Vámpírhős, rocksztár, embertömegek csábítója, kísértő szellem… Lestat valóban rendkívüli a halhatatlanok között! Mégsem boldog, lángoló vére tovább űzi, szeretne visszaváltozni halandóvá, hogy halálon túli léte újra értelmet nyerjen. Ez a vágy űzi céltalan bolyongásaiban, Amszterdamtól az Amazoni őserdőkig, míg végül találkozik az egyetlen lénnyel, a minden ördögnél gonoszabb Testtolvajjal, aki valóra válthatja kívánságát. De miután Lestat lemond vámpírtestéről, tudomásul kell vennie azt, amit rég elfelejtett: a halandó ember sebezhetőségét és gyarlóságát… Újra üldözőbe kell vennie a rejtélyes testtolvajt, hogy visszaszerezze ellopott testét, hogy újra elfoglalja helyét minden vámpírok leghatalmasabbjaként.
Igen, még mindig a korábban kimaradt Vámpírkrónikákat pótolom, és a közeljövőben tervezem elolvasni a Merricket, aztán az utolsó két kötetet pedig későbbre halasztom valamikorra. Majd ha sok nagyon rossz könyvet fogok ki egymás után és kell valami nagyon jó és egyedi olvasmány, akkor előveszem az utolsó két Vámpírkrónikát és befejezem a sorozatot. A jó könyveket néha tartalékolni kell ínségesebb időkre. Mindenesetre most a sorozatban 4. könyvről fogok írni, vagyis A testtolvaj meséjéről. Be kell vallanom ez a könyv nem vonzott annyira korábban, ezért hagytam ki és léptem tovább egyből Armand és Marius könyvére. Most, hogy elolvastam, természetesen bánom, hogy korábban kihagytam. De talán ennek így kellett lennie. Most kellett olvasnom, hogy ennyire magával ragadjon.
Anne Rice Vámpírkrónikák sorozata az egyik kedvencem, (talán A KEDVENCEM, de inkább ezt nem kiabálom el, sok könyvet nagyon szeretek) imádom a világot, amit megteremtett, a vámpírjait, akiket megalkotott, a stílusát és persze Lestatot. Ennek a könyvnek ismét Lestat a narrátora, aki valljuk be sokkal érdekesebb személyiség, mint Louis, hiszen nem szenved folyton, hanem élvezi az életet és a halhatatlanságot. Lestat az édes rossz fiú, aki mindig valami újabb "csintalanságon" töri a fejét, élvezi megszegni a szabályokat és gyakran megy a saját feje után, annak ellenére, hogy tudja talán nem kellene... és most is pontosan így tesz. Találkozik Raglan Jamessel, egy különös férfival, aki azt állítja magáról, hogy képes bárkinek ellopni a testét. Alkut ajánl Lestatnak, hogy egy napra cseréljenek testet, és akkor Lestat egy napra ismét normális halandó lehet. Lestat persze belemegy a dologba, hiszen több mint 200 évnyi vámpírlét után ki nem vágyna újra ember lenni. Sokan figyelmeztetik, hogy ne tegye, (Louis és David) hogy ne bízzon meg ebben a kétes alakban, de Lestat nem hallgat rájuk, hanem megint megy a saját feje után... és persze ismét nagy bajba kerül.
Nem csak, hogy Raglan James megszökik a testével és esze ágában sincs azt visszaadni (mondjuk ez várható volt, de Lestat önelégülten azt hitte, hogy egy halandó nem meri őt átvágni), mellesleg az emberi lét nem is tűnik olyan fényesnek, mint ahogy Lestat várta. Nehezen tud a halandó léthez alkalmazkodni az elején, és habár sok mindent kipróbál és ismét megtapasztal, amire évszázadok óta nem volt lehetősége (pl. eszik, iszik mindenfélét, megbetegszik, szeretkezik stb.), mégis rájön, hogy szereti a halhatatlanságot és bármit megtenne, hogy visszaszerezze a hatalmas erővel rendelkező igazi testét. Igazán ötletes volt ennek a könyvnek a története, mert az egésszel az volt Anne Rice célja, hogy bemutassa mennyivel jobb a vámpírok élete. Hiszen Lestat is erre jön rá, hogy ő már nem tudna újra normális ember lenni. És én teljesen egyetértek vele. Lehet ennyi idő után már én se tudnék normális emberként tovább élni.
Lestat és Louis (ez egy tök jó modern kori kép róluk!)
Mint az lenni szokott Anne Rice könyveiben itt sincs túl sok szereplő, Lestat, David, Louis és még Raglan James jelenik meg a történet nagy hányadában. Lestat ugyanolyan, mint volt... az édes rossz fiú, akit csak szeretni lehet. Ismét hozza a formáját és emberként általában vicces, néha meg szánnivaló volt. David igen érdekes karakter, akit most volt lehetőségem jobban megismerni, és végre láthattam, hogy lett belőle vámpír, bár szerintem Lestat itt kicsit túlfeszítette a húrt. Lehet, hogy én David helyében nem bocsájtottam volna meg ilyen könnyen. És itt volt még Louis is, aki az elején próbálta Lestatot a testcsere tervéről lebeszélni, aztán meg mikor Lestat segítségért könyörögve ment hozzá, "finoman" szólva elhajtotta. Ez pedig Louistól volt igen szemét húzás. Kegyetlen volt, amiért nem segített Lestatnak, és nem neki kellett volna döntenie egy ilyen kérdésben. Nem csoda, hogy Lestat egy időre nagyon megharagudott rá. Nem tudom miért kell nekik folyton valamin veszekedniük, pedig annyira szeretem őket együtt.
Mindenesetre imádtam a könyvet, nem csalódtam egy cseppet sem. Ha kíváncsiak vagytok Lestat egy újabb izgalmas kalandjára, akkor melegen ajánlom A testtolvaj meséjét.
Bővebb információk a könyvről:
Értékelés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése