Anne Rice: Pandora, a vámpír (Vámpírkrónikák: Új vámpírtörténetek 1.)

A történet:
Anne Rice regényének főhőse Pandora, a vámpír- istennő, aki két évezred távlatából meséli el halandó, majd halhatatlan sorsát. Miközben Pandora a kelta Mariusszal, a legősibb vámpírok őrzőjével rója az évszázadokat, történelmi korok és helyszínek kaleidoszkópja tárul szemünk elé: Augustus császár Rómája, a hellenisztikus Antiokheia és a Közel-Kelet pezsgő birodalma, majd az első keresztények világa . Az élettől lüktető helyszínek jól ellenpontozzák a halhatatlanság mérhetetlen magányát, melyet a vámpíroknak újra és újra meg kell élniük, amíg az idő szele mai világunk nyüzsgésébe nem sodorja őket…

Anne Rice Új vámpírtörténetei közül elsőnek Pandoráét olvastam el, egyrészt mert ő nem volt teljesen ismeretlen, hiszen a korábbi könyvek némelyikében már találkozhattunk vele. Habár korábban nem szerepelt sokat, inkább a mellékszereplők közé tartozott, mégis megtudtunk róla egy-két dolgot, például hogy majdnem ugyanolyan idős, mint Marius, maga is az ókori Rómából származik, hogy Marius első szerelme és mondhatni társa volt két évszázadon át. Pandora azon kevés női vámpírok egyike, akik feltűnnek a Vámpírkrónikák hasábjai között a sok férfi mellett. Tényleg nincs sok női karakter Anne Rice könyveiben, még ötöt se tudnék felsorolni. Ott van Claudia, Bianca, Pandora, Merrick és… igen, tényleg nincs több. Nem mintha nehezményezném a dolgot, nem vagyok valami őrült feminista, mert lássuk be Anne Rice inkább a férfi karakterekhez ért. De hozzájuk nagyon.

Mégis, régóta hiányoltam, hogy egy igazi női vámpírról olvashassak, és miután Merrick nem fogott meg magának annyira, nagy reményekkel álltam neki Pandora könyvének. Nem valami hosszú történet ez, és nem meséli el Pandora teljes majdnem 2000 éves életét, hisz az baromi hosszú lenne. Ez a könyv Pandora halandó életét mutatja be, valamint azt, hogyan lett belőle vámpír. Vagyis csakis a kezdeteket, hogy megismerhessük és megérthessük ezt a különös és érdekes nőt. És ennyi bőven elég erre, látjuk honnan indult, hogy milyen halandó életet élt az ókori Rómában egy gazdag szenátor lányaként, majd miként csábította Akasha magához és Mariushoz őt, hogy a férfi társa lehessen, és ezzel megakadályozza, hogy Marius belefáradván az életbe véget vessen a vámpírok vérvonalának.

Marius és Pandora

Ahogy már említettem Merricket nem bírtam, és nem nagyon tudtam őt megérteni. Vele ellentétben Pandora szerethető egyéniség, tragikus háttértörténettel és kidolgozott karakterrel. Okos, talpraesett és művelt, gazdag apja elkényeztette és tanítatta így nem csak egy üresfejű római nő lett belőle. Már halandó korukban ismerték egymást Mariussal, már akkor kialakult közöttük a kölcsönös vonzalom, de csak évekkel később vámpírokként lehettek szabadon együtt. Közben persze Pandora hosszú utat járt be, elvesztette a családját és a saját lábára kellett állnia, távol került Rómától és Antiokhiában telepedett le. Nevét megváltoztatva (eredetileg Lydiának hívták, a menekülése után vette fel a Pandora nevet, mely azóta rajta ragadt) kezdett új életet. A virágzó Római Birodalomban kezdődik a története és egészen annak bukásáig láthatjuk, Rice ismét történelmi tényekkel és háttérrel fűszerezi meg a sztorit.

Igen rövid a könyv, így hamar kivégeztem, de nem csak a rövidsége miatt, hanem azért is, mert nagyon magával ragadott Pandora története. Megérdemelte, hogy kapott egy saját könyvet, szívesen olvastam volna tovább mi minden történt vele az évszázadok folyamán, miután Marius balga módon elhagyta őt. Összegezve ez egy nagyszerű könyv a többi Vámpírkrónika közt, akinek tetszett a többi az ezt se hagyja ki.

UI: Nem tudom ki lehet ez a nő a borítón, de nem Pandora az biztos. Inkább Akasha. Sőt, igen... tisztára olyan, mint Akasha volt A kárhozottak királynője című kevésbé könyvhű filmben.

Bővebb információk a könyvről:

http://moly.hu/konyvek/anne-rice-pandora-a-vampir

Értékelés: 5/5

Anne Rice: Merrick (Vámpírkrónikák 7.)

A történet:
A Vámpírkrónikák e káprázatos új kötetében Lestat karizmatikus barátja és kortársa, Louis de Pointe du Lac lép elő a rivaldafénybe, akit szakadatlanul kísért az imádott és elveszített Claudia, a gyermekvámpír emléke. David Talbotnak, a titokzatos Talamasca hajdani rendőrfőnökének támogatásával Louis a híres Mayfair klán szegény rokonához, a gyönyörű, mulatt Merrickhez folyamodik segítségért. Merricknek, hogy megóvhassa Louis ép eszét, fekete mágiával kell megidéznie Claudia szellemét. Ám vannak más szellemek is, akik nem nyughatnak, és a vér, a vudu, a rettegés és az erőszak a szakadék szélére sodorja Merricket…

Nem akarok kötözködni és beszólni senkinek sem, de akárki írta a könyvhöz ezt a fülszöveget, annak halvány lila gőze sem volt, hogy miről szól a könyv valójában. Persze szerepel Louis, és tényleg megidézik Claudiát, de ez kb. 50 oldal, és a könyvnek valójában nem ez a lényege. Akkor tisztázzuk rögtön a legelején miért sántít ez a fülszöveg. Egyrészt azt sugallja, hogy Louis a narrátor, pedig nem, hanem David. Így a főszereplők sem Claudia és Louis, hanem David és Merrick. Kettejükről, a kapcsolatukról szól ez a könyv. Mondjuk persze a címből sejteni lehet, hogy Merrick fontos szereplő, így végképp nem értem miért ilyen jelentéktelen és félrevezető fülszöveget raktak a könyv hátuljára.

Ez immár a Vámpírkrónikák sorozat 7. kötete, ha csak az alap 10 könyvet számoljuk. (Mert ugyebár van még +2 vámpíros könyve Ricenak, az "Új Vámpírtörténetek", az egyik Pandora, a másik Vittorio története). Ebben a könyvben sem kellett csalódnom, vérbeli Anne Rice történet, és a korábbi kedvelt főszereplők helyett a még nem annyira ismert és szeretett David veszi át a főszerepet, ő a narrátor, az ő szemén keresztül látjuk a világot, így próbálkozik Rice, hogy megszerettesse a férfit velünk. Ugyanúgy meg van a Vámpírkrónikákra jellemző két idősíkbeli történetmesélés, halad a jelen, közben David mesél a múltról, melynek főképp az a célja, hogy megismerjük Merrick és az ő kapcsolatának alakulását és hogy megértsük a nő jellemét. Hogy később mit miért tesz. Ismét nem egy kalandregényről van szó, Anne Rice könyvei soha nem arról szólnak, hanem a karakterek élettörténetéről, a köztük lévő bonyolult kapcsolatokról és a szenvedéseikről.

David Talbot új fiatal testében

Nem azt akarom mondani, hogy unalmas a könyv, mert egyáltalán nem az.... csak más volt, mint az eddigiek. Louis ugyebár szenvedő, önmarcangoló narrátor, Lestat meg vidám, önelégült és mindig jól szórakozik. David teljesen más személyiség, mint ők, és ez meglátszik a könyvön, sokkal komolyabb és kimértebb stílusban mesél nekünk, tényleg egy igazi angol. Ennek ellenére mégsem érzem a karakterét annyira kiforrottnak, nem lett a kedvencem és nem kedveltem meg sosem annyira, hogy felérjen mondjuk Lestathoz vagy Armandhoz. A másik főszereplőnk egyértelműen Merrick, akit ugyebár csak David szemén keresztül látunk, általa ismerhetjük meg a fiatal boszorkányt és kettejük kapcsolatát. Legyünk őszinték, Ricenak eddig nem nagyon sikerült érdekes és kedvelhető női karaktereket megalkotnia, és ez most sem történt másképp. Merrick inkább irritáló, mint szerethető és abszolút nem értem miért akart vámpírrá válni. És hogy mi szükség volt erre az egész kavarásra.

Aztán persze rajtuk kívül ott van harmadiknak Louis, aki még mindig nem bírt túllépni a szeretett Claudia halálán, szeretné tudni, hogy mi lett a kislánnyal a halála után, és ezért idézteti meg Merrickkel őt. Louis az örökös szenvedő, aki mindig önmagát marcangolja és a végén összeszedi a bátorságát, hogy véget vessen az életének. Szerintem hamarabb is megtehette volna, nem sok mindenkinek hiányozna, esetleg csak Lestatnak. Persze nem hal meg egykönnyen, hanem túléli... és Merrick mellett úgy tűnik végre magára találhat. Már csak az utolsó két könyv hiányzik a sorozatból, amit majd valamikor később szeretnék olvasni. Mint már korábban mondtam, tartalékolni kell a jó könyveket.

Bővebb információk a könyvről:

http://moly.hu/konyvek/anne-rice-merrick

Értékelés:

5/4

Anne Rice: A testtolvaj meséje (Vámpírkrónikák 4.)

A történet:
Vámpírhős, rocksztár, embertömegek csábítója, kísértő szellem… Lestat valóban rendkívüli a halhatatlanok között! Mégsem boldog, lángoló vére tovább űzi, szeretne visszaváltozni halandóvá, hogy halálon túli léte újra értelmet nyerjen. Ez a vágy űzi céltalan bolyongásaiban, Amszterdamtól az Amazoni őserdőkig, míg végül találkozik az egyetlen lénnyel, a minden ördögnél gonoszabb Testtolvajjal, aki valóra válthatja kívánságát. De miután Lestat lemond vámpírtestéről, tudomásul kell vennie azt, amit rég elfelejtett: a halandó ember sebezhetőségét és gyarlóságát… Újra üldözőbe kell vennie a rejtélyes testtolvajt, hogy visszaszerezze ellopott testét, hogy újra elfoglalja helyét minden vámpírok leghatalmasabbjaként.

Igen, még mindig a korábban kimaradt Vámpírkrónikákat pótolom, és a közeljövőben tervezem elolvasni a Merricket, aztán az utolsó két kötetet pedig későbbre halasztom valamikorra. Majd ha sok nagyon rossz könyvet fogok ki egymás után és kell valami nagyon jó és egyedi olvasmány, akkor előveszem az utolsó két Vámpírkrónikát és befejezem a sorozatot. A jó könyveket néha tartalékolni kell ínségesebb időkre. Mindenesetre most a sorozatban 4. könyvről fogok írni, vagyis A testtolvaj meséjéről. Be kell vallanom ez a könyv nem vonzott annyira korábban, ezért hagytam ki és léptem tovább egyből Armand és Marius könyvére. Most, hogy elolvastam, természetesen bánom, hogy korábban kihagytam. De talán ennek így kellett lennie. Most kellett olvasnom, hogy ennyire magával ragadjon.

Anne Rice Vámpírkrónikák sorozata az egyik kedvencem, (talán A KEDVENCEM, de inkább ezt nem kiabálom el, sok könyvet nagyon szeretek) imádom a világot, amit megteremtett, a vámpírjait, akiket megalkotott, a stílusát és persze Lestatot. Ennek a könyvnek ismét Lestat a narrátora, aki valljuk be sokkal érdekesebb személyiség, mint Louis, hiszen nem szenved folyton, hanem élvezi az életet és a halhatatlanságot. Lestat az édes rossz fiú, aki mindig valami újabb "csintalanságon" töri a fejét, élvezi megszegni a szabályokat és gyakran megy a saját feje után, annak ellenére, hogy tudja talán nem kellene... és most is pontosan így tesz. Találkozik Raglan Jamessel, egy különös férfival, aki azt állítja magáról, hogy képes bárkinek ellopni a testét. Alkut ajánl Lestatnak, hogy egy napra cseréljenek testet, és akkor Lestat egy napra ismét normális halandó lehet. Lestat persze belemegy a dologba, hiszen több mint 200 évnyi vámpírlét után ki nem vágyna újra ember lenni. Sokan figyelmeztetik, hogy ne tegye, (Louis és David) hogy ne bízzon meg ebben a kétes alakban, de Lestat nem hallgat rájuk, hanem megint megy a saját feje után... és persze ismét nagy bajba kerül.

Nem csak, hogy Raglan James megszökik a testével és esze ágában sincs azt visszaadni (mondjuk ez várható volt, de Lestat önelégülten azt hitte, hogy egy halandó nem meri őt átvágni), mellesleg az emberi lét nem is tűnik olyan fényesnek, mint ahogy Lestat várta. Nehezen tud a halandó léthez alkalmazkodni az elején, és habár sok mindent kipróbál és ismét megtapasztal, amire évszázadok óta nem volt lehetősége (pl. eszik, iszik mindenfélét, megbetegszik, szeretkezik stb.), mégis rájön, hogy szereti a halhatatlanságot és bármit megtenne, hogy visszaszerezze a hatalmas erővel rendelkező igazi testét. Igazán ötletes volt ennek a könyvnek a története, mert az egésszel az volt Anne Rice célja, hogy bemutassa mennyivel jobb a vámpírok élete. Hiszen Lestat is erre jön rá, hogy ő már nem tudna újra normális ember lenni. És én teljesen egyetértek vele. Lehet ennyi idő után már én se tudnék normális emberként tovább élni.

Lestat és Louis (ez egy tök jó modern kori kép róluk!)

Mint az lenni szokott Anne Rice könyveiben itt sincs túl sok szereplő, Lestat, David, Louis és még Raglan James jelenik meg a történet nagy hányadában. Lestat ugyanolyan, mint volt... az édes rossz fiú, akit csak szeretni lehet. Ismét hozza a formáját és emberként általában vicces, néha meg szánnivaló volt. David igen érdekes karakter, akit most volt lehetőségem jobban megismerni, és végre láthattam, hogy lett belőle vámpír, bár szerintem Lestat itt kicsit túlfeszítette a húrt. Lehet, hogy én David helyében nem bocsájtottam volna meg ilyen könnyen. És itt volt még Louis is, aki az elején próbálta Lestatot a testcsere tervéről lebeszélni, aztán meg mikor Lestat segítségért könyörögve ment hozzá, "finoman" szólva elhajtotta. Ez pedig Louistól volt igen szemét húzás. Kegyetlen volt, amiért nem segített Lestatnak, és nem neki kellett volna döntenie egy ilyen kérdésben. Nem csoda, hogy Lestat egy időre nagyon megharagudott rá. Nem tudom miért kell nekik folyton valamin veszekedniük, pedig annyira szeretem őket együtt.

Mindenesetre imádtam a könyvet, nem csalódtam egy cseppet sem. Ha kíváncsiak vagytok Lestat egy újabb izgalmas kalandjára, akkor melegen ajánlom A testtolvaj meséjét.

Bővebb információk a könyvről:

http://moly.hu/konyvek/anne-rice-a-testtolvaj-meseje

Értékelés: 5/5

100 000. látogatás: NYEREMÉNYJÁTÉK

Az oldal hamarosan eléri a 100 000. látogatást, és tudom, hogy még nem járunk ott, mégis úgy gondoltam, hogy már most megírom a nyereményjáték bejegyzését, és akkor több időt hagyok nektek a jelentkezésre. A 100 000. látogatás idejére így ismét egy nyereményjátékot hirdetek, melyre mától lehet jelentkezni, és a játék határidejét október 31.-ig jelölöm ki.

A mostani játékra felajánlott könyvek a képen látható kettő, vagyis:

1. Elizabeth Richards: A sötétség városa (kritika itt)

2. Robin LaFevers: Gyilkos kegyelem (kritika itt)

A korábbi nyereményjáték igen egyszerűnek bizonyult, így a mostanin szeretnék egy kicsit nehezíteni, hogy azért mégse legyen olyan könnyű dolgotok. Persze nem kell félni, csak két kérdést kell megválaszolni. :)

Tehát a mostani nyereményjáték menete a következő: (Jól figyeljetek, csak a szabályos jelentkezéseket fogadom el, azokat, akik mindent megcsináltak, amit kértem.)

1. Iratkozz fel a rendszeres olvasóim közé!
2. Válaszold meg az alább feltett két kérdést!
3. A válaszokat küldd el nekem a megadott e-mail címre a regisztrált felhasználó neveddel együtt, hogy be tudjalak majd azonosítani, és lássam, hogy tényleg feliratkoztál-e a rendszeres olvasók közé. Továbbá azt is írd meg, hogy ha te nyersz, melyik könyvet szeretnéd a kettő közül. (Igen, választani kell!)

Erre a címre várom a válaszokat: bercsi232@gmail.com
IDE KOMMENTBE NEM KÉREK MOST MEGFEJTÉSEKET, CSAK E-MAILBEN!!!

A két kérdés, amire kérem a helyes megfejtéseket a két felajánlott könyvvel kapcsolatos: (Mindkét kérdésre megtalálhatjátok a válaszokat, a két lentebbi rövid beleolvasó részletben)

1. Kit rejteget Ash és az édesapja a házukban?
2. Mivel tesztelte elsőnek az apátasszony Ismaet, mikor a kolostorba került? (Mi volt az első próbája, hogy alkalmas-e a halál szolgálólányának posztjára?)

Mindenkinek sok szerencsét kívánok a játékhoz és várom a sok helyes megfejtést! :)

UI: Így a végére ismét megjegyezném, hogy postázni csak Magyarország határán belül fogok, külföldre nem vállalom, mert az igazán sokba kerülne, én meg nem vagyok milliomos. Sajnálom, de ez van, így csak a magyar határon belül kérem a jelentkezéseket. Megértéseteket köszönöm.

Frissítés! (2013.10.29.)

A nyereményjáték október 31. éjfélig tart, ez utáni jelentkezéseket nem fogok elfogadni. Mivel a hosszú hétvégén programom lesz, így igen elfoglalt leszek, szerintem csak vasárnap estére tudom kihirdetni a nyertest, tehát addig a türelmeteket kérem. :) A nyertest e-mailben keresem majd fel. :)

  A sötétség városa_beleolvaso

  Gyilkos Kegyelem beleolvasó

Robin LaFevers: Gyilkos kegyelem (A halál szépséges szolgálólányai 1.)

A történet:
FIATAL, GYÖNYÖRŰ ÉS HALÁLOS. A fiatal Ismae-t, akit a halál istenének szolgálói képeztek orvgyilkosnak, a Bretagne-i udvarba viszik küldetést teljesíteni. Ismae azonban azt tapasztalja, hogy nincs felkészülve; nemcsak az intrikák és árulások játszmáira, hanem a lehetetlen választásra sem, amelyben pedig döntenie kell. Mert hogyan tölthetné ki a Halál bosszúját egy olyan emberen, aki – bármennyire küzdött ellene – meghódította a szívét? Veszélyekkel teli történet: intrikák, mérgek, szeszélyek; de végül megmutatkozik a helyes út?

Nem is választhattam volna ennél jobb könyvet magamnak, és máris azzal kezdeném így a legelején, hogy ez mennyire hihetetlenül tetszett, pedig őszintén szólva nem voltak nagy elvárásaim. Ha hasonlítanom kellene valamihez akkor Philippa Gregory történelmi könyveit említeném meg, stílusában, témájában és történetében ahhoz hasonlít. Persze ebben a korszakban annyira nem vagyok járatos, a Tudor korszakkal ellentétben, így nem tudom megmondani, hogy történelmileg mennyire helyes vagy épp helytelen a sztori. Mégis, ez nem egyszerű romantikus-történelmi regény, hanem az írónő egy kis csipet fantasyval fűszerezte meg az egészet. Nincs benne túl sok varázslat és mágia, nem azon van a fő hangsúly, mégis egy kicsit megjelenik benne, hiszen a főszereplőt a Halál lányának nevezik. Érdekes párosítás, és szerintem igen találó, kellett bele ez a kis misztikum, hogy még izgalmasabb legyen a történet, és habár mint mondtam nem ezen volt  fő hangsúly, engem mégsem zavart.

A történet tehát történelmi háttérrel rendelkezik, a 15. század második felében játszódik, nem a főszereplők, de néhány mellékszereplő valós történelmi személy volt, mint mondjuk maga Anna hercegnő. Így Philippa Gergory könyveihez hasonlóan a történetben az ármánykodás, hatalmi harcok, a trón megszerzéséért folytatott küzdelem, az udvari intrikák és az árulások kerülnek előtérbe, persze itt kevesebb a másikkal ellentétben a nyílt erotika, hiszen ez YA könyv, de szerintem az hiányzott a legkevésbé. Sőt, itt kifejezetten örülök annak, hogy nem voltak benne olyan dolgok. Ide nem illett volna, hiszen a főszereplőnk se valami nagyvilági fruska, hiszen kolostorban élt és tanult évekig. Tudom, hogy valakit nem kötnek le az ilyen történelmi könyvek, de én szeretem őket, így kifejezetten örültem annak, hogy hozzájutottam ehhez a könyvhöz.

Mégis, ha kötekedni akarok egy kicsit, akkor szerintem az első egy-két fejezet teljesen felesleges, bár értem mi célja volt bele az írónőnek, meg akarta nekünk mutatni, hogyan honnan érkezett a kolostorba Ismae, hogy milyen sanyarú sorstól menekült meg. Ennek ellenére szerintem nyugodtan indulhatott volna ott a könyv, mikor már bekerül a kolostorba, és akkor később röviden elmesélte volna, hogy milyen szemét volt vele az apja, és hogy egy szörnyű házasság elől menekülvén választotta Mortain hű szolgálójának életét. Nem tudom mennyire hiteles a korszak ábrázolása, engem mégis magával ragadott ez a középkori hangulat. És külön tetszett ez a Halál szolgálólánya dolog, amivel az írónő megtoldotta a történetet.

A karakterekről is írni szeretnék pár sort, hisz érdemes őket megemlíteni. A főszereplőnk Ismae egy megtört lélek, aki az elején még zsarnok apja elnyomása miatt egy félénk és ártatlan kislány, elmenekülvén korábbi életéből elfogadja az utat, amit felkínálnak számára. Egy kolostorba kerül, ahol őt és társait a profi gyilkolás művészetére tanítják meg, azokkal az emberekkel kell majd végezniük parancsra, akiken megjelenik Mortain Isten jele. Ismae a kolostorban töltött évek alatt teljesen megváltozik, erős, okos, céltudatos és valamilyen szinten kegyetlen nő válik belőle, feltétlen szolgálója lesz a kolostornak, kérdés nélkül öli meg azt, akit kell. Egészen addig, amíg bele nem keveredik egy fontos hatalmi játszmába, és Gavril Duval oldalán a hercegnő trónra jutásáért kell küzdenie. Közben persze fontos dolgokra jön rá, például hogy lehet mégsem jó ez az élet, amit magának választott, és hogy a szerelem mindennél erősebb lehet.

Duval meg egy igen komoly, okos és intelligens férfi, aki az elején talán hűvösnek és magának valónak tűnik, akinek semmi sem fontosabb a kötelességei teljesítésénél, mégis a végére kiderül, hogy azért Ismaenek ő sem tud ellenállni. Aranyos páros voltak, és végig szurkoltam nekik. Külön tetszett, hogy a könyv vége nem rózsaszín, persze boldog vége lett, de nem olyan nagyon cukormázas, és ez éppen így lett jó. Ismaen és Duvalon kívül, még nagyon szimpatikus volt Anne hercegnő, de még a Rémlovag is. Talán velük majd a folytatásban ismét találkozhatunk.

Egy trilógia első kötetéről beszélünk, a folytatásban azonban új narrátort kapunk, az egyik itteni mellékszereplőnk lép a rivaldafénybe: ő pedig Sybella. És meg kell mondjam én NAGYON kíváncsi vagyok a lány történetére, és hogy mégis hova tűnt és mit csinált addig, amíg mi Ismae életébe nyerhettünk betekintést. (Ez még távol van, de a 3. könyv főszereplője pedig Annith lesz. :)

Ui: És megint az eredeti borítót kaptuk. Ismae szerepel rajta.

Bővebb információk a könyvről:

http://moly.hu/konyvek/robin-lafevers-gyilkos-kegyelem

Értékelés: 5/5

A könyvet köszönöm a Maxim Kiadónak!

Ezt a könyvet és a kiadó teljes kínálatát (főképp a Dream válogatás könyveit) ezen a linken tudjátok megtekinteni és megrendelni! :)

Elizabeth Richards: A sötétség városa (A Fekete Város krónikái 1.)

A történet:
Egy véres, brutális háború után, a Fekete Város még füstölgő romjai között a tizenhat éves Natalie Buchanannal és Ash Fisherrel megtörténik az elképzelhetetlen: egymásba szeretnek. Natalie ember és egy kormánytisztviselő lánya. Apját megölte egy hibbant Sötétfajzat, és a lány még nem tért magához az egész életét felforgató megrázkódtatásból. Hogyan lehetséges ezek után, hogy belezúgott Ashbe, ebbe a Sötétfajzat félvér fiúba? Pedig szíve varázslatosan megdobban a közelében, megtagadva mindent, amiben a lány addig hitt. Ez a felkavaró szerelem választásra kényszeríti családja és Ash között. A fiú sem adja könnyen át magát érzéseinek elvágyik saját vérei közé, a Határfal túloldalára. Ekkor lép az életébe Natalie, így neki is választania kell. Szenvedélyes románc veszi kezdetét ebben a lepusztult, mégis lenyűgöző világban, amelynek hangulata szinte magába szippantja az olvasót.

A Maxim Kiadó őszi újdonságai közül bevallom elsőnek ez a könyv keltette fel az érdeklődésemet. Igazi, belevaló disztópiás történetnek tűnt, a borítója csodaszép ezzel a szétrobbanó virággal, így elsőnek ezt olvastam el. Nem bántam meg, hogy a kezembe vettem a könyvet, mert ott van a jobb történetek között, tényleg egy szörnyű negatív jövőképet fest le elénk. És szerintem a világkidolgozás a könyv legerősebb pontja.
Adott nekünk ez sötét világ, amiben főhőseinknek élniük kell. Egy véres háború után elpusztult a korábbi világ és helyén jött létre az új társadalom, annak új tagjaival. Egy vírus fertőzte meg az emberiség egy részét, belőlük lettek a Sötétfajzatok, ezek a csúnya, gonosz és vérrel táplálkozó, kissé őrült lények, akiket semmi más nem érdekel, csak az, hogy a megmaradt normális emberekre vadászhassanak. A Sötétfajzatoknak is van több alfajuk, vannak macskaemberek, olyan, akik képesek repülni és még sorolhatnám. Őket különítették el az emberektől egy hatalmas fallal, hogy a két faj ne keveredhessen egymással, és hogy ezáltal védelmezhessék az embereket. (Vagyis, nekik ezt mondják, míg a vezetők igazi célja a totális hatalom megszerzése és a Sötétfajzatok és a félvérek teljesen elpusztítása). Persze az emberek egy része párosodni kezdett ezekkel a Sötétfajzatokkal, így belőlük születtek meg a Kevertvérűek, mint az egyik főhős, Ash.
Nem mintha kötekedni akarnék, de miért nem mondjuk ki nyíltan, hogy a Kevertvérűek tulajdonképpen vámpírok? Hiszen azok, minden jel arra mutat, vért isznak, nem bírják a napfényt, sápadt a bőrük stb. Ők tulajdonképpen vámpírok, és nem értem ezt miért nem lehetett nyíltan így kimondani.

A városok nagy része lepusztult, sötét és rideggé váltak, egy fal választja el benne az embereket a Sötétfajzatoktól, mindent az elmúlás és a halál kering körbe. Közben persze ezt a kaotikus állapotot egyes politikusok a hatalom megszerzésére próbálják felhasználni. A totális vezető, Tiszta Rózsa, aki még egy sajátos, önálló vallási csoportot is alapított, célja: a Sötétfajzatok és a Kevertvérűek eltüntetése a Föld színéről, az embereket a törvénye megszavazása érdekében manipulálja. Egészen a könyv végéig azt hittem Tiszta Rózsa egy nő, erre kiderül, hogy férfi... hát ez nem valami férfias név. Valami jobbat is ki lehetett volna neki találni. Közben persze az emberek többféleképpen állnak ehhez a kényes helyzethez. Vannak, akik gyűlölik a Sötétfajzatokat és Kevertvérűeket, és szívesen látnák őket holtan, vannak, akik titokban a Kevertvérűek agyarában található méreg, a Köd rabjává válnak, mint valami drogosok, és vannak, akik szeretnék ha a társadalom újra egyesülne, ők lépnek fel az elnyomó rendszer ellen és nem szeretnék ha ez a szélsőséges vezetés a hatalomra jutna.
Nekem nagyon tetszett ez a komor és sötét háttérvilág, és semmi kivetnivalót nem találtam benne. Vannak hatalomra éhes politikusok, felkelők, elátkozott szerelmesek, minden, ami kell. A hangulat nem vidám, főleg egyre jobban a vége felé haladva. A főszereplő páros szerelmi történetétől néha a falat kapartam (egyre jobban idegesítenek a lehetetlen és gyors tini románcok, amiknek semmi valóságalapjuk sincs), a történet végét pedig izgatottan és elégedetten olvastam. Már azt hittem tragikus lesz a vége, és helyeslően bólogattam, hogy na végre egy író, aki meg meri lépni a szomorú befejezést, hogy nem lesz boldog végük a főszereplőknek... de aztán sajnos csalódnom kellett. Pedig ha az a valaki nem élte volna túl, akkor lett volna igazán nagy és erőteljes befejezése ennek a könyvnek. Akkor még a kisebb hibáit is megbocsájtottam volna.

Mert hogy igen, ez a könyv se tökéletes, a számomra mondhatni tökéletes világkidolgozás mellett, a karakterek és a köztük lévő kapcsolatok hagynak némi kívánnivalót maguk után. Natalie a könyv végéig egy elkényeztetett kis fruska, akit párszor jól képen csaptam volna, hogy fejezze be a nyavalygást, és vegye észre mi folyik körülötte. Folyton siránkozott, pedig körülötte szinte mindenki másnak nagyobb gondjai voltak, mint neki. Őt nem kedveltem meg a végére se, és mikor végre megbátorodott... legalább annak annyi haszna volt, hogy nem kellett tovább hallgatnom a korábbi nyavalygását.
Férfi főszereplőnk pedig, Ash... az ő története sokkal tragikusabb és érdekesebb, mint Natalieé bármikor. Ő egy Kevertvérű, akinek nincs szíve, mindig normális fiú szeretett volna lenni. Az anyja elhagyta őt és az apját, és mivel szegények nem tud máshogy pénzt szerezni, hanem a méregfogában található Köddel kereskedik. Egyáltalán nem rossz fiú ő, csak máshogy nem tudna boldogulni. Az ő háttérsztorija sokkal érdekesebb, mint Natalieé akármikor, valamiért mégse lett Ash a kedvencem. Igazából egyik karakterre se tudnám azt mondani, hogy Ő lett a kedvencem ebben a könyvben, nem tudom miért, de egyik se annyira megkapó és szimpatikus számomra. Így a többieket meg sem említeném, de egyik sem lesz nagy meglepetés, klisés karakterek sorakoznak fel főszereplőink mellett: a legjobb barát és barátnő, a kormányban dolgozó anya, más Kevertvérűek, akik gyűlölik az emberek stb. Sebastian meg egy önző, hatalommániás féreg, akit remélem hamar elér a végzete.

Az írói stílus nem valami emelkedett, inkább átlagos, mint a többi YA regényben, a fogalmazás egyszerű és világos. Néhány nyomtatási hibát találtam benne, gondoltam megjegyzem, de nem olyan sokat, hogy zavaróak legyenek. Bár véleményem szerint egyes neveket nem kellett volna lefordítani magyarra, például a Tiszta Rózsa szerintem idétlenül hangzik, angolul talán kevésbé lett volna így. Ez is egy trilógia első kötete, annyira tetszett, hogy várjam a folytatást, ami szerintem ennél csak izgalmasabb lesz majd... hiszen végre ténylegesen fellázadtak az emberek az elnyomás ellen. Elkerülhetetlen a háború. Várom mit hoz ki az írónő a folytatásból.
Ui: És örüljünk, hogy a szép eredeti borítót kaptuk meg magyarul is.

Bővebb információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/elizabeth-richards-a-sotetseg-varosa
Értékelés: 5/4

A könyvet köszönöm a Maxim Kiadónak!

Ezt a könyvet, a kiadó új megjelenéseit és minden korábbi könyvüket még október 15.-ig 30%-os kedvezménnyel tudjátok előrendelni ezen a linken. :)

Once Upon a Time in Wonderland (Egyszer volt, hol nem volt Csodaországban)

Ezt nem terveztem így előre, de egy nap alatt két sorozatajánlóval jelentkezem. A The Tomorrow People pilotja után megnéztem a Once Upon a Time in Wonderlandét is. Valamiért úgy emlékeztem rá, hogy jövőhéten lesz a premiere, de a régi posztomat olvasva rájöttem, hogy már volt a héten, így nyomban rávetettem magam. Nagyon vártam már ezt a sorozatot, mert az egyik kedvencem az Egyszer volt, hol nem volt spin-off sorozata. Minisorozatnak tervezték vagyis 12 epizódra, és elvileg lezárt lesz a története, vagyis nem lesz folytatás. Maximum az anyasorozatban térnek vissza az itteni szereplők, ha netán annyira bejönnének a nézőknek.

A történet:

A viktóriánus Londonban a gyönyörű és fiatal Alice egy olyan veszélyes és különös világról mesél, mely a nyúlüreg túloldalán létezik. Egy láthatatlan macska, egy füstölgő hernyó és a beszélő kártyák csak kevesek azon dolgok közül, akikkel hihetetlen kalandjai során találkozott. Ez a lány csakis őrült lehet. Az orvosai egy olyan gyógymóddal akarják kezelni, aminek hatására minden ott látott dolgot elfelejthet. Alice úgy tűnik készen áll hátrahagyni ezt az egészet - különösen egy dzsinn, a jóképű és rejtélyes Cyrus emlékét, akibe beleszeretett és akit örökre elvesztett - de mélyen legbelül még mindig érzi, hogy az valóság volt és még épp időben a Szívbubi (Knave of Hearts, ennek nem tudom a hivatalos magyar megfelelőjét) és a fehér nyúl megmenti attól a szörnyű sorstól, ami az intézetben várna rá.

Tehát vártam ezt a sorozatot és az előzetese nagyon figyelemfelkeltő volt, így nyomban megtetszett. A történet az Alice Csodaországban mesén alapul, az ottani karakterek modern változatai elevenednek meg előttünk a képernyőn. Persze módosítottak egy kicsit az eredeti történeten, hisz Alice felnőtt, szerelmes lett a dzsinnbe, Cyrusba, és valami Jafarhoz köthető csavar lesz az egész hátterében. A pilot nekem bejött, pedig a rész felét már láthattuk nagyjából az előzetesben, így semmi újat nem mutatott. Néhány új jelenettel kiegészítve, aztán a rész másik felében beindulnak az események. Alice a Fehér Nyúl és a Szívbubi segítségével visszajut újra Csodaországba, és mivel a Fehér Nyúl szerint Cyrus még él, így Alice bármit megtenne, hogy megtalálja a fiút.

Először is, szerintem remek ötlet, hogy ezt csak minisorozatnak tervezték. 12 rész pont elég erre a történetre, és remélem a végén tényleg le fogják zárni. Lássuk be, ez csak ennyire elég. Nem kell feleslegesen nyújtani a rétestésztát, lássuk be mi mennyire elég. Az anyasorozattal ellentétben itt még több a CGI, ami mellesleg itt valóban indokolt, hiszen a különös Csodaországot és karaktereit nem nagyon lehetne máshogy jól életre kelteni. A rész szerintem csaknem 80%-a CGI-al készült, és tényleg megértem az indokolt használatát, de néha kissé zavaró volt, és kiábrándító... mert annyira látszott, hogy a színészek zöld háttér előtt játszanak. Lehet ez mást nem fog zavarni, és engem se zavar igazából.... csak hát kicsit kiábrándító, de próbálom megszokni.

A történet nekem tetszik, aranyos az egész, ez ugyancsak egy családi sorozat, így senki ne várjon tőle szexet meg káromkodást, meg ilyeneket. Aki arra vágyik, az ebbe bele se kezdjen. Kissé gyerekesen naiv, de ide pont ezt kell. Ami igazán pozitív az én szememben: Alice karaktere. Általában ki nem állhatom a főszereplőket, a történetek főhőseit, de ez a tinédzser Alice igazán kedvelhető, tökös és vicces főhősnő lett. (És Sophie Lowe kísértetiesen hasonlít az ASH-beli Taissa Farmigára).

De nem csak ő lett kedvenc rögtön, hanem a Szívbubi is, látom már, hogy itt ő lesz a rossz fiú, akinek vicces beszólásai és megnyilvánulásai mindent vittek. Valószínűleg nem fog megtörténni, de tök jók lennének együtt Aliceel, ott van köztük a kémia. Velük szemben a többiek eddig semmi kiemelkedőek, Jafarral még nincs is bajom, de Cyrus olyan bárgyú és unalmas, hogy az már fájdalmas, a Vörös Királynő meg hiteltelen és Emma Rigby valami borzalmas színésznő. Legalábbis a pilotban borzalmas volt, és semmi nem ragadt meg vele kapcsolatban csak az, hogy a nagy, felfújt ajkaitól nem láttam semmi mást.

És a végén megjegyzem, hogy a Fehér Nyúl és a Chesire Cat, habár full animáltak voltak, mégis olyan kis cukik, hogy szívesen kikaptam volna mindkettőt a képernyőről és megölelgettem volna. Főleg a kis öltönyös Fehér Nyulat.

Véleményem szerint a pilot izgalmasan nyitott, Alicet és Szívbubit rögtön megkedveltem, sőt a Fehér Nyúlt is, néha zavart a sok CGI, de majd megbarátkozom vele. Lehet, hogy majd néhány rész után megunom ezt a "szerelmemet keresem" momentumot és Alice siránkozását Cyrus után, de végig fogom nézni a tizenvalahány részt, mert bőven megérdemli. Jó kis hétvégi kikapcsolódás lesz ez, és izgatottan várom az anyasorozattal való crossover epizódokat. (Mert igen, ilyenek is lesznek.) Ha szereted az Egyszer volt, hol nem voltot, akkor ezt is mindenképp ajánlom.

Pilot értékelés: 10/8

Előzetes:

The Tomorrow People (A Holnap Emberei)

Elkezdődött a 2013/2014-es tévés szezon és rengeteg új sorozattal jelennek meg a piacon az amerikai csatornák. Egy korábbi posztban összeszedtem magamnak mely új sorozatok érdekelnek, és melyekbe fogok belenézni, legfőképp azért, hogy egyiket se felejtsem el. Nos, az újak közül elsőnek a The Tomorrow People került elém, nemrég néztem meg a pilotot és gondoltam friss emlékekkel írok nektek róla. Vagyis következzen egy újabb sorozatajánló. :)

A történet:
Az emberiség új lépcsőfoka ütötte fel a fejét, egy olyan új generáció, akik paranormális képességekkel születtek – ők a Tomorrow People („A Holnap Emberei”). Egy évvel ezelőtt, Stephen még normális tinédzser volt, addig, amíg el nem kezdett hangokat hallani és álmában teleportálni. Stephen más megoldást nem látván elkezdi követni az egyik fejében lévő hangot, ami elvezeti a Tomorrow People-el való első találkozásához – Johnhoz, Carahoz és Russellhez – egy genetikailag fejlettebb fajhoz, akik a telekinézis, a teleportálás és a telepatikus kommunikáció képességeit használják.

A Tomorrow People embereire az Ultranak nevezett tudósokból álló csapat vadászik. Az Ultra – Dr. Jedekiah Price vezetésével – úgy látja, hogy a Tomorrow People emberei fenyegetést jelentenek az emberiségre nézve, épp ezért a kitaszított csoport kénytelen előlük egy metróalagútban bujkálni. Jedekiah titokban alkut ajánl Stephennek, ha segít neki a Tomorrow People elleni harcban és abban, hogy elfoghassa őket, akkor biztosítja számára a további normális életét a családjával és legjobb barátjával, Astriddal. John, Cara és Russel egy másfajta családot kínál fel Stephennek és egy otthont, ahova valóban tartozik. Mivel Stephen képtelen hátat fordítani vagy az emberek vagy pedig a Tomorrow People világának, így kitalál magának egy saját utat - egy utazást, mely az apja titokzatos eltűnésének rejtélyeit fedheti fel vagy pedig egy ismeretlen jövő felé vezethet a Tomorrow People tagjaival.

Miért keltette fel a figyelmem a sorozat? Egyrészt az Arrow alkotói a készítők, vagyis valami akció dúsabb, fiúsabb, érdekesebb sorozatra számítottam, nem pedig tini szerelmi nyavalygásra. Másrészt jól összerakott volt az előzetes, és habár az egész X-men másolatnak tűnik, mégis engem érdekelni kezdett. Bejöttek a számításaim, nem kellett csalódnom. A pilot teljesen kielégítette az igényeimet, egyáltalán nem untam magam rajta, sőt ahhoz képest, hogy ez még csak egy első rész nagy izgalmasra sikeredett. Engem megvett magának a sorozat és folytatni fogom. Bízom benne, hogy később se kell csalódnom. Valójában a The Tomorrow People egy azonos nevű brit sorozat remakeje, de ez se érdekel, hisz ki emlékszik már arra, amit a 70-es években vetítettek a tévék, és habár azt mondtam, hogy ez X-men koppincs, mégse teljesen az.

A pilot szépen felvezeti a történetet, megismerhetjük a főszereplőt, a többi fontos karaktert, a két szemben álló felet, a Holnap Embereit és az Ultra csoportot, és ami tetszett, hogy az elején nem állították fel szigorúan a határokat, vagyis nem mesélték be nekünk, hogy kik a jók és kik a rossz fiúk. Hiszen sok mutáns fiatal rosszra használja a képességeit, őket akarja az Ultra megtalálni és kiiktatni, és nagyon úgy tűnik, hogy ezek után minden részben egy újabb mutánsra találnak rá és próbálnak segíteni rajta.

Stephen a főszereplőnk, természetesen ő a kiválasztott, a legerősebbek egyike (olyan, mint az apja), és nem csak az alap három képességgel rendelkezik, vagyis a 3T-vel. (Ez a teleportáció, telekinézis, telepátia), hanem még az időt is képes megfagyasztani és még ki tudja mit tud tenni ezen kívül. Robbie Amell nekem nem jön be, olyan bárgyú feje van, meg annyira nem hiszem el róla, hogy egy 17 éves középiskolás lenne, hogy az már nevetséges. Nem tudom miért kell minden CW sorozatban 16 éves tiniket játszaniuk az amúgy 25-30 éves színészeknek.

Aztán Stephen után megismerhetjük a többi fontosabb szereplőt szintén, Stephen családját, akik ismét csak töltelékkarakterek és már előre látom, hogy előbb vagy utóbb mindketten meg fognak halni valamilyen módon, de ne legyen igazam. John, Cara és Russel szimpatikusak, nem sokat láthattunk belőlük, de engem megnyertek, így bizalmat szavazok nekik. Remélem érdekes karakter háttértörténetet találnak ki nekik. (Mellesleg Luke Mitchell tök helyes!). Bár remélem nem lesz semmilyen béna szerelmi háromszög, mert kicsit érzem, mintha arrafelé haladnának, mert Cara különösen érdeklődött Stephen iránt. Elég furák lennének együtt, hiszen ő idősebb, Stephen elvileg meg csak 17 éves. Épp ezért remélem nem errefelé fognak haladni. Dr. Price meg tuti nem olyan segítőkész, mint amilyennek mutatja magát, biztosan vannak hátsószándékai, és már előre látom, hogy Stephen nagyon hamar megbánja, hogy belement abba, hogy neki dolgozzon. Persze a klisét nem tudták kihagyni, hogy a "gonosz pali" Stephen rokona legyen, de hát ez nem volt újdonság, hisz az előzetesben már ellőtték számunkra ezt a csavart.

Tetszettek a természetfeletti elemek, a teleportációt nagyon szépen megoldották, és a pilot szépen lefektette, hogy merre fog haladni a történet ezek után, vagy legalábbis az első évad. Stephen és a többiek elkezdik keresni a fiú apját, közben Stephen az Ultraval együtt dolgozva gondolom minden részben problémás fiatal mutánsokat keres fel és próbál megállítani, vagy a jó útra téríteni. Vagyis rengeteg érdekes új karaktert várhatunk. A színészek elmennek, eddig semmi bajom velük, meglátjuk hogyan operálnak az egész évadban. Az első évadot 22 részesre tervezték, a premier október 9.-én volt, egy rész 40 perces. Nekem bejött a pilot és aki szereti a természetfeletti és az X-men típusú történeteket, annak mindenképp ajánlom a The Tomorrow Peoplet. (Nagyon kíváncsi vagyok, ha megveszik a sorozatot majd a magyar csatornák, akkor milyen magyar címet találnak ki neki, mert a pontos fordítás elég béna. Sok sikert nekik hozzá!)

Pilot értékelés: 10/7

Előzetes:

Anne Rice: Interjú a vámpírral (Vámpírkrónikák 1.)

A történet:
Louis, a vámpír kétszáz éve él a földön, kétszáz éve kutatja a vámpírlét titkát – nyughatatlan szelleme a bűntudatlan és az öröklét értelmével viaskodva hajszolja őt mind újabb utakra. Az általa teremtett, varázslatosan gyönyörű vámpírkislánnyal járja be Európát, hogy megtalálja a hozzá hasonlókat, azokat a vámpírokat, akik kapcsolatban állnak a Sátánnal vagy az Istennel; bármivel, ami létük alapja és magyarázata. Tudje-e valaki ezt a titkot? S létezik-e egyáltalán? Vagy pedig együtt kell élni a borzalommal, hogy az öröklét, amelynek ára a szakadatlan gyilkolás, az emberi életek elpusztítása, céltalan és haszontalan? Anne Rice regénye nem egyszerűen horror, bár a vér, rettegés, borzalom sem hiányzik belőle, hanem a lét örök titkát feszegető hátborzongató mese.

A néhány éve kialakult nagy vámpírláznak egy dolgot köszönhetek, de azért örökre hálás leszek. (És ezért még a Twilightnak és Stephenie Meyernek is köszönettel tartozom) Ez a dolog pedig: Anne Rice Vámpírkrónikák sorozata, valamint az első könyvhöz, az Interjú a vámpírral-hoz készült remek film, mely máig a kedvenc vámpíros filmem és szerintem örökre az marad. Ekkor fedeztem fel Anne Rice könyveit egyesével egymás után, ekkor szerettem bele a stílusába, a világba és a vámpírokba, akiket megteremtett. A 10 könyvből eddig négyet olvastam, gondoltam ideje lenne haladni ezzel a sorozattal, így előszedtem a legelső kötetet, amit még nem olvastam, bár a belőle készült filmet már vagy ezerszer láttam. A filmet nagyon szerettem, és ezért féltem mindig olvasni a könyvet, mert nem szerettem volna, ha a könyv után a film rossznak tűnjön. Szerencsére nem így lett.

Már el is felejtettem szinte, mennyire imádom Anne Rice stílusát, végre egy olyan könyv, amiben nem csak tőmondatok vannak, amit érdemes olvasni és amiben el lehet veszni órákon át. A Vámpírkrónikák ugyebár nem a kalandos történetükről híresek, itt nincsenek nagy epikus csaták, a szereplők inkább önmagukkal, társaikkal vagy a körülöttük lévő világgal hadakoznak. Inkább karakterdrámának mondanám a történeteket, amiket Rice bemutat nekünk. Louis, a több száz éves halhatatlan vámpír egy napon úgy dönt, úgy tudja legjobban kiadni magából a fájdalmat, ha interjút ad egy halandónak, aki újságíróként dolgozik és érdekes történeteket gyűjt és jegyez fel. Louis elkezdi mesélni az életét, hogyan lett belőle vámpír, ki tette azzá, és aztán hogyan alakult az élete egészen a jelenkorig bezárólag. Folyamatos visszaemlékezésekben láthatjuk Louis történetét, miközben feltárja szívét a halandó újságírónak.

A könyv stílusa remek és ebben igen nagy szerepe van a magyar fordításnak, ami tökéletesen meg tudta ragadni Rice stílusát, így nincsenek béna félrefordítások, a szereplők nem beszélnek szlenggel, hanem tényleg elhisszük, hogy egy több száz éves vámpír szól hozzánk, akin ugyebár érződik, hogy egy 18. századi úriember volt valamikor. Persze mondhatnánk azt, hogy Rice néha már túlzásokba esik, hogy túlbonyolítja a dolgokat, de szerintem ez egyáltalán nincs így. Ez az ő stílusa, és ez jellemzi a Vámpírkrónikákat. Itt mindenki bonyolult karakter, mindenkinek van saját háttértörténete, ami előbb vagy utóbb kiderül, mindenki szenved a halhatatlanságtól és attól, hogy gyilkolniuk kell az életben maradásért. Ők az igazi vámpírok, nem szépítik az életüket, hanem őszintén és reálisan mutatják be számunkra. A könyv hangulata sötét, borongós, néha már szinte depressziós, olyan, mint a mesélő, Louis.

Az Interjú a vámpírral főszereplője ugyebár Louis, ő a narrátor, ő mesél, és a múltat az ő szemén keresztül ismerhetjük meg, és mivel én már olvastam a folyatásokat (egy részüket), így tudom, hogy pár dolog nem épp úgy történt, mint ahogy ő azt előadja nekünk, de hát nem lehet hibáztatni. Sok mindent nem tudott még, Lestat nem sok ősi titokba avatta be még ekkor, így sajátosan látja a dolgokat. Louis igazi szenvedő egyéniség, az egyik vámpír, aki a legnehezebben viseli a halhatatlanságot, mégis ahhoz gyáva, hogy önként vessen véget az életének. Bevallom a filmben nem szerettem meg annyira, sőt most se került be a kedvenceim közé, de most már kezdem érteni őt... nem szeretem, de értem. És ez is fontos.

Ha olvastátok már korábban a többi Vámpírkrónikák kritikám, akkor tudhatjátok, hogy nekem abszolúte Lestat a nagy kedvencem, utána meg Armand. Őket szeretem a legjobban, számomra ők a legérdekesebb és legösszetettebb karakterek a Vámpírkrónikákban. Így ebből következik, hogy itt is imádtam őket, sőt Armand itt a könyvben ezerszer jobb volt, mint a filmben. (Máig nem értem, hogy miért Antonio Banderas játszotta őt. Ha Claudiának tudtak találni egy fiatal lányt, aki eljátssza, akkor nem igaz, hogy Armandnak ne tudtak volna találni egy tinédzser fiút? Igen, ezen még mindig fenn vagyok akadva, máig nem értem, és szerintem soha nem is fogom megérteni).

Megérte elolvasni a könyvet, és habár a filmhez viszonyítva vannak kis eltérések, mégis még mindig úgy hiszem, hogy a film remek adaptáció lett. Pont azokat a dolgokat hagyták ki belőle a filmben, amik a könyvben is lényegtelenek/feleslegesek voltak. És szerintem hamarosan olvasom majd a következő Vámpírkrónikát is, A testtolvaj meséjét. :)

Bővebb információk a könyvről:

http://moly.hu/konyvek/anne-rice-interju-a-vampirral

Értékelés: 5/5*

HA A FILMET ESETLEG MÉG NEM LÁTTÁTOK VOLNA, AKKOR MINDENKÉPP AJÁNLOM. A LEGJOBB VÁMPÍROS FILM, AMIT VALAHA CSINÁLTAK! :)

A Maxim Kiadó őszi újdonságai

Idén ősszel a kiadók számos újdonsággal kényeztetnek el minket lelkes könyvmolyokat, és nincs ezzel másképp a Maxim Kiadó sem. Októberben és novemberben jobbnál-jobb könyvekkel bombázzák az olvasókat, melyek közül mindenki megtalálhatja a kedvére valót. A Dream válogatás keretein belül főképp YA könyvekről beszélhetünk. Hozzám igen közel állnak a YA könyvek, így gondoltam ezek közül választom ki és mutatom be nektek azokat, amik felkeltették valamiért az érdeklődésemet.

Ezek pedig a következők:

A Fekete Város lakóinak egy véres, brutális háború után kell újjáépíteniük a füstölgő romokat és saját életüket. A városon emberek és sötétfajzatok osztoznak, csak a Határfal választja el őket egymástól. Egy elszabadult vírus sokakat megfertőzött, még tovább súlyosbítva a helyzetet, és a sötétfajzatok új mutációit hozva létre. Bár a háborúnak vége, lüktet a feszültség, a Fal két oldalán élők ugrásra készen várják az újabb összecsapást.
Ebben a kiélezett helyzetben Natalie Buchanannal és Ash Fisherrel megtörténik az elképzelhetetlen: egymásba szeretnek. Natalie ember és egy kormánytisztviselő lánya. Apját megölte egy Haragvó sötétfajzat, és a lány még nem tért magához az egész életét felforgató megrázkódtatásból. Hogyan lehetséges ezek után, hogy beleszeretett Ashbe, ebbe a sötétfajzat félvér fiúba? Érzései felkavarják, minden szívdobbanása ellent mond annak, amiben addig hitt. Ez a féktelen szerelem választásra kényszeríti családja és Ash között.
A fiú sem adja könnyen át magát érzéseinek, elvágyik saját vérei közé, a Határfal túloldalára. S bár hamar rájön, hogy Natalie a „vértársa”, meg kell küzdenie a külvilággal és önmagával. Szenvedélyes románc veszi kezdetét ebben a lepusztult, mégis lenyűgöző világban, amelynek hangulata szinte magába szippantja az olvasót. Letehetetlen könyv, semmiképpen ne hagyja ki!

(A Fekete Város krónikái 1. része) Már megjelent!

FIATAL, GYÖNYÖRŰ ÉS HALÁLOS 

A késő tizenötödik században Mortain, a halál istene, kiválasztja a fiatal Ismae-t, hogy legyen a szolgálója és orgyilkosa. Egy távoli szigeten álló kolostorban a többi hozzá hasonló lánnyal együtt megtanulja a ravasz hadviselés és nőies művészetek minden fortélyát, így semmi nem akadályozhatja abban, hogy teljesítse küldetését, és végrehajtsa a halál istenének parancsait.
A kolostor a válsággal küzdő bretagne-i udvarba rendeli a lányt, ahol a gyanakvó nemes, Gavriel Duval szeretőjének szerepét kell eljátszania. Ismae-nek itt meg kell tapasztalnia, hogy nincs felkészülve nemcsak az intrikák és árulások játszmáira, hanem a szívét fenyegető új érzelmekre sem. Képes lesz elhárítani a hercegségre leselkedő veszélyt? Fel tudja deríteni az árulónak hitt Duval valódi szándékait? Mert hogyan tölthetné ki a Halál bosszúját egy olyan emberen, aki – bármennyire küzdött ellene – meghódította a szívét?
LaFevers könyve szövevényes, kifinomult, veszélyekkel teli történet. Minden sora inspirálja a képzeletet: a gyilkosság és az irgalom harca, megfűszerezve intrikával, mérgekkel, szerelemmel, finom csábítással és szenvedéllyel. De végül megmutatkozik a helyes út?

(A halál szépséges szolgálólányai 1. része) Már megjelent!

„Volt Beau-ban valami rossz, ami vonzott. Mi ütött belém? Miért akartam annyira vétkezni?”
Ashton kezd belefáradni, hogy folyton a jó kislányt kell adnia, alkalmazkodni szülei és barátja, Sawyer Vincent elvárásaihoz. A fiú maga is a tökéletesség élő szobra, a gimnázium bálványozott élsportolója, minden lány álma. Ám amikor elmegy nyaralni a családjával, Ashton szeme megakad udvarlója unokafivérén, Beau-n. Nála szexisebb srácot életében nem látott, és bár a fiú a kisváros rossz hírű fekete báránya, végzetesen vonzódik hozzá.
Beau a testvéreként szereti Sawyert, ezért százszor is meggondolja, mielőtt nyitni merne a tabunak számító Ashton felé. Igyekszik távol tartani magát tőle, noha kölyökkora óta szereti. Amikor Ashton fel akarja eleveníteni a gyerekkori barátságot Sawyer távollétében, Beau tudja, hogy nemet kellene mondania.
Egyikük sem szeretne fájdalmat okozni Sawyernek, ám minél inkább igyekeznek kerülni egymást, annál hevesebb lesz a vonzalmuk. Aminek egyre nehezebb ellenállni…

Csábuljon el a vonzás és árulás e forrón sistergő krónikájától!

(A Vincent fiúk sorozat 1. része) Várható megjelenés: 2013. október 15.)

A tiltott gyümölcs a legédesebb. Mi lenne, ha élnének olyan kamaszok, akik születésüktől fogva elátkozottak? A bukott angyalok leányai és fiai ezzel a sorssal szembesülnek. A jólelkű Anna Whitt hatodik érzékkel született, színek kavalkádjaként látja mások érzéseit. Jól ismeri lényének ellentmondásait, hiszen megmagyarázhatatlanul vonzza a veszély.

Akaratereje nehéz próba elé kerül, amikor tizenhatodik életévét betöltve megismeri a szexi Kaidan Rowe-t. A fiú bevezeti félelmetes közös örökségük titkaiba. Az efféle démonikus srácok azok, akiktől téged is távol tartanak a szüleid. Bárcsak Annát is idejében figyelmeztetné valaki! Vajon mit választ, amikor szembe kell néznie végzetével: a szentek glóriáját vagy ördögszarvakat? A regény a Sweet sorozat nyitókötete.

Várható megjelenés: 2013. november 29.

A tizenhét éves Maggie Brown kiugró arccsontjával és karikás szemével a kábítószeres modellek mintapéldánya lehetne. Maggie problémáját azonban nem a drogok, hanem az anyja jelenti. A lány ráadásul egyre jobban belegabalyodik Seth Prescottba, az új srácba a suliban, és attól fél, hogy a fiú is cserben fogja hagyni, mint mindenki más. Seth Prescott a rendőrség beépített embereként került a Port Fare High iskolába, de munkája dacára beleszeret Maggie-be. Miközben Seth azon fáradozik, hogy a New York állambeli Port Fare-t megszálló szadista drogdílereket kifüstölje a kisvárosból, a hajsza halálosra fordul, és Maggie élete is veszélybe kerül. Seth és Maggie önmagukat is megismerik humorral tarkított, összetört szívekkel övezett, romantikus útjukon, és eközben a világuk mindörökre megváltozik.
Sherry Gammon első regénye, a Szerethetetlen egy trilógia első kötete. A sorozat az emberi szellem erejét és kitartását hirdeti – és azt, hogy soha nem szabad feladni, különösen ha szerelemről van szó.

Várható megjelenés: 2013. november 29.

A Rhode Island-i Providence városának békebeli árnyékában Nina Grey váratlanul Menny és Pokol összecsapásának középpontjába csöppen. Miközben keservesen igyekszik megbirkózni édesapja nemrégiben bekövetkezett halála miatti gyászával, véletlenül – vagy legalábbis ő ezt hiszi – megismerkedik Jared Ryellel. Bár a fiatalember lehengerlően jóképű megjelenése és titokzatos képességei kellemesen elterelik a figyelmét, hamarosan világossá válik, hogy Jared többet tud Nináról, mint a Brown Egyetemen a barátai. Amikor már több a kérdés, mint a válasz, Jared mindent kockára tesz, hogy megtartsa a lányt, akinek megmentésére született, éspedig úgy, hogy elárulja a titkot, amelynek megőrzésére felesküdött. Amikor Nina apjának korábbi társai követni kezdik Ninát a sötétben, a lány ráébred, hogy az apja nem az az ember volt, akinek hitte, hanem egy tolvaj, aki démonoktól lopott. Szeretné kideríteni, mi az igazság apja halála körül, s eközben olyasmire bukkan, amire álmában sem gondolt, és amire a Pokolnak égető szüksége van, a kulcs azonban egyedül Nina birtokában van…
A Sötétség és Fény angyalai trilógia első része.

Várható megjelenés: 2013. november 29.

A Maxim Kiadó további új megjelenéseit a kiadó honlapján tudjátok áttekinteni, és ezen a linken pedig megrendelhetitek/ előrendelhetitek azt/azokat a könyveket (az összes újdonságot és minden korábbi könyvüket szintén), amik felkeltették az érdeklődéseteket méghozzá most igen kedvező 30%-kal csökkentett áron, de jobb lesz ha siettek, mert ez a kedvezmény már csak október 15.-ig tart. :) Remélem nektek is megtetszettek a kiadó könyvei és kellemes olvasást kívánok előre is hozzájuk!

Laurell K. Hamilton: Misztrál csókja (Merry Gentry 5.)

A történet:

Merry Gentry, azaz Meredith NicEssus Hercegnő, a hús és vér kezének hordozója folytatja a faeire fölvirágoztatását. Miközben élet-halál – és persze a hatalom megszerzésének – kérdése, hogy megtermékenyüljön valamelyik testőrétől, a tündérdombok évszázadok óta holt kertjeit, tavait ő maga termékenyíti meg mágiával. Új életet és méltóságot lehel Sholtóba is, a sluagh királyába, aki újonnan szerzett hatalmától megittasulva mágiája segítségével idézi meg a vad falkát, amit senki nem tud megállítani… Merrynek újabb kihívásokkal és fájdalmakkal kell szembenéznie, miközben folyamatosan küzd az őrült Cel herceggel, a levegő és sötétség királynőjének fiával.

Ez a könyv irtó rövid volt és irtó kevés dolog történt benne. Igazából csak ismételni tudom önmagam. Az előző kötetnél kezdtem bizakodni, hogy végre valami másról is fog szólni a történet nem csak a szexről, de a Misztrál csókja megint egy hosszúra nyújtott menetet ír le. A könyv első fele (jobb szó híján) baromi unalmas, és ezt én sajnálom a legjobban. A cím alapján azt hinné az ember, hogy most Misztrál lesz a főszereplő pasi vagy, hogy legalább jobban az előtérbe kerül, hogy jobban megismerhetjük, de semmi ilyesmi nem történik. Misztrál nem kap fontos szerepet, csak fetreng egyet Merryvel és kész. Tehát a könyv 70%-a halál unalmas, és most csömörlöttem be ettől a sorozattól, így ez után egy ideig biztosan szüneteltetni fogom, annak ellenére, hogy végre bekövetkezett amire vártam: Cel kiszabadult a fogságból.

Aztán mikor már reménytelenségemben majdnem a falhoz csaptam a könyvet, Merryék véletlen átkerültek Sholto birodalmába és a könyv végén történt egy kis izgalom, így csakis ez húzta fel a könyv értékét az én szememben, és ezért nem pontoztam le, mondjuk 0 pontra. Persze nem lehetett kihagyni az újabb szexleírást, így Merry kipróbálta Sholtót is (mikor esik már teherbe? kezdem nagyon unni, hogy mindenkivel össze-vissza hentereg, nem igaz, hogy Hamilton nem unja még), aztán meg Sholtó hirtelen bekattan és magukra szabadítja a vad falkát. Itt néztem nagyokat, hogy most mi van? Ez most miért is kellett tulajdonképp? A végén egy kis harc, Merry hülye liba módjára feláldozná magát a hapsijaiért, de végül nem esik bántódása, mert hát miért is esne... és a végén pedig Cel kiszbadul. Tudom, hogy nem fog megtörténni, de bárcsak Cel eltüntetné ez a kis nimfó Merryt a föld színéről. Nem lenne nagy kár érte.

Az 5. könyve tehát az én szememben egy nagy nulla, a történet még az eddigieket is alulmúlta, Merryt egyre jobban ki nem állhatom, és csakis Fagy, Doyle meg persze Cel miatt fogom befejezni ezt a könyvsorozatot. Ez most egy ilyen rövid kritika lett, egyszerűen nem lehet (és nincs is kedvem hozzá) erről többet írni. Nagy csalódás volt, sajnálom. Egyetlen pozitívum, hogy a magyar borító még mindig csodaszép, sokkal szebb és ötletesebb, mint az eredeti.

További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/laurell-k-hamilton-misztral-csokja
Értékelés: 5/1

Vámpírakadémia: Vértestvérek - Karakterbemutató képek!

Elkezdtek megjelentetni a filmhez karakterbemutató képeket, melyeken bemutatják nekünk az adott szereplőt röviden. Gondoltam összegyűjtöm ezeket ide egy posztba, még csak 4 van, de folyamatosan hozom a többit is, amint megjelennek és itt egyben lesz majd a végén az összes. Nekem eddig tetszenek a képek. :) Nektek?