Mintha nem lenne elég az ikreivel terhes Meredith NicEssus faerie hercegnőnek visszarázódnia a Los Angeles-i mindennapok valóságába – odahagyva trónt és koronát –, a rendőrség egy sorozatgyilkossági ügyben kéri segítségét: a városban élő féltündéket valaki brutális módon lemészárolja, a holttesteket pedig tündérmesekönyv-illusztrációk mintájára rendezgeti el. Ráadásul feltűnik az Angyalok városának tündérkeresztanyja is, csáberejének mindenhatóságába vetett megingathatatlan hitével.
Merrynek nemcsak az emberek világában kell helyt állnia, a mágia visszatérő hatalmával újraéledő sidhe udvartartások intrikái is megnehezítik életét, ugyanakkor testőrei és szeretői – belső konfliktusoktól, vetélkedésektől sem mentes – hadával is meg kell birkóznia. Azt hitte, sikerült hátrahagynia a vért és a politikát; idilli életről álmodott a napsütötte Los Angelesben, szerettei körében. De itt az ideje az ébredésnek, rájönni, hogy a gonosz nem ismer határokat, és senki nem él örökké – még a mágiával élők sem.
Laurell K. Hamilton Merry Gentry sorozata az egyik, amit valamiért annak ellenére megszerettem, hogy korántsem tökéletes. Nem nagyon emlékeztem már, hogy a korábbi könyvekre mennyi pontot adtam, de visszanézve az értékeléseimet teljesen reálisnak érzem a helyzetet. A Merry Gentry sorozat egy erős közepes, eddig volt egy nagyon gyenge rész, és egy kifejezetten jó, de általában mindig közepes szinten mozogtak a könyvek - legalábbis szerintem. Mégis azért szeretem annyira ezt a könyvsorozatot, mert Hamilton egy olyan egyedi tündérmesét teremtett, egy kis (vagy inkább néha sok) erotikával fűszerezve, aminek szerintem egyetlen fantasy rajongó se tud ellenállni. Mellesleg imádom Hamilton stílusát, és talán ez a másik tényező, amivel el tudja számomra adni a könyveit, még akkor is, ha néha felbosszantom magam a nulla történet és rengeteg szex összeállításon.
Ugyebár eredetileg úgy volt, hogy ez a könyv lesz az utolsó, és vége Merry történetének, de Hamilton úgy döntött mégis folytatja a könyveket, ami lehetett volna meglepő, ha a másik könyvsorozata nem éppen a tizenvalahanyadik résznél tartana. Hamilton nem az a fajta író, aki pontot tud tenni egy történet végére, így számítani lehetett arra, hogy Anita Blake-hez hasonlóan, Merry-t se tudja egykönnyen elengedni. Nekem semmi kifogásom a folytatás ellen, ha annak lesz értelme, ha valami értelmes történetről fog szólni, és nem csak arról, hogy Merry kivel, hogyan és mikor fekszik össze.
Na de elég legyen a sok mellébeszélésből és akkor nézzük mi minden történik a Merry Gentry sorozat 8. részében. Nekem a 7. könyv a kedvencem, ami méltó befejezés lett volna. Ugyebár azzal ért véget, hogy Merry legyőzi Celt, az Istennő kiválasztja őt és Doyle-t uralkodónak, de Merry lemond a koronáról, hogy megmentse Fagy életét, így kénytelen elmenekülni az udvarból. Száműzetésbe vonul gyerekei apjaival és a testőreivel Los Angelesbe, hogy itt éljék tovább életüket, de bizony ennyi embert el kell tartani valamiből, így Merry visszamegy dolgozni. Magánnyomozóként segíti a rendőrség munkáját, így kerül a féltündér gyilkosságok közelébe, és így csöppen az események sűrűjébe.
Hangzatos a fülszöveg, ezt be be kell ismernem, de sajnos maga a könyv nem lett olyan izgalmas, mint szerettem volna. Szerencsére van egy nyomozási szál, így valamilyen szinten van egy központi érdekes történet, és tényleg érdekes is volt (na, ezt jól megmondtam, de inkább hagyjuk), de szokás szerint nem ezen volt a hangsúly, hanem azon, hogy Merry éppen kivel bújik ágyba. A nyomozási szál túl rövid és hirtelen, a végén pedig a lezárás kissé összecsapott. Mellesleg igen rövid a könyv, szerintem bőven elfért volna több akció a végére, de lehet ez csak az én véleményem.
Mivel a nyomozási szál hagyott némi kívánnivalót maga után, így a karakterfejlődés, a karakterek közötti kapcsolatok alakulásának kellett volna elvinnie a hátán a könyvet. Hogy ez milyen volt? Hát.... nem rossz, de valamiért ez se hozott annyira lázba. Értem én, hogy ez a könyv csak az előző eseményeit vezeti le, tulajdonképpen elvarrja a szálakat Merry magánéletében, bemutatja mit kezdtek magukkal a nagy csata után, hogy miként próbálják normálisan folytatni az életüket. Persze az élet nem habos torta, és eztán se lesz minden és mindenki húúú de boldog, de mégis valahogy a karakterek kissé laposra sikeredtek. Bevallom őszintén, én kifejezetten hiányoltam Andaist, és Celt. Ebben a részben számomra Barinthus emelkedett ki a tömegből, de ő is csak azért, mert elkezdett (jobb szó híján) hisztizni. Kissé éretlen és gyerekes volt a hiszti, amit levágott Merry előtt, de hát legalább kirítt a többiek közül, akik most elég szürkék maradtak.
Barinthus
Annak ellenére, hogy Barinthus egy hisztis libaként viselkedett és Merry helyében néha pofán csaptam volna, mégis volt abban valamennyi igazság, amit Merry-nek mondott. Nem, nem az, amikor önmagát fényezte és nyavalygott, hanem az, amit arról mondott, hogy Merry talán rosszul döntött, hogy nem kellett volna lemondania a koronáról. Belegondolva a helyzetbe, ez tényleg kemény kérdés. És őszintén szólva én se tudnék dönteni a korona és a férfi élete között, akit szeretek. Merry döntött, és meglátjuk ennek milyen következményei lesznek a jövőre nézve. Így a végén nem tudom megállni, hogy ne hozza szóba, de egy valamit nem értek. Nem úgy szólnak elvileg a tündér törvények, hogy lefekhetsz akárkivel, amíg teherbe nem esel, de miután terhes leszel, utána csakis a férjeddel? Én így emlékszem, így nem értettem, hogy Merry miért feküdt össze másokkal a gyerekei apjain kívül. (Ha valaki ezt meg tudja nekem magyarázni, annak nagyon örülnék!)
Hamilton Merry Gentry könyvsorozatában van valami megfoghatatlan, amiért egyszerűen magával ragad, annak ellenére, hogy a könyvek egyáltalán nem tökéletesek, és engem egyre inkább zavar, hogy a szex kerül előtérbe az izgalmasabb és érdekfeszítőbb történet helyett. Nekem marad a 7. könyv kedvencnek, de az Isteni vétkek mégsem a legrosszabb könyv idáig a sorozatban. Nem is a legjobb, de azért kellemes olvasmány volt. Természetesen maradok a folytatásra, és bízom abban, hogy eztán egy jobban átgondolt történettel rukkol elő Hamilton.
Ui: Nem akarok kötözködni, és a borító színvilága tetszik, de ha már egy nőt pakolták rá, akkor miért nem egy vörös hajút választottak? Legalább akkor utalhattak volna Merry-re, de így ez a barna hajú nő engem nagyon zavar, mert semmi köze sincs a történethez. :(
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése