"− Szóval korábban hogy hívtak? – kérdezem, mire megáll. Nem fordul meg, miközben folytatom: − Úgy értem, azelőtt, hogy a Vadonba jöttél.
Egy darabig még dermedten áll, aztán megfordul.
− Jobb lesz, ha lassan hozzászoksz – mondja halkan, de határozottan. – Minden, ami voltál, az előző életed, az ismerőseid… elporladtak. – Megrázza a fejét, majd még szigorúbb hangon folytatja. – Nincs olyan, hogy azelőtt. Csak most van, és ami ezután következik."
Lauren Oliver felvillanyozóan izgalmas második kötettel folytatja a Delíriumban megkezdett történetet. A trilógia első kötete, a Delírium 2011-ben előkelő helyezést ért el a New York Times bestseller listáján. A fordulatos folytatásban szinte sisteregnek a vad elszántság, a tiltott szerelem és egy kitörni készülő forradalom lángjai.
Hát, ez a fülszöveg most nem árul el sok mindent a történetről, mondjuk talán úgy voltak vele, hogy aki a második kötetet olvassa az nyilván tisztában vele miről is szól ez az egész könyvsorozat. Ugyebár a Delírium trilógia első kötete ott ért véget, hogy Lena és Alex szökni készültek a vadonba, de a határátkelőhelyen elkapták őket, csak Lena tudott átmászni a kerítésen, Alex pedig súlyosan megsérült, nem tudott vele tartani, így a lány Alex kérésére egyedül vág neki az ismeretlennek, miközben azzal a tudattal hagyja hátha első szerelmét, hogy Alex nem élte túl az egészet. Egyébként az első kötet vége nagyon megható lett, az egyik legszebb momentum a könyvben.
Most néztem meg mert már nem emlékeztem rá hány pontot adtam az első könyvre, kilencet és így visszagondolva nagyon is megérdemelte. Habár nem bővelkedett akció dús jelenetekben, nekem mégis nagyon tetszett egyrészt az írói stílus (Lauren Oliver már a Mielőtt elmegyek könyvével megszerettette magát velem), másrészt pedig a gyönyörű gondolatok és szépen felépített szerelmi szál miatt. Külön-külön Lena vagy Alex nem voltak valami emlékezetes karakterek, de együtt már jóval kedvelhetőbbek lettek. A trilógia második kötetében tovább folytatódik Lena története méghozzá elég rendhagyó és egyedi felépítésben. Ugyanis mondhatni két részre van osztva a könyv, az egyik az "Akkor", ami közvetlen a szökés utáni időket meséli el, hogy mi történt aztán Lenaval, a másik meg a "Most", ami a jelenben játszódó eseményeket mutatja be, vagyis nagyjából fél évvel a szökés után.
Megértettem miért volt szükség erre a különös szerkezetre, mert ha időrendben haladtunk volna, akkor a könyv eleje elég tépelődő, szomorkás, egyeseknek talán unalmas lett volna, de így, hogy az írónő megbontotta az időt és úgymond kettévágta vele a könyvet pont kiegyenlítette az egészet. A múltban látjuk az Alex halála utáni összetört és gyenge Lenat, a jelenben meg az immár erős és a lázadókhoz csatlakozott lányt. Mind a két részt élvezetes volt olvasni. Az "Akkor" részek azért voltak szerethetőek mert láthattuk hogyan dolgozza fel Lena Alex halálát, hogyan illeszkedik be a Veszettekhez, hogyan áll végül talpra és erősödik meg, egyszóval, miként válik belőle a jelenbéli Lena. A "Most" részekben pedig haladt tovább a cselekmény, immár New York lett a fő helyszín és előtérbe került a DMA kampánya, őket és tevékenységüket kell Lenanak és társainak figyelnie, amikor Lena és a DMA vezetőjének fia, Julian veszélybe kerülnek és csakis úgy menekülhetnek meg, ha képesek egymásban megbízni és együtt dolgozni...
A második kötet legalább annyira tetszett, mint az első, kicsit több akció és kaland volt benne, viszont hiányzott a sok szép gondolat, de mégsem bántam, mert az írónő az előbbivel pótolta azt. És mi van a karakterekkel? Lena sokkal tökösebb főhős lett, mint korábban volt, már nem fél semmitől, megkeményítette Alex elvesztése, a Veszettekkel dolgozik a rendszer megdöntése ellen. Ennek ellenére valamit képtelen voltam felfogni vele kapcsolatban. Nem értettem, hogy hihette azt, hogy Alex meghalt. Persze, látta, hogy megsérült és elkapták az őrök vagy kicsodák, de ebből hogy szűrte le azt, hogy meg is halt? Ha én lettem volna állítólagosan teljesen szerelmes Alexba, akkor addig nem nyugodtam volna, amíg a saját két szememmel nem látom a hulláját, és csak akkor hittem volna el, hogy halott. Biztos nem adtam volna fel ilyen könnyen. És ha így tett volna, akkor talán megelőzi a kialakult helyzetet. Persze akkor nem lehetett volna behozni a szerelmi háromszöget. (Jaj, Istenem, miért? Miért kellett ide egy újabb szerelmi háromszög???) Mert igen Alex mégsem halt meg, aminek nagyon örültem, bár el nem tudom képzelni mi lesz eztán velük.
Az új karakterek meglepően kellemes csalódások, mindegyik érdekes a maga módján, nekem nagyon szimpatikus lett Holló (nem hiszem el, szerintem nem kellett volna a nevét magyarra lefordítani, de ez csak saját vélemény) és Tövis, na meg persze Julian. Habár Lenahoz hasonlóan én sem akartam elárulni Alexet, de nem tehetek róla, Julian olyan kis aranyos, esetlen és cuki volt, hogy lehet én is beleszerelmesedtem volna Lena helyében. Julian apja meg pont azt kapta, amit megérdemelt, erről nem is érdemes többet beszélni. Emellett kicsit hiányoltam Hanat, de ha jól olvastam a harmadik kötetben ő lesz az egyik narrátor, így gondolom megtudjuk mi történt vele. A könyv vége borzalmas függővég, és ezek után mihamarabb olvasni szeretném a folytatást. Ha jól tudom nemrég jelent meg magyarul.
UI: Ez a borító egyáltalán nem passzol a könyvhöz, sajnálom de nekem nem tetszik. :(
A könyvről:
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése