Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan. A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam. Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…
Most nagy bajban vagyok, mert ez a könyv kifogott rajtam. Olyan nagy hype alakult ki körülötte, a moly.hu oldalon 93%-os értékelést tudhat magáénak, rengetegen írtak róla véleményt és rengeteg ember megvásárolta, így azt hittem, hogy ez a könyv az év legjobbja lesz, vagy hogy valami különleges van benne, amit semmi más könyvben nem lehet megtalálni. Őszintén? Nem értem ezt a nagy lelkesedést a könyv körül, hisz csak egy tucat könyv. Mármint száz másik ilyet tudnék nektek felsorolni az olvasmányaim közül. Tipikus YA, annak minden előnyével és hátrányával. Persze nem olyan rossz, ezt elismerem, de ekkora hype-t nem érdemel. ANNYIRA azért nem tökéletes.
Katy és édesanyja a lány apja halála után másik városba költöznek, ami valahol Amerika egyik legeldugottabb vidékén található. Mit nem ad Isten, a szomszédban pont a város leghelyesebb és legérdekesebb pasija és húga lakik, így szinte az elejétől adott a dolog, hogy mi fog itt következni. Persze mivel fantasyről van szó, így kellenek bele mágikus elemek. Most a vámpírok, angyalok és egyebek helyett a még nem annyira bejáratott téma jelenik meg. Vagyis az idegenek; az űrlények. Igen... ugyanis Daemon és húga, Dee űrlények. Persze nem kis zöld, csúnyácska emberek, hanem dögösek, mint a szupermodellek, de hát ez is szinte elvárás manapság az ifjúsági könyvek esetében. (Kérdem én: mikor Daemon, Dee és a többiek a Földre érkeztek, akkor miért pont szupermodell külsőt öltöttek magukra? Ja, mert anélkül Katy nem tudott volna olvadozni mindig a fiú láttán? No komment.)
A történetről nem érdekes több szót ejteni, mert egy szóval le tudnám írni. Alkonyat. Igen, Stephenie Meyer könyve. Ha azt olvastad, akkor már szinte ezt a könyvet is olvastad. Sajnálom, de nekem túl sok volt a hasonló jelenet, olyan, mintha Armentrout könyve is korábban egy Twilight fanfiction lett volna, aztán meg csak átírta benne a neveket, és kicserélte a vámpírokat idegenekre, és ment is a nyomtatásba. Ha nem hisztek nekem, akkor íme itt egy kis ízelítő:
1. Bella új városba költözik, ami egy kis porfészek. Katy új városba költözik, ami szintén egy porfészek.
2. Edward és családja gyönyörűek és különlegesek, valamint vannak képességeik. Daemon és családja.... szóval tudjátok.
3. "Nem lehetek veled, mert akkor bajod esik, de mégsem tudok nélküled élni, ezért elsőnek bunkó vagyok, hogy szállj le rólam, de aztán mégse tudok neked ellenállni" momentum. No komment ismét.
4. Dee tisztára olyan aranyos, kedves és barátkozós, mint Alice.
5. Katy-t majdnem elüti egy autó, ami elől ugyebár Daemon megmenti, így jön rá a lány, hogy valami nem stimmel a fiúval. (Nem ismerős ez is valahonnan?)
6. Daemon szintén egy erdőben vallja meg a nagy igazságot Katy-nek csakúgy, mint Edward tette.
És esküszöm még sorolhatnám. A cselekmény gyakorta ugyanazon a szálon halad végig, egy-két kisebb eltérés van persze a történetben, de azok annyira jelentéktelenek, hogy csakis a Twilighthoz való hasonlóságra tudtam figyelni. És ez idegesített. Ha már ennyire nyilvánvaló a koppintás, amellett nem tudok szó nélkül elmenni.
Nem mintha Armentrout nem tudna írni, ezzel nem volt gond. És pontosan tudta azt is, mi hiányzott a Twilightból, hogy sokkal jobb és eladhatóbb legyen. Lecserélte a bénácska Bella-t és az ódivatú, komoly Edwardot egy modernebb főszereplő párosra. Így kaptunk egy öntelt, egoista vagyis ízig-vérig rossz fiú Daemont, és egy vagányabb, szókimondóbb Katy-t. Tényleg tökösebb főszereplők mint az előbbiek, és ezért mindenképp jár a plusz pont, ennek ellenére a két karakter se tudta számomra megmenteni a könyvet. Viszont bírtam, hogy Katy hobbija egy könyvesblog vezetése. Mintha csak magamról olvastam volna, mikor a blog dolgairól beszélt. :) Plusz a könyvben volt egy-két kisebb logikátlanság, aminél csak fogtam a fejem. Egyik mikor ugyebár Katy-n rajta volt a jel, amiért meg kellett védeni. Nagy nehezen eltüntették róla, aztán nem hogy TÉNYLEG békén hagyták volna, ha annyira meg szerették volna védeni. NEM! Utána ugyanúgy mellette használják az erejüket, így szegény lányra már megint rá kerül a jel, vagyis ismét védelemre volt szüksége. És ezt eljátszották minimum vagy háromszor, ami a végére szintén csak idegesített.
A mitológia lehetett volna ütősebb, hiszen űrlényekről tényleg kevesen írtak ezelőtt. De nem. Kaptunk ismét csodaszép és hihetetlenül gyönyörű emberkéket, akiknek természetfeletti képességeik vannak, és akik nem emberi formájukban úgy világítanak, mint egy izzó. Nem baj, legalább van mivel világítani a sötét éjszakákon, nem igaz Katy? Sajnálom, de még mindig nem értem miért lett ilyen nagy kedvenc ez a könyv. Hisz tulajdonképpen a Twilight és a Smallville összekapcsolása. Semmi egyedi, semmi újdonság. A gonoszokról nem is beszélve, akik csak gonoszok és kész. Semmi mélység, semmi karakter, csak jönnek, ölnek, és ezért végezni kell velük.
Nem igaz, amit előbb írtam. Valójában értem miért lett ilyen nagy kedvenc ez a könyv. Egyetlen egy magyarázat van: Daemon. Amit valamilyen szinten értek is, hisz tényleg kedvelhető a fiú, de azért nem lett akkora kedvenc, hogy elnyomja a könyv gyengeségeit és ne vegyem észre a hibákat, amik szinte kiszúrják a szemem. Nálam gyenge közepes a könyv, és csak erős jóindulattal. Talán a folytatás lemossa magáról a Twilight hasonlóságot, nem tudhatom, de bevallom nincs nagy kedvem a második részhez.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/jennifer-l-armentrout-obszidian
Értékelés: 5/3
Katy és édesanyja a lány apja halála után másik városba költöznek, ami valahol Amerika egyik legeldugottabb vidékén található. Mit nem ad Isten, a szomszédban pont a város leghelyesebb és legérdekesebb pasija és húga lakik, így szinte az elejétől adott a dolog, hogy mi fog itt következni. Persze mivel fantasyről van szó, így kellenek bele mágikus elemek. Most a vámpírok, angyalok és egyebek helyett a még nem annyira bejáratott téma jelenik meg. Vagyis az idegenek; az űrlények. Igen... ugyanis Daemon és húga, Dee űrlények. Persze nem kis zöld, csúnyácska emberek, hanem dögösek, mint a szupermodellek, de hát ez is szinte elvárás manapság az ifjúsági könyvek esetében. (Kérdem én: mikor Daemon, Dee és a többiek a Földre érkeztek, akkor miért pont szupermodell külsőt öltöttek magukra? Ja, mert anélkül Katy nem tudott volna olvadozni mindig a fiú láttán? No komment.)
A történetről nem érdekes több szót ejteni, mert egy szóval le tudnám írni. Alkonyat. Igen, Stephenie Meyer könyve. Ha azt olvastad, akkor már szinte ezt a könyvet is olvastad. Sajnálom, de nekem túl sok volt a hasonló jelenet, olyan, mintha Armentrout könyve is korábban egy Twilight fanfiction lett volna, aztán meg csak átírta benne a neveket, és kicserélte a vámpírokat idegenekre, és ment is a nyomtatásba. Ha nem hisztek nekem, akkor íme itt egy kis ízelítő:
1. Bella új városba költözik, ami egy kis porfészek. Katy új városba költözik, ami szintén egy porfészek.
2. Edward és családja gyönyörűek és különlegesek, valamint vannak képességeik. Daemon és családja.... szóval tudjátok.
3. "Nem lehetek veled, mert akkor bajod esik, de mégsem tudok nélküled élni, ezért elsőnek bunkó vagyok, hogy szállj le rólam, de aztán mégse tudok neked ellenállni" momentum. No komment ismét.
4. Dee tisztára olyan aranyos, kedves és barátkozós, mint Alice.
5. Katy-t majdnem elüti egy autó, ami elől ugyebár Daemon megmenti, így jön rá a lány, hogy valami nem stimmel a fiúval. (Nem ismerős ez is valahonnan?)
6. Daemon szintén egy erdőben vallja meg a nagy igazságot Katy-nek csakúgy, mint Edward tette.
És esküszöm még sorolhatnám. A cselekmény gyakorta ugyanazon a szálon halad végig, egy-két kisebb eltérés van persze a történetben, de azok annyira jelentéktelenek, hogy csakis a Twilighthoz való hasonlóságra tudtam figyelni. És ez idegesített. Ha már ennyire nyilvánvaló a koppintás, amellett nem tudok szó nélkül elmenni.
Nem mintha Armentrout nem tudna írni, ezzel nem volt gond. És pontosan tudta azt is, mi hiányzott a Twilightból, hogy sokkal jobb és eladhatóbb legyen. Lecserélte a bénácska Bella-t és az ódivatú, komoly Edwardot egy modernebb főszereplő párosra. Így kaptunk egy öntelt, egoista vagyis ízig-vérig rossz fiú Daemont, és egy vagányabb, szókimondóbb Katy-t. Tényleg tökösebb főszereplők mint az előbbiek, és ezért mindenképp jár a plusz pont, ennek ellenére a két karakter se tudta számomra megmenteni a könyvet. Viszont bírtam, hogy Katy hobbija egy könyvesblog vezetése. Mintha csak magamról olvastam volna, mikor a blog dolgairól beszélt. :) Plusz a könyvben volt egy-két kisebb logikátlanság, aminél csak fogtam a fejem. Egyik mikor ugyebár Katy-n rajta volt a jel, amiért meg kellett védeni. Nagy nehezen eltüntették róla, aztán nem hogy TÉNYLEG békén hagyták volna, ha annyira meg szerették volna védeni. NEM! Utána ugyanúgy mellette használják az erejüket, így szegény lányra már megint rá kerül a jel, vagyis ismét védelemre volt szüksége. És ezt eljátszották minimum vagy háromszor, ami a végére szintén csak idegesített.
A mitológia lehetett volna ütősebb, hiszen űrlényekről tényleg kevesen írtak ezelőtt. De nem. Kaptunk ismét csodaszép és hihetetlenül gyönyörű emberkéket, akiknek természetfeletti képességeik vannak, és akik nem emberi formájukban úgy világítanak, mint egy izzó. Nem baj, legalább van mivel világítani a sötét éjszakákon, nem igaz Katy? Sajnálom, de még mindig nem értem miért lett ilyen nagy kedvenc ez a könyv. Hisz tulajdonképpen a Twilight és a Smallville összekapcsolása. Semmi egyedi, semmi újdonság. A gonoszokról nem is beszélve, akik csak gonoszok és kész. Semmi mélység, semmi karakter, csak jönnek, ölnek, és ezért végezni kell velük.
Nem igaz, amit előbb írtam. Valójában értem miért lett ilyen nagy kedvenc ez a könyv. Egyetlen egy magyarázat van: Daemon. Amit valamilyen szinten értek is, hisz tényleg kedvelhető a fiú, de azért nem lett akkora kedvenc, hogy elnyomja a könyv gyengeségeit és ne vegyem észre a hibákat, amik szinte kiszúrják a szemem. Nálam gyenge közepes a könyv, és csak erős jóindulattal. Talán a folytatás lemossa magáról a Twilight hasonlóságot, nem tudhatom, de bevallom nincs nagy kedvem a második részhez.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/jennifer-l-armentrout-obszidian
Értékelés: 5/3
Részben igaz amit leírtál, de ha elolvasnád a 2. kötetet, akkor nagy valószínűséggel megváltozna a véleményed. ;)
VálaszTörlésFigyelj, lehet, hogy egyszer olyan kedvemben leszek, ki tudja. :)
TörlésMindenesetre most még ezer jobb és érdekesebb könyv van, amit olvasni szeretnék. :)
Az igazság az, hogy én is pontosan így éreztem az első kötet végén, de barátnőm rábeszélt, hogy folytassam és ezért hálás vagyok neki. (: A következő részekben sok mindent megtudunk az "arctalan gonoszok" szándékairól, indítékairól, na meg az idegenekről is. (: Már alig várom az Opposition-t, mert a negyedik rész végén egy olyan hihetetlenül lehetetlen és borzalmasan kegyetlen függővéget kapunk, hogy az kibírhatatlan. Én a kolis szobatársamnak hisztiztem és nyávogtam kb egy órán keresztül (nem túlzok). Remélem egyszer, ha lesz egy kis szabadidőd kedvet kapsz a folytatáshoz, mert úgy vettem észre a kritikáidból, hogy nagyon hasonló az ízlésünk és nekem ez a sorozat határozottan a kedvenceim között van. (:
VálaszTörlésMég ne írd le a Luxeneket. :) Az első tényleg nem a legjobb, de később kiforrja magát. Az komplett sorozat megéri az időt. :) Rengeteg könyvet olvastam már mégis ez az abszolút kedvenc, annyira , hogy ötször olvastam végig. A negyedik és az ötödik könyv szerintem mindent visz.
VálaszTörlésNekem pont az első a kedvencem :P
TörlésSzia! Az első könyvet először utáltam, pont a Twilight szag miatt, de rávettem magam a folytatásra és TEJÓÉG! Kedvenc lett (többnyire Daemon miatt is),és nagyon izgalmassá válnak a kötetek! Több minden kiderül a múltjukról, képességeikről is, szereplőkről. Nem hibátlan, de szerethető! Ha lesz időd és nem tudsz mit olvasni, szerintem is adj neki még egy esélyt :) S csak bónusz, hogy amerikai könyv lévén, magyar srác szerepel a borítón :)
VálaszTörlés