„A nevem Anita Blake. Hadd mutassam be Edwardot!” Hivatását tekintve Edward fejvadász. Mindegy, hogy milyen szörnyről van szó, neki csak az a fontos, hogy a hajsza minél hosszabb és véresebb legyen. Edward most Új-Mexikóba viszi Anitát, hogy segítsen neki egy problémás ügy felderítésében. Valami ismeretlen és titokzatos szörnyeteg vérszomjas zombikat gyárt az áldozataiból, ez pedig nem jelent túl sok jót a helyiek számára.
Új-Mexikó kietlen, sivatagos világába csöppenve Anita hamarosan az események sűrűjében találja magát. A rejtélyes gyilkosságok, ősi Azték szertartások, vámpírok és farkasemberek között Anita már nemcsak az életéért küzd, hanem a józan eszéért is, hogy belőle ne válhasson olyan könyörtelen gyilkológép, mint Edward.
Mikor befejeztem a Született tehetséget, hirtelen nem tudtam dönteni, hogy mit olvassak következőnek. Több jelöltem is volt, és számos könyv van a közeljövőbeli listámon, amelyekre már mind-mind nagyon kíváncsi vagyok, de valahogy egyiket se akaródzott elkezdeni. Aztán mikor nézegettem a listát, megakadt a szemem a soron következő Anita Blake könyvön, és eztán nem kellett többet azon agyalnom, hogy mit olvasok következőleg. Így kézbe vettem az Anita Blake 9. részét, mert igen, már ilyen jól elhaladtam vele, és tudtam, hogy nem fogom megbánni a döntésemet. Tényleg nem bántam meg.
Te jó ég, el sem tudom mondani, hogy mennyire imádtam az Obszidián Pillangót, és már tökéletesen értem miért mondogatták olyan sokan, hogy ez talán a legkedvesebb könyvük a sorozatból. Értem már, miért áradoztak róla annyit, és én se tudok másképp tenni, így ismét egy pozitív kritika következik. Szerencsémre újra sikerül a jobbak közül választanom, és nem kell csalódnom a könyvekben, amiket kiválasztok magamnak. Remélem még sokáig tart ez a szerencseszériám, és akkor nem lesz gond.
Ez a könyv Edward könyve, semmi kétség. Anita és Edward közös akcióra indulnak Új-Mexikóba, mikor a férfi Anita segítségét kéri egy ügyben, amiben látszólag egyedül nem boldogul. Mivel Anita tartozik Edwardnak egy korábbi ügyük miatt, és mert éppen szabadulni akar a magánéleti válságából, így szinte azonnal elfogadja Edward ajánlatát és Mexikóban kezdetét veszi egy újabb nyomozás és hajsza. Persze most sem mennek egyszerűen a dolgok, de Anita és Edward újfent feltalálják magukat. Senkinek se kell őket féltenie.
A korábbi könyvekben is szimpi volt Edward, nagyon érdekes a karaktere, hisz tulajdonképpen teljesen olyan, mint Anita, csak épp férfi verzióban. Épp ezért értik meg annyira egymást, és épp ezért tudnak ennyire tökéletesen együtt dolgozni. Még Edward is elismeri Anita képességeit, még ő is látja, hogy mennyire egyformák, és épp ezért tudnak ennyire összehangoltan együtt dolgozni. Szinte már testvéri kapcsolat van közöttük, és talán Anita Edward egyetlen igaz barátja. Edward korábban egy nagy rejtély volt mindenki számára, és még most is az, mégis rengeteg dolgot megtudtunk róla, és épp ezért került közel még jobban a szívemhez.
Gondolkoztam én már korábban is azon, hogy vajon mi lehet Edward "sztorija", és mindenfélét elképzeltem magamban, és valamilyen szinten megkaptam azt, amire számítottam. Tudtam én, hogy Edward nem olyan hideg és közönyös, mint amilyennek mutatja magát, és tudtam én, hogy van neki szíve. Anita-vel együtt ismerjük meg Edward kis titkait, vele együtt fedezzük fel a férfi titkos érzéseit és gyengeségeit. Valamilyen szinten illik Edwardhoz ez az élet, és az, hogy egy tökéletesen normális család mellett találta meg a maga boldogságát. Már amennyire képes arra Edward, hogy boldog és hétköznapi életet élhessen. Bírtam ahogy Edward a két személyisége között váltogatott épp annak megfelelően, ahogy a helyzet kívánta. Kissé talán skizofrén lett ettől az összhatás, de hát Edward amúgy sem egy egyszerű eset. Valamilyen szinten mindkét "énje" igaz és valós... a könyörtelen, jégszívű bérgyilkos Edward, és a családszerető, mintapolgár, mindenkivel barátságos Ted.
Nem csak Anita nézett nagyokat, ahogy megtudta Edward titkait, hanem én is, és vicces volt vele együtt jobban megismerni a férfit, akiről eddig se ő, se mi nem tudhattunk valami sokat. Persze még így is rengeteg rejtély maradt körülötte, ami nem baj, hisz ez mind Edward karakteréhez tartozik, és épp ezért imádjuk őt. Edward karakterének mélyítése mellett az is tetszett, ahogy az Anita-val való barátsága szintén sokkal összetettebb képet kapott. Tényleg valamiféle testvéri/baráti kapcsolat az övék, tisztelik egymást, segítenek a egymásnak, de ugyanakkor mindig is egy egészséges versengés lesz köztük, hisz mindketten mélyen legbelül tudni szeretnék, hogy ha egyszer egymás ellen mennének, akkor melyikük élné túl az összecsapást. Ez persze sosem fog kiderülni, hisz Edward nem tudná megölni Anita-t, és Anita se őt, de azért elméletben érdekes kérdés, hogy vajon melyikük élné túl a másikat.
Hogy ne csak Edwardot és az Anita-val való összetett és remek kapcsolatát dicsőítsem, aminek ez a könyv a tökéletesen ékes példája, azt is mindenképp meg kell említenem, hogy imádtam magát a nyomozási szálat, mint eddig általában mindig, és ezen felül a többi karakter is érdekes volt a maga módján. Olaf és Bernardo is megérik a maguk pénzét, és annyira megkedveltem őket, hogy remélem később is visszatérnek még valamikor, mert ezek négyen remek halálos csapatot alkottak a jelenlegi nyomozás során. Nem hittem volna, hogy valaha ilyet fogok mondani, de ebbe a könyvbe még Jean-Claude se hiányzott, sőt örültem, hogy mindkét pasi eltűnt a színről egy kis időre, így Anita ismét csak a munkájával foglalkozott, és nem a pasiügyeivel.
Ugyanolyan vicces, szórakoztató, izgalmas és letehetetlen az Obszidián Pillangó, mint az előző kötetek a sorozatban, és mi mást mondhatnák, minthogy ugyanúgy imádtam, mint a korábbi részeket. Vitathatatlanul az egyik kedvenc részem a könyvsorozatban, már csak azért is mert ez Edward könyve, és mert jobban megismerhettem őt, és láthattam, hogyan fejlődik az Anita-val való barátsága vagy nevezzük bárminek, ami köztük van. A nyomozási szál rendben volt, és Anita is hozta a szokásos formáját. Bárcsak minden urban fantasy könyv ilyen lenne, akkor nem lenne sosem okom a panaszra.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/laurell-k-hamilton-obszidian-pillango
Értékelés: 5/5*
Te jó ég, el sem tudom mondani, hogy mennyire imádtam az Obszidián Pillangót, és már tökéletesen értem miért mondogatták olyan sokan, hogy ez talán a legkedvesebb könyvük a sorozatból. Értem már, miért áradoztak róla annyit, és én se tudok másképp tenni, így ismét egy pozitív kritika következik. Szerencsémre újra sikerül a jobbak közül választanom, és nem kell csalódnom a könyvekben, amiket kiválasztok magamnak. Remélem még sokáig tart ez a szerencseszériám, és akkor nem lesz gond.
Ez a könyv Edward könyve, semmi kétség. Anita és Edward közös akcióra indulnak Új-Mexikóba, mikor a férfi Anita segítségét kéri egy ügyben, amiben látszólag egyedül nem boldogul. Mivel Anita tartozik Edwardnak egy korábbi ügyük miatt, és mert éppen szabadulni akar a magánéleti válságából, így szinte azonnal elfogadja Edward ajánlatát és Mexikóban kezdetét veszi egy újabb nyomozás és hajsza. Persze most sem mennek egyszerűen a dolgok, de Anita és Edward újfent feltalálják magukat. Senkinek se kell őket féltenie.
A korábbi könyvekben is szimpi volt Edward, nagyon érdekes a karaktere, hisz tulajdonképpen teljesen olyan, mint Anita, csak épp férfi verzióban. Épp ezért értik meg annyira egymást, és épp ezért tudnak ennyire tökéletesen együtt dolgozni. Még Edward is elismeri Anita képességeit, még ő is látja, hogy mennyire egyformák, és épp ezért tudnak ennyire összehangoltan együtt dolgozni. Szinte már testvéri kapcsolat van közöttük, és talán Anita Edward egyetlen igaz barátja. Edward korábban egy nagy rejtély volt mindenki számára, és még most is az, mégis rengeteg dolgot megtudtunk róla, és épp ezért került közel még jobban a szívemhez.
Gondolkoztam én már korábban is azon, hogy vajon mi lehet Edward "sztorija", és mindenfélét elképzeltem magamban, és valamilyen szinten megkaptam azt, amire számítottam. Tudtam én, hogy Edward nem olyan hideg és közönyös, mint amilyennek mutatja magát, és tudtam én, hogy van neki szíve. Anita-vel együtt ismerjük meg Edward kis titkait, vele együtt fedezzük fel a férfi titkos érzéseit és gyengeségeit. Valamilyen szinten illik Edwardhoz ez az élet, és az, hogy egy tökéletesen normális család mellett találta meg a maga boldogságát. Már amennyire képes arra Edward, hogy boldog és hétköznapi életet élhessen. Bírtam ahogy Edward a két személyisége között váltogatott épp annak megfelelően, ahogy a helyzet kívánta. Kissé talán skizofrén lett ettől az összhatás, de hát Edward amúgy sem egy egyszerű eset. Valamilyen szinten mindkét "énje" igaz és valós... a könyörtelen, jégszívű bérgyilkos Edward, és a családszerető, mintapolgár, mindenkivel barátságos Ted.
Nem csak Anita nézett nagyokat, ahogy megtudta Edward titkait, hanem én is, és vicces volt vele együtt jobban megismerni a férfit, akiről eddig se ő, se mi nem tudhattunk valami sokat. Persze még így is rengeteg rejtély maradt körülötte, ami nem baj, hisz ez mind Edward karakteréhez tartozik, és épp ezért imádjuk őt. Edward karakterének mélyítése mellett az is tetszett, ahogy az Anita-val való barátsága szintén sokkal összetettebb képet kapott. Tényleg valamiféle testvéri/baráti kapcsolat az övék, tisztelik egymást, segítenek a egymásnak, de ugyanakkor mindig is egy egészséges versengés lesz köztük, hisz mindketten mélyen legbelül tudni szeretnék, hogy ha egyszer egymás ellen mennének, akkor melyikük élné túl az összecsapást. Ez persze sosem fog kiderülni, hisz Edward nem tudná megölni Anita-t, és Anita se őt, de azért elméletben érdekes kérdés, hogy vajon melyikük élné túl a másikat.
Anita és Edward a képregényekben
Hogy ne csak Edwardot és az Anita-val való összetett és remek kapcsolatát dicsőítsem, aminek ez a könyv a tökéletesen ékes példája, azt is mindenképp meg kell említenem, hogy imádtam magát a nyomozási szálat, mint eddig általában mindig, és ezen felül a többi karakter is érdekes volt a maga módján. Olaf és Bernardo is megérik a maguk pénzét, és annyira megkedveltem őket, hogy remélem később is visszatérnek még valamikor, mert ezek négyen remek halálos csapatot alkottak a jelenlegi nyomozás során. Nem hittem volna, hogy valaha ilyet fogok mondani, de ebbe a könyvbe még Jean-Claude se hiányzott, sőt örültem, hogy mindkét pasi eltűnt a színről egy kis időre, így Anita ismét csak a munkájával foglalkozott, és nem a pasiügyeivel.
Ugyanolyan vicces, szórakoztató, izgalmas és letehetetlen az Obszidián Pillangó, mint az előző kötetek a sorozatban, és mi mást mondhatnák, minthogy ugyanúgy imádtam, mint a korábbi részeket. Vitathatatlanul az egyik kedvenc részem a könyvsorozatban, már csak azért is mert ez Edward könyve, és mert jobban megismerhettem őt, és láthattam, hogyan fejlődik az Anita-val való barátsága vagy nevezzük bárminek, ami köztük van. A nyomozási szál rendben volt, és Anita is hozta a szokásos formáját. Bárcsak minden urban fantasy könyv ilyen lenne, akkor nem lenne sosem okom a panaszra.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/laurell-k-hamilton-obszidian-pillango
Értékelés: 5/5*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése