film miatt ne irjuk le a 2. Reszt (ami szinte komplettan az odusszeia) mert a film eleg trehany munka (abba is beleneztem(
VálaszTörlésAmugy azt hiszem a konyv tobb mint 100 hetig vezette a new york times besteller listat...