Hannibal (2. évad összegzés)

Régen volt már vendégposzt az oldalon, de ezt a hiányt most pótolni fogjuk. :) Rami korábban írt már a Hannibal sorozatról, és most a második évad vége után készített egy összefoglalót a jelenlegi helyzetről. Fogadjátok őt szeretettel. Érkezik a Hannibal második évadának összegzése Ramitól.

"You're right. We are just alike. You're as alone as I am. And we're both alone without each other."

A Hannibal első évada tetszett, magával ragadott a remek történet, a kiválós színészi játékok, a jól megírt karakterek, a gyönyörű képi világ és a Bryan Fuller féle sötét humor. Egy életre megszerettem ezt a sorozatot, de valamiért mégsem vártam a 2. évadot annyira, mint mondjuk a többi sorozataimnak az új évadát. Ennek talán az volt az oka, hogy összességében tetszett az első évad, de nem tudtam elképzelni, hogy a 2. évadban hogyan fognak ebből jól kijönni, hiszen az első évadnak ott lett vége, hogy Will elmegyógyintézetbe került, Hannibal pedig mintha mi sem történt volna, élte tovább az életét. Szóval nem mondanám, hogy annyira vártam volna a 2. évadot, ha jól emlékszem talán a második résznél vettem észre, hogy egyáltalán elkezdődött a sorozat 2. évada. De aztán megnéztem az új részeket és a csodálatos Bryan Fullernek sikerült bebizonyítania, hogy nagyon alábecsültem őt.
A Hannibal 2. évada ugyanis szerintem fényévekkel jobb, mint az első évad volt.
A történetről: Ott kapcsolódunk be a történetbe, ahol lemaradtunk: Will a Baltimore-i elmegyógyintézetben csücsül és annak ellenére, hogy mindenkinek elmondja, hogy Hannibal tette ezt vele, senki nem hisz neki. Eközben a sorozat címében szereplő egyén az otthonában tengeti tovább csendes és „nyugodt” életét, miközben minden egyes jelenete arra reflektál, hogy a drága pszichiáterünk megbánta, hogy legjobb barátját bezáratta és meg lehet, hogy rájött arra, hogy az élet nem is olyan izgalmas, ha nincs benne Will Graham. Ahogyan az első évadban, most is jelen vannak a creepy gyilkosságok és a szokásosan tehetetlen és szerencsétlen FBI – élén Jack Crowforddal -, na meg itt van nekünk Alana Bloom, Freddie Lounds és még sokan mások, akik szintén a történet fontos mozgatórugói.

A továbbiakban azokat a fontosabb momentumokat szeretném kiemelni, amiért szerintem a 2. évad ezerszer jobb, mint az első volt.

Will Graham:
Már az első évados sorozatajánlómban is istenítettem Hugh Dancy-t, így már nem tudok róla olyat írni, amit eddig ne mondtam volna el. Will karaktere számomra az első évadban is szimpatikus volt, de csak a másodikban volt lehetősége arra, hogy kiteljesedjen. Will hamar rájön arra, hogy igazából senki nem tud és/vagy akar rajta segíteni, illetve, hogy senki nem hisz neki. Így nem sok idő kell hozzá, hogy realizálódjon benne, hogy csakis önmagára számíthat és, hogy az egyetlen ember, aki képes megmenteni őt, az saját maga. („I guess I'll have to save my own life.” 2x02) Ezután – nagyon leegyszerűsítve a dogot – megrázza magát és kitalálja a tökéletes megoldást arra, hogy miként tudna kijutni arról a helyről, ahová Dr. Lecter juttatta. Teljesen eltűnik belőle az első évados remegő éne, megkeményedik, cinikus és szarkasztikus lesz (amit én személy szerint imádok benne) és lassan elfogadja, hogy soha nem fog neki hinni senki, hacsak be nem bizonyítja az igazát. Imádom az összes szarkasztikus megjegyzését, a konkrét rákérdezéseit Hannibalnál, hogy ő ölte-e meg XY-t és persze az összes jelenetet, amiben elhiteti Alanával, hogy ő a gyilkos. Olyan emberré válik, akinek nincs veszítenivalója. Lassan rádöbben a legnagyobb erejére is: a hatalmára, ami képessé teszi őt arra, hogy Hannibal Lectert befolyásolja és miután erre rájött, nem is szégyell kihasználni azt.

Számomra a legjobb dolog volt a 2. évadban végignézni Will karakterfejlődését és bár én egy pillanatig nem hittem el, hogy megölte Freddie-t és hogy ő is gyilkos, kannibál lett, fogalmazzunk úgy, hogy voltak olyan jelenetek és mondatai, amik után én is elgondolkoztam azon, hogy vajon Will melyik oldalon áll.

Frederick Chilton:
Leszögezném, hogy én már az első évadban is szerettem őt és tiszta szégyen, hogy meg sem említettem az előző kritikámban. Chilton karaktere szolgáltatta számomra az évad első felében a „humor” faktort és ő az a karakter, aki tudom, hogy azért lett megírva, hogy mindenki utálja, de én mégsem tudom. A 7. rész után meg inkább csak sajnáltam őt. Hannibal teljesen kihasználta és bár minden egyes porcikám azt mondja, hogy nem kellene sajnálnom azok után, amiket Dr. Gideonnal vagy éppen Willel tett, mégis ezt teszem. Dr. Chilton tipikusan az a karakter, aki mindig a győztes oldalhoz húz, mindig a legjobban jön ki minden helyzetből, és aki nem fél megtenni semmit azért, hogy a pozícióját megtartsa, és az elismertségét növelje. Ellenszenvesnek és megvetendőnek kellene, hogy legyen (akárcsak a könyvben), de számomra a sorozatban nem az.

Mason és Margot Verger:
Ha a 2. évad első fele „Chiltoné volt” a második fele természetesen a Verger testvéreké. Nem ismertem az eredeti történetüket a könyv alapján, nem tudtam mire számítsak tőlük, így számomra teljesen újdonságnak hatott mindaz, ami velük történt. Mindkét színész remekül hozza a karaktert, de külön kiemelném, hogy Michael Pill Mason Vergere fantasztikus, erre az alakításra nem lehet rosszat mondani és teljesen egyet tudok érteni azokkal, akik Jokerhez vagy Moriarty-hoz hasonlítják. Ami vele történt sokkoló volt és szerintem ezt senki nem érdemelte volna meg. Ez volt az a pont, amikor elkezdtem kételkedni Will jóságában, hiszen persze, hogy tudom, hogy milyen ember Mason, de hogy mi legyen a sorsa az nem Hannibal és Will dolga, hogy eldöntse. Rendkívüli módon várom, hogy visszatérjen a 3. évadban és megpróbáljon bosszút állni Dr. Lecteren (és Willen természetesen)

Hannibal és Will:
Fent már írtam Willről külön, de így együtt is meg kell őket említenem. Attól a pillanattól fogva, hogy Will kiszabadult az elmegyógyintézetből nem szólt másról ez a sorozat, mint arról, hogy kihasználva Hannibal megszállottságát az irányába, megpróbálta „elcsábítani” őt és a kegyeibe férkőzni, hogy a férfi megbízzon benne. A probléma Will tervében csupán annyi volt, hogy miközben ő befolyásolta Hannibalt, a pszichiáter is őt és a végére már maga Will sem tudta, hogy melyik oldalon is áll, és hogy ha eljön az idő képes lesz-e megtenni azt, amit kell. Az összes Will és Hannibal jelenetet – az első évadhoz hasonlóan – imádtam és az egész folyamatot, ahogyan Will és Hannibal „murder husbands” módba váltott.

Jacket és Alanát annyit szidtam az előző kritikámban, hogy többet nem tudom már. Mindketten más okokból, de számomra továbbra is a legvisszataszítóbb karakterei a sorozatnak és a legjobb jeleneteik azok voltak, amelyben Will számon kérte rajtuk, hogy miért nem bíztak meg benne. Az Alana és Hannibal szál nevetséges volt, főleg azt nézve, hogy az egyetlen közös témájuk (még az ágyban is, igen ez így volt, tessék megnézni) Will volt és mindketten csak azért voltak a másikkal, mert Willel nem lehetettek. Így gondolom nem meglepő, hogy azt mondom; remélem, mindketten meghalnak a 3. évadra. (bár tudom, hogy sajnos úgysem fognak)

A 2. évad kedvenc részei számomra a 7. és persze az utolsó rész volt, ami az egyik legjobb évadzáró, amit eddig sorozatban láttam.
Mivel a 2. évad nézettsége valamelyest javult megkaptuk a 3. évadot, amivel kapcsolatban nekem ismét nagy félelmeim vannak. A szarvas meghalt, Will és Hannibal kapcsolatának vége, miről fog szólni még a sorozat? Mi értelme lesz, ha Will és Hannibal nem fog minden részben interakcióba lépni egymással? Vajon előtérbe kerül majd Will lelkiismerete amiatt amit Randall Tierrel és Mason Vergerrel tett?
Fogalmam sincs mi lesz a 3. évadban, de – bár nem tudom, hogyan lehetne megoldani és miért történne meg – várok rengeteg Will és Hannibal jelenetet és persze Mason Verger bosszúját.
10/10

2. évad előzetes: