A történet központi magját Miss Robichaux Akadémiája adja, ahol fiatal, a társadalom által elítélt és megvetett boszorkányok lelhetnek otthonra. A boszorkányok titkolják képességeiket, ugyanis az emberiség még mindig nem tudná őket elfogadni. Itt él együtt a New Orleans-i koven, egy boszorkánycsoport, akik különleges képességekkel rendelkeznek, mindenki valamilyen más-más erőt birtokol. A boszorkányok közül kiemelkedik a Supreme ("A Legfőbb"), aki az adott kovennek a vezetője és azon belül a leghatalmasabb boszorkány. Minden generációnak van egy saját Supreme-je, és minden generációval születik egy újabb. A boszorkányoknak meg kell küzdeniük a rivális wudu papnővel, Marie Laveau-val, és az ellenük megalakult boszorkányüldözők szövetségével, miközben saját démonjaikon is felül kell kerekedniük.
Nem akarom hosszasan részletezni a történetet, mert akkor órákig írhatnék meg. Igazából az nem tetszett a legjobban ebben az évadban, hogy rengeteg mindent próbáltak belezsúfolni, és a végére csak egy nagy katyvasz lett. Hisz a modern kori események mellett ugyanúgy jelen van a sorozatra jellemző visszaemlékezés, itt a 19. századi New Orleans eseményei elevenednek meg a szemünk előtt. A múlt eseményei szorosan kötődnek a jelenhez. Tehát rengeteg kis sztorit kezdtek el az elején, és aztán már annyira belezavarodtak maguk az írók is, hogy igazából egyiket se tudták normálisan kibontakoztatni és lezárni. A harmadik évad vége ismét összecsapott lett, úgy mint az előző kettő is.
Mindegyik történetszál érdekes lett volna, ha van elég idő a kibontakoztatásukra és a karakterek elmélyítésére, de hát 13 epizód erre vajmi kevés volt. Gyűjtsük össze milyen történetszálak voltak:
1. Az új Supreme keresése Fiona helyett, aki ugyebár halálos beteg és nem akar meghalni, így bármit megtenne, hogy megtalálja az utódját és megölve őt új erőre kapjon.
2. Delphine Lalaurie 19. századi kegyetlenkedései, és a Marie Laveau és közte kialakult ellentét, ami egészen a modern korig húzódik.
3. Az egyes fiatal boszorkányok saját kis sztorija.
4. A boszorkányok és a vadászok közt húzódó viszály és harc.
5. Fiona és Marie közti ellentét.
6. A legendás New Orleansi gyilkos a Fejszés Ember új életre kel, és a Fionával való kapcsolatának ábrázolása.
7. Tinirománc Zoe és Kyle között.
Talán az általam felsoroltak lennének a legfontosabbak. Az elején minden jól indul. Mindegyik történetszálat szépen felvezetik, de jön egy újabb, aztán még egy, és a végére minden összezavarodik. A tinirománc véleményem szerint baromira felesleges volt, és ezt úgy mondom, hogy imádom mind Taissa Farmigát, mind Evan Peterst, de főleg a fiú volt most tök felesleges ebben az évadban. Kyle karakterét nem hiányoltam volna, szerintem nem is illett volna ide. A boszorkányok és vadászok közti ellentét annyira súlytalan, hogy ezt is felesleges volt egyáltalán elkezdeni. Őszintén minek kellett? Fiona és Marie könnyűszerrel kiirtották az összes vadászt, és még csak meg sem izzadtak közben. Nem volt súlya és tétje az egésznek.
Sokan támadták Amerikában ezt az évadot, révén, hogy túl lányosra és "vidámra" sikeredett az előző kettőhöz képest. Valamilyen szinten igazuk van, hiszen a cast 90%-a nő volt, és a férfi karakterek nélkül is megállt volna a lábán a történet, pont a férfiak voltak a leggyengébbek. A boszorkányok, anyák és lányok, testvérek és koven társak közti kapcsolatok alakulása itt a lényeg. Az új Supreme kiléte nekem egyáltalán nem volt nagy meglepetés, szerintem az elejétől fogva annyira nyilvánvaló volt, hogy ki lesz az utód, hogy csak az nem jött rá, aki nem akart. Ebben az évadban nagy kedvencem volt Zoe, Fiona és Marie Laveau, szerintem ők voltak a három legérdekesebb karakter, a többiek nagy része vagy érdektelen, vagy pedig irritáló. Utóbbira példa Madison vagy Kyle.
Persze volt itt ismét vérengzés, undorító gyilkosságok/halálok, szörnyetegek, mind ami kell az American Horror Story-ba, mégis a boszorkányos atmoszféra miatt tényleg kissé "light"-osabbra sikeredett az évad, mint az előbbiek. Nem jelent meg erős és karakteres fő gonosz, mint Tate, habár szerintem nem is törekedtek arra. Egy dolog volt, ami idegesített, de az nagyon. Az, hogy szinte mindenki meghalt egyszer a 13 rész alatt, de aztán újjáélesztették. Így nem tudtam komolyan venni egyik halált sem, mert SENKI sem halt meg igazán. Meghaltak, újjáéledtek sorban egymás után, és a végére már ennek se volt semmi nagy jelentősége.
Az biztos, hogy nekem ez az évad jobban tetszett, mint a második, de az elsőt még mindig nem sikerült felülmúlniuk. (Szerintem soha nem is fogják!). Így egy ponttal jobbat adok, de annál többet sajnos nem érdemel. Senkit nem lepek meg vele, hogy idén ősszel érkezik a negyedik évad, hisz Amerikában még mindig töretlen népszerűségnek örvend a sorozat, és én azt is nagyon várom. Remélem a negyedik évadra összeszedik magukat az írók és végre egy sokkal átgondoltabb és alaposabban előkészített történettel rukkolnak elő, melyben Evan Peters végre egy normális, jelentős és érdekes karaktert fog alakítani.
Értékelés: 10/8
Előzetes:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése