Rosalinda Fitzroy 62 évig aludt, majd egy csókra ébredt.
Elzárva az altató-keltette álomban, egy hibernáló kamrában, egy elfeledett pincében, a 16 éves Rose átalussza a Sötét Korszakot, amely milliók halálát követelte és alapjaiban változtatta meg az általa ismert világot. Most, hogy a szülei és az első szerelme régen elhunytak, Rose – akit egy rég letűnt csillagközi birodalom örököseként ünnepelnek – egy olyan jövőben ébred, ahol egyesek csodabogárként, mások fenyegetésként tekintenek rá.
Rose mindent megtesz, hogy maga mögött hagyja a múltat és megtalálja a helyét az új világban. Mindeközben egyre jobban vonzódik az őt csókkal felébresztő fiúhoz és abban reménykedik, hogy ő segíthet neki az újrakezdésben. Amikor azonban halálos veszély fenyegeti törékeny új életét, Rose-nak szembe kell néznie múltja árnyaival, mert a jövője múlik rajta.
Két dolog miatt vettem kezembe a könyvet. Egyrészt a fülszöveg már régóta felkeltette az érdeklődésemet, és emiatt már régen olvasni szerettem volna, egészen a magyar megjelenése óta. A másik nagy vonzereje abban rejlett, hogy elvileg önálló könyv lenne... vagyis csak volt. Manapság nehezen lehet olyan YA könyvet találni, ami nem minimum trilógia, így ez is csodaszámba ment. Azért írtam, hogy "elvileg" mert sajnos (vagy nem, ez csakis nézőpont kérdése) az írónő úgy döntött, hogy folytatja a könyvet. Én nem látom értelmét a döntésének, mert ez a történet így egy kerek egész, kapott egy normális lezárást, szerintem vétek lenne folytatni, de hát a pénz nagy úr ezek szerint. Mindegy is, nem ez a lényeg, mégis valamennyire kiakadtam tőle. Az ilyen esetek mindig zavarnak, nem tehetek róla. Egy író csak akkor írjon már, ha van mondanivalója, és ne akkor ha a kiadó vagy a pénz ösztönzi rá.
Különleges könyv a Hosszú álom, hiszen tulajdonképpen egy modern mesefeldolgozásról beszélhetünk. A klasszikus Csipkerózsika történetet ültette át az írónő egy modern disztópikus környezetbe, miközben a mese elemeinek egy részét mégis meghagyta, csak talán átalakította egy kicsit. A fülszöveg felvázolja nekünk az alap szituációt, így azt én nem kívánom most leírni. Mivel mesefeldolgozásról van szó, így ebből valahogy alapjáraton következik, hogy nem valami kalandos olvasmányról beszélünk és a disztópikus máz tulajdonképpen csak köretnek van mellé. A sci-fis elemeknek és a disztópikus világnak nincs nagy szerepe a könyvben, a történet hangsúlya se errefelé terelődik, így ebből következik, hogy nem is olyan részletesen a világkidolgozás.
Persze kapunk néhány magyarázatot, de az vajmi kevés, nem is nagyon lehet érteni, hogy most hol élnek a szereplők, hogy akkor bolygókon lehet-e keresztül utazni vagy sem, hogy milyen a világuk hatalmi rendszere, hogy kinél van a hatalom. De ismétlem nem is ez a lényeg. Épp ezért itt az első negatívum. Kicsit úgy érzem, hogy az írónő ezt a sci-fis vonalat csak azért tette bele, hogy valamivel meg tudja magyarázni Rose "hosszú alvását". Nem akarta a mágiát behozni, így valamilyen futurisztikus tudományos magyarázatot dobott össze, amivel nem is lenne baj, ha a sci-fi vonalnak nem csak ez lenne az egyetlen értelmes célja.
Ha nincs kalandos és izgalmas történet, ha nincsenek nagy rejtélyek, akkor csakis a karakterábrázolás, a jellemfejlődés, a karakterek közötti kapcsolatok, vagy épp a romantikus szál lehet értékelhető. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor ez egy szimpla romantikus regény némi disztópikus elemmel vegyítve, ahol az utóbbinak igazából semmi jelentősége. A történet Rose karaktere körül forog, a lány ébredésének lehetünk szemtanúi a szó minden egyes értelmében. Nagy utat jár be, és nekem iszonyatosan tetszett ez a jellemfejlődés, ez a karakterábrázolás. Alapjáraton Rose egy gyenge, manipulálható, önbizalom hiányos és kissé talán butácska főszereplő, és ezen rossz tulajdonságok ellenére mégsem volt unszimpatikus. Valamiért mégis érdekessé tette, hogy ilyen negatív karaktert kapott, valamiért ennek ellenére mégis szerethető maradt és egyáltalán nem volt unalmas sem ő, sem az, ami vele történt. Persze ahogy halad előre fokozatosan a történet Rose úgy erősödik meg, nyílik meg a külvilág felé, és úgy rázza le magáról a szülei miatt rá ragadt "engedelmes jó kislány" szerepét.
Nem szokványos szerelmi szálat kapunk, ami éppen ezért tetszett nekem, hisz ilyet még nem nagyon olvastam korábban. Habár szerintem elég kiszámítható volt a dolog, és én már az elejétől tudtam, hogy Xavier igenis életben van, mégis annyira szépen vezette fel ezt a szálat az írónő, amiért csak dicsérni tudom. Tetszett az egész Rose és Xavier kapcsolat, főképp azért mert ilyen jobb szó híján tragikus véget ért a szerelmük, és éppen emiatt nem tudtam őket utálni. Megértettem Rose-t és Xaviert is, és annyira sajnáltam őket, amiért rajtuk kívülálló okok miatt nem tudtak együtt maradni és amiért örökre el kellett szakadniuk egymástól. Mellettük Ottót bírtam még nagyon, és szerintem a jelenben Rose és ő aranyos pár lennének, hisz sok mindenben hasonlítanak egymásra, és épp ezért értik egymást, épp ezért lennének jók együtt. Rose szülei pedig... rájuk szót sem érdemes pazarolni. Az ilyeneknek engedni sem szabadna, hogy gyereket vállaljanak.
Nagyon olvasmányos a könyv, így könnyen lehet vele haladni, én is csak faltam a sorokat, annak ellenére, hogy nem egy adrenalinlökettel teli olvasmány. Inkább a karaktereken, az érzelmeken van a hangsúly, és azon, hogy Rose miként alkalmazkodik ehhez a számára új világhoz, hogy miként erősödik meg és lesz belőle önálló és értékes ember. Nem örülök a folytatásnak, mert ez most kapott egy tökéletes befejezést, remek lezárása van, szerintem ezt már csak elrontani lehet.
UI: Nem bírom ki, de a végén meg kell jegyeznem, hogy mi ez a név, hogy Rosalinda Fitzroy?! Az írónő ennyire szereti a latin szappanoperákat? Tisztára mintha egy latin szappanopera főhősnőjének neve lenne... az elején nagyon nehezen tudtam komolyan venni a lányt éppen a neve miatt. :)
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/anna-sheehan-a-long-long-sleep-hosszu-alom
Értékelés: 5/5
Különleges könyv a Hosszú álom, hiszen tulajdonképpen egy modern mesefeldolgozásról beszélhetünk. A klasszikus Csipkerózsika történetet ültette át az írónő egy modern disztópikus környezetbe, miközben a mese elemeinek egy részét mégis meghagyta, csak talán átalakította egy kicsit. A fülszöveg felvázolja nekünk az alap szituációt, így azt én nem kívánom most leírni. Mivel mesefeldolgozásról van szó, így ebből valahogy alapjáraton következik, hogy nem valami kalandos olvasmányról beszélünk és a disztópikus máz tulajdonképpen csak köretnek van mellé. A sci-fis elemeknek és a disztópikus világnak nincs nagy szerepe a könyvben, a történet hangsúlya se errefelé terelődik, így ebből következik, hogy nem is olyan részletesen a világkidolgozás.
Persze kapunk néhány magyarázatot, de az vajmi kevés, nem is nagyon lehet érteni, hogy most hol élnek a szereplők, hogy akkor bolygókon lehet-e keresztül utazni vagy sem, hogy milyen a világuk hatalmi rendszere, hogy kinél van a hatalom. De ismétlem nem is ez a lényeg. Épp ezért itt az első negatívum. Kicsit úgy érzem, hogy az írónő ezt a sci-fis vonalat csak azért tette bele, hogy valamivel meg tudja magyarázni Rose "hosszú alvását". Nem akarta a mágiát behozni, így valamilyen futurisztikus tudományos magyarázatot dobott össze, amivel nem is lenne baj, ha a sci-fi vonalnak nem csak ez lenne az egyetlen értelmes célja.
Ha nincs kalandos és izgalmas történet, ha nincsenek nagy rejtélyek, akkor csakis a karakterábrázolás, a jellemfejlődés, a karakterek közötti kapcsolatok, vagy épp a romantikus szál lehet értékelhető. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor ez egy szimpla romantikus regény némi disztópikus elemmel vegyítve, ahol az utóbbinak igazából semmi jelentősége. A történet Rose karaktere körül forog, a lány ébredésének lehetünk szemtanúi a szó minden egyes értelmében. Nagy utat jár be, és nekem iszonyatosan tetszett ez a jellemfejlődés, ez a karakterábrázolás. Alapjáraton Rose egy gyenge, manipulálható, önbizalom hiányos és kissé talán butácska főszereplő, és ezen rossz tulajdonságok ellenére mégsem volt unszimpatikus. Valamiért mégis érdekessé tette, hogy ilyen negatív karaktert kapott, valamiért ennek ellenére mégis szerethető maradt és egyáltalán nem volt unalmas sem ő, sem az, ami vele történt. Persze ahogy halad előre fokozatosan a történet Rose úgy erősödik meg, nyílik meg a külvilág felé, és úgy rázza le magáról a szülei miatt rá ragadt "engedelmes jó kislány" szerepét.
Nem szokványos szerelmi szálat kapunk, ami éppen ezért tetszett nekem, hisz ilyet még nem nagyon olvastam korábban. Habár szerintem elég kiszámítható volt a dolog, és én már az elejétől tudtam, hogy Xavier igenis életben van, mégis annyira szépen vezette fel ezt a szálat az írónő, amiért csak dicsérni tudom. Tetszett az egész Rose és Xavier kapcsolat, főképp azért mert ilyen jobb szó híján tragikus véget ért a szerelmük, és éppen emiatt nem tudtam őket utálni. Megértettem Rose-t és Xaviert is, és annyira sajnáltam őket, amiért rajtuk kívülálló okok miatt nem tudtak együtt maradni és amiért örökre el kellett szakadniuk egymástól. Mellettük Ottót bírtam még nagyon, és szerintem a jelenben Rose és ő aranyos pár lennének, hisz sok mindenben hasonlítanak egymásra, és épp ezért értik egymást, épp ezért lennének jók együtt. Rose szülei pedig... rájuk szót sem érdemes pazarolni. Az ilyeneknek engedni sem szabadna, hogy gyereket vállaljanak.
Nagyon olvasmányos a könyv, így könnyen lehet vele haladni, én is csak faltam a sorokat, annak ellenére, hogy nem egy adrenalinlökettel teli olvasmány. Inkább a karaktereken, az érzelmeken van a hangsúly, és azon, hogy Rose miként alkalmazkodik ehhez a számára új világhoz, hogy miként erősödik meg és lesz belőle önálló és értékes ember. Nem örülök a folytatásnak, mert ez most kapott egy tökéletes befejezést, remek lezárása van, szerintem ezt már csak elrontani lehet.
UI: Nem bírom ki, de a végén meg kell jegyeznem, hogy mi ez a név, hogy Rosalinda Fitzroy?! Az írónő ennyire szereti a latin szappanoperákat? Tisztára mintha egy latin szappanopera főhősnőjének neve lenne... az elején nagyon nehezen tudtam komolyan venni a lányt éppen a neve miatt. :)
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/anna-sheehan-a-long-long-sleep-hosszu-alom
Értékelés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése