Sherry Gammon: Szerethetetlen (Port Fare 1.)

Fülszöveg:
A tizenhét éves Maggie Brown kiugró arccsontjával és karikás szemével a kábítószeres modellek mintapéldánya lehetne. Maggie problémáját azonban nem a drogok, hanem az anyja jelenti. A lány ráadásul egyre jobban belegabalyodik Seth Prescottba, az új srácba a suliban, és attól fél, hogy a fiú is cserben fogja hagyni, mint mindenki más. Seth Prescott a rendőrség beépített embereként került a Port Fare High iskolába, de munkája dacára beleszeret Maggie-be. Miközben Seth azon fáradozik, hogy a New York állambeli Port Fare-t megszálló szadista drogdílereket kifüstölje a kisvárosból, a hajsza halálosra fordul, és Maggie élete is veszélybe kerül. Seth és Maggie önmagukat is megismerik humorral tarkított, összetört szívekkel övezett, romantikus útjukon, és eközben a világuk mindörökre megváltozik.

Mostanában próbálom hanyagolni a fantasy könyveket, főleg az ifjúsági típust, mert őszintén szólva becsömörlöttem a sok klisés könyvtől, melyek mind egy kaptafára készülnek. Így előszedtem néhány realista, romantikus vagy disztópia könyvet, amelyek régóta a várólistámon vannak, és gondoltam elkezdem csökkenteni ezt a listát, ami így is elég hosszú. Így akadt a kezembe a Szerethetetlen, amivel a megjelenése óta szemeztem, de csak valamiért most jutottam el hozzá. Valamilyen szinten azért örülök, hogy korábban nem kapkodtam ezért a könyvért... nem hozta azt, amit vártam tőle. Na, de kezdjük az elején.

Több problémám van a könyvvel. Elsőnek szeretném megemlíteni, hogy nekem már a szerkezeti felosztása se tetszik. Hogy miért mondom ezt? Több nézőpontból ismerhetjük meg a történetet, van itt Maggie, Seth és még Alan és Bill nézőpont is, amivel úgy alapjáraton semmi bajom nem lenne, ha indokolt lenne a dolog, csak hogy itt egyáltalán nem indokolt. Sőt, még logikátlan is. Nem látom értelmét a Seth valamint Alan és Bill nézőpontoknak, mert egyrészt ellövik a történeti csavarokat, és gyakorlatilag elspoilereznek minden fontos elemet, amit inkább a végéig titokban kellett volna tartani, másrészt ezek a fejezetek sokkal rövidebbek és jelentéktelenebbek, mint a Maggie-é. Szerintem teljesen felesleges volt így felosztani a könyvet. Én szívesebben olvastam volna végig Maggie szemszögéből, szerintem nem kellett volna se a Seth, se a többi nézőpont ebbe a történetbe. Mert azzal, hogy mégis így íródott meg a könyv, elveszett a történet titokzatossága és semmi rejtélyes nem maradt benne.

Persze elolvastam a fülszöveget és sejthettem volna, hogy ez romantikus könyv lesz, de én azt hittem, hogy nem teljesen romantikus, hanem mellette a komolyabb témák is nagyobb szerepet kapnak. Nem azt mondom, hogy nem voltak benne komoly témák, hisz a könyv érintette az alkoholizmus, a szülői szeretet hiánya, a drogok és még egyéb kérdéseket, de ezek valahogy eltörpültek amellett, hogy Maggie és Seth hogyan olvadoztak egymásra, és hogy miként alakult éppen a kapcsolatuk. Engem konkrétan Maggie és az anyja közti kapcsolat érdekelt volna jobban, és ebből a "szeretethiányos" állapotból még annyi mindent ki lehetett volna hozni, hogy ez miként alakította Maggie személyiségét, de valahogy elveszett az egész a sok romantikus nyáltenger közben. Kicsit úgy érzem, hogy a könyv komolynak akart tűnni, de végül mégis csak egy átlagos ifjúsági romantikus történet maradt. Sokkal többet ki lehetett volna hozni az alap koncepcióból, és sajnálom, hogy nem a komoly dolgokra helyezte az írónő a hangsúlyt, hanem a romantikára.

Arról már ne is beszéljünk, hogy voltak benne olyan logikátlan dolgok, amiken csak fogtam a fejem. Elsőnek is, ne mondja már nekem senki, hogy ha valaki olyan helyzetben lenne, mint Maggie, az még képes lenne normálisan iskolába járni és életben maradni. Persze Maggie sovány, sápadt és látszik rajta, hogy nem eszik rendesen, de könyörgöm, ha valaki évekig olyan alultáplált, mint Maggie az már rég a kórházban kötött volna ki és csöveken etetnék. Másrészt pedig ha volt is otthon némi étel, akkor Maggie azt mindig az anyjának adta, akinek éppen az volt az első dolga, hogy ezeket az ételeket rendszerint a falhoz kente. Értem én, hogy Maggie az anyja kedvében akart járni, ápolni őt, és megszerettetni magát vele, de ha tudta, hogy az anyja sosem eszi meg az ételt, akkor mi a fenének adta oda neki? Miért nem ette meg saját maga, mikor így is alig volt mit ennie?

Nem azt mondom, hogy nem sajnáltam Maggie-t, vagy hogy nem volt érdekes karakter, mert lehetett volna az. Kicsit úgy érzem vele kapcsolatban is, hogy valami nagy mártírnak akarta őt ábrázolni az írónő, de tett olyan buta dolgokat, amitől inkább csak irritálóvá és szimplán hülyévé vált. Példának okáért a végén. Ezerszer megígértették vele, hogy nem megy ki a házból, mert szabadon kószál a gyilkos, aki meg akarja ölni, de erre Maggie mit tesz? Igen, jól sejtitek. Kinyitja az ajtót, és persze, hogy elkapja a gyilkos. Tudja jól, hogy meg akarják ölni, ezerszer megígértették vele, hogy nem megy ki a védett házból, ő pedig egy egyszerű és bugyuta, annyira átlátszó cselnek bedől, hogy csak fogtam a fejem, és nem tudtam feldolgozni, hogy lehet valaki ennyire idióta. Lehet, hogy ez kegyetlenül fog hangzani, de ha választanom kellene egy kutya és a saját életem közt, akkor nyugodt szívvel hagynám a kutyát meghalni, bármilyen aranyos is.

Voltak szép és megható pillanatok a könyvben, és a romantika egy része se annyira émelyítően édes, hogy az már sok legyen, mégis úgy érzem, hogy lehetett volna ezt ennél sokkal jobban is megírni. Nem láttam indokoltnak a váltott nézőpontot, mert gyakorlatilag minden rejtélyt vagy érdekességet ellőttek benne, és a komoly témák nem kaptak olyan hangsúlyos szerepet, mint azt reméltem. Nálam ez a könyv csak erős közepes, az a néhány logikátlanság és ostobaság erősen levett a történet élvezeti értékéből. Mellesleg nekem a borító sem tetszik, olyan sötét és komor, nem illik a témához, és valahogy a könyvhöz sem. De legalább ez nem sorozat, ez is valami.

További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/sherry-gammon-szerethetetlen
Értékelés: 5/3