Daisyt, míg apja rémes, új felesége gyereket vár, lepasszolják nyaralni a vidéki rokonokhoz. Egyik ámulatból a másikba esik: sosem hitte volna, hogy vannak tizennégy éves srácok, akik cigiznek, autót vezetnek, és egyáltalán: olyan szabadok, mint bármelyik felnőtt. Daisyt elvarázsolja a szabad élet, na meg az unokatestvére, Edmond. Főleg az után, hogy felügyelet nélkül maradnak, mert kitört a háború. A háború, amelynek méreteit és súlyát képtelenek felfogni egészen addig, amíg be nem kopogtat hozzájuk egy rokonszenvesnek távolról sem nevezhető alak személyében…
Azért ezt a könyvet választottam az iszonyat hosszú várólistámról, mert egyrészt most becsömörlöttem a fantasy-tól és a disztópiáktól, így eldöntöttem, hogy más témában keresgélek. A Majd újra lesz nyár régóta tervbe volt véve nálam, a könyv és a film is, és szerencsére sikerült a könyvvel kezdenem. Ha a film van fele annyira jó és összeszedett, mint ez a könyv, akkor abban sem kell majd csalódnom. Nem valami terjengős olvasmányról beszélünk, hétvégén egy nap alatt kiolvastam két nekifutásra, és ebben az is nagy szerepet játszott, hogy imádtam az elejétől a végéig.
Ez megint egy pozitív kritika lesz, mert ebben a könyvben szerencsére semmilyen kivetnivalót nem találtam, és így rögtön az elején mindenkinek szívből ajánlom. Ha egy dolgot kellene mondanom, hogy mi fogott meg benne annyira, akkor a stílus lenne az. Nagyon egyszerű, könnyen olvasható és szimpatikus az írónő által megteremtett hang, amivel elmeséli a történetét. Mindezt a főszereplő, Daisy elmesélésén keresztül láthatjuk, és a lány karaktere viszi egyértelműen a hátán a könyvet. Daisy egy szeretetéhes, az elején kissé talán elkényeztetett és sznob lány, aki semmi másra nem vágyik csak figyelemre, amit az otthoni körülmények között nem kap meg. Az apja nem foglalkozik vele, a mostohaanyja ki nem állhatja, és a családja lepasszolja vidékre a brit rokonokhoz, hogy foglalkozzanak ők vele. Daisy egy számára teljesen idegen környezetben találja magát, de akkor még csak nem is sejti, hogy itt fog rátalálni az a boldogság, amit régóta hiányolt az életéből.
Daisy karakterfejlődése szépen fokozatosan lett ábrázolva, a könyv tulajdonképpen egy átlagos lány felnövését mutatja be az elképzelt 3. világháború árnyékéban. Ne tévesszen meg senkit a fülszöveg, ez a könyv nem a háborúról szól, az a második feléig gyakorlatilag semmilyen szerepet nem kap benne. Persze nem sokkal Daisy Angliába érkezése után kitört a háború, de az akkor boldog gyerekek, akiknek az életére még semmilyen látható hatással sem volt, ebből semmit sem érzéketnek. Annyira távoli akkor számukra, mintha igazából nem is lenne háború. Aztán hirtelen vége szakad az idillnek, mikor katonák rontanak rájuk a felnőtt nélkül maradt házban, lefoglalják azt maguknak, és a gyerekeket pedig elszakítják egymástól. Daisy-t és Pipert elhelyezik egy családnál az ország egyik végében, a három fiút pedig máshol, és így kell visszatalálniuk egymáshoz.
Daisy fokozatosan nő fel a vele történt dolgok hatására. Mikor bekerül e szeretettel teli család közé, akkor talál rá a szerelem, akkor jön rá, milyen is az élet olyan emberek közt, akik feltétel nélkül szeretik. Miután elszakadnak egymástól, mikor magára marad a kilenc éves Piperrel, és ő lesz a kislány egyetlen támasza, akkor érzi meg a súlyát annak igazán, ami történt velük. Hirtelen kell felnőnie, és tudja neki kell cselekednie. Haza kell juttatnia magát és Pipert, és mindehhez felnőttként kell immár viselkednie. A könyv Daisy karakterfejlődését szépen ábrázolja, nekem ez tetszett a legjobban. Valamint a lány hihetetlen beszélőkéje. Az egyik legjobb narrátor, akivel könyvben találkozni lehet, és épp emiatt a stílus miatt iszonyat könnyen olvasható a könyv. Hitelesen ábrázolja Daisy-t, tényleg olyan, mintha egy 16 éves lány mesélne nekünk, és olyan dolgokat mond ki, amilyeneket mindenki gondol ennyi évesen.
Mint mondtam a könyv nem kifejezetten a háborúról szól, inkább azt mutatja meg, hogy egy háború milyen hatással lehet a hétköznapi emberek életére. Daisy és a többiek nem vonulnak be harcolni, ők csak próbálnak túlélni ezekben a furcsa időkben, és újra egymásra találni, hogy boldogok legyenek együtt. Nem szeretném kihagyni, és nem szeretném elbagatellizálni a dolgot, meg kell említenem a szerelmi szálat, ami biztos sokaknál kiverte a biztosítékot, hisz rokonok közötti szerelmi kapcsolatról van szó. Daisy és Edmond unokatestvérek, és egymásba szeretnek, ami csakis a szülők hiánya miatt alakulhatott így, mégsem ez az egyetlen magyarázat szerintem. Megbotránkozhattam volna, de nem tudtam, hisz aranyosak voltak együtt, és valahogy ez a szerelmi szál nem is kapott akkora szerepet, hogy zavart volna a dolog. Így nekem semmi bajom nem volt vele.
Nem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet, annyira tetszett, hogy egy nap alatt kiolvastam és végig lekötött. Elszórakoztatott és elborzasztott, ahol kellett, egy szépen felépített történet ez, ami szól egy fiatal szeretetéhes lány felnőtté válásáról, ami szól a háború hétköznapi emberek életére való hatásáról, és szól arról, hogy mennyire fontos a család és a szeretet. Mert ezekben az elveszett időkben Daisy-ben már csak az tartja a lelket, hogy újra együtt lehessen azokkal, akiket mindennél jobban szeret. A filmet még a napokban megnézem, és remélem, hogy jól sikerült könyvadaptáció lesz, mert nem szeretnék csalódni benne.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/meg-rosoff-majd-ujra-lesz-nyar
Értékelés: 5/5
Ez megint egy pozitív kritika lesz, mert ebben a könyvben szerencsére semmilyen kivetnivalót nem találtam, és így rögtön az elején mindenkinek szívből ajánlom. Ha egy dolgot kellene mondanom, hogy mi fogott meg benne annyira, akkor a stílus lenne az. Nagyon egyszerű, könnyen olvasható és szimpatikus az írónő által megteremtett hang, amivel elmeséli a történetét. Mindezt a főszereplő, Daisy elmesélésén keresztül láthatjuk, és a lány karaktere viszi egyértelműen a hátán a könyvet. Daisy egy szeretetéhes, az elején kissé talán elkényeztetett és sznob lány, aki semmi másra nem vágyik csak figyelemre, amit az otthoni körülmények között nem kap meg. Az apja nem foglalkozik vele, a mostohaanyja ki nem állhatja, és a családja lepasszolja vidékre a brit rokonokhoz, hogy foglalkozzanak ők vele. Daisy egy számára teljesen idegen környezetben találja magát, de akkor még csak nem is sejti, hogy itt fog rátalálni az a boldogság, amit régóta hiányolt az életéből.
Daisy karakterfejlődése szépen fokozatosan lett ábrázolva, a könyv tulajdonképpen egy átlagos lány felnövését mutatja be az elképzelt 3. világháború árnyékéban. Ne tévesszen meg senkit a fülszöveg, ez a könyv nem a háborúról szól, az a második feléig gyakorlatilag semmilyen szerepet nem kap benne. Persze nem sokkal Daisy Angliába érkezése után kitört a háború, de az akkor boldog gyerekek, akiknek az életére még semmilyen látható hatással sem volt, ebből semmit sem érzéketnek. Annyira távoli akkor számukra, mintha igazából nem is lenne háború. Aztán hirtelen vége szakad az idillnek, mikor katonák rontanak rájuk a felnőtt nélkül maradt házban, lefoglalják azt maguknak, és a gyerekeket pedig elszakítják egymástól. Daisy-t és Pipert elhelyezik egy családnál az ország egyik végében, a három fiút pedig máshol, és így kell visszatalálniuk egymáshoz.
A filmben Saoirse Ronan alakítja Daisy-t
Daisy fokozatosan nő fel a vele történt dolgok hatására. Mikor bekerül e szeretettel teli család közé, akkor talál rá a szerelem, akkor jön rá, milyen is az élet olyan emberek közt, akik feltétel nélkül szeretik. Miután elszakadnak egymástól, mikor magára marad a kilenc éves Piperrel, és ő lesz a kislány egyetlen támasza, akkor érzi meg a súlyát annak igazán, ami történt velük. Hirtelen kell felnőnie, és tudja neki kell cselekednie. Haza kell juttatnia magát és Pipert, és mindehhez felnőttként kell immár viselkednie. A könyv Daisy karakterfejlődését szépen ábrázolja, nekem ez tetszett a legjobban. Valamint a lány hihetetlen beszélőkéje. Az egyik legjobb narrátor, akivel könyvben találkozni lehet, és épp emiatt a stílus miatt iszonyat könnyen olvasható a könyv. Hitelesen ábrázolja Daisy-t, tényleg olyan, mintha egy 16 éves lány mesélne nekünk, és olyan dolgokat mond ki, amilyeneket mindenki gondol ennyi évesen.
Mint mondtam a könyv nem kifejezetten a háborúról szól, inkább azt mutatja meg, hogy egy háború milyen hatással lehet a hétköznapi emberek életére. Daisy és a többiek nem vonulnak be harcolni, ők csak próbálnak túlélni ezekben a furcsa időkben, és újra egymásra találni, hogy boldogok legyenek együtt. Nem szeretném kihagyni, és nem szeretném elbagatellizálni a dolgot, meg kell említenem a szerelmi szálat, ami biztos sokaknál kiverte a biztosítékot, hisz rokonok közötti szerelmi kapcsolatról van szó. Daisy és Edmond unokatestvérek, és egymásba szeretnek, ami csakis a szülők hiánya miatt alakulhatott így, mégsem ez az egyetlen magyarázat szerintem. Megbotránkozhattam volna, de nem tudtam, hisz aranyosak voltak együtt, és valahogy ez a szerelmi szál nem is kapott akkora szerepet, hogy zavart volna a dolog. Így nekem semmi bajom nem volt vele.
Nem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet, annyira tetszett, hogy egy nap alatt kiolvastam és végig lekötött. Elszórakoztatott és elborzasztott, ahol kellett, egy szépen felépített történet ez, ami szól egy fiatal szeretetéhes lány felnőtté válásáról, ami szól a háború hétköznapi emberek életére való hatásáról, és szól arról, hogy mennyire fontos a család és a szeretet. Mert ezekben az elveszett időkben Daisy-ben már csak az tartja a lelket, hogy újra együtt lehessen azokkal, akiket mindennél jobban szeret. A filmet még a napokban megnézem, és remélem, hogy jól sikerült könyvadaptáció lesz, mert nem szeretnék csalódni benne.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/meg-rosoff-majd-ujra-lesz-nyar
Értékelés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése