Oldalak

2014. júl. 22.

Jenny Downham: Amíg élek

Fülszöveg:
Előbb-utóbb mindenki meghal – mindannyian tudjuk. A tizenhat éves Tessa, akinek csupán hónapjai vannak hátra, talán mindenki másnál is jobban tudja. De van egy listája: felsorolta azt a tíz dolgot, amit még meg akar tenni, mielőtt meghal. Az első helyen a szex áll. Lehetőleg még ma. De nem mindig könnyű elérni, amit az ember akar, és amit akar, nem mindig esik egybe azzal, amire szüksége van. És néha a legváratlanabb dolgok lesznek a legfontosabbak. Felemelő, életigenlő és boldog – ez a rendkívüli regény azzal ünnepli az életet, hogy szembenéz azzal, milyen valójában a halál.

Nem vagyok egy mazochista alkat és nem szántszándékkal keresem a "rákos könyveket". Mégis, már régóta olvasni szerettem volna ezt a könyvet, így mivel most komoly témás hangulatban voltam, gondoltam miért ne? Olvastam a Csillagainkban a hibát és imádtam, ennek ellenére még én is úgy gondolom, hogy az inkább csak egy romantikus könyv. Habár rákos fiatalokról szól, mégis inkább a romantikára helyezte az író a hangsúlyt. Nekem ez nem volt gond, de ha valaki egy igazi rákos könyvet szeretne olvasni, annak sokkal inkább ajánlanám Jenny Downham eme remek könyvét. Mert ez sokkal jobban bemutatja, hogy milyen nehéz egy rákos fiatal étele.

Az alap szituáció hasonló, mint a Csillagainkban a hibánál. Főhősünk, Tessa 16 éves, és csaknem 4 éve küzd a halálos rákkal. Rengeteg kezelésre járt az évek folyamán, bízva abban, hogy sikerül meghosszabbítani valamennyire az életét, vagy hogy sikerül megtalálni a gyógymódot. Van, amikor jobban van, van, amikor kevésbé. Már nem jár iskolába, barátai sincsenek, csak egy barátnője, Zoey, és még nem is járt együtt senkivel. Tessa haldoklik és ezzel nagyon is tisztában van, régen elfogadta a halált. Csak egyetlen dolgot szeretne még az életben megtenni. Megcsinálni azt a 10 dolgot, amit korábban felírt egy listára... lehetőleg még a halála előtt.

El nem tudom képzelni milyen nehéz lehet egy Tessa-hoz hasonló fiatalnak, megküzdeni azzal a gondolattal, hogy hamarosan meg fog halni és ez ellen senki nem tehet semmit. Nem tudom én hogy viselném a helyzetet, de talán hasonlóan, mint Tessa tette. Olyan tipikusan "tinédzseresen" reagált rá. Volt amikor elfogadta a helyzetet, és várta a halált, volt, amikor dühöngött azért, ami vele történt. Volt, amikor azt szerette volna, hogy legyenek körülötte emberek, volt, amikor messziről próbálta elkerülni őket. Erősen depressziós szegény lány, de azért ez teljesen érthető az ő állapotában. Nem érti miért pont vele történt meg mindez, és sajnos erre senki se tud neki választ adni.


Kedveltem Tessa-t, szimpatikus narrátor, és remek meglátásai voltak az életről. A könyv tulajdonképpen arról szól, hogyan valósítja meg azt a 10 dolgot, amit korábban felírt egy listára, és hogyan éri el őt a végzete. Egy ilyen témájú könyv esetében nem csak az a fontos, hogy a főszereplő hogyan reagálja le a helyzetét... sőt, annál talán még fontosabb, hogy a környezete miként viselkedik ebben a kényes helyzetben. Tessa apja mindent megtenne, hogy megmentse a lányát, egész nap otthon van vele, kezelésekre viszi, és tulajdonképpen ő tartja még benne a lelket, mert Tessa réges-régen feladta már. Tessa anyját nem tudtam megérteni és megkedvelni. Sőt, szerintem ő volt a legutálatosabb karakter az egész könyvben. Gyakorlatilag nem is érdekelte, hogy a lánya halálos beteg. Nem értem, hogy viselkedhet így egy szülő. Persze az apja " mindent túlaggódó" magatartása se jobb megoldás, valahogy az anyja és az apja viselkedése között kellett volna megtalálni a helyes szülői magatartást egy ilyen helyzetben.

Mivel egy ifjúsági könyvről beszélünk, így természetesen nem maradhatott ki az elengedhetetlen szerelmi szál sem. Adam számomra teljesen semleges karakter maradt, nem is ismertük meg igazán, gyakorlatilag semmit nem tudtunk meg róla, csak annyit, hogy az anyjával él, és hogy szereti Tessa-t. Olyan szürke maradt az egész karakter, sőt... szerintem ezt a könyvet nyugodtan el lehetett volna adni a szerelmi szál nélkül is. Nem azt mondom, hogy nem voltak aranyosak együtt, és végül is örültem annak, hogy Tessa a halála előtt átélhette, milyen az igaz szerelem, de nálam akkor is siker lett volna a könyv, ha nincs benne semmilyen romantikus szál sem. Mert anélkül is van mondanivalója a történetnek, anélkül is szól az emberhez. És épp ezért olyan remek ez a könyv. Ha tetszett a Csillagainkban a hiba, akkor az Amíg élek-et mindenképp ajánlom, de ha nem, akkor is. Mert hogy a rákos témában Jenny Downham sokkal jobbat alkotott, mint John Green.
Ui: A könyvből film készült egy-két éve, Most jó címmel, amit mindenképp meg fogok nézni a közeljövőben. Főszerepben Dakota Fanning, ami csakis jót jelenthet.

További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/jenny-downham-amig-elek
Értékelés: 5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése