American Horror Story: Freak Show (Amerikai Horror Történet: Horror cirkusz)

Megmondom őszintén az évek folyamán valahogy megkopott az AHS iránti lelkesedésem, aminek valószínűleg az lehet az oka, hogy az első évad remek és izgalmas történetét valahogy azóta sem sikerült megismételniük. Aki esetleg nem ismerné a sorozatot, minden évad más történetről szól, és nekem vitathatatlanul az első a kedvencem. A második évad számomra túl morbid és undorító volt, a harmadik évad tetszett a boszis történettel, így őszintén nem tudtam mire számítsak a negyedikben. Annyira nem is követtem a híreket, csak annyit tudtam, hogy egy cirkusz lesz a helyszín és mindenféle torz ember a főszereplő. Hétről hétre néztem a részeket, inkább csak megszokásból, mint igazi rajongóként, és ahogy teltek a hetek azt vettem észre, hogy nekem ez tetszik. Jobban, mint vártam. Mert az igaz, hogy nem lett olyan ijesztő, amit sokan szerettek volna, (amit mellesleg én cseppet sem bánok), ehelyett viszont remek üzenetet közvetített és érdekes karakterekkel operált az idei szezon.

Nézzük röviden, hogy miről is szólt idén az American Horror Story. Most nem egy szellemekkel teli házba, nem egy ijesztő elmegyógyintézetbe, de nem is egy boszorkányok által vezetett iskolába látogattunk el, hanem egy cirkuszba. Pontosabban egy horrorcirkuszba, ahol mindenféle torz testű emberek adtak műsort az 50-es évek Amerikája unatkozó embereinek. Van itt homárkezű fiú, hihetetlen erős ember, szakállas nő, hermafrodita vagy épp a legmagasabb és legkisebb nő a Földön, a lényeg, hogy olyan emberek élnek a cirkuszban együtt és alkotnak egy családot, akiknek valamiért szokatlan a külsejük, és amiért kitaszítja őket a társadalom. A cirkusz vezetője Elsa Mars, aki a történet elején a kétfejű sziámi ikerpárral akarja feldobni a showt, így kerül közéjük Dot és Bette. Persze, ha így sem lenne elég nehéz az itteniek élete, meg kell küzdeniük az előítéletekkel, egy a környéken ólálkodó bohócnak öltözött sorozatgyilkossal, és egy öntelt és számító férfival és segítőjével, akik a torzszülöttekből szeretnének meggazdagodni...

Nem akarok többet elárulni a történetről, legyen mindenkinek meglepetés. Azért tetszett nekem jobban ez az évad, mint az előző kettő, mert sokkal összeszedettebbnek éreztem, a karakterek sokkal érdekesebbek és szerethetőek lettek, együtt tudtam velük maximálisan érezni, és mint már utaltam rá ezelőtt, most nem voltak olyan undorító vagy épp gusztustalan jelenetek, mint mondjuk a másodikban. Ismét több kisebb történetszálból épült fel a sztori, melyek némelyike hamar kifutott, némelyike sokkal tovább tartott, és a végén mindenki megkapta azt, ami járt neki. Az évad története logikusan és szépen fel lett építve, és a végén csúcsosodott ki minden az utolsó két részben. Nekem személy szerint nagyon tetszett az évadzáró, és az, ahogy lezárták a történetet.

Természetesen itt is volt néhány véresebb halál, hisz azért mégis csak egy horrorsorozatról van szó, és megszokott módon az utolsó pár részben a szereplőgárda nagy része meghalt minden különösebb ok nélkül, de hát nem is nagyon számítottunk másra a korábbi tapasztalatok alapján. Szerintem a legdurvább halál Maggie-é volt, akit élve vágtak ketté. Ott néztem nagyokat, és kellett néhány másodperc mire túltettem magam a látottakon.

Nekem nagyon tetszett Jessica Lange alakítása, és imádtam a német akcentust, amivel beszélt, és annak ellenére, hogy legtöbbször unszimpatikus karakterként jelent meg az évadban, azért összességében együtt lehetett vele érezni. Remekül előadta a kiöregedett dívát, aki bármit megtenne azért, hogy híres és elismert legyen, és aki ezért mindenkin képes átgázolni. Nem csak ő nyújtott remek alakítást, Evan Peterst is kedveltem, habár megint pozitív hőst játszott, de még mindig jobb szerepet kapott, mint az előző évadban, amit gyakorlatilag csak végigmorgott zombiként. Próbáltak volna egy fiatal szerelmi szálat behozni, de valamiért nem hagyott bennem maradandó nyomot Jimmy és Maggie románca. Emma Roberts sosem volt számomra szimpatikus, de legalább most nem egy idegesítő ribancot alakított, mint egy éve a Kovenben.

A "szörnyek" nagy része egészen szimpatikus ember volt, és az a megdöbbentő az egészben, hogy ők tényleg a való életben is így néznek ki. Ott a világ legkisebb hölgye, majd mellette a legnagyobb, az alsótest nélkül nő, a csonka kezű férfi és még sorolhatnám. Nem tudom én képes lennék-e így élni, mindenesetre csodálom őket, hogy testi hibáik ellenére nem adták fel a reményt, hanem így is remekül boldogulnak. Pont mint a sorozatban. A leggyűlöltebb karakter mind közül ki más lehetne, mint rezidens sorozatgyilkosunk, az elkényeztetett, őrült ficsúr, Dandy Mott, aki mellesleg kísérteties hasonlóságot mutat az első évados Tate Langdonhoz. Dandy karaktere abszolút gyűlölhető, de hát vele éppen ezt szerették volna elérni, és szerintem egyetlen ember sincs, aki a végén megsajnálta volna őt, azért, amit kapott. Bár azt meg kell jegyeznem, hogy Finn Whittrock, aki Dandy-t játszotta a való életben tök helyes, így ha a karaktere idegesített is, legalább a látványában gyönyörködhettem, miközben néztem a sorozatot.

A fő történetszál mellett két kisebb mellékszálat szeretnék kiemelni, mert ez a kettő nagyon tetszett. Az AHS eddigi évadaiban is szívesen építettek bele a történetbe a készítők valós legendákat, és ez idén se maradhatott ki. Edward Mordrake legendáját az AHS kicsit átalakította, és bosszúszomjas Halloween-i szellemet kreáltak belőle, de én imádtam, ahogy megoldották az egészet. A két részes Edward Mordrake rész talán a kedvencem az évadból, meg a finálé, és Wes Bentley az említett szerepben remek munkát végzett. Az a brit akcentus... egyszerűen csodás volt. A másik, akit szintén nem hagyhatok ki Neil Patrick Harris, aki nagyon szokatlan volt számomra ebben az őrült szerepben a vicces és nőcsábász Barney után, de pozitívum, hogy mindenképp hihető maradt. És hát ő vágta ketté Maggie-t, vagyis a szerintem legdurvább halál is hozzá köthető. És amit leművelt a babával, tiszta ijesztő volt.

Nagyon összetett évadot kaptunk, és habár voltak gyengébb részei, nekem mégis összességében tetszett. Főleg az üzenet miatt, amit közvetített. Szólt a társadalmai kirekesztésről, szólt a külső alapján történő elítélésről és a felszínesség kritikájáról, és szólt arról, hogy milyen nehéz egy ember élete akkor, ha már csak egy kicsit is más, mint a nagy átlag. Értékeltem a társadalomkritikát, és azt, ahogy mindezt felvázolták. Talán ez a legjobb üzenet és tanulság, amit eddig az AHS-ban valaha láthattunk. És mielőtt elfelejteném... az idei főcím szerintem a legjobb, nekem nagyon tetszik, mind a kissé átkomponált zene, mind a képek. Az elejétől a végéig.

Sokaknak nem tetszett a negyedik évad, de nekem sokkal jobban bejött, mint mondjuk a második vagy a harmadik. Ha eddig imádtad a sorozatot, akkor ezt a szezont sem hagyhatod ki, hisz méltó az elődeihez, de ha eddig még nem néztél bele, akkor talán ezzel is kezdheted, hisz mint már mondtam, minden évad önálló történetet mesél el, így nem baj, ha nem láttad az első hármat. Várom ősszel az ötödik felvonást, és kíváncsi vagyok rá miről fog szólni. Sajnos, még nem lehet tudni.

Értékelés: 10/8

Előzetes: